e-Vita

A jogszolgátatók mókatárába illő mondatokra bukkanok a levélben.
(Mivel nem tippelt senki a Kedves Olvasók között, hát ezennel szolgáltatom a megfejtést.)

Nos, hogy a számítógépemet (jogászul: "számítógépházamat") miért is ajándékozta a Tekintetes Bíróság oda idegen, 3. személynek, e téren a Tekintetes Bíróság mossa összes kezeit. Állítása szerint ui. az ügyész indítványozta ezt, és a Tekintetes Bíróságnak úgy tűnik, nem kell ekkor már semmit se vizsgálnia ehhez, vakon bízik az ügyész indítványában.

Megjegyzem, lehet, hogy ebben van valami, hiszen elvileg az ügyész az, aki az ügy (khm) alapos ismerete alapján vádat emel. És tőle megy a vádemelés a bíróságra. Ha jól tudom - mint jogszolgáltatási szövevényhez  nem konyító, de attól piszkosul szenvedő álompolgár.

Ha a Kedves Olvasó nem értené ennek az ügyészre mutogatásnak az abszurd humorba hajló jellegét, (esetleg nem követi nyomon kezdettől a fejleményeket) akkor bátorkodom  felidézni, hogy midőn az ügyésztől próbáltam választ kapni, hogy hogyan adhatják ki a tulajdonomat idegen, 3. személynek, akkor ő azt közölte, hogy a bíróság így rendelkezett. Most fenteik alapján ennek  szintén kézmosási jelle van. Hm. Ott a Gy-i jogszolgáltatók  roppant tiszta kezekkel rendelkezhetnek. Pláne, ha ez a testületi kézmosás általános szokás, és nem csak engem tüntetnek ki egy ilyen hihetetlenre kutyvált ügyintézéssel. (Attól tartok, kivételesen ebben a cipőben nem egyedül járok.)

Ha a Kedves Olvasó figyelmes, akkor észreveheti, hogy ügyemet már egy korábbi 22-es csapdája tarkítja. Ime, most a bíró-ügyész relációban is belebotlok. Pedig hát, ilyen csapdából egy is bőven elég. Lenne.

______________________________________________
A levél tartalmaz még egy másik roppant mókás kijelentést is, de ezt majd később (lévén bérrabszolgai kötelezettségeim.)

Ideges vagyok. Átveszem a levelet, aláírom 2 (kettő) helyen is. A postai dolgozó  visszafogottan  agitál sorsjegy vásárlására. (Anyád. Inkább a postai szolgáltatásokat végeznétek rendesen, amiért eredetileg vagytok. Az én sorsom a jogszolgáltatás isteneinek kezében van, momentán itt, az isteni borítékban. Ime, borítékos sorsjegyet küldtek nekem, igaz: az érte fizettetett ár sokszorosa a postástól kaphatónak. De hát csak nagyban érdemes játszani, nemde?)

Ideges vagyok. Halogatom a boríték kinyitását. Aztán felmetszem szépen akkurátusan az egyik oldalán. Aztán távozom a postahivatlaból. Várom a buszt.

Ideges vagyok. Mégiscsak el kéne olvasni. Lesz, ami lesz. Ugyan mi lehet benne, amire nem számíthatok? Minden rosszra felkészültem. A Jogszolgáltatás Isteneit nem lehet büntetlenül macerálni. Még akkor se, ha netán amúgy nekem lenne igazam. Sőt: ekkor pláne nem. A jogszolgáltatás alattvalója tán csak nem bizonyíthatja be, hogy az Istenek bármiben is hibázhatnak, de nem ám!

