e-Vita

[----itt egy kis luk van a történetben, pótolni fogom---]
2008.01.15. Kedd este

Postai értesítő ajtómra tűzve: hivatalos irat érkezett a Gy-i Bíróságról. Még nem tudom, mikor tudok érte menni.

2008.01.14. Hétfő este

Zarándoklat a világvégi, szombaton zárva tartó postahivatalocskába. Tértivevényes ajánlott levél a Gy-i Városi Bíróságról. (Kelt: 2008.01.08., postabélyegző: 2008.01.09.) Végzés. És tényleg: ez már majdnem a vég.

Érdekes a szöveg :-) [ Többet  később :-) ]

2008.01.11. Péntek este

Postai értesítő ajtómra tűzve: hivatalos irat érkezett a Gy-i Bíróságról. Csak hétfőn tudok érte menni.

2008.01.07. Hétfő

E-levél érkezett a Microsofttól :-D

2007.12.29. Szombat este

Zarándoklat a világvégi, szombaton zárva tartó postahivatalocskába. Tértivevényes ajánlott levél a Gy-i Városi Rendőrkapitányágról. (Kelt: 2007.12.20., postabélyegző: 2007.12.22.) Válasz legutóbbi kérelmemre: igen, az engem érintő iratokról másolatot kérhetek (és a jelek szerint kaphatok is), csak előtte egyeztetnem kell időpontot.
Ha sikerül, egy utazással megoldható a CD-DVD fuvarral (ha végre megkapom őket egyáltalán).

2007.12.29. Szombat délelőtt

Ajtómra tűzve(!) postai értesítő hivatalos irat érkezéséről. A postás ügyesen kicselezett: míg leszaladtam fél órára vásárolni, addig itt járt.

2007.12.27. Csütörtök este

Bérrabszolgaságom 2007 évi utolsó napja. Hazafelé próbálok vigyázni, eddigi gyakorlat szerint a szabadság veszélyezteti testi épségemet, egészségemet: óvatosan lépegetek. Bár már megvan az aktuális baj: erősen köhécselek, de talán halmazatilag nem szokta a szervezetem a szabadságomat hazavágni. Szokásból megkukkolom a postaládát, bár nemigen várok semmit. De mégis van valami, talán számlák... Kihalászom a ládából. Nini! Levél a Gy-i Városi Ügyészségtől.

2007.12.19. szerda délután

Zarándoklat legújabb törzshelyemre, a világvégi, szombaton zárvatartó postahivatal-féleségbe. Téli sötétben, hidegben. Útközben csendben fagyok.

2007.12.18. kedd este

Postaládámban értesítő: Gy-i Bíróságról ajánlott tértivevényes levél érkezett.

Egyik kedves NetTársammal barlangászás ürügyén szóváltásba keveredtem:
mily felszerelések is szükségesek egy kezdő barlangász számára az első, egyben teszt-alászállásra?
Mármint a föld alá való leereszkedésre úgy igazán barlangász módra, nem holmi sétálós kirakatnézősen.
Egy próbára nem érdemes még egy teljes (és költséges, igazi) barlangászfelszerelést begyűjtenem, mert hátha mégse megy nekem a dolog - de a szükséges minimum mégis meglegyen.

Nos. Lássuk csak:

 

1./ Fogynom kell. Mert különben előfordulhat, hogy az én átmérőm és valamely barlangi rés átmérője egymással nem kompatibilis, miáltal úgy járhatok, mint Micimackó: beszorulok. Ráadásul a fogyás nem kerül semmibe, sőt: pénzt, időt, fáradtságot kímélek vele, lévén mindháromból szűkében. A fogyás kéznél van, le sem kell hajolni érte, nem kell boltokban vadászatot tartani (a vadászatről még később lesz szó) - egyserűen csak nem kell enni. Ez nekem mindig bevált, el se tudom képzelni a "nem eszek semmit, mégsem fogyok / mégis hízok" jelenséget a valóságban.

2./ Egy overál - lehetőleg strapabíró, nem könnyen átázó. Végülis az egyik legpraktikusabb ruházat, barlangon kivül is, egész testünket beledughatjuk, majdnem olyan, mint a csador. Csak könyebb benne mozogni. Khm. Bár, bizonyos anyagcserés műveleteknél okozhat nehézséget. Bár el tudok képzelni oyan overált, ami ezt áthidalja. Mivel overálom egyáltalán nincs, ezért az általam rendkivül módon utált tevékenység az ára: a vásárlás - azaz tűvé kell tennem a netet, a várost, hogy hol, mennyiért, milyet, mikor lehet kapni.

