Kedves Olvasóm,
ha a blogom balfelső sarkában fura maszatot látsz (személtetésül itt e kis képecske), akkor tudatom Veled: én is látom, Firefoxban.
Operában, IE-ben nem.
A jelenség okának megfejtése folyamatban. Végső soron a házigazdáimhoz fordulok eligazításért.
Addig kérlek, tekints el e-maszattól.
Köszönöm.
Nem akarok hinni a szememnek: árpádsávos zebra van lábaim előtt, melyen átkelni készülök.
Talán az sem véletlen, hogy a Budakeszi úton, ill. a közelében vagyunk:
Nem tudom, szükséges-e bármi kommentár ehhez...
Szeretem az ilyen, önmagáért beszélő képeket.
Erőforráskímélők.
Avagy: egy egész életre szóló élmény.
Élményfürdőben meghalni. Nem tudom, érzed-e, Kedves Olvasóm, ennek a szókapcsolatnak a különös voltát?
Már máskor is észrevettem, hogy egy külön érdekes és tanulságos elfoglaltság (lenne, ha időm engedné) a www.hirkereso.hu találati listájában böngészni, és látni, hogy az egyes médiák a gyakorlatilag azonos, közös hírforrásból (MTI-től) átvett szabványszöveggel hogyan próbálják azt a benyomást kelteni, mintha nekik bármi munkájuk is lett volna a hírrel. Holott egyszerű, automatikus elektronikus hírlevélben kapják ők is az MTI-től.
Tisztességes média(tegyünk úgy e blogciki kedvéért, mintha létezne ilyen) nem tesz mást, mint hogy részben, vagy egészben - egy copy-paste (másolás-beillesztés) művettel - átmásolja a szöveget a forrásmegjelöléssel. Rafináltabbak kicsit átírják, kicsit kibővítik, a mondatokat átrendezik, és úgy szövegeznek, mintha az ő érdemük lenne, hogy ez a hír egyáltalán eljut az olvasóhoz. Hát, mit mondjak: van még hova fejlődnie a médiának az online világban: a netes olvasót egyre nehezebb átverni.
Külön szórakoztatók a csalicímek (biztosan van valami szakszó erre) megfogalmazása, pedig a hír ugyanarról szól, és ugyanabból a forrásból ered. Esetünkben rákerestem az élményfürdő kulcsszóval a releváns hírekre.
Bár nem egészen helyénvaló a kifejezés, de íme, pár gyöngyszem a csalicímek közül (most tekintsünk el némi helyesírási hiányosságtól - eredetiben idézem):
Az egyik legrafináltabb a Heti Válasz csalicíme:
Döbbenetes felvétel: így halt meg a 9 éves kisfiú
Természetesen rákattanva semmiféle döbbenetes felvételt nem látunk. Mérget rá: sokan beszopják, hogy egy jó kis "élményhorror"-hoz lesz szerencséje, és kattan rá ezerrel.
Egy másik csalicím viszont mintha épp erre rímelne:
A strandolókat nem zavarja a tragédia: sorok az Aquaworldnél...
Ez tökéletesen érthető. Katasztrófaturizmust is ismerünk. Ez az eset szerintem még inkább növeli az érdeklődést. Végülis elég uncsi már filmeken nézni a vérben tocsogást, a testrészek röpködését, már nem növeli az adrenalint, hiszen mindenki tudja, hogy művér, műrészek, smink, meg ilyesmi - ez már nem nyújt élményt. Igazi vér, igazi halál, igazi kaszabolás, igazi testrészek igazi röpködése kell már ahhoz, hogy egy kis élményhez jusson a nép.
Nos. Javaslom az élményfürdőknek, hogy szélesítsék az élménypalettájukat: legyen élményhorror is a szolgáltatásuk között.
Ahogy az ország fasizálódását látjuk (ha nem teszünk úgy, mintha nem látnánk), hamarosan nem lesz gond az alapanyag-ellátással.
"Az emberiség 99%-a* nem érdemli meg, hogy éljen." (Elhangzik a "A szexbomba" c. filmben.)
Én azt hiszem, ebben van valami...
_________________________________________________________
* lehet, hogy 90% hangzott el, de a 99% közelebb van a valósághoz.
Mit is mondhatnék... Szerintem lehetne ezt még fokozni...
Nem tudom, Kedves Olvasóm,
emléxel-e még a régi NOL.hu*-ra? Nem is tudom, mikor szűnt meg (már jó rég), és lett helyette az, ami most van - egyszer csak hiába kerestem azt a régi praktikus, áttekinthető, kézreálló, és ennek dacára még elegánsan is megjelenő felületet, helyette ezt a mostani borzadmányt találtam. Egy darabig nem hittem, hogy a régi nincs többé.
