Ha ultra-nacionalista tombolással és gyűlölettel tömegeket lehet utcára vinni;
Ha szervezett csoportok vonulhatnak föl Horthyt (Romániában Antonescut) ünnepelni;...
Ha a baloldal képtelen összezárni s visszahódítani tömegeit;
Ha a jobb-szélsőjobb média nagy tőke-löketekkel erősödhet, s a bal csenevészesedhet;...
Mondjátok, feleim, akkor mi kell még?

Hogy mi kell még, kedves Diurnus, kedves parttársak?
Hogy mi kellene?
Én megmondom.
Újra és megint.
Hát az, hogy 1/ a baloldalnak nem kéne hagynia magát csenevészesednie. 2/ egyéb "jobb"érzésű embereknek, civil szervezeteknek, értelmiségieknek, közéleti személyiségeknek meg kéne szólítaniuk, hívniuk a "jobb"érzésű egyszerű embereket (a hallagatag többséget), hogy vonuljanak ki békésen tiltakozni pl. egy hősök terei erőfitogtatáshoz, 1-1 gárda és egyéb militárisnak és fenyegőnek látszó alakulat meneteléséhez.

Látjuk: a jogszolgáltatóktól, hivatalos intézményektől hiába várjuk a megoldást. Mert félnek? Mert szakmailag nem tudják/nem akarják felvállalni, hogy kijelöljenek bizonyos, a dekomráciában is szükséges határokat? Vagy netán ők is passzív módon így értenek egyet az erőszak tendenciájával? Esetleg politikai szempontok befolyásolják őket?
A lényegen nem változtat. Demokráciában a civileknek, nekünk magunknak kell jelentős részt vállalni abban, hogy sorsunk alakulását befolyásoljuk.

Miért csak a félelmet, gyűlöletet (újra)élesztő civiloldal tud ilyen aktív, ilyen teljes frontos nyomulást produkálni? Miért nem az ezt egyre riadtabban néző (hiszem, hogy nagyobb számú) civiltársadalom? Miért? Miért?
Az nem elegendő indok, hogy nincs mögöttünk tőke (ez se biztos, hogy igaz).
Kevés pénzzel, de annál nagyobb hittel, annál jobb szervezéssel hiszem, hogy meg lehetne szólítani, mozgatni, tiltakozásra utcára hívni a "jobb"-érzésű embereket.
Miért nem voltunk ott a Hősök terén szombaton? A Bazilikánál vasárnap?
Miért csak a maroknyi ellendemonstráló?
Miért?

A bal-, vagy egyéboldali, de (szóban, elvben) aggódó értelmiségiek, közéleti személyek birtokában vannak azoknak az eszközöknek, amivel embereket nagyobb számban megszólíthatnak. Ha más nem, itt az internet. Az átlagember, a kisember alig várja, hogy "lehajoljanak értük". (Khm. Új szlogen is lehetne: a kisember az utcán hever, csak le kell hajolni érte.) És a szélsőjobb lám, lehajol értük. A fidesz is. Orbán Viktor is. Nekik nem snassz.

Miért nem teszik? Gyávák? Anyagi jólétüket féltik? Kényelmesek? Ennyire rövidlátók? (Értelmiségi nem lehet rövidlátó!) Kifinomult lelkületükhöz a cselekvés túl pórias? Egymás közötti presztizsviszályok?
Miért csak zárt körben, kényelmes fotelből, egymás között, egymásnak mondják, írják a tutit, a frankót?
Lelkiismeretüket letudják azzal, hogy a maguk zárt köreiben jóízűt szörnyűlködnek, aggódnak és mondanak okosságokat, hogy mit kéne, hogy kéne tenniük. Másoknak.
Aztán megkönnyebbülve hazamennek, vacsoráznak, olvasgatnak, írogatnak, alszanak, mint akik jól végezték dolgukat.

Mint ahogy az ATV minapi esti (talán Újságíró klubban? nemigen nézem, mert az is csak bosszant épp az előzőek miatt) műsorában az egyik nagyokos felteszi a nagy kérdést: hol vannak a civilek? Annyi a civil szervezet, hogy Dunát lehet velük rekeszteni, és egyik sem tesz semmit az előre a múltba tendenciája ellen? És eszébe sem jut, hogy tk. ő maga is civil, és csak nézek, hogy miért nem úgy mondja: mi, civilek - én, te, és többiek - miért nem teszünk valamit? Miért nem emeljük fel a fenekünket a karosszékből, és megyünk ki a félelemkeltés szakértőinek vonulása (vonultatása) ellen demonstrálni?

És itt én magam is homokot kell, hogy szórjak a fejemre: nem mentem ki szombaton a Hősök terére, sem vasárnap a Bazilikához. Hogy csatlakozzak ahhoz a maroknyi tiltakozóhoz. Szégyellem magam.
De ezután ott kell, hogy legyek a következőkön.
Csak merem remélni, hogy nem egyszál magam lennék.