3./ Fejlámpa tartalék elemekkel - hát ez szintén egy barlangfüggetlen hasznos jószág. Praktikus lehet pl. boncolásnál is. Vagy tévénézés közbeni kötögetéshez. Mivel ilyenem sincs, tennivaló: lásd 2. pont.

4./ Lábbeli - hát ezzel hadilábon állok: vajh a meglévő  sportcipőféleségem alkalmas-e rá? Merthogy nem vízhatlan. Persze gumicsizmát is már mióta akarok venni, csakhát a rendkivül utált tevékenység...(lásd 2. pont) Itt még meg kell említenem, hogy a lábbelit, mint olyat utálom, mert igazán csak cipő nélkül szép az élet.

5./ Egyéb bevethető ruházati kellék (kesztyű, pulcsi) - az overál alá való - no, azt hiszem, rongyokban bővelkedem, még ráznivaló is van.

6./ Sisak: hát ez sincs, de a törzsbarlangászok, - kirándulók ígértek, hogy adnak. Különben ehhez is az utált vásárlás útján tudok  hozzájutni. Persze mondanom se kell: a fejrevalókat se kedvelem. De ha mégis kell, akkor inkább a nyílt sisakot.

7./ Szemüveg - no, ezt nem tudom, mennyire kell távollátni ott alant, merthogy igen rövidlátó vagyok, és most mi a biztonságosabb: ha üveg van a szemem előtt, vagy ha nem látok tisztán 1-2 méteren túlra?

8./ És, kéremszépen, végül, de nem utolsó sorban: itt jön a nyúl. A mű. Mert a kedves NetTárs annyit mondott erről a dologról, hogy: a barlangosok rucija műnyúlból és overálból áll, mindkettő egyberészes, a műnyúl polárból van -vicces látvány, és  neki van, ami még szivecskés is. És hogy az overál ezzel szemben vékony, strapabíró anyag.

Nos. Én eddig csak annyit tudtam, hogy az overál definíciója nem más, mint kezeslábas. Még az idegen szavak szótára is ezt mondja. Tehát ennyi alapján nem igazán tudtam elképzelni, hogy mi is az a műnyúl.

Hogy valamiféle ruházat lehet, annyit azért mindjárt sejtettem, de az a szó, hogy műnyúl, annyira felstimulálta a humor-receptoraimat, hogy nem tudtam megállni poénkodás nélkül: úgy  tettem, mint aki teljesen el van tájolva:

Barlangászás vadászattal összekötve még érdekesebb. És mivel egy igazi barlangász állatvédő is egyben, hát nem bionyúlra, hanem műnyúlra lődözünk természetesen. Ami persze újabb gondot vet fel: nincs puskám se. Hacsak nem a (mű)nyúl viszi a vadászpuskát. Is. No és felvetődik még az a probléma is: hogy a nyúl házi-e, azonkivül, hogy mű. Merthogy házinyúlra nem. Még ha mű is...

Kedves nettársam nem a lapot, inkább a kesztyűt vette: miért nem olvasom el figyelmesen, amit ő írt, hiszen akkor tudnám, mi az a műnyúl.

Nos, kedves nettársak. Képzeljétek el a következőket: nyakamba veszem a sport-, esetleg munkaruházati, vagy egyéb boltokat, és mélyen az eladó szemébe nézve halkan súgom: kéremszépen, műnyúlra vágyom. Vajon hányból hány esetben tudja az eladó, hogy mi vágyam tárgya, és hányban kap röhögőgörcsöt? Pláne, ha még elkezdem körbeírni: tudja, olyan vicces látvány, egybeszabott, polárból is lehet (tudja, a polár az olyan sarki, tudja: polar bear), létezik szivecskékkel ékesített változata.
Hát kérem, ha most ráérnék, letesztelnék jó pár boltot, műnyúl vonatkozásában.

Midenesetre, a kedves nettárs indirekt definíciója alapján jelenleg így látom: a műnyúl is tk. egy overál, csak épp kevésbé vékony és strapabíró, mint egy vékony és strapabíró overál. Azt is sejtem, hogy a barlangász szlengben műnyúlként becézett overált a másik, általuk overálnak nevezett alá, mint egy bélésként hordják. Mármint ha épp barlangásznak.

