Véletlenül "szörföltem rá"*. Ha nem lenne a témával összeférhetetlen a kifejezés, azt mondanám: örültem, hogy ismét láthattam. Így csak azt mondhatom (ismét): nem ismerek még egy ilyen remekművet. 5 percbe sűrítve 50? 70 év? Az emberiség történelme? Reménytelen volta? A társadalom tanulásképtelensége? A társadalmi tudat korlátoltsága? A társadalom örök igénye, hogy embereket, embercsoportokat kirekeszthessen, gyűlölhessen, megalázhasson, elpusztíthasson - semmi másért, csak önnön gyönyörűségére?
Igen, kisgyermekek között ismert viselkedés. Elég csak kicsit másnak lennie egynek, hogy a többi csúfolja, kizárja. Vagy nem is kell másnak lennie, kicsit se. Elég, ha van egy irgigye, haragosa, aki elterjeszt róla olyasmit, ami nem is igaz. Elég csak nagyon ügyesen, hatásosan, agresszívan nyomatni a gyűlöletmarketinget. És ha az áldozat gyenge - fizikailag, lelkileg, kapcsolatrendszerileg, és a felnőttekben sem talál támaszt, akkor kész. Soha nem fogja kiheverni, amíg csak él.
Igen ám, csakhogy a gyerek az gyerek. Még nem tudja, minek mi a következménye, még nem lát elég messze térben és időben. Ellentétben a felnőttekkel, akik már birtokában vannak e képességeknek. Elvileg. És nekik lenne feladatuk ezeket a gyerekekben is kialakítani. De úgy látszik, a felnőtt társadalom nem alkalmas erre. Hiszen, mint a gyerektársadalom: nem képes többdimenziósan, nagyobb látószögben, rendszerben gondolkodni. Legalábbis a magyar társadalom. A magyar demokrácia - ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről - gyerekcipőben jár. Hiába már a 20 év, a felnőttség leghalványabb jeleit sem mutatja. És nincs sehol felnőtt, aki megmutatná, mit és hogyan kellene. Az állam? De ha az állam szabályoz, akkor mindjárt diktatúrát kiáltanak azok, akik a magándiktatúrákban érdekeltek. Más országok? Az EU? De hát hogyan is avatkoznának bele más országok belügyeibe? Mindaddig, amíg saját köreiket nem zavarja?
Nemigen lehet más megoldás, mint házon belül, a civil társadalomnak kikínlódnia azt a demokráciát, amelyet a rendszert váltók álmodtak, álmodtattak, ígértek, kisajátítottak, elsikkasztottak. Nem ússzuk meg: demokráciát nem lehet tálcán, sült galambként az ölünkbe, szánkba kapni. Bizony, még hosszú, kemény küzdelem vár azon kevésbé szerencsésekre, akik még / már élni fognak: vér, veríték, könnyek.
És majd - az elkövetkezendő 50? 100? évben - ebből az ázott talajból fognak olyan újabb remekművek foganni, mint ez a "kisjátékfilm"**.
____________________________________________________________________
* 2009.04.16. 21:00 Duna tévé: Salamon András: Meséld el...
** Ennek egy külön műfajának kellene lennie. Filmvers? Filmballada? Filmetűd? Utóbbi szóval már találkoztam, de bizonytalan vagyok a jelentésében. Mindig is hittem, hogy általában fölösleges dolog a szó, a beszéd. Ez a filmköltemény szavak nélkül - színek nélkül - pár percben többet mond, mint egy egész könyvtárnyi könyv. Mint a világ összes könyve.
