HTML

Bejegyzések


e-szindróma

2009.05.25. 01:04 :: e-Vita

Kedves Olvasóm, képzeld, mi történt velem.

Épp egy levelet írok egy Emil nevű nettársnak, melyet így kezdek:

Kedves Email!

És már írom a szöveget, amikor valami gyanúsat érzek, mintha valami nem stimmelne.

Fáradt az agyam, hát csak nézek ki a fejemből, hogy mi lehet az a furcsa, ami a tudatalattimba behatolt, de a tudatfelettimbe nem. És csak nagy sokára töltődik át az alsóból a felsőbe az információ: az Emil nem az email jópofis kiejtése - ezúttal -, hanem egy férfi keresztnév.

 

Hát kérem, én azt hiszem, abszolút e-világi nő lett belőlem.

 

5 komment

Címkék: internet

Rohanunk a ...

2009.05.23. 13:04 :: e-Vita

Helyettem írták:

"A helyi Kapos-tv honlapján látható egy jelenet: http://www.kapos.hu/index.php?cid=70297

 

Akikről szó van, fényes nappal raboltak ki két diáklányt, aznap volt a tárgyalásuk. Nem elesett, nyomorban élő emberek. Holnap majd ők is vonulni fognak már, saját gárdát alapítva.


Aki a fenti mozgóképen artikulálatlan hangon támad rá a forgatókra, semmiben sem különbözik a gárdistáktól. Ugyanolyan rasszista is lehet, csak ellenkező irányban. A maga félelmetesen gyűlölködő, mély torokhangján a kulturális szakadék másik oldalán van, érdemben együtt a szélsőjobboldaliakkal, és ezen semmit sem változtat, hogy a szélsőjobboldaliak szegény romákat vadásznak le. A viszontgyűlölet már rég itt van, a torokhangú üvöltésében a televíziós forgató stábbal szemben, mely ész nélkül menekült be a mellékutcába. A stábot senki sem védi meg, mert nincs számukra védelem; ahogy a mai politikai Magyarország nem képes megvédeni ma senkit a szélsőjobbtól, úgy nem képes megvédeni majd semmilyen szélsőségtől sem. Ettől a fenti filmen szereplő, autójából kiszálló torokhangú gyűlölködőtől és társaitól sem fog tudni megvédeni. Egyszer majd ők is jönni fognak. Nincs reakciósabb az elnyomottnál.


A baloldalnak minderre nincs beszédmódja. Bíró András megpróbálta ezt a kulturális szakadékot a romák vonatkozásában megfogalmazni néhány hónapja az ÉS-ben; TGM lerasszistázta. A bal oldal egy olyan MSZP-vel van összenőve, amely spontán volt titkosszolgálati gazembereket jelöl, mint Kivágónét. És ha ezt egy műsorban szóvá teszik, akkor az a válasz, hogy most nem ezzel kellene foglalkozni. Ez a válasz is ugyanannak a politikai nyomornak a része, amelyet a Gárda és a Tettre kész fémjelez, csak másként.


A szélsőjobboldali közbeszéddel szemben a hatóságok nem tehetetlenek. A tehetetlenség hibás szó. Azt nyújtják, amit fenntartóik. Ez nem tehetetlenség. Ez a szarban való létezés adekvát állapota. A volt pártállammal lelkileg összefonódott adminisztráció létmódja.


Mivel a magyar kultúra nem tudott mindezzel megbirkózni, beindul a „történelem”. Valószínű, hogy a baloldalnak a nulláról kell kezdenie ahhoz, hogy megszabaduljon attól a mocsártól, amely a napi politizálását jellemzi. A jobboldal politikai hentesei végzik el, amit a baloldal magától nem volt képes. Piszkos munka lesz. Miközben magukat is lenullázzák majd. Rámegy legalább két választási forduló. Azt a Magyarországot nem is tudom már elképzelni, ami utána fog jönni. Lábhoz tett fegyverrel szemben álló fehérekkel és romákkal, két oldalt meg a polgári élet romjai. De ahogy ki lehetett bírni sokaknak 1944-et, majd a pártállamot, ezt is ki fogják sokan bírni." (Ungvári Rudolf)

Én ugyan nem tudom biztosan, csak sejtem, hogy a poltikai-gazdasági háttérben olyan (mindenféle színű) összefonódások vannak, amit elképzelni sem tudunk.