Hasznos dolog egy állampolgárnak a parlament.hu oldalait tanulmányozni, különös tekintettel az aktuális zajlásokra. A webhely gondoskodik néha arról is, hogy az állampolgár a gondokkal szembesülve némi lazításban is részesülhessen.
Nos, Kedves Olvasóm, drága honanyáink és honatyáink a hétfői fáradalmaikat igencsak hosszú szünettel ellensúlyozzák. És - gondolom - hogy az állampolgár ne fogjon egyből gyanút, hát nem explicite írják ki a szünet végpontját, hiszen akkor egyből kilógna a lóláb: 480 percet azaz 8 órán keresztül tartanak szünetet, ami azt is jelenti, hogy aznap már valószínűleg nem is dolgoznak, hiszen különben nem kalkuláltak volna a munkanap kb. 22 órai befejezésével:
Mint tudjuk, Morvai úrhölggyel kapcsolatos Petíció ügye - nagy nehezen, sok késésssel bár, de aktualitását nem veszítvén - némely médiát mégis érdekelt végül. Pl. a Vasárnapi Híreket. Az online felületen némi polémia alakult hozzászólások formájában. Mert nem tudom, mikor tűnnek el arról a felületről cikkek, szövegek, archívumból elérhetők-e bárkinek, viszont ott leírt gondolataimat kár lenne veszendőbe hagyni, hát ideidézek egy szóváltást (némi korrekcióval, melyet ott a szöveg elküldése után már nincs módomban megtenni):
Ha a rektor & ELTE vezetőség komolyan gondolná az elhatárolódást, akkor már rég ő maga tett volna közzé sajtóközlemény, és mindenféle helyeken hangoztatná álláspontját, hiszen ehhez minden eszköz a rendelkezésére áll, pénz, paripa, fegyver, és nem várja, hogy civilek a saját erőforrásaikból áldozzanak ilyesmire, helyettük.
Ráadásul odafigyelt volna a válaszlevére, és nem akkora tárgyi tévedéseket fogalmazott volna bele, hogy azzal nevetségesség teszi az egész ügyet!
Az etikai kódexról pedig azóta sincs hír.
Ha azt hiszik egyesek, hogy játszhatnak a fidesz-hatalomban való túlélésre, hát sokan fognak csalatkozni. Úgyhogy még mindig jobban járnának, ha vállalnák bátran a saját véleményüket, cselekedeteiket, mint ahogy azt demokráciában illik.
Gyáva, megalkuvó az egész politikai, társadalmi elit. A baj csak az, hogy a hivatásos civilek se különbek. Úgyhogy az ország csak azt kapja, amit megérdemel.
Erre válszolt egy nettárs, akinek gondolataival részben egyezünk, de egy nagyon fontos dologban nagyon nem:
"a civil társadalom nem túl sok értelmét látja annak, hogy hallassa a hangját, hiszen érdemben tenni semmit sem lehet" a baj ezzel csak az, hogy ez csak a balparti, vagy ahhoz közelálló, vagy a normális jobbparti, vagy a nagyszámú parttalan civil társadalomra érvényes, akik abban a hiszemben vannak, hogy megúszhatják, hogy bármit is kelljen tenniük a valódi demokráciáért, azt hívén, hogy a demokrácia olyan, mint egy sült galamb, amit tálcán elébe tett a Rendszerváltó Zártkörű Társaság(továbbiakban: RVZT), meg a hivatalos iratokban rögzítették, hogy mától demokrácia van. A demokrácia nem így születik, hiszen épp az a természete, hogy egy folyamatos küzdelem egy olyan egyensúly kialakításáért, megtartásáért, amit demokráciának lehet nevezni.
És mert itt csak a szélsőjobbosok tudják, (ill. akarják tudni) hogyan kell kihasználni a papírformai demokratikus eszközöket, hát ettől az egyensúlytól egyre messzebb kerülünk, szélsőjobb irányban.