Ideges vagyok. Jön a busz, felszállok. Mégis kinyitom a papírlapokat, beleolvasok.
Hah, nicsak! Ezen már csak röhögni lehet. Igen, van a kétségbeesésnek olyan foka, ahonnét kezdve már csak röhöghetünk. Igen, itt a buszon diszkréten bár, de észrevehetően felkaccanok. Utastársaim irigyen nézik: milyen klassz leveleket kapok én!
___________________
Itt most magárahagyom a Kedves Olvasót, szólítanak a bérrabszolgaság kötelezettségei. Később tudom folytatni, de addig is elmélázhat/-nak/-tok azon, hogy vajh, mi lehet oly mókás az Isteni Levélben. Ha most egy tévés bulvárműfajban lennénk, akkor emeltdíjas sms-ben kérnék tippeket, cserébe nyereményeket is beígérve, és jól elszórakozhatnánk együtt.

Szeretem a komplexitást: ingyenélő pedofil "kedves" & nyomozóhatóság & ügyészség & bíróság & Microsoft. Mi lehet nagy sztori, ha nem ez? Pénteken tervezem kirándulásomat Gy-be. Soha nem hittem volna, hogy egy város ilyen mélységes benyomást tesz rám.

Még jó, hogy nem kallódott el az ügyész 2007.10.16.-án megérkezett levele a hosszú úton: a levél kelte: 2007.10.09., postabélyegző: 2007.10.10. Csak 6 napig utazott. Végülis messze van Gy: kemény 80 kilométer. De ne legyek már ily telhetetlen: Dr. J.S. még aznap megírta a válaszlevelet. Azért ez nem semmi. Nos, a lényeg: a jegyzéket és minden ügyiratot csak személyesen lehet megtekinteni. Végül is Gy egy szép város. Megér egy újabb nap szabadságot, és pár ezer Ft útiköltséget, nem igaz? Pláne, hogy valamennyit az eszközeimből is visszakaphatok - ha igaz. Sőt, még olyat is átvehetek, ami nem az enyém. Nem is értem, mit akarok én még mindig panaszkodni.

A levélben több érdekes mondat is van. Érdekes módon 8 db memóriakártyáról a nyomozó hatóság bűnjeljegyzéke hitelesen tanusítja, hogy az enyémek. (Ami közül 3 db továbbra sem az enyém, de ez úgy látszik, nem probléma.) Módfelett kíváncsi vagyok erre a jegyzékre, meg egyéb jegyzőkönyvekre, hogy hogyan tanúsíthatják olyasmire, hogy az enyém, pedig nem, illetve hogy a gépemről meg nem tanusítják azt, hogy az én tulajdonom, és akkor hogyan követhettem el vele mégis jogsértést. Nem tudom, érthető-e ez az előző mondat. Nem csodálom, ha nem az.

Ismét megtudhatom a levélből, hogy a szürke számítógépházat(!) - ami az enyém - a bíróság egy harmadik, idegen személynek (A.B.-nek) rendelte kiadni. (Hogy mi alapján, az még titok.) Ez a számítógépház megnevezés kicsit aggaszt, mert aki akarja, úgy is értheti, hogy egy üres házat jelent minden olyasmitől mentesen, amitől számítógép egy számítógép. Vajh lehetek-e olyan optimista, hogy gépházon a kompletten berendezett házat értik? Egyben újabb ügyszámmal és paragrafussal lettem gazdagabb, amelyek a 3 db (nyilván kiszerelt) vincseszter sorsához kapcsolódnak, és itt kissé meglepődöm azon,  hogy az ügyész úr még nem vonta meg tőlem jóindulatát, hiszen azok visszaadása irányában tett lépéseket a bíróság felé. (Pedig mit összemacerálom szegényt.) Azt ugyan szintén nem értem, hogy ha nekem nem volt bírósági ügyem, akkor miért a bíróság dönt az eszközeim sorsáról - de hát az a fontos, hogy ők értsék. Nem?

No és a hab a tortán: a Microsoft Magyarország Kft.-vel egyeztessek az általam okozott vagyoni hátrány sértettnek történő megtérítése ügyében. Azért valljuk be: kabaréba illendő, amint újra harcba szállok a Microsoft megfelelő illetékesének megtalálásáért, és esdve könyörgök, hogy árulják már el: kinek, hogyan fizessem ki a kemény 20.500,- HUF-ot a Nagy Microsoftnak, amivel megkárosítottam őt. Különösen mókás, ha figyelembe vesszük a velük hónapokig folytatott hiábavaló levelezésemet szofverlegalizálás kísérletét illetően.

