Világos: magas ívben tojtak rám, és hogy mégis befogjam a pofám egy időre, hát hintettek egy kis port a szemembe. Hihetetlen! És én - baromállat - bíztam bennük. Mint a káposzta a kecskében. De mit tehettem volna? Mit tehet a káposzta, ha odalökik a kecske elé?
Most így utólag piszkosul kíváncsi lennék arra, hogy akkor mégis honnan tudták, hogy az én tulajdonomban lévő gépemen találtak illegális WinXP-t? Én baromállat, lehet, hogy kapásból beismertem olyasmit, ami nem is az én eszközeimmel kapcsolatos???
De mindez nem számítana, csak adnák már vissza a cuccaimat. Én baromállat, azt hittem, hogy egy azonnali beismerés, a hatósággal való együttműködés egyszerűsít, gyorsít egy ügyön. Frászt. Úgy összekutyválták, hogy ennél jobban már nem is hiszem, hogy lehetne.
Egy nettárs most megnyugtatott, nincs ebben semmi rendkivüli, csak a szokásos(!) történt:
Gondolj bele. Ott van egy házkutatás. A poroszos rendőr nem is vizsgálja a lakás tulajdonjogát. Oda van bejelentve a pali. Ott lakik, mert a szomstédok is mondják, hogy ott lakik. bemennek kutatnak. Rábök a porosz egy zsák pénzre és megkérdi, hogy a magáé? Felel a pali: Nem. Akkor lefoglaljuk, mert a rendőriskolába azt tanúltuk, hogy a bűnözők hazudósak. Beviszik a bűnraktárba, rá se néznek, nem foglalkoznak vele, nem dolgoznak. A panaszok mennek az ügyésznek, akinek fogalma sincs semmiről. Elutasít. A bűnraktárból ellopkodnak mindent. Aztán ami marad azt visszaadják annak akitől elvették.Nem tudom, számít-e, tudtommal szomszédok megkérdezése nem volt. De miért is lett volna? Az is csak több munka. Amikor elég annyi, hogy valaki ideiglenes bejelentővel lakik egy lakásban, és akkor a házkutatás-lefoglalás keretében a vétlen, mit sem sejtő tulajdonos jogszerűen kifosztható - az épp letartóztatott személyt hiteles, egyedüli tanúként bevonva.
Hát talán (ismét) ennyit jogról, igazságosságról, bizalomról, demokráciáról. És mert ilyesmik nem léteznek, hát róluk szó se essék.
