e-Vita

Sose gondoltam volna, hogy egy kívánságom ilyen gyorsan meghallgattatik.

Ha nem is egészen karácsonyi ajándék, de majdnem az.

Mint arra bizonyára emléxel, Kedves Olvasóm, a minap jeleztem, hogy milyen ajándéknak örülnék úgy igazán. Nos, szavaim nem pusztába kiálttattak. Nem is akárkik hallották meg: az égiek. Materialistául: a természet, a világmindenség.

Ugyanis mint azt megtudhatjuk:

Ajándék másodperc szilveszter éjszakáján: Szökőmásodperccel indítunk jövőre: a 2009-es év legelső órája 3601 másodpercig fog tartani. (MCSE.hu, 2008. december 12.)

És én most ettől boldog vagyok. Anélkül kapok ajándékot, hogy bármiféle lelki aggályt okozna: miért kapom? Megérdemlem-e? Hogyan tudom viszonozni? Mit várnak cserébe?

Egy egész másodperc - ajándékba! Ne görbüljön lekicsinylő mosolyra ajakad szeglete, Kedves Olvasóm! Igaz: kicsi ajándék, de tudjuk: nem a méret a lényeg. Különleges Karácsony, de méginkább: különös szilveszter. Ez tényleg az. Most tökéletesen helyénvalóan énekelhetjük a nótát:

Valami különleges módon kellene megünnepelni, eltölteni ezt az egy egész, ajándék másodpercet. Az ember hajlamos az új évet mindjárt lumpolással, időpazarlással kezdeni, helytelen módon. De ezt az egy egész ajándék másodpercet elvesztegetni különösen felelőtlenség lenne. Azt se tudom hirtelen, mit kezdjek vele. A sok teendőim közül melyiket válasszam?

Esetleg Te, Kedves Olvasóm,  mondhatnál ötleteket: mire lehetne a legjobban ezt az egy egész ajándék másodpercet hasznosítani?

Ugyanakkor a csillagászati cikkből meghökkenve tudom meg: lassul a Föld forgása. Kéremszépen, ez lehetetlen! Itt valami tévedés van. Biztos vagyok benne, hogy a Föld egyre gyorsabban forog. Alig kelek fel reggel, és máris vége a napnak. Ez régebben nem volt így. Ugyanannyi teendő, ami régebben kényelmesen elfért fél órába, az most egybe is alig. És nem igaz, Kedves Olvasóm, hogy én csinálom lassabban. Kizárt. Mások hozzám képest egyre inkább lassított felvételnek tűnnek. És ott van a nap mozgása: régebben nem tudtam szemmel észlelni, ahogy "megy a nap". Most meg, ha figyelem a napkeltét, napfektét: tisztán látom, ahogy forog a Föld.

Nem, nem! Nem lehetséges, hogy a Föld lassul.

Vagy valami egyéb gubanc van itt a világegyetemben...

Kedves Olvasóm!

Ebben a bejegyzésben (magyarul: post) tanulom meg üzembehelyezni azt a kis sw eszközt, amelyhez egyik blogtársam nyomát követve jutottem el, amely lehetővé teszi a (még) nem indásodott ill. a sietős, nem bejelentkezett blogvendégeim számára is a hozzámszólást. Örökké hálás szívvel gondolok ezentúl említett zolivagyok blog gazdájára, és a kis sw kütyü (magyarul: widget) készítőinek és adományozóinak.

Miután rettentő sok munkával kerestem a beépítési lehetőségeket, hogy tökéletes legyen - egyelőre abbahagyom. Nem vagyok megelégedve az eredménnyel, de használható.

Rajtam kivül álló okokból IE-ben és Operában magyar gombok/feliratok jelennek meg, FireFoxban pedig angol. Továbbá nem tudom megoldani álalánosan minden (korábbi) bejegyzésemre, csak kézi gyalogos módszerrel - egyelőre. Egyelőre ez van. Azért próbáljátok meg használni ti is.

Kedves Olvasóm!

A jelek szerint többen is vagyunk, akik szeretjük, ha felelős felnőtt embereknek tekintenek bennünket, és nem szeretjük, ha egy felügyeleti szerv hatalmi szóval szabja/mondja meg, hogy mi nekünk a jó.

