e-Vita

"Valami történt, a világ nem szereti a nagy, erős, méltóságteljes egyéniségeket (...) ma már másféle emberek kellenek, nem nagy színészekre, hanem filmsztárokra van szükség, akik színlelnek dolgokat." (Szabó István, Stop.hu, 2008.03.01.)

Gy város jogszolgáltató intézményeinek látogatása.

Megkapom az utolsó bűnjeleket a Gy-i Városi Bíróság Gazdasági Hivatalának bűnjelkezelőjétől, utolsó jelenet keretében személyesen kézbesítem (utolsó?) levelemet a Gy-i Városi Ügyészségnek. Utolsó találkozás a Gy-i Városi Rendőrkapitányságon legkedvesebb nyomozómmal, iratmásolatok kérése ürügyén.

Átveszem a világvégi, szombaton zárva tartó postácskán a Gy-i Városi Bíróság levelét. Mivel még kevésbé volt este, kisebb sort kellett végig állnom. Mi is lehet a legkedvesebb szabadidős elfoglaltságom pénteken, a napi/heti robot után, mint egy órácskát erre áldoznom? Zsebreteszem a levelet, felbontatlanul. Már nem izgat. Annyira. Mint korábban. Ez már nem lehet más,  mint amire számítok. Még jó, hogy van olvasnivalóm útközben - Dr. Somos: Tánczos-ügyről - nem is annyira Tánczosról, mint inkább a Jogszolgáltatás Isteinek isteni dolgairól szóló könyve. Stílusosan. A saját ügyemhez  tökéletesen illeszkedően. Így mégiscsak hasznosabban töltöm a szabadidőmet. Hazaérve el is felejtkezem a levélről - egy ideig. Aztán mégis eszembe jut: felbontom. A Gy-i Városi Bíróság Gazdasági Hivatalából legkedvesebb bűnjelkezelőm értesít: 15 napon belül mehetek a CD/DVD lemezekért. Hát megyek. Egy nap szabadság, 2*1200 HUF útiköltség + n*100 HUF másolási díj. Egy postaköltséget megspórolok: személyesen kézbesítek egy újabb levelet legkedvesebb ügyészemnek.

Cetli az ajtórésben: postai értesítő tértivevényes ajánlott küldeményről, a Gy-i Városi Bíróságtól. Na végre! Már erre várok pár hete. Legalábbis remélem, hogy most már valóban az jött meg, és nem esem pofára, mint legutóbb. Valószínűleg csak holnap este tudok érte menni.

Újabb telefonhívási kísérlet a Gy-i Városi Rendőrkapitányságra. Ma szerencsés napom van: kedvenc nyomozóm a helyén. ( Nem tudom mire vélni, de ő valahogy, valamiért szimpatikus nekem. Személyesen végülis csak egyszer találkoztunk - eddig. Azon a szörnyű napon. A kihallgatás napján. De erről ott mesélek. A kronológia rendszerét tartsuk tiszteletben. Ha van fonal, amit biztonsággal lehet követni, akkor az időegyenes az egyetlen. Mindenesetre a szimpátiának nem engedek teret - kemény leckéket kaptam már abból, hogy azokkal kell a legjobban vigyázni, akik szimpatikusaknak tűnnek. Telefonon viszont annál többször beszéltünk.)

Röviden megegyezünk az időpontban, bár én eléggé el nem ítélhető módon hangosan tűnődöm egy kissé, hogy hogy is tudom én összeszervezni Gy város jogszolgáltató szerveinek látogatását. Az ilyen tűnődés meg ugye, nem igazán illik egy katonai típusú szervezet egy képviselője által megszokott határozottsághoz. Úgyhogy gyorsan rövidre zárom. Jövő héten utazom a világ számomra legfeledhetetlenebb, bár felejteni legjobban vágyott  kisvárosába. Remélem, utoljára. Barátném azt mondja, hogy ha már ott vagyok, legalább iktassak be némi városnéző élvezetet. Hiába: számomra bőven elég az az élvezet, melyben részem volt Gy-ben. Úgyhogy köszönöm, többé látni sem óhajtom.

