e-Vita

Szeretem a komplexitást: ingyenélő pedofil "kedves" & nyomozóhatóság & ügyészség & bíróság & Microsoft. Mi lehet nagy sztori, ha nem ez? Pénteken tervezem kirándulásomat Gy-be. Soha nem hittem volna, hogy egy város ilyen mélységes benyomást tesz rám.

Még jó, hogy nem kallódott el az ügyész 2007.10.16.-án megérkezett levele a hosszú úton: a levél kelte: 2007.10.09., postabélyegző: 2007.10.10. Csak 6 napig utazott. Végülis messze van Gy: kemény 80 kilométer. De ne legyek már ily telhetetlen: Dr. J.S. még aznap megírta a válaszlevelet. Azért ez nem semmi. Nos, a lényeg: a jegyzéket és minden ügyiratot csak személyesen lehet megtekinteni. Végül is Gy egy szép város. Megér egy újabb nap szabadságot, és pár ezer Ft útiköltséget, nem igaz? Pláne, hogy valamennyit az eszközeimből is visszakaphatok - ha igaz. Sőt, még olyat is átvehetek, ami nem az enyém. Nem is értem, mit akarok én még mindig panaszkodni.

A levélben több érdekes mondat is van. Érdekes módon 8 db memóriakártyáról a nyomozó hatóság bűnjeljegyzéke hitelesen tanusítja, hogy az enyémek. (Ami közül 3 db továbbra sem az enyém, de ez úgy látszik, nem probléma.) Módfelett kíváncsi vagyok erre a jegyzékre, meg egyéb jegyzőkönyvekre, hogy hogyan tanúsíthatják olyasmire, hogy az enyém, pedig nem, illetve hogy a gépemről meg nem tanusítják azt, hogy az én tulajdonom, és akkor hogyan követhettem el vele mégis jogsértést. Nem tudom, érthető-e ez az előző mondat. Nem csodálom, ha nem az.

Ismét megtudhatom a levélből, hogy a szürke számítógépházat(!) - ami az enyém - a bíróság egy harmadik, idegen személynek (A.B.-nek) rendelte kiadni. (Hogy mi alapján, az még titok.) Ez a számítógépház megnevezés kicsit aggaszt, mert aki akarja, úgy is értheti, hogy egy üres házat jelent minden olyasmitől mentesen, amitől számítógép egy számítógép. Vajh lehetek-e olyan optimista, hogy gépházon a kompletten berendezett házat értik? Egyben újabb ügyszámmal és paragrafussal lettem gazdagabb, amelyek a 3 db (nyilván kiszerelt) vincseszter sorsához kapcsolódnak, és itt kissé meglepődöm azon,  hogy az ügyész úr még nem vonta meg tőlem jóindulatát, hiszen azok visszaadása irányában tett lépéseket a bíróság felé. (Pedig mit összemacerálom szegényt.) Azt ugyan szintén nem értem, hogy ha nekem nem volt bírósági ügyem, akkor miért a bíróság dönt az eszközeim sorsáról - de hát az a fontos, hogy ők értsék. Nem?

No és a hab a tortán: a Microsoft Magyarország Kft.-vel egyeztessek az általam okozott vagyoni hátrány sértettnek történő megtérítése ügyében. Azért valljuk be: kabaréba illendő, amint újra harcba szállok a Microsoft megfelelő illetékesének megtalálásáért, és esdve könyörgök, hogy árulják már el: kinek, hogyan fizessem ki a kemény 20.500,- HUF-ot a Nagy Microsoftnak, amivel megkárosítottam őt. Különösen mókás, ha figyelembe vesszük a velük hónapokig folytatott hiábavaló levelezésemet szofverlegalizálás kísérletét illetően.

A lefoglalt 81 db CD/DVD-re vonatkozó kérdésemre egy betűnyi válasz sincs sehol a levélben. Úgy látszik, az ügyész úrnak már sikerült, amit javasolt: a CD/DVD-ket felejtsük el. (No persze én is könnyen el tudnám felejteni az ügyész úr bármely tulajdontárgyát.)