 

És azt is tudom mondani, hogy egyik diktatúrának sem vagyok (még) közvetlen érintettje. Se a fasiszta tébolynak, se a kommunista ügynöki munkának. Ezért én csak a jövő nézőpontjából tudok ezekhez viszonyulni: nem is szeretnék a jövőben se érintetté válni, ill. hogy a következő generációk azzá váljanak.

 

És a megfigyelhető jelenségek alapján csak arra tudok következtetni, hogy egyik jelenlegi poltikai erőnek, parlamenti pártnak sem érdeke, hogy az ország refasizálódását megállítsák. Sőt ellenkezőleg.

 

Várom, hogy bármelyik bebizonyítsa: tévedek.

 

2 komment

Címkék: politika társadalom félelem fasizmus rasszizmus tendencia Tamás Gáspár Miklós TGM

AgresSzívatás

2009.05.19. 22:12 :: e-Vita

Agyamra megy a mailbox.hu legújabb reklámja. Értem én, hogy kell a pénz, különben hogyan lehetne ingyenes a szolgáltatás, de azért ez túlzás.

Ha kicsinyítem az ablakot, a pali rámászik a szövegre, ami pedig engem jobban érdekelne. Az istennek se lehet odább rakni.

 

 

 

 

Ha becsukom a flasht (vagy mi ez), akkor nyílik egy másik, ahol egy másik alak meg söpröget.

Egyetlen pozitívum, hogy a söprögető hímnemű. Talán még mosogatni is képes. (Naja, ha megfizetik!)

 

És automatikusan a hang is megszólal belőlük. Bár azt legalább nem hallom, mert fülhallgatóra vagyok állva, azt meg csak akkor rakom a füleimre, ha valamit ÉN akarok hallani. Ha lenne időm, rákattintanék megtudni, hogy milyen cég lehet ilyen bunkó, hogy jól megjegyezzem magamnak: őket nagy ívben kell kerülnöm.

 

 

 

No, ha valami agresszivitás, hát ez kétségtelenül az.

Bár, mintha egy idő után, ha következetesen bezárogatom őket, akkor elmúlnának. De hát kinek van ideje őket folyton eltakarítgatni...

 

9 komment

Címkék: reklám pénz fogyasztói társadalom

Magyarország: A fasiszták zászlaja alatt

2009.05.17. 19:29 :: e-Vita

MAGYARORSZÁG

A fasiszták zászlaja alatt* (1.oldal)

Christian Schmidt-Häuer, Budapest | © DIE ZEIT, 07.05.2009 Nr. 20

 

Milyen mélyre süllyedhet egy ország? Magyarország jószerével csődben van, szél­sőjobboldaliak támadnak “cigányokra, zsidókra és idegenszívűekre”, és szinte senki sem szegül ellen.

 

 

 
Újfasiszta felvonulás Budapesten, az ismeretlen katona sírjánál (2006)
© KISBENEDEK ATTILA /AFP/Getty Images

 

A filozófus bevásárolni volt, és már majdnem hazaért. Fényes nappal volt Budapest belvá­rosában. A 19. század végi szűk mellékutcában a szélsőjobboldali Magyar Gárda egy csapata jött vele szembe. Menetlépésben. Fekete egyenruhák, ellenzős sapkák, katonai csizmák. Piros-fehér csíkos sálak; azok a színek, amelyeket utoljára a náci idők az utolsó magyar fasisztái viseltek. Az osztagparancsnok vezényelt: „egy, kettő, egy…!” Fellendí­tette a karját és átüvöltött a filozófusnak: „Heil Hitler, hogy van, Tamás úr?”

 

A zsidó értelmiségi Tamás Gáspár Miklóst a televíziós vitákból nem csak Magyarországon ismerik. A franciák, olaszok, románok és a szlovákok is értékelik finom elemzéseit. Buda­pest radikális évjáratai viszont az „idegenszívűek”, azok közé számítják, akik a néptestet elszennyezik. A Kurucinfó honlap nyitó oldalán fényképe egy sírkeresztbe foglalva látható. A honlap felsorolja a zsidókat és a többi ellenséget: neveket, címeket, telefonszámokat, hétvégi házakat, ismerősöket.