A lefoglalt 81 db CD/DVD-re vonatkozó kérdésemre egy betűnyi válasz sincs sehol a levélben. Úgy látszik, az ügyész úrnak már sikerült, amit javasolt: a CD/DVD-ket felejtsük el. (No persze én is könnyen el tudnám felejteni az ügyész úr bármely tulajdontárgyát.)

Hogy egy ingyenélő pedofil, és egy vidéki város rendőrsége, ügyészsége, bírósága karöltve fog engem a sötét nyócker mélyén kifosztani (kirabolni?), ezt legsötétebb pesszimizmusomban sem hittem volna. Ha nem velem történik, akkor még tán most is kétkednék, hogy ilyesmi megeshet.
Úgyhogy nekem ne jöjjön senki igazsággal, joggal, becsületességgel, jósággal, tisztességgel, demokráciával, bizalommal, szeretettel, optimizmussal, mert olyan röhögőgörcsöt kapok, hogy belepusztulok!

Merthát mit tehetnék egy ilyen hármas hatalommal szemben? Aki még egy ingyenélő pedofilt is előnyben részesít egy vétlenül belekeveredett álompolgárral szemben?
Pusoma Dénes óta tudjuk, hogy semmit.
Ill. dehogyisnem: a jog(hatalom) csapdájába került álompolgár felkötheti magát.
És természetesen a teljes jogrendszer mossa összes kezeit:

Összefoglalva:
A Heves Megyei Bíróság előtt Pusoma Dénes ügyeiben az eljárás törvényesen és szakszerűen folyt, ennek ellenére az eljárás eredménye a bűnösség kérdésében nem megfelelő állásfoglalás volt.
Öngyilkosságának kiváltó okát senki nem tudja megítélni, ezért a bíróság sem tehető felelőssé.
Sorsa szívszorító, megrázó, egy többszörösen hátrányos helyzetű ember tragikus története, azonban a bírósági szervezet működésére vonatkozó általánosító következtetések levonására nem alkalmas.

Uramisten: mit is várhatok mást, látva, hogy melyik megye? Uramatyám! Hát ilyen nincs!
Csak ebben a pillanatban vettem észre!
Nos, akkor jobb, ha máris keresek egy jó erős kötelet, és egy jó erős gerendát, faágat, oszt jó napot.
De lehet, hogy addigra az idegesség, a tehetetlenség által magasba szökkent vérnyomásom magától elvégzi a dolgát.

Ó, nagy Isten, tekints le és pirulj!
Mert az úgyse teszi, akinek illene.
Úgyhogy Tisztelt Nyomozóhivatal, Tisztelt Ügyészség, Tisztelt Bíróság (és Nagyon Drága Ingyenélő Pedofil Barátom(!?)): én kérek elnézést.
___________________________
Jogszerű kifosztásom története
Abszurd jogszerűség 2.
Abszurd jogszerűség 3.
Abszurd jogszerűség 4.
Jogszerű blöff
Szofverlegalizálás kísérlete

A jogsértő WinXP legalizálása ügyében megjárt kálváriám története lényegében arról szól, hogy hogyan lehetne feloldani azt a 22-es csapdáját, hogy addig nem férhetek hozzá a számítógépemhez, amíg rajta van a jogsértő szoftver, úgy azonban nem tudom ezt a szoftvert legalizálni, amíg nem férhetek hozzá. Így aztán a levelezések és telefonbeszélgetések süketek párbeszédét tükrözik, amin nem is csodálkozhatunk: ami érthetetlen, az nem megérthető. Bár némely tanulság lejön belőle: a Microsoft Magyarországot egy kis otthoni felhasználó nem érdekli, még arra se figyel, hogy releváns információ (levélcím) legyen a honlapjukon, ill. hogy mi van abban a levélben, amellyel az ügyfélszolgálatot megkeresi(utolsó levelükben a notebook-omról beszélnek, holott ilyenem nincs is, sehol sem említettem, merthogy nem is notebook-ról van szó).
Bonyolította még a dolgot, hogy nem emlékszem a jogtisztátalan WinXP pontos verziójára, és e lényeges adatot a szakértői vizsgálat eredménye is nagyvonalúan mellőzi. Továbbá nem sikerült nyomára lelnem a Microsoft Magyarország Kft. ill. a Microsoft magyarországi jogi képviselőjének. Lehet, hogy ilyen nincs is neki, vagy módfelett titkos információ, amiről egyszerű földi felhasználók nem tudhatnak.

