e-Vita

Milyen kár, hogy a nyelvművelés mára átkerült a szex eszköztárába.

Amióta legutóbb itt szóvá tettem az egyelőre helyett az egyenlőre elharapózó használatát (Fridi nyelve), két éve is van már annak - és íme, é(r)des anyanyelvünk romlása töretlen.

Sose hittem volna, hogy létezik Vona Gábornak, a Jobbik elnökének olyan kijelentése, amivel azonosulni tudok:

"Morvai Krisztina embertelen energiákat mozgósítva mindenhol ott van..."*

Nem tudom, Morvai úrhölgy vajon nem sértődik-e meg végzetesen emiatt is, mint amikor anno az ENSZ CEDAW szervezetében a bizottsági tagságát nem hosszabbították meg neki**. Mert bizony, csak akkor tudná meg igazán Vona Gábor is, hogy a sértődött haragból kivirágzó bosszú micsoda óriási, embertelen energiákat tud felszabadítani!

___________________________________________________________________
* http://barikad.hu/node/27005 (2009-04-02 12:09)
** http://hvg.hu/velemeny/20060801morvai.aspx (hvg.hu, 2006. augusztus 02., Magyar botrány az ENSZ-ben)

Nem is értem, miért hökkenek meg. Kis országunkban ma minden lehetséges, minden megengedett, a Szent Vélemény Szabadsága nevében. (Legalábbis amíg még el nem jő Orbán Viktor és csatolt széleinek országa.)

Ezúton is gratulálok Dr. Szabó Máténak, az állampolgári jogok(!) országgyűlési biztosának* , hogy a Figyelőnet.hu** -nak adott interjújával sikeresen csatlakozott a szélső/jobb éveken át végzett, napjainkra gyümölcsöt hozó, eredményes munkájához: a rasszizmusnak, másság-gyűlöletnek, jelen esetben a romaellenes hangulatnak mára a pogrom határáig való fokozásához. Különösen gratulálok azon képességéhez, hogy ki tudja mondani a kimondhatatlant:

"Nemrég beszélgettem egy cigány önkormányzati képviselővel és egy kriminológussal. Ebből a beszélgetésből kirajzolódott a kimondhatatlan: a „cigánybűnözés” profilja. Ez a megélhetési bűnözés sajátos fajtáit jelenti: a színesfémlopás és -gyűjtés, a megélhetési célú termény- és eszközeltulajdonítás a biciklitől az anyacsavarig. Másrészt itt gyakori a kollektív elkövetés, egy kollektivista társadalmi, szinte törzsi csoportról van szó, szemben a magyar társadalom nagymértékű individualizáltságával. A kollektív erőszak az a szituáció, amikor a felelősség teljes mértékben megszűnik..." **

És egyben köszönöm  Dr. Szabó Máténak, az állampolgári jogok(!) országgyűlési biztosának az interjú megjelenése utáni közleménye soraiba elrejtett fantasztikus humorát:

"Mint eddig, továbbra is a lehető leghatározottabban elítélek mindenfajta rasszista indíttatású megnyilvánulást, történjen az szóban, vagy tettben, különösen az egyéni és kollektív erőszakot. Egyes népcsoportok, kisebbségek kollektív bűnösségének újsütetű hangoztatása, az erre alapozott etnikumellenes erőszak egy olyan kort idéz, ami egyszer már katasztrófába sodorta Európát...."

Az ombudsman meggyőződése és célja az állampolgári jogok humanista szemléletű értelmezése. "Ez eleve kizárja, hogy születése, neme, etnikuma, vallási meggyőződése stb. alapján különbséget tegyen ember és ember, vagy emberek csoportjai között – sugalljon akár ezzel ellentétes szellemiséget egy interjú szerencsétlenül megfogalmazott címe" - teszi hozzá a közlemény.**

El se merem képzelni, hogy ha nem ítélné el a fentieket, ill. nem az lenne a célja, melyet fent deklarál, akkor vajh, hogyan is fogalmazott volna az interjúban?

A tettek és szavak viszonyára gondolván, talán egyetértesz Te is velem, Kedves Olvasóm: nincs annál viccesebb, mint ha valaki pl. ódákat zeng a szeretetről, miközben épp agyonver egy élőlényt. Hát még mennyire röhögni való, ha ez az élőlény épp az ő gondjaira van bízva. Hát nem?

A nyilatkozat humorát még csak fokozza, ahogy a médiára keni a dolgot, "a szerkesztőségi címadásra". A média amúgy elég sáros abban, hogy ma ott tartunk, ahol. De amikor saját szemünkkel olvashatjuk az eredeti cikket is, akkor azért feltételezhetné a mi drága,  állampolgári jogok(!) országgyűlési biztosunk, hogy tudunk olvasni. Legalább az "állampolgári jogok humanista szemléletű értelmezése" kedvéért. Is.