 

A zsidók a városokban – Budapestnek körülbelül 200.000 zsidó származású polgára van – eddig még simábban megúszták, mint a romák a falvakban. Két éve repülnek újra és újra Molotov-koktélok házaik tetejére. Az égő házból menekülő családokra rálőnek; itt egy apa hal meg a fiával, amott egy anya a lányaival. Az elmúlt hetekben egy tucat Molotov-koktél repült a kormányzó Szocialista Párt (MSZP) politikusainak házaira.

 

A Magyar Gárda kemény, mint az összeszorított ököl és éles, mint a kard”

 

Ez lenne Magyarország, a legendás emlékek földje? A gazdasági csoda első turistáinak célországa, akik Lieselotte Pulver Piroskájának(1) nyomait követték a pusztában? A gulyásszocialista állam, amit a szovjet birodalom alkotó és látszólag jókedvű szabad pa­rasztjai a polgári jólét mikrovilágává foltoztak át? Amelynek a kommunizmus és a kapita­lizmus között utat találó cserkészei pontosan a húsz évvel ezelőtti májusban lebontották a határzárat Ausztria felé, és ezzel zsilipet nyitottak az NDK-polgárok menekülőhullámai­nak?

 

Volt egyszer ez a Magyarország. Budapestet ma annyira fenyegeti az összeomlás, mint az omladozó angyalokat a városközponton túli renoválatlan negyedeinek klasszicista hátsó udvaraiban. Az államcsődöt októberben csak egy húszmilliárd eurós gyorssegély akadályozta meg. A Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank és az EU a legnagyobb hitelcsomagot állították össze, amelyet a jelenlegi válságban egyáltalán ad­tak. A pénzügyi világválság csak élesen rávilágított arra, mennyire kiszolgáltatott Magyar­ország gazdasága és mennyire deprimált a társadalma. A tragédia, amely az átalakulási folyamattal zúdult az országra, már korábban körvonalazódott. Éppen a rendszerváltozás volt az, ami az alig tízmilliónyi magyarral éreztette, valójában milyen szegény nyers­anyagok nélküli és adósságheggyel sújtott országuk, és hogy már a rendszerváltás előtt is ilyen volt. Már Kádár János kommunista vezetése kölcsönből hagyta a népet fogyasztani, hogy elfeledtesse az 1956-os népfelkelést – 1989 előtt az egyetlent, amely a szovjet tan­kokat átmenetileg elűzte.

_____________________________________
*Eredeti cikkből fordította: Nagy Dénes Lajos; A cikk 4 oldalas - a többi oldal fordítása folyamatban.
Forrás: http://www.zeit.de/2009/20/Ungarn?page=1

(1) Liselotte Pulver volt a címszereplője a sok német turistát Magyarországra vonzó „Ich denke oft an Piroschka” (Gyakran gondolok Piroskára) című filmnek (1955).

 

9 komment

Címkék: politika történelem társadalom félelem náci fasizmus antiszemitizmus rasszizmus magyar gárda tendencia

Csalimali

2009.05.03. 17:38 :: e-Vita

Ismét adathalász horogjára bukkantam a postafiókomban. Igazi gyöngyszem, igaz-e:
 


Kedves naivabb, tudatlanabb nettársaink talán védettebbek egy ilyen horoggal szemben, mert lássuk csak be: nem könnyen értelmezhető a szöveg.

 

Kellene egy verseny: a net legédibb adathalászója. És/vagy egy nethely ilyen leletek gyűjtésére... Tanulság és derű céljára. Ha neked van rá erőforrásod, Kedves Olvasóm, megcsinálhatnád. Én majd odalinkelem magam :-)

__________________________
Korábbi talált gyöngyeszemeim:
e-Csali
Bak_lövés

3 komment

Címkék: web humor anyanyelv adathalász

áLOMtalanítás

2009.04.25. 10:40 :: e-Vita

Már többször észleltem: ha felébredéskor mindjárt emléxem, hogy álmodtam valamit, akkor egyúttal viszonylag kipihentnek is érzem magam. Az, hogy az álomképekre konkrétan emléxem-e, irrelevánsnak tűnik.

