2008.02.27. reggel.
A busz időben érkezik, sőt még nincs is negyed kilenc. A derekam megszenvedte az egy órai ülést, leszállva nyújtóztatom, be(ki)mozgatom sajgó, beragadt részeimet.
Szerencsére nincs messze a buszpályaudvartól a jogszolgáltatás fellegvára, a Gy-i Városi Bíróság és Ügyészség épülete, épp csak annyi a táv, hogy mozgásrendszerem kicsit bejáratódjon.
Az ajtónállóknak jelentem, hova, miért jöttem, többek között először is a WC-t látogatnám meg (mint mindig, ha idejövök), ha lehetséges. Rábólint, megyek. Hm. Ma csúcsforgalom van itt, tele a tárgyalótermi folyosó jogszenvedő páciensekkel. A WC a szokásos képet nyújtja: szokatlanul tiszta, kulturált. (Legalábbis a női. A férfi szakaszról nincs benyomásom. Talán jobb is. Vannak elképzeléseim. Az elég is.)
Kopogás után belépek a Gy-i Városi Bíróság Gazdasági Hivatalának bűnjelkezelője irodájába, a hölgynek épp dolga van, addig kicsit tűkön állok (az időm ki van számolva), majd kézbevéve az ügyemet, mondja, üljek le, amíg lehozza cuccot. Mondom, ha lehet, állnék, a derekam ugyanis nehezen tűri az ülést. (Én nem értem, mindenhol le akarják ültetni az embert, mint egy marslakó, úgy magyarázom, hogy miért állnék inkább. Bár, ha belegondolok, hol vagyok, akkor itt a leültetési hajlam érthető.) Kicsit töpreng, miben is hozza le azt a tenger sok lemezt. Mondom: eredetileg tematikus dobozokban voltak, amiket én csináltam nekik. Mondja: ő dobozokat nem látott, ömlesztve vannak.
Ezen kicsit elszomorodnék - ha nem lennék amúgy is derűvesztett -, mennyi munkám volt azokban a dobozokban is, ahogy akkurátusan, testreszabtam, felcímkéztem őket direkt azért, hogy a lemezek jó helyen legyenek. Na de már ennyi veszteség nem számít.
Kisvártatva már jön is vissza a hölgy, valaki segít is neki. Keze tele lemezekkel, és nini: a dobozaim! Bár ha kissé megviseltek is. (A dobozaim. A hölgyet ilyen szempontból nem veszem szemügyre, önző módon csak a cuccaimra fókuszálok.) Na ugye, hogy! Mégis szép az élet.
A hölgy precízen csoportosít, kiemeli a 81-ből a 4 db, a Jogszolgáltatás Istenei által sárosnak mondott CD/DVD-t. Ezek (anno saját kezű) feliratait megnézem, feljegyzem, mindegyik az enyém, egyik sem gyárilag megírt. Egyikük a fekete XP telepítője - ez tiszta sor: nem tiszta. Egy másik a PCWORLD egyik lemezmelékletének a másolata, mely szaklapnak előfizetője vagyok, és talán a családi használatot megkönnyítendő duplikáltam meg. Mindegy: nem nyitok vitát, az eredeti úgyis megvan valahol. Meg hát már kb minimum 2 éves. Van még egy őskori FoxPro-s másolat, talán telepítőanyag, talán nem. Nem fontos, amúgy is elavult. És egy felirat nélküli lemez, Fujifilm-es papírtokban. Jó lenne tudni, mi van rajta. Lám: ezért kell felírni lemezeinkre a tartalmat, soha nem tudhatjuk, hogy egy aljasan alattomos embertársunknak köszönhetően mikor kötnek ki dolgaink a bűnjelkezelőkön. Csak bízom benne, hogy nem valami pótolhatatlan van rajta. Nem kekeckedek: az utolsókat rúgom a bűnjelek harca terén, ez az 1-2 lemez már igazán nem nagy veszteség. Ahhoz képest, amit eddig fizettem (újra) anyagi és nem anyagi formában az egyszer már megvásárolt tulajdontárgyaimért.