Próbálom elérni telefonon kedvenc nyomozómat a Gy-i Városi Rendőrkapitányságról. Két próba délelőtt, kettő délután. Eredménytelen. Természetesen nem lepődöm meg a sikertelen sorozaton: egy nyomozó ritkán ül az irodájában. Khm. Csak merem remélni, hogy nem megint nálam gyűjti be a cuccot, miközben én szorgosan építem a kapitalizmust :-D

Telefonon hívom a Gy-i Városi Bíróság Lajstromozóját. Mondom: tetszik tudni, érdeklődni szeretnék (nem az NDK turmixgép, pláne nem a kivehető ajtós kapcsán), hogy mi a helyzet, hiszen már igen rég beszéltünk, amikor azt ígérte, hogy kb 1 hét múlva, már küldi az értesítést, mely szerint érte mehetek a cuccért. És már a bíróságtól is megjött, hogy a dolog a jogerő magasságaiba emelkedett. ( Vagyis: a Tekintetes Bíróság kimondta: hogy tényleg enyém, ami az enyém, és hogy azokon tényleg nincs jogsértő tartalom, dacára annak, hogy előzőleg a Drága Ügyész úr elkoboztatta attól, akit a Drága Ügyész úr megajándékozott a tulajdonosi jogokkal. ) Oh, igen, épp most adta (adja?) fel a levelet, amit nyilván 1-2 napon belül megkapok. Itt meg kellett jegyeznem, hogy az a "nyilván" azért nem egészen stimmel, a sima (nem "elsőbbséges") leveleket átlagban 1 hétig utaztatja Posta Őfelsége. (Nyilván jó oka van erre: ezzel kényszerítheti az embereket a drágább megoldás választására. Kell a pénz a vezetők, managerek prémiumára, sikerdíjára, ilyesmire. Legalább nekik legyen jó, ha már az ügyfélnek nem. Igaz-e?) A hölgy úgy látszik, nem sűrűn levelez ( ezt mondjuk nem csodálom - én is csak a Jogszolgáltatás Isteneivel levelezek ilyen hagyományos, de annál drágább módon, egyébként minden eszközzel kerülöm Posta Őfelsége házatáját), merthogy egy csodálkozó "igen?" kérdés hagyja el ajkát. Mondom: igen.

És mondom: nekem a szerda pl. nagyon jó lenne, merthogy több legyet szeretnék csapni egyszerre. Erre ő: hétfőtől péntekig 8-12 óra között mehetek hozzájuk. És még ügyfélbarátságáról is bizonyságot ad: dél körül ebédelnek, akkor nem lesznek a helyükön, úgyhogy ehhez igazítsam magam. Ami azt sugallja, hogy nem venné olyan szigorúan a 8-12-es intervallumot. Az sem baj, ha netán nem kapnám meg addig az értesítést, attól még mehetek. (Persze magamban azt gondolom, mégiscsak jobb lenne, ha a papír a kezemben lenne, az a biztos. 2007 nyarán eszméltem rá, hogy a szóban elhangzottak olyanok, mintha semmit se hallanék - pláne, ha a Jog Istenei mondják. Azóta mindenről papírt kérek, még arról is, ha nem adnak papírt. )