 

E megfigyelésem alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az álom nem más, mint az agy lomtalanítása. Mondjanak bármit az álombiznisz szereplői: álomkutatók, álomfejtők, álommániások, álomhívők, egyéb spirituálisan elkötelezettek, én megrögzött materialistaként a saját tapasztalatomat meggyőződéssé konvertáltam.

 

Igaz, állítólag mindig álmodik az ember. De nem mindig emléxünk rá. Talán teóriám azzal a kiegészítéssel érvényes, hogy ha a tudatnak van elég ideje/lehetősége a komplett lomtalanításra, csak akkor tudja az ébrenlétre átmentenie az eredményt: a lomtalanság megkönnyítő érzését.

 

Az is igaz: ritkán, de vannak olyan (rém)álmok, melyekből megviselten ébredek fel: ez általában menekülésről, félelemről, üldöztetésről szól.

 

Soha nem felejtem:  a (volt-lesz?) nácizmus?fasizmus? idejébe vitt egyszer az álmom. Álltam jogfosztottként, kitaszítottként a jogfosztóval, kitaszítóval szemben, az ő kénye kedvére. Kezében pisztoly, és tudtam: nincs esélyem. Bármit mondok, nem mondok, bárhova nézek, nem nézek - bármelyik pillanatban fejbelőhet. Gyűlöletből? Élvezetből? Hitből? Az ölés mámorától megrészegülten? Végülis oly mindegy. És szörnyű érzés volt, még ébredés után is sokáig remegtem.

Megélhetési álomfejtők, reinkarnációhívők bizonyára azt mondanák, hogy esetleg egy holokauszt áldozatának lelke született bennem újjá, és azért vagyok képes ilyen intenzíven átélni, milyen is lehetett/lehetne likvidálandónak lenni.

 

Én materialistaként azt mondom, hogy a gyerekkorom meghatározó élménye a kirekesztettségről (amit már rég készülök elmesélni), ill. a témáról látottak, hallottak (filmek, elbeszélések) együttese volt képes ilyen örök nyomot hagyni bennem.

 

Ezért támogatom pl. a legújabb akciót is: legyen a holokauszttagadás Magyarországon is büntetendő, mint más, de már nagykorú demokráciákban. Nevetséges, ha mi, a gyerekcipőben járó, még tojáshéjas fenekű "demokráciánkkal" demokráciábbat akarunk, mint akik már sok évtizede (évszázada?) kiszenvedték azt maguknak. Tanulni nem szégyen. Ne akarjuk újra feltalálnia a spanyolviaszt, mert akkor mindíg csak nulláról indulhatunk, és mi az okosabb országokhoz képest mindig csak a béka alól irigyeljük, hogy ők már hol tartanak.

 

Csatlakozni a Holokauszt tagadását büntető törvény megszületését támogató akcióhoz itt lehet: http://holtvolt.blogspot.com/2009/04/holokauszt-tagadasa-nem.html

 

3 komment

Címkék: náci fasizmus életmód népirtás

Borsó a falon

2009.04.21. 21:49 :: e-Vita

Nohát, nohát, Drága Édes Kommentelőim, Olvasóim, hát hiába hányom, újra meg újra?

Ez az egyenlőre kontra egyelőre jelenség kitartóbban rágja bele magát a társadalmi tudatba, mint ahogy én győzöm felhánytorgatni.

 

Mindegy, az a téveszmém, hogy küldetésem van. Nyelvérzékiség területén. Is.

 

Ezért hát íme, egy újabb borsószemet hányok a falra.

A borsó és a fal viszonyáról egyszer egy beszélgetésen egy közéleti értelmiségitől hallottam  egy nagyon logikus-racionális okfejtés, amin csodálkoztam is, lévén e személyiség filozófus, és hát a bölcsészet és a racionalitás nem épp sziámi ikrek. Nos, azóta a gondolatot magamévá tettem: nem teljesen hiábavaló munka a borsónak falra hányása, mert minimum kopik a fal. És kitartó hányás esetén elérhetjük, hogy a fal annyira elkopik, hogy magától összerogy. És szabaddá teszi az utat. Persze felmerülhet a kérdés, hogy mi felé? Lehetséges, hogy újabb falak felé. Ha pedig mégse omlana le a fal, hát akkor legalább mocskos lesz a borsótól. És ez is bizonyítja, hogy legalább megpróbáltuk.