• 2007.03.28.: e-mail Dr. Ormós Zoltánnak
• 2007.03.29.: e-mail Ormós Ügyvédi Irodától
• 2007.05.14.: e-mail Microsoft Magyarország ügyfélszolgálatának
• 2007.05.22.: e-mail Microsoft Magyarország ügyfélszolgálatának
• 2007.05.23.: e-mail Microsoft Magyarország ügyfélszolgálatától
• 2007.05.30.: hagyományos postai tértivevényes elsőbbségi levél Ormós Ügyvédi Irodának  I.lap
• 2007.05.30.: hagyományos postai tértivevényes elsőbbségi levél Ormós Ügyvédi Irodának  II.lap ill.
• 2007.06.05.: hagyományos postai tértivevényes elsőbbségi levél Microsoft Magyarország ügyfélszolgálatának, mely 2007.06.20.-án felbontatlanul visszaindult hozzám "nem kereste" jelzéssel
• 2007.06.12.: e-mail Microsoft Magyarország ügyfélszolgálatának
• 2007.06.13.: e-mail Microsoft Magyarország ügyfélszolgálatától
• 2007.06.25.: e-mail Microsoft Magyarország ügyfélszolgálatának
• 2007.06.27.: e-mail Microsoft Magyarország ügyfélszolgálatától
• 2007.08.17.: e-mail Microsoft Magyarország ügyfélszolgálatától

_________________________________________
Ha a humor oldaláról tudnám megközelíteni, azt mondanám: egy kísértet járta be életemet - a szofverlegalizálás kísértete.

Most utólag világos az is, hogy az ügyész úr első nekem tett ígérete, (amit kivételesen írásban is megkaptam) nem volt más, mint egy jogszerű blöff. Hiszen most egyértelműen látszik, hogy sehol sincs nyilvántartva az, hogy az én lakásomban, az én tulajdonaimat lefoglalták, és hogy melyek ezek. Hát akkor ugyan hogyan tudta volna az ügyész úr megígérni, hogy a szakértő az én eszközeim vizsgálatát végzi el elsőként, hogy mielőbb visszakaphassam? Mikor fogalmuk se volt, hogy melyek az én eszközeim?
Világos: magas ívben tojtak rám, és hogy mégis befogjam a pofám egy időre, hát hintettek egy kis port a szemembe. Hihetetlen! És én - baromállat - bíztam bennük. Mint a káposzta a kecskében. De mit tehettem volna? Mit tehet a káposzta, ha odalökik a kecske elé?
Most így utólag piszkosul kíváncsi lennék arra, hogy akkor mégis honnan tudták, hogy az én tulajdonomban lévő gépemen találtak illegális WinXP-t? Én baromállat, lehet, hogy kapásból beismertem olyasmit, ami nem is az én eszközeimmel kapcsolatos???
De mindez nem számítana, csak adnák már vissza a cuccaimat. Én baromállat, azt hittem, hogy egy azonnali beismerés, a hatósággal való együttműködés egyszerűsít, gyorsít egy ügyön. Frászt. Úgy összekutyválták, hogy ennél jobban már nem is hiszem, hogy lehetne.