Mosmárt azt hiszem, csak egy kérdés maradt hátra: miért műnyúl a műnyúl? Netán füles is? Netán kis pamacsfarok is van hozzá? Vagy a polárt sem ismerem: lehetséges, hogy az olyan szőrös anyag, ami nyúlbundához hasonlít. De szőrös bundája más állatnak is van: farkasnak, medvének, kutyának, macskának, majomnak, stb...

Miért pont nyúl???
_______________________________________________
(Másodközlés. Az első a kapcsolat.hu-t gazdagítja.)

A hiányosságnak van szerepe, de nincs döntő jelentősége. (Dr.Péceli László, legfőbb ügyészségi ügyész)

Olvasom a Dr. Somos Zoltán: Tánczos - az utolsó szó jogán c. könyvet. Szavam elakad, fülem kettéáll. Még akkor is, ha a saját bőrömön tapasztaltak okán már ez rég megtörtént. Ugyanaz a hideg futkos a hátamon, mint amikor a Dr. Kende Péter: Mik vagytok ti, istenek c. könyvét olvastam anno az orvosi műhibákról. Akkor még nem is sejtettem, hogy micsoda  adalékot fog a témához nyújtani a jövőm. Ami most a jelenem.

Egyszerűen hihetetlen! Hogy a jogszolgáltatás hiányosságai, slendrián munkája, nemtörődömsége, hatalmi, anyagi, presztizs, és még ki tudja, milyen okok miatti, erős bástyaként való összezárása bizonyítja: a jogszolgáltatás (eufemisztikusan: igazságszolgáltatás) - a mi pénzünkért - nem értünk van, hanem ellenünk. Ezt a saját bőrömön tapasztaltak alapján (is) felelősségem és igazam = a tények tudatában nyugodt lelkiismerettel állíthatom. Sajnos.

Persze, ott van még pl. a Pusoma Dénes története is:

A felelősség elhárításának konok hevessége még reményeinket is szétfoszlatja, hogy a Pusoma- s a hasonló ügyek mögött ott lapuló előítéletességgel, rasszizmussal, jogegyenlőtlenséggel, a Magyar Köztársaság bírósága igenis hajlandó szembenézni. (Dr. Magyar Elemér & Ragályi Elemér, ÉS 2007.06.08.)

De lehetne sorolni még számos esetet, amiről tudunk. És mennyi lehet még, amiről nem tudunk! Mert a jogalany örül, hogy egyáltalán megúszta annyival, amennyivel - akár bűnös, akár ártatlan. Főleg ha ártatlan. Hogy egyáltalán kiszabadult a jogszolgáltatás fojtogató, gyilkos hínárszövevényéből.

És a koordináták: XXI. század - 2008., Közép-Európa, Európai Unió, demokratikus(?) jogállam(?) - Magyarország!

Az állampolgárnak itt és most egyetlen joga, ami biztos: jogában áll meghalni.

Bár ki tudja. Itt és most még erre sem vennék mérget.

Hát mit mondhatnék: ez egy nagy dolog!
Éreztem valahol titkon, hogy ez az esemény egyszer bekövetkezik. Hát most mondd meg őszintén, Kedves Olvasóm, hogy nézne az ki: itt állunk télvíz idején illatos pendrájv nélkül?! Mert ha belegondolunk, igazán a téli hónapokban van szükségünk illatokra, mert a tél nem csak napfényben, de illatokban is szegényebb. Legalábbis original fényt ill. illatot tekintve. Azt is mondhatnám: biofény ill. bioillat. Mert műfény, műillat az van bőven. Hát most a műillatok számát ime, a pendrájvok is szaporítják.
Bár, ha a reklámot nézem, szemmel látahatóan nem nekem szól - itt is férfinemű a célközönség. Hát nem tudom. Férfiak jobban rácuppannának az illatos pendrájvra?
A hírlevél szerint eper, narancs és citrom illatú kapható, 2-3000 forintos áron, 1-2 GB kapacitással. Mit mondjak: elég szűk a repertoár. Én speciel banánillatúnak örülnék inkább, vagy még jobban fahéjnak. Imádom a fahéj illatát. Ilyen bezzeg nincs.
Úgyhogy van még hova fejlődniük a gyártóknak. Vagy a forgalmazóknak.