 

Kedves Olvasóm, azt hiszem, elérkeztem a racionalitás olyan határához, ahol már a bölcsészet kezdődik. Ha időm engedné, mennék tovább, de hát egy csóró bérrabszolga kénytelen földhözragadt materialista lenni. Pedig van a szavakkal, gondolatokkal való  bűvészkedésben élvezet, melynek szele bizony soxor meglegyint. De az élvezet (is) csak a  gazdagabbaknak jár.

 

Így hát most ennyit a borsóról, falról, és filozófiáról.

 

2 komment

Címkék: anyanyelv

Gyerekcipők

2009.04.21. 07:38 :: e-Vita

Véletlenül "szörföltem rá"*. Ha nem lenne a témával összeférhetetlen a kifejezés, azt mondanám: örültem, hogy ismét láthattam. Így csak azt mondhatom (ismét): nem ismerek még egy ilyen remekművet. 5 percbe sűrítve 50? 70 év? Az emberiség történelme? Reménytelen volta? A társadalom tanulásképtelensége? A társadalmi tudat korlátoltsága? A társadalom örök igénye, hogy embereket, embercsoportokat kirekeszthessen, gyűlölhessen, megalázhasson, elpusztíthasson - semmi másért, csak önnön gyönyörűségére?

 

Igen, kisgyermekek között ismert viselkedés. Elég csak kicsit másnak lennie egynek, hogy a többi csúfolja, kizárja. Vagy nem is kell másnak lennie, kicsit se. Elég, ha van egy irgigye, haragosa, aki elterjeszt róla olyasmit, ami nem is igaz. Elég csak nagyon ügyesen, hatásosan, agresszívan nyomatni a gyűlöletmarketinget. És ha az áldozat gyenge - fizikailag, lelkileg, kapcsolatrendszerileg, és a felnőttekben sem talál támaszt, akkor kész. Soha nem fogja kiheverni, amíg csak él.

 

Igen ám, csakhogy a gyerek az gyerek. Még nem tudja, minek mi a következménye, még nem lát elég messze térben és időben. Ellentétben a felnőttekkel, akik már birtokában vannak e képességeknek. Elvileg. És nekik lenne feladatuk ezeket a gyerekekben is kialakítani. De úgy látszik, a felnőtt társadalom nem alkalmas erre. Hiszen, mint a gyerektársadalom: nem képes többdimenziósan, nagyobb látószögben, rendszerben   gondolkodni. Legalábbis a magyar társadalom. A magyar demokrácia - ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről - gyerekcipőben jár. Hiába már a 20 év, a felnőttség leghalványabb jeleit sem mutatja. És nincs sehol felnőtt, aki megmutatná, mit és hogyan kellene. Az állam? De ha az állam szabályoz, akkor mindjárt diktatúrát kiáltanak azok, akik a magándiktatúrákban érdekeltek. Más országok? Az EU? De hát hogyan is avatkoznának bele más országok belügyeibe? Mindaddig, amíg saját köreiket nem zavarja?

 

Nemigen lehet más megoldás, mint házon belül, a civil társadalomnak kikínlódnia azt a demokráciát, amelyet a rendszert váltók álmodtak, álmodtattak, ígértek, kisajátítottak, elsikkasztottak. Nem ússzuk meg: demokráciát nem lehet tálcán, sült galambként az ölünkbe, szánkba kapni. Bizony, még hosszú, kemény küzdelem vár azon kevésbé szerencsésekre, akik még / már élni fognak: vér, veríték, könnyek.

 

És majd - az elkövetkezendő 50? 100? évben - ebből az ázott talajból fognak olyan újabb remekművek foganni, mint ez a "kisjátékfilm"**.

____________________________________________________________________
* 2009.04.16. 21:00 Duna tévé: Salamon András: Meséld el...
** Ennek egy külön műfajának kellene lennie. Filmvers? Filmballada? Filmetűd? Utóbbi szóval már találkoztam, de bizonytalan vagyok a jelentésében. Mindig is hittem, hogy általában fölösleges dolog a szó, a beszéd. Ez a filmköltemény szavak nélkül - színek nélkül - pár percben többet mond, mint egy egész könyvtárnyi könyv. Mint a világ összes könyve.

