e-Vita

A jogszolgáltatás másik kacajra fakasztó mondata:
"A fenti tárgyak [a 2 vincseszterem(?)] kiadásakor a bíróság észlelte*, hogy az ügyben a Bjxx/2007. szám alatt nyilvántartott 8. sorszám alatti gépben 2 db vincseszter található."
Érdekes lenne tudni, kinek a meghökkenése volt nagyobb: a bíróé? Ügyészé?

És hogy mi ebben az abszurd humor?
Hát az, hogy 2006.09.08. után hónapokig azt a választ kaptam: minden lefoglalt eszköz a szakértőnél van vizsgálaton. A hónapokig tartó szakértői vizsgálat minőségéhez egy újabb adalék a korábbiakhoz. Érdekes szakértői vizsgálat lehetett az, amelyikben nincs felsorolva-részletezve, hogy melyik adathordozót, melyik gépből vizsgálták meg, és melyiken mit találtak. Hogy a szakértői vizsgálat jegyzőkönyve ne tartalmazná ezeket? Hihetetlen.

Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az ügyész a legnagyobb hunyó az ügyben.
Hogyan tudott egyáltalán mérlegelni, dönteni, indítványozni bármit is a bíróság felé felelősséggel, ha azt se tudta, mi van a gépben, melyik gépben, és melyik eszköz egyáltalán kié? És ha ezekkel nem volt tisztában, akkor ugyan honnan tudhatta, hogy melyiken is van jogsértő adattartalom?

Attól tartok, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy nem is nagyon érdekelte, hiszen sokkal egyszerűbb mindet egy kalapba összeömlesztve továbblökni a következő munkafázisba, a bírónak. És nincs vele több dolog. Gondoljunk csak bele, mennyit kellett volna bíbelődnie, ha tisztességesen akarta volna az ügyet áttekinteni, hát még annak alapján eljárni. Kell a francnak az a sok munka.

Hm. Ha ez lenne a dolog mögött, akkor érdekes módon összetalálkozott vádlott (az én drágám) és ügyésze: mindketten a könnyebb végét fogják meg a munkának, mert dolgozni módfelett fárasztó. Bár az én drágám még azt se fogta/fogja meg, úgyhogy némi kis különbség mégiscsak van.
___________________________________
* Elképzelem ezt az "észlelést": a Bíróság, ahogy megfogja a vincsesztert, nekem való kiadás céljából, és már nyújtja is felém, ám hirtelen furcsát észlel: hoppá! Ez kettő db vincseszter? Nohát, nohát. Ez meg hogy a csudába lehet? És a Bíróság eme észlelésen módfelett elcsudálkozott. De az ügyész méginkább. Olyannyira, hogy most egyiket sem adja ide. Hohó, hohó! Az ügyész eszén nem lehet csak úgy túljárni! Egy vincsesztert még csak-csak odaadnánk, no de kettőt? Ejnye, kis mohó! Hogyisne! Egyet, vagy egyet se! Örülj, hogy nem vonunk vád alá a bíróság, az ügyészség, a nyomozóhatóság, és az egész világegyetem megtévesztésért, te kis állampondró.