Hát nem is tudom. Én a kor szelleméhez igazodván némi pendrájv-gyűjtőszenvedélyre való hajlamot vélek magamban felfedezni. Máris van egy egész batyura valóm. Persze meg tudom magyarázni: egyre jönnek ki a nagyobb kapacitásúak, miáltal egyre elérhetőbb árúak számomra is a már meglévőhöz képest nagyobb méretűek. És aki informatikában kicsit is járatos, az tudja: minden tárhely hajlamos a betelésre. És egyre több és nagyobb méretű fájlokat akarunk magunkkal hurcolászni útravalónak.
Ezenkivül persze számomra még egy csábító szempont: ha a forma és a praktikum ideális (vagy azt közelítő) egységét fedezem fel néha egy pendrájvban, nem tagadom, hatalmába kerít a vágy: légy az enyém! Még akkor is, ha voltaképpen újabb mobil-tárhelyre nincs égető szükségem.
De mert oly ritkán fordul elő e szép új, piacgazdaságos világban, hogy  esztétikum és  célszerűség egységbe forrása 1-1 termékben realizálódjék, hát talán nem fenyeget a veszély, hogy szenvedélybetegséget kapjak.

Mindazonáltal, Kedves Olvasóm, ha netán valamilyen okból kifolyólag ajándékot akarnál adni nekem, arra az esetre közlöm: érdekes, szép, különleges(, de azért használható) pendrájvnak tudnék örülni :-D

Csakhát itt is van némi problémám a honlappal - a szokásos vesszőparipám: az egyik legfontosabb paraméter hiányzik: a pontos dátum. Aki véletlenül, akármikor rátalál az oldalra, annak a "hétfőn 11 órakor" meghatározás vajon mennyire korrekt infót ad? Vagy hogy mikor indult egyáltalán ez a dolog, egyáltalán aktuális-e még?

A másik pedig: akármelyik hétfőről is van szó, azt valószínűsítve, hogy délelőtt 11 órára gondolnak, az emberek nagy része akkor dolgozik. Érdekes, a balparton rendszeresen ilyen szervezéssel találkozom. Vajh tudatosan, vagy csak balogságból (rövidlátásból?) szervezik úgy a rendezvényeket, megmozdulásokat, hogy eleve ne is lehessen ott nagyobb létszámú szimpatizáns? Ellentétben a szélső jobbparton, ahol figyelnek arra is, hogy lehetőleg munkaszünetre essen a masírozás és egyéb lármázás.
Ezért nem értek egyet a videofelvételen hallható kijelentéssel, mely szerint amatőr módon nyilvánulnak meg a jobbnál jobbpartiak. Merthogy épp fordítva áll a dolog. Sajnos.
Hát, van mit tanulni tőlük. És nem (lenne) szégyen az ellenféltől tanulni.
Mindenesetre ideje lenne már, hogy a lopakodó terrorizmus után a demokrácia is el kezdjen lopakodni. Legalább.

Ha ultra-nacionalista tombolással és gyűlölettel tömegeket lehet utcára vinni;
Ha szervezett csoportok vonulhatnak föl Horthyt (Romániában Antonescut) ünnepelni;...
Ha a baloldal képtelen összezárni s visszahódítani tömegeit;
Ha a jobb-szélsőjobb média nagy tőke-löketekkel erősödhet, s a bal csenevészesedhet;...
Mondjátok, feleim, akkor mi kell még?

Hogy mi kell még, kedves Diurnus, kedves parttársak?
Hogy mi kellene?
Én megmondom.
Újra és megint.
Hát az, hogy 1/ a baloldalnak nem kéne hagynia magát csenevészesednie. 2/ egyéb "jobb"érzésű embereknek, civil szervezeteknek, értelmiségieknek, közéleti személyiségeknek meg kéne szólítaniuk, hívniuk a "jobb"érzésű egyszerű embereket (a hallagatag többséget), hogy vonuljanak ki békésen tiltakozni pl. egy hősök terei erőfitogtatáshoz, 1-1 gárda és egyéb militárisnak és fenyegőnek látszó alakulat meneteléséhez.

Látjuk: a jogszolgáltatóktól, hivatalos intézményektől hiába várjuk a megoldást. Mert félnek? Mert szakmailag nem tudják/nem akarják felvállalni, hogy kijelöljenek bizonyos, a dekomráciában is szükséges határokat? Vagy netán ők is passzív módon így értenek egyet az erőszak tendenciájával? Esetleg politikai szempontok befolyásolják őket?
A lényegen nem változtat. Demokráciában a civileknek, nekünk magunknak kell jelentős részt vállalni abban, hogy sorsunk alakulását befolyásoljuk.