 

Szólj hozzá!

Címkék: film kultúra félelem demokrácia holokauszt fasizmus antiszemitizmus

MaCsókOrmány

2009.04.16. 12:48 :: e-Vita

A hírek szerint Bajnai Gordon nem talált egyetlen alkalmas nőneműt sem az újabb  kormányba, vagy csak nem engedték, hogy találjon. Utóbbit tartom valószínűbbnek. A magyar gazdasági és politikai (sőt: kulturális) elit a "rendszerváltás" óta zártkörű macsóklubokból áll, azelőtt legalább a látszatra adtak.

 

De ahogy elnéztem a minap az ellenzéki kerekasztal 20. évfordulója ürügyén vetített  régi felvételeket, hát bármerre néztem, nőnek még a kisujját sem véltem felfedezni. Csak csupa - akkor még fiatal macsófi. Azóta már komoly meglett, termetes macsó lett mindből. Nyilván már akkor is úgy rakták le az új rendszer alapjait, hogy a férfinépnek, saját köreiknek  hosszú távon jó legyen. Nem csoda, hogy így el lett cseszve az egész rendszerváltás, amit azóta se sikerült helyrehozni, no persze, mert senki se zavarhatja zárt macsóköreiket.

 

Hogy kik is (lesznek) az új kormány tagjai, természetesen a legautentikusabb helyen, a MEH.hu oldalán még nem tudjuk megnézni. Mert (bizonyára nem kevés) közpénzből van fenntartva, hát minek csipkedné magát a naprakészség érdekében, mikor amúgy is megkapja a magáét, igaz-e? Még az is lehetséges, hogy a munkatársak most munka helyett a körmüket rágják: vajon ki lesz jó az új garnitúra számára is, és kik helyére hoznak saját embert (havert, sógort, komát).

 

Egyébként nem csak én vettem észre: 

"Kínos, az európai normákkal ellentétes, hogy nincs nő a Bajnai-kormányban, a Közép-európai Egyetem docense, Pető Andrea szerint. Finnországban például több a női miniszter, mint a férfi. Az uniós átlag: négyből egy. A 27 tagállamban csak Magyarországon nincs nő a kormányban. (tv2.hu)"

De nézhetnénk a dolog pozitív oldalát: végre egy újabb magyar unicum.

 

No meg, kedves nem hagyományos nőtársaim, jobb, ha máris edzeni kezdünk: a  fenyegetően közeledő Orbán uralom a nő ideális helyét a fakanál, a pelenka mellett fogja kijelölni, a cselédszerep eleve elrendeltségét fogja nyomatni ezerrel - az egyházak segedelmével. Is. Hiszen egy macsókormánynak, macsóelitnek, (macsóegyháznak) nyilván ez az elemi érdeke.

 

Úgyhogy kedves nőtársaim: hajrá, előre a mútba!

 

5 komment

Címkék: politika gender társadalom társadalmi nem hatalom

Fontoló

2009.04.13. 14:41 :: e-Vita

Véletlenül kezembe került egy női lap. Előre megfontoltan nemigen szoktam női lapokat olvasni. Se hagyományosat, se webeset. Mindenesetre ebben épp volt egy, a  Vichy neve által fémjelzett kis termékminta. Gondoltam, utánanézek a weben, mi is ez. És találtam egy, általam nemigen kedvelt csilivili flashes felületet. Ahogy kicsit belenézegettem, megerősödtem abbéli hitemben, hogy a tartalom és forma általában egymással ellentétes arányban áll.  Különösen felkeltette kíváncsiságomat a "Megfontolások" c., menüpontnak látszó szöveg. Nézzük csak, vajh mi lehet ez? Igen, én magam is hökkentem egy jót, midőn szembesültem a szó egy egészen újfajta, eddig még sosem tapasztalt értelmezésével. Mit gondolsz, Kedves Olvasóm, mit jelent a "megfontolások" szó Vichy-ül (esetleg Dream-ül)? Íme, a megfejtés (katt a nyílra):

Gondoltad volna, Kedves Olvasóm?(Azért a "Bőrközpont" név is megérne egy misét :-))

 