No a 77 lemezt akkurátusan, egyenként végigellenőrizzük - leginkább a bűnjelkezelés által ráírt sorszámok tekintetében. A hölgynek a sorszámok a legfontosabbak nyilván, én azért közben lesem, hogy milyen tartalomjegyzékeket írtam is rájuk anno, hogy pontosan mik is azok, amiket másfél évig nélkülöznöm kellett. Közben észlelem, hogy 2-3 lemez van, amik valószínűleg nem az enyémek, hanem az én ingyenélő pedofil drágámé. Volt. Már ezen se akadok fenn: majd megy a megsemmisítőbe - nekem nem kellenek. De mert rend a lelke mindennek: legyen a papírforma rendben - átveszem. Mikor kész, én a visszakapott, eredeti tárolódobozaikba pakolom őket, amíg a hölgy adminisztrál. Aztán aláírom a 81-4=77 db CD/DVD lemez átvételi papírját, most erre már nem írok semmiféle megjegyzést. De azért másolatot erről is kérek, mondom a kis hölgynek: utoljára még örvendeztessük meg egymást.
Mindeközben izgulok: még az ügyészségre is be kell adni a papírt, aztán meg a rendőrségen vár kedvenc nyomozóm, akivel viszont fix időpontot beszéltünk meg. Rendőrséggel meg nincs kec-mec. Egy félórát mindenképp hagynom kell az odavezető útra. (Ami nyilván csupa jó szándékkal van kikövezve.)
A pakkomat emelem (nem a kalapomat). Hm. Hát van súlya. 77 db CD/DVD - gondolnád, Kedves Olvasóm, hogy kb 5 kilót nyom? (Hazaérvén lemértem.)
A hölgytől elköszönök: mondom, nem mondom, hogy viszontlátásra, merthát ugye... talán megérti, helyette minden jót kívánok.
A busz időben érkezik, sőt még nincs is negyed kilenc. A derekam megszenvedte az egy órai ülést, leszállva nyújtóztatom, be(ki)mozgatom sajgó, beragadt részeimet.
Szerencsére nincs messze a buszpályaudvartól a jogszolgáltatás fellegvára, a Gy-i Városi Bíróság és Ügyészség épülete, épp csak annyi a táv, hogy mozgásrendszerem kicsit bejáratódjon.
Az ajtónállóknak jelentem, hova, miért jöttem, többek között először is a WC-t látogatnám meg (mint mindig, ha idejövök), ha lehetséges. Rábólint, megyek. Hm. Ma csúcsforgalom van itt, tele a tárgyalótermi folyosó jogszenvedő páciensekkel. A WC a szokásos képet nyújtja: szokatlanul tiszta, kulturált. (Legalábbis a női. A férfi szakaszról nincs benyomásom. Talán jobb is. Vannak elképzeléseim. Az elég is.)
Kopogás után belépek a Gy-i Városi Bíróság Gazdasági Hivatalának bűnjelkezelője irodájába, a hölgynek épp dolga van, addig kicsit tűkön állok (az időm ki van számolva), majd kézbevéve az ügyemet, mondja, üljek le, amíg lehozza cuccot. Mondom, ha lehet, állnék, a derekam ugyanis nehezen tűri az ülést. (Én nem értem, mindenhol le akarják ültetni az embert, mint egy marslakó, úgy magyarázom, hogy miért állnék inkább. Bár, ha belegondolok, hol vagyok, akkor itt a leültetési hajlam érthető.) Kicsit töpreng, miben is hozza le azt a tenger sok lemezt. Mondom: eredetileg tematikus dobozokban voltak, amiket én csináltam nekik. Mondja: ő dobozokat nem látott, ömlesztve vannak.