Egy nettárs most megnyugtatott, nincs ebben semmi rendkivüli, csak a szokásos(!) történt:

Gondolj bele. Ott van egy házkutatás. A poroszos rendőr nem is vizsgálja a lakás tulajdonjogát. Oda van bejelentve a pali. Ott lakik, mert a szomstédok is mondják, hogy ott lakik. bemennek kutatnak. Rábök a porosz egy zsák pénzre és megkérdi, hogy a magáé? Felel a pali: Nem. Akkor lefoglaljuk, mert a rendőriskolába azt tanúltuk, hogy a bűnözők hazudósak. Beviszik a bűnraktárba, rá se néznek, nem foglalkoznak vele, nem dolgoznak. A panaszok mennek az ügyésznek, akinek fogalma sincs semmiről. Elutasít. A bűnraktárból ellopkodnak mindent. Aztán ami marad azt visszaadják annak akitől elvették.

Nem tudom, számít-e, tudtommal szomszédok megkérdezése nem volt. De miért is lett volna? Az is csak több munka. Amikor elég annyi, hogy valaki ideiglenes bejelentővel lakik egy lakásban, és akkor a házkutatás-lefoglalás keretében a vétlen, mit sem sejtő tulajdonos jogszerűen kifosztható - az épp letartóztatott személyt hiteles, egyedüli tanúként bevonva.
Hát talán (ismét) ennyit jogról, igazságosságról, bizalomról, demokráciáról. És mert ilyesmik nem léteznek, hát róluk szó se essék.

"Az ügy másik gyanúsítottja ellen a Gy-i Városi Ügyészség vádiratot nyújtott be a Gy-i Városi Bíróságra. A lefoglalt és a vádbeli cselekmény bizonyításához szükséges bűnjelek bíróságnak történő továbbításáról hatóságom intézkedett."

Ez a két mondat az ügyészi határozat kiegészítésében számomra értelmezhetetlen volt. És ez azóta sem változott. De bíztam abban, hogy az ügyész urak, és a bíróság érti. Hiszen az a lényeg. Hát nem?

Elsősorban az ügy, gyanúsított, vádbeli cselekmény, bűnjelek kifejezéseket nem érte(tte)m - az én ügyem tükrében. Hogy akkor most kinek az ügye? És akkor most mi is ez az ügy? Most akkor hány ügy is van? Egy és oszthatatlan: illegális szoftverhasználat és tiltott pornográf felvételekkel való visszaélés egybegyúrva, két gyanúsítottal? Akkor most én mégis, hogy válok le a fősodorról? Le is válok, meg nem is? Most akkor mi is a vádbeli cselekmény? Ki(k) ellen? És mely bűnjelekről, mely tárgyakról is van pontosan szó?

De hát, ugye, nem az számít, hogy én értsem és tudjam, miről is van szó.
A fontos az, hogy az ügyész és bíró urak-hölgyek értsék. Végülis bizonyára nem könnyű megfogalmazni ilyen bonyolult dolgokat úgy, hogy a jogszolgáltatás célszemélye (az állampolgár) is megértse. Ezt megértem.

(Most azonban, a legújabb események tükrében - én elbizonytalanodtam: felmerül bennem a gyanú, hogy ők se értették. Vagy ha akkor igen, mostmár ők se.)

No és, ha valami isteni csoda folytán mégis visszakapom a gépemet, adathordozóimat?
Egyáltalán működőképes lesz-e?
A jogellenes adattartalmat nem tartalmazó anyagaim olvashatók lesznek-e?

Egy 100eFt-os szakértő, aki még annyit se ír bele a vizsgálati jegyzőkönyvbe, hogy milyen verziójú az illegális op.rendszer, csak annyit, hogy WinXP?
És hogy most (csak most!?), amikor a gépem kiadása körül borogatom a bilit, az ügyész úr meghökkenve konstatálja, hogy nem csak egy vincseszter volt/van a gépben? Hát miféle vizsgálat lehetett az? Miféle szakértő lehetett az? 100eFt-ért (amit természetesen szintén én fizetek az adómból?) Mennyire szedhette szét a gépemet? Hogy vették fel a leltárt róla? Egy db számítógép - és passz? Egy szürke gépház, és passz? Hogy mi minden volt benne, százezer Ft nagyságrendű értékben, az le van sz@rva? Ha visszakapok egy üres házat, nem probléma? (Naja: nekik nem.) Még jó, hogy fiókos vincseszterek voltak benne, annak vizsgálatához, külön kezeléséhez nem kellett (volna) szétbarmolni a konfigurációt.