No, viszont a kis hölgy még szóbahozta, hogy ott van már nála a teljes pakk, majd neki ki kell kiválasztani azt a 4-et a 81 db CD/DVD közül az iratok alapján, amit nem adhat ide. Erre rögtön rácuppanok: akkor esetleg annyit azért láthatok, hogy melyik az a 4? ( Már csak hogy tudjam, mi lehet az, amit a Tekintetes Bíróság továbbra sem tart tisztának, vagy nem az én tulajdonomnak. Mert ezt miért is közölné velem a bíróság, nem igaz? Mi közöm nekem a saját lakásomból begyűjtött cuccaimhoz? Persze megjegyzem: kb ilyen arányban lehet a lemezek között az én pedofil drágám lemezei, úgyhogy nagyon remélem, hogy ezek tényleg nem az enyémek. Midenesetre felcsigázva nézek a dolog elébe. Ha mégis az enyémek lennének, akkor valószínűleg megint fogok az átadó papírra megjegyzést írni, és fogok kérni erről is másolatot. Már nem szokott meglepődni a kedves hölgy - új hagyományt teremtettem náluk: az ügyfél mindenről papírt kér, nem csak úgy elsunnyog, alázatosan, a küszöb alatt, némán, örvendezve, hogy nem döngölték még jobban bele a jó édes anyaföldbe. Vagy alá. ) A hölgy igenlően mondja, hogy átadáskor fogja a szelekciót elvégezni. ( Hm. Hát, ha mégse tudnám meg, melyik az a 4 db lemez, hát... akkor lesz még miről leveleznem velük. ) Ebben maradva elválunk egymástól, és a kagylótól.

Viszont: nosza, itt az idő az én legkedvesebb nyomozóm vadászatára, hogy időpontot egyeztethessünk: kétszer próbálkozom a telefonnal a nap folyamán. Sikertelenül.

Telefonon hívom kedvenc nyomozómat a Gy-i Városi Rendőrkapitányságról. Mázlim van: mindjárt fel is veszi. Először nem vagyok biztos benne, hogy ő az, ezért mondom, kit keresek. És hogy ki vagyok. Aztán mondja: ő rögtön megismerte a hangomat. Hát nem csoda: régi telefonos kapcsolat a miénk. Ő volt az első, akit mindjárt felhívtam azon a szörnyű éjszakán. ( Hogy mégis megtudjam, mi a bánatos fene történhetett / történt itt, a lakásomban, mialatt én gályáztam a munkahelyemen? - de erről ott mesélek. Már csak a kronológia miatt. Is. ) Mondom, hogy volt egy levélváltásom a Rendőrkapitánysággal, mely szerint mehetek iratmásolatokért, csak előtte egyeztessek vele. Igen, mondja, ő írta a levelet. Ezen kicsit meghökkenek, mert erre nem emlékeztem. No, akkor viszont most csak előzetesen érdeklődöm, hogy vajh hogyan lehet realizálni: van-e kizáró időpont, vagy csak meghatározott (fogadó)napokon, időben mehetek-e, és hogy mennyibe kerül, meg hogy egyáltalán. Merthogy hamarosan megyek a maradék cuccomért úgyis, és akkor valahogy jó lenne ezt egy nappal, egy útiköltséggel megoldani. Különös tekintettel a szerdára - lévén akkor ügyészi fogadó(/panasz)nap a Tekintetes Ügyészségen. Nagyon készségesen közli, hogy nincs különösebb kötöttség, egyszerűen hívjam fel, amikor már konréttá válik a dolog, és csak a megegyezésünkön múlik. És 100 forint 1-1 másolat (oldal? lap? - már nem emléxem, de ez már nem számít annyira). És majd ott a helyszínen kiderül, hogy akkor hány oldal/lap is az, ami nekem kell, és majd aszerint megoldjuk a fizetést. (Mintha okmánybélyeget is említett volna - hajaj, erre nem emléxem biztosan. Hogy ott van a posta a közelben, vagy ilyesmi... ennek még egyszer utána kell néznem.) Ebben maradunk, én kicsit könnyebbülve amiatt, hogy itt  talán  nem ütközöm mindenféle ügyrendi, vagy személyemre szabott korlátokba.

Telefonon hívom a Gy-i Városi Bíróság Lajstromozóját. Mondom: érdeklődöm, tetszik tudni, érdeklődni szeretnék (nem az NDK turmixgép, pláne nem a kivehető ajtós kapcsán), hogy mi a helyzet, merthogy a CD/DVD lemezek, ugye... Igen, igen, még nincs jogerőn, kb egy hét múlva már ott lesz, és akkor mehetek érte. Esetleg érdeklődjek előtte telefonon, vagy küldjön értesítést?  Az utóbbiban maradunk. Már megtanultam: a Jogszolgáltatás Ingoványos Birodalmában az a tuti, ha mindenről papír van.