e-Vita

A jogszolgátatók mókatárába illő mondatokra bukkanok a levélben.
(Mivel nem tippelt senki a Kedves Olvasók között, hát ezennel szolgáltatom a megfejtést.)

Nos, hogy a számítógépemet (jogászul: "számítógépházamat") miért is ajándékozta a Tekintetes Bíróság oda idegen, 3. személynek, e téren a Tekintetes Bíróság mossa összes kezeit. Állítása szerint ui. az ügyész indítványozta ezt, és a Tekintetes Bíróságnak úgy tűnik, nem kell ekkor már semmit se vizsgálnia ehhez, vakon bízik az ügyész indítványában.

Megjegyzem, lehet, hogy ebben van valami, hiszen elvileg az ügyész az, aki az ügy (khm) alapos ismerete alapján vádat emel. És tőle megy a vádemelés a bíróságra. Ha jól tudom - mint jogszolgáltatási szövevényhez  nem konyító, de attól piszkosul szenvedő álompolgár.

Ha a Kedves Olvasó nem értené ennek az ügyészre mutogatásnak az abszurd humorba hajló jellegét, (esetleg nem követi nyomon kezdettől a fejleményeket) akkor bátorkodom  felidézni, hogy midőn az ügyésztől próbáltam választ kapni, hogy hogyan adhatják ki a tulajdonomat idegen, 3. személynek, akkor ő azt közölte, hogy a bíróság így rendelkezett. Most fenteik alapján ennek  szintén kézmosási jelle van. Hm. Ott a Gy-i jogszolgáltatók  roppant tiszta kezekkel rendelkezhetnek. Pláne, ha ez a testületi kézmosás általános szokás, és nem csak engem tüntetnek ki egy ilyen hihetetlenre kutyvált ügyintézéssel. (Attól tartok, kivételesen ebben a cipőben nem egyedül járok.)

Ha a Kedves Olvasó figyelmes, akkor észreveheti, hogy ügyemet már egy korábbi 22-es csapdája tarkítja. Ime, most a bíró-ügyész relációban is belebotlok. Pedig hát, ilyen csapdából egy is bőven elég. Lenne.

______________________________________________
A levél tartalmaz még egy másik roppant mókás kijelentést is, de ezt majd később (lévén bérrabszolgai kötelezettségeim.)