Az én százezer fölötti értékű tulajdonom senkit nem érdekel, csak a 100eFt-os "szakértői" díj a lényeg? Na meg az ő papírjaikban nem is az én tulajdonom? A vason belüli (nem jogellenes) személyes adattartalmak becsülhetetlen (mert pótolhatatlan) eszmei értékéről nem szólva? Ki tudja, milyen szakszerűen tárolták? Nagy meleg, nagy hideg, egymásra hányva - ez mind-mind árthatott nekik. Lehet, hogy tök fölöslegesen eszem magam, mert már odavesztek az adataim rég...
Hogy lehet jogszerű úgy lefoglalni-kezelni egy bűnjelnek tekintett tárgyat, hogy sokkal nagyobb kárt okoznak vele-általa a tulajdonosnak, mint a terhére megállapított kárérték? 20.500,- Ft - semmi már az eddigi káromhoz képest is. Utazgatások, levelezések, telefonálások, idegeskedés, és több, mint egy éve nem használhatom a személyes adataimat, az  eszközeimet, ami ennyi idő alatt, - lévén számítástechnikai eszközök - már rendesen elavulnak maguktól is?

Egy munkakerülő pedofilnak ajándékozza az "igazság"- és jogszolgáltatás az én több százezres tulajdontárgyaimat, értékeimet, amikért én keservesen megdolgoztam - mondtam majdnem sírva szegény ügyintézőnek, nyakába (fülébe) zúdítva összes elkeseredettségemet. Persze, ha valaki ebben vétlen, akkor az csak ő lehet. A három hatalmi szerv által, közös erővel összekutyvált ügymenet végén.

Kérem, ha az jogszerű, hogy a saját tulajdonú, szintén kemény munkával megszerzett, (a bankhitelét még javában törlesztve) lakásomat távollétemben a nyomozóhatóság kifosztja, tulajdontárgyaimat lefoglalja egy, ideiglenesen ott lakó, ingyenélő pedofil undorító ügye miatt - és idáig még csak-csak rendben lenne a dolog, de: az intézkedés tanújaként (egyben mint a kényszerintézkedés egyedüli(!) elszenvedője) egyedül ő írja alá a házkutatás-lefoglalás jegyzőkönyvét, és később utólag is egyedül ő kap ebből egy pédányt, én pedig azóta se semmit arról, hogy mit is vittek el, és kiét (én még csak a kanyarban se vagyok említve, sehol, de sehol, mint akinek semmi de semmi köze a saját tulajdonaihoz!) - nos, akkor én óriási baromállat vagyok, mert sohase fogom megérteni, hogy mi a jog, és mi a jogszerű. Ezek szerint egy épp letartóztatott ember megbízható, hiteles tanú! Egy másik ember lakásában, egy másik ember tulajdonait illetően! Eszem megállna, ha már nem állna kezdettől!

Igen, kezdetben, mikor szóban kifejeztem ezzel kapcsolatos aggályomat, válaszként azt kaptam: jogszerű. Szintén szóban.

No de hát kérem: ha egy nyomozati szerv azt mondja, hogy jogszerű, akkor mi okom lenne bennük nem megbízni? Mert hát ha valaki, akkor ők csak tudják, hogy mi az, hogy jogszerű. Nem?
Ha nem is megnyugodva, de tudomásul vettem. Ugyan mit tehettem volna? Továbbra is bíztam abban, hogy továbbra is jogszerű lesz minden. (Khm. Hát az volt.)
Én baromállat. Most, így utólag belegondolva, még az elején jegyzőkönyvbe kellett volna mondanom, hogy ez és ez a tárgy az én tulajdonom. De az ember mindig utólag okos. És hát miért ne bíztam volna egy rendfenntartó, majd törvényalkalmazó szervben? Meg hát utólag hogy engedték volna meg, hogy a saját tulajdonaimra rámutatva tegyem ezt? Hiszen már akkor összeömlesztették a tárgyakat. Amit lefoglaltak, az többé 7 lakat alatt van. Mint sejtetni engedték.