Ehhez képest csak hab a tortán annak újabb tapasztalása, hogy szakmabeliek(?) tömegesen rúgják fel az informatika, a rendszerszemlélet egyik alapvető szabályát, mely szerint egy menüpont, és a mögötte lévő weboldal(tartalom) címe összhangban kell(ene), hogy legyen. Hogy értsd, Kedves Olvasóm, miről is beszélek, egy szemléletes példa: gondold el, Kedves Olvasóm, hogy egy munkahelyen, vagy egy szállodában benyitsz egy "Teakonyha" feliratú helyiségbe, és egy wécében találod magad. Vagy fordítva. Persze, ha ilyesmit gyakran tapasztalsz, akkor egy idő után (kénytelen-kelletlen) hozzászoksz, hogy "semmi sem az, aminek látszik", tehát egy idő után már csak legyintesz, és felirattól függetlenül nyitsz be bárhova azzal a tudattal, hogy fogalmad nincs, mit találsz ott. Sőt: egy idő múlva már Te magad is ezt találod természetesnek, és már el se tudod képzelni, hogy másképp is lehetne, sőt, az a hely lesz gyanús, ahol pontosan azt találod az ajtó mögött, amit a felirat jelez. Pláne, hogy a reklám, a marketing úthengere is teljes gőzzel abba az irányba nyom, hogy ne a termék, a szolgáltatás valódi (használati) értékével törődj. Illetve, hogy ilyet ne is találj.

Esetünkben még egy másik adalék Vichy-től: a "Jogi kifejezések"* mögött első ötletemben valamiféle értelmező szótárat, minilexiokont, szószedetet véltem, ráklikkelve viszont egy vegyes felvágottat találok, "Használati utasítás a weboldalhoz" címmel. Itt még ráadásul nem hogy a menüpont (ajtótábla) és a mögötte lévő tartalom (helyiség) nincs teljes összhangban, hanem az oldalon található tartalom címe sem igazán fedi a tartalmat. Hogy ismét szemléltessem: egy imaház feliratú épületbe benyitsz, és bent egy bordélyház és egy apácazárda is üzemel egyidejűleg. És lehet még fokozni: nem tudod, hogy a további - belső - ajtók mögött épp egy örömlányt, -fiút, vagy pedig apácát, szerzetest találsz-e. És mindez egyedül a Te problémád, mint azt szintén Vichy-től tudjuk:

"A VICHY erőfeszítéseket tesz azért, hogy a Honlap tartalma naprakész legyen, és hogy pontos információkat adjon a Felhasználónak. Ugyanakkor a VICHY nem garantálja a Honlapon található adatok pontosságát, precizitását és hiánytalanságát. Következésképpen a VICHY elhárít magától minden, a Honlapon található adat pontatlanságából vagy rossz közléséből fakadó, valamint harmadik személy által tett, az említett adatok módosítását eredményező tevékenységből származó kárra vonatkozó felelősséget." El se merem képzelni, mi lenne, ha Vichy nem tenne erőfeszítéseket... Mindenesetre arról, hogy mennyire tekinthetünk hitelesnek egy - akár autentikusnak látszó - webfelületen lévő "információkat", íme, a Vichy-től (is) megkaptuk a választ.

 

Az pedig, hogy a Vichy-nek nincs magyar nyelvű kapcsolattartása, vagy legalábbis semmi jele ennek, hanem csak webes felületen lehet küldeni üzenetet, már szóra se érdemes. (Semmi sem igazolja, hogy küldtünk üzenetet, ill. a reményt a válaszra, másrészt a webfelület kitűnő terep  netkalózok számára emailcímek elfogására.) Még az a szerencse, hogy Vichy-vel semmi dolgom nem volt eddig. És ez minden bizonnyal a jövőben is így lesz. E futó viszonynak ez a blogcikk az egyetlen gyümölcse.

__________________________________________________________
* A weben szétnézve seperc alatt lehet találni egzaktabb, már bejáratott kifejezést, pl.: "Jogi nyilatkozat" vagy "Felhasználási feltételek"

Szólj hozzá!

Címkék: it reklám web jog információ anyanyelv hitelesség

Pontos idő, Budapest

Friss kommentek

Frissekhez gyorskapocs

Naptár

december 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31
süti beállítások módosítása