Kemény munkára kényszerítettek házigazdáim, de úgy néz ki, megszületett a majdnem igazi megoldás. Az akut problémát az képezte, hogy nem tudtam rávenni a rendszert, sőt rendszereket, hogy a szabad kommentelés eszköze csak az adott post oldalát megnyitva jelenjen meg. Ehelyett a blog főoldalán is mindenhol megjelent egy külön szekció, mégpedig mindegyik blogcikk alatt, amelyiket a nyitóoldal tartalmazott. Ez lehetséges, hogy a blogban való lapozáskor is minden oldalon jelentkezett volna: ahány blogcikk, annyinál megjelent volna. Ráadásul ugyanazzal a tartalommal, tehát egy rendes kis káosznak néztünk volna elébe.

Makacs ember lévén nem birok belenyugodni, ha valami nem megoldható, ezért addig csesztettem a rendszert: rakosgattam a javascript kódokat ide-oda, amíg végre úgy viselkedik a blogom, ahogy én akarom. Ne tudd meg, Kedves Olvasóm, mit szenvedtem vele. De annál nagyobb kielégülés, ha a hőn áhított eredmény megszületik.

Tehát ezentúl a szabad kommentelő kütyü csak az adott bejegyzés (blogcikk, magyarul: post) oldalán jelenik meg, ahogy az illik.

Esetleges más netakrobatikus nettársaknak (itt már kénytelen vagyok szaxavakat használni): a sablonban egy egyszeri munkával egy JS kódrészletet raktam be, de a postokba sajnos minden alkalommal bele kell tenni a párját, postonként. Ha kipihentem ezt a nagy melót, majd valamikor megkörnyékezem a szabad kommentelő kütyü gazdáit, hátha tudnak valami ötletet arra, hogy az egész csak a sablonban, egyszeri munkával megoldható legyen. Ez utóbbit az akadályozza, hogy JS kódba kellene JS taget rakni, és ettől kiakad a html parser, akárhogy variáltam a dolgot: nem és nem és nem eszi meg.

Hát ennyi.

Azonban mellékhatásként Kunszi kedves vendégem egyik kommentje (és rá az én válaszom) többé nem látható, ezért itt egy kép formájában megőrzöm mindannyiunk számára. (Nem szeretek adatvesztéssel dolgozni.) Ez a A legszebb ajándék c. szövegemhez tartozó párbeszéd, ami csak a nyitóldalon szerepelt a kommentszerelés előtt:

 A továbbiakban ez sehol nem lesz így látható, csak az én komment-adminisztrációs felületemen, ami fölötti "hatalmat" megtartom magamnak :-)

Szerintem az egyik legszebb munka a szoftverfejlesztés, de meg kell érte szenvedni úgy istenigazából. (Lásd a címet.)

Kedves Olvasóm! Amit a házigazdám elvett tőlünk, azt most visszaadom neked: a bejelentkezés nélküli - szabad - kommentelés lehetőségét.

Fogadd tőlem karácsonyi ajándékul :-)