Ha belegondolok, akkor tényleg azt kéne tennem, amit az ügyész mondott kedvesen: örüljek, hogy ennyivel megúszom. Hát, igen: tk. a lakásomat is nekiajándékozhatták volna az én egyre drágább pedofil barátomnak. Mert abban szemernyit se kételkedek (pláne ezek után), hogy ha nagyon akarnák, megtalálnák ennek is a módját. Jogszerűen. Egy ekkora (hármas!) hatalommal szemben az álompolgár egy - nem is nagy, hanem icipici kis - nulla. Porszem. Még annyi se.

Istenem, mindig is rémület töltött el a gondolatra, hogy valaha is a jogszolgáltatáshoz bármiféle közöm legyen!
Istenem, hogy lehettem ekkora baromállat, hogy összeköltözzek az én drága pedofil barátommal? Istenem, hogy nem vettem észre semmit? A rejtegetett csontvázakat?
Istenem, bárcsak idejében legalizáltam volna a WinXP-t!
Bár, a józan paraszti logikával végigtekintve az összekutyvált ügyön, az illegális WinXP  szinte nem is játszik szerepet abban, hogy a tulajdonomat nem bírom visszakapni. Hiszen ugyanúgy nem szerepel semmiféle papíron, hogy az én lakásomban, az én tulajdontárgyaimat lefoglalták volna. Minden az én egyre drágább pedofil barátom tulajdonaként fut!
És akkor - józan paraszti ésszel - viszont nem érthető, hogy ha semmi nem az enyém, akkor milyen alapon jövök én a képbe, mint illegális WinXP felhasználó?
Ha semmilyen vas, eszköz nem az enyém, akkor vajh hogyan használhattam én az azon talált fekete WinXP-t? Virtuálisan? A levegőben?
Felfoghatatlan! A jogszolgáltatás logikája ennyire köszönőviszonyban se lenne a  közönséges emberi logikával?
Istenem, ha nem lett volna fontos nekem a gépem, de leginkább a vincsesztereken lévő rengeteg személyes anyagom, akkor lazán mondhattam volna, hogy ahhoz a géphez sincs semmi közöm, az is az én drága pedofil barátomé. És vigye el ő az egész balhét, és utánam a vízözön.
Mert, mint látjuk, nem érdemes becsületesnek lenni. Ezt kellett volna tennem. Ha tudtam volna, hogy így se jutok hozzá a gépemhez, akkor pláne. Becsületességemért akkora nagy árat fizetek, hogy ahhoz a jegyzőkönyvek szerinti 20.500,- Ft nevetséges -  röhögőgörcsöt kapnék, ha nem lenne számomra mégis inkább tragikus.

Nyilván a marhák is álmosak még, amikor hasad a hajnal, talán ezért van ez. Pesze nem tudom, hogy ha a vásárló szemléli a drága tej árát, akkor mennyire őrzi meg a hidegvérét. Bár ha hűtve fogyasztja...
Ennyire azért nem vagyok tejmániás, hogy ennyit áldoznék rá. A relaxálás olcsóbb.
Na meg aztán a  marhák helyében én nem tudom, mennyire lennék nyugodt, ha hasadó hajnalban fejéssel zaklatnak.

Másik érdekesség: a Népszava.hu mégiscsak bajban lehet a számokkal, mint ahogy azt korábban, a  dollár árfolyamának kapcsán már láttuk. Talán védőitalként kellene stresszoldó tejet fogyasztaniuk a kedves szerkesztőknek.
A Hírkereső.hu tanúsága szerint a háromszoros ár tűnik a helyes változatnak. Számomra egyébként sincs már jelentősége a kétszeres áron túl.