Ezen kicsit elszomorodnék - ha nem lennék amúgy is derűvesztett -, mennyi munkám volt azokban a dobozokban is, ahogy akkurátusan, testreszabtam, felcímkéztem őket direkt azért, hogy a lemezek jó helyen legyenek. Na de már ennyi veszteség nem számít.
Kisvártatva már jön is vissza a hölgy, valaki segít is neki. Keze tele lemezekkel, és nini: a dobozaim! Bár ha kissé megviseltek is. (A dobozaim. A hölgyet ilyen szempontból nem veszem szemügyre, önző módon csak a cuccaimra fókuszálok.) Na ugye, hogy! Mégis szép az élet.
A hölgy precízen csoportosít, kiemeli a 81-ből a 4 db, a Jogszolgáltatás Istenei által sárosnak mondott CD/DVD-t. Ezek (anno saját kezű) feliratait megnézem, feljegyzem, mindegyik az enyém, egyik sem gyárilag megírt. Egyikük a fekete XP telepítője - ez tiszta sor: nem tiszta. Egy másik a PCWORLD egyik lemezmelékletének a másolata, mely szaklapnak előfizetője vagyok, és talán a családi használatot megkönnyítendő duplikáltam meg. Mindegy: nem nyitok vitát, az eredeti úgyis megvan valahol. Meg hát már kb minimum 2 éves. Van még egy őskori FoxPro-s másolat, talán telepítőanyag, talán nem. Nem fontos, amúgy is elavult. És egy felirat nélküli lemez, Fujifilm-es papírtokban. Jó lenne tudni, mi van rajta. Lám: ezért kell felírni lemezeinkre a tartalmat, soha nem tudhatjuk, hogy egy aljasan alattomos embertársunknak köszönhetően mikor kötnek ki dolgaink a bűnjelkezelőkön. Csak bízom benne, hogy nem valami pótolhatatlan van rajta. Nem kekeckedek: az utolsókat rúgom a bűnjelek harca terén, ez az 1-2 lemez már igazán nem nagy veszteség. Ahhoz képest, amit eddig fizettem (újra) anyagi és nem anyagi formában az egyszer már megvásárolt tulajdontárgyaimért.
No a 77 lemezt akkurátusan, egyenként végigellenőrizzük - leginkább a bűnjelkezelés által ráírt sorszámok tekintetében. A hölgynek a sorszámok a legfontosabbak nyilván, én azért közben lesem, hogy milyen tartalomjegyzékeket írtam is rájuk anno, hogy pontosan mik is azok, amiket másfél évig nélkülöznöm kellett. Közben észlelem, hogy 2-3 lemez van, amik valószínűleg nem az enyémek, hanem az én ingyenélő pedofil drágámé. Volt. Már ezen se akadok fenn: majd megy a megsemmisítőbe - nekem nem kellenek. De mert rend a lelke mindennek: legyen a papírforma rendben - átveszem. Mikor kész, én a visszakapott, eredeti tárolódobozaikba pakolom őket, amíg a hölgy adminisztrál. Aztán aláírom a 81-4=77 db CD/DVD lemez átvételi papírját, most erre már nem írok semmiféle megjegyzést. De azért másolatot erről is kérek, mondom a kis hölgynek: utoljára még örvendeztessük meg egymást.
Mindeközben izgulok: még az ügyészségre is be kell adni a papírt, aztán meg a rendőrségen vár kedvenc nyomozóm, akivel viszont fix időpontot beszéltünk meg. Rendőrséggel meg nincs kec-mec. Egy félórát mindenképp hagynom kell az odavezető útra. (Ami nyilván csupa jó szándékkal van kikövezve.)
A pakkomat emelem (nem a kalapomat). Hm. Hát van súlya. 77 db CD/DVD - gondolnád, Kedves Olvasóm, hogy kb 5 kilót nyom? (Hazaérvén lemértem.)
A hölgytől elköszönök: mondom, nem mondom, hogy viszontlátásra, merthát ugye... talán megérti, helyette minden jót kívánok.