Fentiek alapján azon sem csodálkozom, hogy a www.ombudsban.hu érintett oldalain - mint a legautentikusabb helyen - sehol sem találom ezt a nyilatkozatot teljes, szöveghű formájában. Se.

Ha rosszhiszemű lennék, azt mondanám, hogy Dr.Szabó Máté (is) már pozicionálja magát a szélső/jobb közelgő politikai (és nyilván totális) hatalmához. De mert (még mindig) nem vagyok (elég) rosszhiszemű, hát ilyet én nem mondok.

Bár a TASZ-szal szemben is vannak fenntartásaim, ezúttal egyetértek a nyilatkozatukkal ***:

"Álláspontunk szerint, aki ilyeneket mond, nem alkalmas arra, hogy az Alkotmányban foglalt feladatait ellássa."***

Sajnos a hivatkozott források infóhiányosak, nem tudom, Dr.Szabó Máté mikor adta (kinek?hol?) az "eső után köpönyeg" nyilatkozatot. Ha a TASZ nyilatkozata után, akkor többszörösen rossz: azonnal, magától kellett volna észrevennie, hogy a Figyelőnet.hu "szerkesztőségi címadással kiforgatta(?)" a szavait, és prompt reagálni kellett volna rá, magától, már csak az "állampolgári jogok humanista szemléletű értelmezése" okán is. Másrészt: Dr.Szabó Máténak a nyilatkozattal sem sikerült bizonyítania, hogy sajátja az "állampolgári jogok humanista szemléletű értelmezése".

Ugyanakkor én magam se teljesen értem Dr.Szabó Máté kipécézését, hiszen tökéletesen illik a jelenlegi magyar politikai, közéleti palettára - ez kizárólag festésre alkalmatlan színárnyalatokat tartalmaz. (Az az egy/két?/ kivétel meg egyedül nem festhet/ett/ ki egy országnyi lakást.)

És, Kedves Olvasóm, ha jobban belegondolunk, be kell lássuk, blogcikkem címe általánosítható: mi, az istenadta nép vagyunk a káposztaföld, és az ország politikai, közéleti elit(?)garnitúrája meg a kecskenyáj.

_______________________________________________________________
* http://www.obh.hu/allam
** http://www.fn.hu/belfold/20090401/szabo_mate_figyelmeztetni_kell/ (fn.hu, 2009. április 2. 06:30)
*** http://www.tasz.hu/hu/politikai-szabadsagjogok/Szabomate (2009-04-03)

Hát, csak kapkodom a fejemet, fogalmam nincs, hol csapjak a lecsóba...

Ugyanakkor olyan mélyen vagyok magam alatt, hogy már én magam se találom magamat. Teljesen el vagyok veszve...

Mindenesetre ezúton is közhírré teszem: egy szavazat pártot keres. Vagy valami ilyesmit: akikre rábízhatnám az ország üzemeltetését, a saját sorsunkat. Mert momentán úgy néz ki, hogy immár egyetlen olyan párt sincs, amelyiket mint kisebb rosszat választhatnék. Mind a négy úgy rossz, ahogy van, mégha különböző okok miatt is. Úgyhogy ezennel kérem őket, mind a négyet, az egész politikai "elitet" inkluzíve: sziveskedjenek elhúzni az életemből. (Az ötödik, jobbszélről most nyomuló meg legrosszabb rémálmaimban se jöjjön elő. )

Kéremszépen, ha már/még élek, akkor élni szeretnék, csak úgy, egyszerűen, nyugodtan, békében, mondjuk csipketerítőt horgolgatni, sálat kötögetni. Vagy verset, könyveket olvasgatni, filmet, színházat nézni, amik nem régi ill. jelenlegi gyűlöletkultuszt élesztenek fel. ill. tartanak életben, hanem az élet apró-cseprő dolgairól szólnak, csak amolyan örök emberi, hétköznapi szépségekről, rútságokról, érdekességekről. Vagy a szakmámról, technikai, informatikai fejlődésről. Vagy szoftvereket fabrikálni saját használatra, saját gyönyörűségemre.
Vagy kirándulni.
Vagy növényeket gondozni.
Vagy állatokat.

Vagy neaggyisten: még akár főzőcskézni.
Vagy lakást rendezgetni, takarítgatni.

Kicsit bezárkózni.

Fotózni.
Filmezni.
Tanulni.
Bélyeget gyűjteni.
Hegyet mászni.
Barlangászni.
Aludni. Pihenni.
Blogot írni. Könyvet.
Téma, mint a tenger.
Politika nélkül is.
Gyűlöletkultusz nélkül is.