A balparti civil társadalomban amely erő (szervezetek, értelmiségiek, közéletiek) érdemben tehetne valamit, arra valóban igaz, hogy nem látja értelmét, de sokkal inkább nem áll érdekükben, hogy lássák, mert ők maguk is az átmentésükön dolgoznak, hogy bármelyik hatalom alatt ők hozzájussanak a munkájukhoz, pénzükhöz. És magas ívben tojnak a tényleges civil társadalomra, még arra a részére is, akiket "sajátjaiként" deklarál oly csodálatos cikkekben, könyvekben, szónoklatokban, őket megszólítva, hozzájuk szólva. És nemhogy a cselekvés útjait mutatná nekik, hanem inkább elbizonytalanítja őket, megosztja őket, még inkább eszköztelenné teszi őket. Mert az igazi, nyugalmat, valódi demokráciát vágyó civil társadalom (az Istenadta Nép) tudna és akarna tenni, ha lenne valamilyen szervező erő, aki megszólítja őket, aki számít rájuk, aki segítene nekik, akinek nem snassz leereszkedni hozzájuk, akinek nem az a fontos, hogy mennyi támogatást kap az államtól (vagyis az Istenadtától), hanem valóban az Ügy lenne mindennél fontosabb.
Ott van pl. a Demokratikus Charta, ami talán a legszemléletesebben mutatja a hivatásos civil szerveződések kirakatjellegét. De végtelenül sorolni lehetne azon alapítványokat, szervezeteket, amelyek óriási pénzeket szakítanak az Istenadta adójából, miközben magasról tojnak az Istenadta sorsára. Egyedül a szélsőjobbosok használják fel az Ügyükhöz az ilyen pénzeket, az összes többi szervezetnél meg szépen elnyelődik.
Meleg van. Tavaszi nyár májusban.
Mit nyár! Kánikula, 30+ fokos.
Felszállok a 11-es buszra.* A zárt térben persze, hogy még melegebb van, nyitott ablakok dacára. Kedvenc állóhelyemet elfoglalom, középen, az ablak-korlát mellett. Furcsát érzek. Alulról, lábam felől dől a meleg rám. Ez mégse lehet üvegházhatás. Tapizom a fűtőtestet. Meleg. Nem kicsit, nagyon! Mondhatjuk: forró! Lehidalnék a döbbenettől, ha nem sorozatosan tapasztalnám a telet váltó nyári rekkenőben, hogy a BKV, kitartóan hangoztatott nehéz anyagi helyzete dacára, teljes gőzzel fűti a nap által már 30 fokra hevített utcai és belső teret.
Érdekelne: miért ne higgyem, hogy ez az adófizetők ill. az utasok pénzének a pazarlása, ill. az utasok kínzása? Ha valaki megtisztelne a válasszal, megköszönném.**
__________________________________________
E fenti kis írásocskámat elküldtem a Metro(pol)*** újság Posta rovatának, hátha megjelentetik az utazóközönség okulására (alkalmasan méretezve-tömörítve a mondókámat, hogy még csak ne is kelljen nekik "beszabni", megkurtítani). De nem. És mert ez már nem az első ilyen, a BKV-t nem dicsérő levelem, amely közérdekűnek is mondható, melyek egyikét sem jelentették meg, hajlok arra a gyanúra, hogy a Metro(pol) számára valamiért a BKV Szent Tehén. Végül is megértem: a BKV valószínűleg üzleti partner a Metro(pol) újság terjesztésében. Nos, talán ennyit a (bármely) média függetlenségéről. Is. Csak legalább ne írnák oda az impresszumba, hogy "független". Még mindig nagyobb erény (lenne) az őszinteség, mint a (deklarált) függetlenség. Amúgy kedvelt lapom a Metro(pol), különös tekintettel ingyenességére, praktikus méretére, tartalmára, és útba esésére. A mindennapos utazás közbeni holt idő hasznosítására ideális.
Természetesen lehetséges, hogy írástudásilag nem vagyok elég tehetséges ahhoz, hogy méltóak lennének a szövegeim nyomtatott formában való megjelenésre. Így hát marad a (még) valóban szabad, független felület(nek tűnő) web, blog. Bár ez nem jut el annyi emberhez, mint amennyit érint a dolog. No de hát mit tehetnénk?
__________________________________________
Például:
* 2009.05.11. ~9:35; rendszám: BPO-740
* 2009.05.26. ~9:40; rendszám: BPI-506
** Azóta egy ismerősöm adott egy újabb tippet: mert a nagy melegben sorozatban látunk útszélen, megállókban ledöglött buszokat, (elvontatásra vagy szervizre várva), nem lehetetlen elképzelni, hogy a BKV arra játszik: minél hamarabb menjenek tönkre a buszai, mert lehetséges, hogy valakinek a valakijének a cége jó kis pénzt kasszírozna be új buszok beszerzésére irányuló biznisz során.
*** Korábban már eltűnődtem a Metro(pol) elnevezés változásán itt: Metrók (http://e-vita.blog.hu/2008/08/06/metrok)
követi a késznek nyilvánított