Miért csak a félelmet, gyűlöletet (újra)élesztő civiloldal tud ilyen aktív, ilyen teljes frontos nyomulást produkálni? Miért nem az ezt egyre riadtabban néző (hiszem, hogy nagyobb számú) civiltársadalom? Miért? Miért?
Az nem elegendő indok, hogy nincs mögöttünk tőke (ez se biztos, hogy igaz).
Kevés pénzzel, de annál nagyobb hittel, annál jobb szervezéssel hiszem, hogy meg lehetne szólítani, mozgatni, tiltakozásra utcára hívni a "jobb"-érzésű embereket.
Miért nem voltunk ott a Hősök terén szombaton? A Bazilikánál vasárnap?
Miért csak a maroknyi ellendemonstráló?
Miért?

A bal-, vagy egyéboldali, de (szóban, elvben) aggódó értelmiségiek, közéleti személyek birtokában vannak azoknak az eszközöknek, amivel embereket nagyobb számban megszólíthatnak. Ha más nem, itt az internet. Az átlagember, a kisember alig várja, hogy "lehajoljanak értük". (Khm. Új szlogen is lehetne: a kisember az utcán hever, csak le kell hajolni érte.) És a szélsőjobb lám, lehajol értük. A fidesz is. Orbán Viktor is. Nekik nem snassz.

Miért nem teszik? Gyávák? Anyagi jólétüket féltik? Kényelmesek? Ennyire rövidlátók? (Értelmiségi nem lehet rövidlátó!) Kifinomult lelkületükhöz a cselekvés túl pórias? Egymás közötti presztizsviszályok?
Miért csak zárt körben, kényelmes fotelből, egymás között, egymásnak mondják, írják a tutit, a frankót?
Lelkiismeretüket letudják azzal, hogy a maguk zárt köreiben jóízűt szörnyűlködnek, aggódnak és mondanak okosságokat, hogy mit kéne, hogy kéne tenniük. Másoknak.
Aztán megkönnyebbülve hazamennek, vacsoráznak, olvasgatnak, írogatnak, alszanak, mint akik jól végezték dolgukat.

Mint ahogy az ATV minapi esti (talán Újságíró klubban? nemigen nézem, mert az is csak bosszant épp az előzőek miatt) műsorában az egyik nagyokos felteszi a nagy kérdést: hol vannak a civilek? Annyi a civil szervezet, hogy Dunát lehet velük rekeszteni, és egyik sem tesz semmit az előre a múltba tendenciája ellen? És eszébe sem jut, hogy tk. ő maga is civil, és csak nézek, hogy miért nem úgy mondja: mi, civilek - én, te, és többiek - miért nem teszünk valamit? Miért nem emeljük fel a fenekünket a karosszékből, és megyünk ki a félelemkeltés szakértőinek vonulása (vonultatása) ellen demonstrálni?

És itt én magam is homokot kell, hogy szórjak a fejemre: nem mentem ki szombaton a Hősök terére, sem vasárnap a Bazilikához. Hogy csatlakozzak ahhoz a maroknyi tiltakozóhoz. Szégyellem magam.
De ezután ott kell, hogy legyek a következőkön.
Csak merem remélni, hogy nem egyszál magam lennék.

Merle Travis: Sixteen Tons	Republic: 16 tonna feketeszén
Funk Como Le Gusta - 16 toneladas	Johnny Cash: Sixteen Tons

Szeretem ezt a dalt. Tk. azt is mondhatnám: ez a bérrabszolgák himnusza.
Érdekes volt a YouTube-on  összevadászni a dal variációit. Elég vegyes a színvonal, úgy vélem, sikerült a legjobbakat megtalálnom. Talán a Johnny Cash változat tetszik a legjobban. A Republic képanyaga lenyűgöző.

Az elektronikus "írásban" ez a fantasztikus: szerves egységben, rendszerben lehet kifejezni amit akarunk: írott szöveg + kép + hang. Bár nem kis munka ez se, de ha valaki belejön, akkor mégiscsak kisebb költségű és egyszerűbb kifejezési mód a hagyományos eszközöknél, ahol külön birodalmai és sápszedői vannak a papír-, a kép-, a hangváltozat megjelenésének.
Verhetetlen kifejezési eszköz az e-felület, az internet: közvetlenül az alkotó kezében vannak az eszközök (khm. mármint aki megtanulja használni), melynek segítségével közvetlen kapcsolatba léphet közönségével. Direct line az alkotó és művének befogadói között.