Legalább olyan nyugodtan szeretnék élni, mint 30-40 éve.
Hogy ne is tudjam, milyen pártok, politikusok vannak.
Csak egyszerűen fizetem őket, és ezért végezzék a dolgukat: üzemeltessék az országot. Úgy, ahogy kell.

Tehát kérlek Téged is, Kedves Olvasóm: ha tudsz egy olyan pártról, szerveződésről, akiknek legközelebb a szavazatomat adhatnám, haladéktalanul értesíts.

Vagy csináljunk egyet? Ez esetben társak jelentkezését várom.

Vagy: esetleg csatlakoznék a Föld távolabbi, életre alkalmasabb részére kivándorolni készülőhöz.

Minden megoldás érdekel.

Kedves Olvasóm!

(Hm. Most villant belém, hogy a "Kedves Olvasó" rövidítve: K.O.. Ezen jó lenne kissé elmélázni. Majd egyszer. Talán.)

Bizony régóta hiányoltuk egymás társaságát.
Azt nem tudhatom, hogy veled mi van, de hogy nálam a zajlások tömött sorokban meneteltek, menetelnek (át rajtam), azt talán joggal kijelenthetem.

Ilyen nagy kihagyás után azt se tudom, hol kezdjem.
Már egy ideje ezen dilemmázom.
Kezdjem-e, vagy folytassam?
És ha igen - melyiket?
Melyik szálat vegyem fel?
Melyiket előbb, melyiket később?
No és: hogyan mondjam el neked, amit el lehet...? Mert szó az van, és rengeteg.
Ami hallgatásom alatt összegyűlt.
Tömérdek blogbejegyzés (kasztnyelven: post) témájában gázolok térdig.

Nehéz kérdés. Mit nehéz kérdés! Megválaszolhatatlan kérdések!
De, Kedves Olvasóm, talán ismered a(z egyik) hitvallásomat: csak a lehetetlent érdemes megcélozni - abban van az igazi kihívás.

Ezért hát itt vagyok.
Vegyük eszközül a józan paraszti észt: a történteket utólag, időhűen, sorban lehetetlen elmesélnem.
Egyetlen módnak van realitása: "in medias res". Magyar fordításban: "belecsapni a lecsóba"*. És majd menetközben időnként a korábbi történeteket beleszövöm a blog folyásába. (Talán kicsit képzavarba jöttem, de engem ez nem zavar.)

Tehát, Kedves Olvasóm, ismét együtt a fedélzeten. Vitorlák fent, szél(vihar) kint, egy hajóban evezünk, bár nem biztos, hogy egy irányban. De milyen unalmas is lenne úgy. Hát nem?

Mindenesetre prompt megosztom veletek legfrissebb élményemet:

Kinézek az ablakon.
Ragyogóan süt a nap.
Felhőt se látok.
És, esik a hó.
Ma: 2009.03.18.
Hány éves a kapitány?

___________________________________________________________________
* Örömmel venném, ha egy hozzám hasonlóan nyelvmániás Kedves Olvasó segítene megtalálni e lecsós szólásmondás eredetét - én egyelőre Google mesterrel karöltve még nem lelem.

Iyen volt:

Ilyen lett:

Ünnepek közötti szabadnap. Karácsonyi őrület után, szilveszteri elmebaj előtt. Szeretném elintézni egy évnyi ügyemet, egy nap alatt. (Csak a lehetetlent érdemes megcélozni, abban van az igazi kihívás. Hát nosza!) 

Kedves Olvasóm / kedves Kommentelőim, ezúton kívánom mindenkinek a még újszerű, alig használt állapotban lévő 2009-es esztendőt.

Szemléltetésül, hogy az új év - hagyományőrzésként - kissé fagyos:

Éreztem, hogy valami hiányzik, hogy nem lehet teljes az ünnep, ha ezt nem kapom meg:

Mint korábban említettem: a legszebb ajándék az idő. Itt most a másik legszebb ajándékról szólok: a humor. Vagy derű. Az olyan igazi, csipkefinomságú, mélyről fakadó, lepkekönnyű, a lélek legbelsőbb zugaiban rezonanciát keltő. Mint az igazgyöngy: ritkán és lassan érik, és le kell érte szállni sötét mélységekbe, hogy megtaláljuk.

Kedves Olvasóm!

Lehet, hogy kicsit szakmai leszek, de hátha megérted Te is, aki az IT mélyebb bugyraiban nem vagy járatos, hiszen elsősorban érted töröm magam, hogy az én blogomban minél könnyebben el tudj igazodni, minél könnyebben tudj velem párbeszédezni. Igyexem úgy fogalmazni, hogy ne csak netakrobatikusok értsék. Tehát: