Iyen volt:
Ilyen lett:
Ünnepek közötti szabadnap. Karácsonyi őrület után, szilveszteri elmebaj előtt. Szeretném elintézni egy évnyi ügyemet, egy nap alatt. (Csak a lehetetlent érdemes megcélozni, abban van az igazi kihívás. Hát nosza!)
Pl. megvenném az éves BKV bérletet. Egész évben nem lesz rá több gondom. Csak egy valamire kell figyelnem: mindig nálam legyen. Mint a személyi. Ezért is hordom közös tasakban. És éve szinten olcsóbb is, ilyen tájban még némi kedvezmény enyhíti az árat.
Természetesen felmerül a kérdés: mi van, ha évközben netán átlépek egy olyan dimenzióba, ahol ez az éves bérlet nem szükséges többé. Nos, hát ez esetben a BKV nyer az ügyön, az örökösök meg veszítenek, nekem meg már mindegy. Hát nyugodtan kozkáztatok.
Egy rutinos netpolgár indulás előtt tájékozódik a BKV.hu oldalon. Félsiker: az infók egy részét (árat, ünnepi nyitvatartást) felfedezni vélem. Viszont egy információs lukat is: hogy melyik pénztár fogad el bankkártyát, nincs sehol. Azt tudom, hogy a Nyugatinál kártyáznak, de jó lenne tudni az alternatívákat - minden eshetőségre. Egyszer pedig mintha már láttam volna a pénztárak táblázatában. Nem tudom elképzelni, hogy olyan óriási munka lenne berakni 1-1 jelet, viszont mégis mekkora segítség lenne az ügyfeleknek. (Hm. Sztrájkolni talán mégis könnyebb?)
Nem tudom, ki szeret 100 eHUF kp-vel a zsebében az ünnepi tömegnyomorban rohangászni. Én máskor se - tiszta ideg leszek tőle. És: a kártyás fizetés költségmentes. Egyelőre.
Nincs mit tenni: infóhiányosan indulok neki. A Nyugati egyébként is jó: az idővel együtt több legyet szándékozom ott agyonütni.
Odaérve az ütő megáll: kilométeres sor a pénztárnál. No de kedves embertársaim! Miért épp most, miért épp itt akarjátok megvenni a jegyeket, bérleteket? Nincs valami más dolgotok? Valahol máshol? Mint itt ácsorogni a huzatban?
Hááát, még jó, hogy van máááásik: a többi elintézendőimet veszem előbbre.
Térülök, fordulok, BKV-n innen, egyebeken túl: még mindig riasztó a sor hossza. Mit tegyek? Reménykedő fondorlat: a metró vonalán csak-csak van még egy másik kártyás pénztár. És mert momentán nincs más sürgős dolgom, hát érdekes lesz kipróbálni, milyen az, ha nem rohanok a mozgólépcsőn, az érkező szerelvény szelére lesve, hangjára fülelve. Különös érzés néha úgy közlekedni, mintha semmi más dolgunk nem lenne. És kicsit talán felmelegszem: a kinti/fenti minuszok összecsipkedtek.
Meg se állok a Battyány térig: kizárt, hogy ott ne lehessen kártyázni.
Nos, Kedves Olvasóm: nem lehet.
Sűrű háborgás és fejcsóva.
Bosszankodva bár, de továbbra is ráérősen visszafelé indulok. Milyen buta voltam, hogy előbb nem a Deák térnél néztem meg. Egy olyan csomópont tutira nem nélkülözi a kártyázást.
Nos, Kedves Olvasóm: nélkülözi.
Ismét sűrű háborgás és fejcsóva.
Vissza a Nyugatihoz, lesz, ami lesz, olvasnivalóm van, át is melegedtem kissé, hát nosza!
Kellemes látvány tárul elém: a sor mérséklődött, és szemmel láthatóan nem statikus. Halad. Belátható időn belül célbaérhetek.
Igaz, addig minden irányból lökdösnek - a lehető legrosszabb irányban áll a sor: épp a metróbe/kijárat előtt akadályozza a forgalmat. Mindegy: a cél szentesíti.
A pénztáros hölgy nagyon értheti a dolgát (üdítő kivétel!): haladunk.
És máris mondom neki egy problémás ügyfél ismérveit: kártyáznék és számlára is vágyom. Szeme se rebben, boszorkányos könnyedséggek és gyorsasággal veszi a két akadályt, fel se ocsúdok, már adja is a cuccost. És ezt képzeld el, Kedves Olvasóm: mindezt derűsen teszi! Elbűvölten lépek arrébb a motyómmal. Megkukkolom, mit kaptam (vissza). Meghökkenés: egyetlen jól szituált szelvényke helyett valami kis köteg, összetűzve. Elbizonytalanodásomat jelzem a kis hölgynek: biztosan azt kaptam, amire vágytam? A kis hölgy továbbra is a derűt sugározza rám: bizony, bizony, a BKV okosai most ezt találták ki, 1-et fizet, 12-t kap a kedves utas. Találok benne útmutatót is: mit és hogyan.
Hüledezve nézem a kis köteget. Kötetet. Fedőlap, hátlap. 12+2 lapocska, összetűzve. Füzetecske, könyvecske.
Nem akarom elhinni, hogy van olyan racionális ok, mely engem havonta pluszmunkára kényszerítsen:
- résen kell lennem minden hóváltásnál (ez a lecikibb),
- ki kell tépnem az aktuális szelvényt
- ki kell töltenem a bérletigazolványszám rovatot
- ki kell cserélnem a bérletigazolványban a szelvényt.
Azt se tudom elhinni, hogy egyetlen éves szelvény előállítási költsége nem jóval alacsonyabb, mint e kötetecske összeállítása.
Szita vagyok a kíváncsiságtól: vajh mi lehet az az ok, amiért a BKV egyetlen egyszerű cetli helyett egy 14 lapos kis kötettel és havonta ismétlődő pluszmunkával lepett meg 2009-re?