Hát nem nagy dolog? Ebben az értelemben az alkotónak az internet valóban a korlátlan szabadságot jelenti: nem szól bele és szedi a sápot kiadó, terjesztő, meg ki tudja még ki-mi. Persze igaz: így viszont a megélhetése sincs annyira biztosítva, ha mindent elérhetővé tesz. No de hát itt is meg kell találni azokat a másfajta módokat is, amelyek biztosítják a munkájához, életéhez a szükséges anyagi feltételeket.

Már majdnem megtettünk 1 megállót - éppen a wesselényi utcai következik. Következne.
Pillanat töredéke alatt az utasok hirtelen dőlnek, mint a zsák. Már aki áll, és nem fogódzkodik elég stabilan. Hihetetlen erővel fékezett le a Combino. Csak lesünk. Már akik nem dőltünk el. A többiek próbálnak ismét lábraállni. Ha nem is sérült meg utas, de néhánynak biztosan jól meghúzódott a keze, vagy megütötte magát. Vagy utastársát.

Én még az induláskor jó szokásomhoz híven (kuckó híján) befészkeltem magam a csuklóba a rúd mellé, utóbbit karonfogtam, a csukló meg hátulról támaszt. (A combino csuklója.) Nyugodtan olvasgatni kezdtem, úgyhogy érdeklődve néztem a hirtelen dőlő utasokat. Persze szerencsém is volt: néha az én harcállásom is ingatagabb.

Tehát a Combino pillanat alatt soronkivül megállt. Még jó, hogy már amúgy is lassítani kezdhetett, hiszen az orra már a megállóba lógott befelé. Alatta meg a zebra. Pillanatig csak remélni tudjuk, hogy más nincs ott.

És az ember kíváncsi: nyakunkat nyújtogatjuk, ajtóközeliek az ajtókon kifelé - mert közben már azok is kinyíltak.
Mi történt? Mi történt?
Az utasok 1-2 perc múlva kezdenek kitódulni - valószínűleg baj van, a Combino egy darabig állni fog. A vezető nem mond semmit a hangszórókba - utólag érthető: ő is sokkot kaphatott az ijedtségtől. De ilyenkor az információ mégis végighullámzik valahogy a tömegen: az elejétől indul, az eseményközelibb utastársaktól, aztán a távolabbiak sorban követik az előttük lévők reakcióját. Érdekes, tényleg mennyire találó a "végighullámzik a tömegen" kifejezés. Ahogy a vizet megkotorjuk, a hullámok továbbítják a hatást messzebb és messzebb.

No de mi is történt?

A járdaszigeten préselődve dobálgatjuk fel a kérdést, hátha elkapja valaki. Aki biztosat tud. És lőn: egy hölgy épp a Combino-ra várt, így premier plánban látta az eseményt.
Egy tizenéves (valószínűleg középiskolás) lány túlságosan a járdasziget szélén állt, fülében fülhallgató (mp3?), a Combino meg ugye, a kor követelményei szerint alacsony zajszintű.
Tehát a lány nem látott, nem hallott, a Combino meg zutty, meglökte. Ellökte. A kislány elesett. Nagy mázlija: nem alá. Megüthette magát (vérzik a szája), szédül-reszket (megijedt). Informátorom szerint a lány rögtön azt kérdezte: nem törtek ki a fogaim? Ez a kérdés informátoromnak alkalmat ad egy kis eszmefuttatásra a női lélekről: lám, egy nőnek minden helyzetben ugye az a legfontosabb, hogy hogyan néz ki. Én ezt kissé árnyalni próbálom, miszerint a fog nem csak a szépség egyik kelléke, de fontos funkciója is van. (Bár ebben Lajos** barátommal nem egyezünk, ő határozottan fogellenes. Különösen mostanában. Nézetének alakulásában a fogorvosoknak jelentős érdemeik vannak.) Árnyalásom nem túl sikeres - a hölgy másoknak újra megismétli a maga verzióját.

Megtudjuk továbbá a hölgytől, hogy a kislány mobilon a papáját már kellően megijesztette, és várja, hogy az megérkezzen. Ebből is látszik, hogy még gyerek: mástól vár valamiféle lelki támaszt a bajban. Hacsak nem orvos a kedves papa.

Miután - a kedves informátor hölgynek hála - többségünk képbe került, tanácsatalanul toporgunk. Találgatjuk: hogyan tovább? Meddig állhat a forgalom? A Combino-k már hosszú, tömött sorokban állnak a Blaháig - tán azon is túl. Kissé káoszos a kép: péntek délután 4 óra körüli csúcsforgalom! Bennem halványan felmerül a gyaloglás alternatívája, de nem vehetem komolyan - a Margit hídig túl hosszú a táv.
Egyesek felvetik: vissza Blahára, ott jó kis kerülőúton célbaérhetünk. Én nem tartom valószínűnek, hogy hamarabb odaérnék - túl sokáig nem állhat a körút.

Közben már - nagyon gyorsan - megérkeztek a BKV illetékesei, szegény vezetőnk - egy fiatal férfi - rohangászik, mint a mérgezett egér (az azért felmerül bennem, hogy ő hogy nem mérte fel, hogy a lány túl közel áll a sinekhez - figyelmeztető csörgetésre nem emléxem, lehet, hogy volt, lehet, hogy nem), mindenesetre nem irigylem mostani  helyzetét. Aztán érkeznek a mentősök. Az biztos, hogy nagyon gyorsan próbál mindenki intézkedni. A rendőrök is befutnak, tájékozódni kezdenek, hogy mi is van most itten.

Egyes utasok mégiscsak kerülőútra szánják magukat, amit úgy realizálnak, hogy a Blaha felé tartó, épp érkező Combino előtt cikkcakkoznak ész nélkül. Nem álljuk meg poénkodás nélkül: nem gond, úgyis itt a mentő kéznél.

Közben egy zaklatott tizenéves kislány kérdezgeti mi történt, hogy néz ki az "elütött" lány - talán barát, talán rokon. De úgy tűnik, nem érintett mégse.
A sérült lányt a Combino-ból a mentőbe támogatják - ami látható: az ijedtsége a nagyobb a sérülésénél.

Közben a BKV máris ideirányított buszokat. Első turnus máris kap az alkalmon. (Akárhogy is szidjuk a BKV-t, most nagyon gyorsan reagáltak. Egy úr kéjesen kezdi fikázni a BKV-t, nem akarja hinni, hogy máris intézkedtek, mondjuk neki, hogy talán nézzen balra, ott jönnek a buszok. A tények makacs dolgok.) Egy logikailag kevésbé edzett utas csodálkozik: jé, hogy kerül ide 7-es busz? Hiszen az nem itt jár. Ezt inkább szó nélkül hagyjuk.

Még többen téblábolunk, mérlegelünk: érdemes-e buszra szállni, vagy tán a Combinok hamarabb megindulnak, minthogy a busszal eljutnánk egy darabig.

Bizonytalankodva többen mégis felszállunk egy segély-buszra, ezen már a villamospótló felirat van. Épp hogy egy megállót araszolunk, és a vezető mondja - majdnem magának, mint aki fennhangon tűnődik, hogy no, már megindultak a Combino-k. Aztán: nem, mégsem. Kedvelem az ilyen sofőröket. A legtöbb úgy szállítja az utasokat, mint valami tárgyakat. Esetleg még rosszabbul. Eszébe nem jutna egy hirtelen fékezés, kanyarodás, szokatlanul hosszabb ácsorgás ürügyén odavetni az utasoknak, hogy: kedves utasok, elnézést kérünk, ez vagy az történt. Kérjük türelmüket, megértésüket, meg ilyesmi. Én nem értem, ilyen magányos típusúak? Egész nap képesek ott a fülkéjükben hallgatagon ücsörögni. Nem unatkoznak? Vagy mi jár közben a fejükben? Hát lennének ötleteim egy "Hogyan tegyük vonzóbbá a tömegközlekedést?" tárgyú BKV-tréningsorozat témájához.

Nos, aztán a mi sofőrünk ismét helyesbít: de, mégis járnak. Úgyhogy kedves utasok, talán mégiscsak jobban járnak, ha visszaszállnak a Combino-ra. Egy poént azért még elsüthetett volna: igaz, nagyon örülök, hogy én szállíthatom önöket. De mégiscsak gyorsabban tudnak haladni a villamossal.
És ez most igaz is. Nem is lehetett úgy venni a tanácsát, hogy neki most nincs kedve itt a csúcsforgalomban hülye utasokat fuvarozni.