Nem tudom, mondtam-e már, Kedves Olvasóm, hogy imádom a szabadságot. Igen, tudom, Kedves Olvasóm, hogy abszolút szabadság nem létezik. Mert csak addig terjedhet az egyes emberek szabadsága, amíg más emberek szabadságát nem sérti. Ezeket a határokat megtalálni és önként tiszteletben tartani az igazi művészet. De nem lehetetlen. És ha valaki ezen határok betartására önként nem hajlandó, csak ott van helye hatalmi szabályozásnak. Minden egyéb esetben óhatatlanul a diktatúra réme sejlik fel. És a diktatórikus módszereket nagyon nehezen viselem. Érkezzenek azok akár balról, akár jobbról, akár középről, akár családból - akárhonnan.

Ezért vagyok kénytelen hanyagolni pl. a kapcsolat.hu közösségi(?) portált, ahol hatalmi szóval szabják meg, hogy hogyan szabad közösséget építeni. "Magunknak". Rémülten vélek felfedezni most itt házon belül is ilyen jeleket. Pedig mindig idemenekültem eddig, hivén, hogy itt megtisztelik a netpolgárt a megfelelő szabadsággal. Eddig nem is tévedtem. De most nem tudom, mi lesz.

Természetesen egy szabadságmániás netpolgár nem képes belenyugodni a számára nem elfogadható kényszerekbe. Ezért keressük az egérutakat. Én is meg fogom találni azt a módot, hogy veled, Kedves Olvasóm, kényszerpályák nélkül kommunikálhassak. Legvégső esetben másik blogszolgáltatást keresek, akármennyire is tartom a blog.hu-t technikailag a legjobbnak.

Mert a házigazdák indoklás nélkül letiltották(!?) a további véleménynyilvánítást a legilletékesebb helyen, a gépházban, és zárolták a ma éjfél utáni már meglévőket is (köztük ez enyéimet), hát itt vagyok kénytelen további gondolataimat közreadni (ha engedik).

Pl. még pénzzel is hajlandó lennék megváltani a szabadságomat, hogy visszaadják a szabad kommentelési lehetőség szabályozását, mert a blog.hu van olyan jó technikailag, hogy egyébként is megérdemli az anyagi támogatást. Jó munkára (termékre, szolgáltatásra) sosem sajnálom a pénzt. Persze anyagi lehetőségemhez mérten.

Most látom, hogy mégis némi infóra  méltattak bennünket a gépházban a zárolást illetően. Mivel elmentettem a zárolás előtti állapotot, bizonyítható, hogy alapvetően nem anyázás folyt a kommentekben. (Ha valaki, hát én érzékeny vagyok a trágár szövegekre.) Mindenesetre az utolsó közleményben (kommentben) legalább azokat az indokokat ismételték meg, amelyek elfogadhatók. Az, hogy nekik könnyebb a fejlesztés a továbbiakban - ebben csak az tud kompetensen állást foglalni, aki a fejlesztésben benne van. Mindenki másnak csak annyi lehetősége van, hogy vagy elhiszi, vagy nem. Végül is én el tudom hinni, lévén némi fogalmam szoftverfejlesztésről.

Bár még itt is zavar a "közösség" szó.

Ha egy szolgáltatást igénybe vesz x számú ember, attól még nem nevezhető közösségnek. Pl. ha ugyanahhoz a fogorvoshoz jár y számú ember, még ha gyakran találkoznak is a váróban, netán beszélgetnek is - ettől még nem tekinteném közösségnek ezt az emberhalmazt. Mint ahogy ha x ember használ ugyanolyan telefonkészüléket, az önmagában még csak egy lehetőség ahhoz, hogy belőlük közösség lehessen. De nem a telefongyártó feladata, hogy előírja a vásárlóinak a közösségépítés szabályait, netán kényszerét.

Ugyanolyan gyanúsan sokszor hallom újabban a "közösség" szót, mint a "szeretet" kifejezést. Olyan kontextusban használják egyre többet, ahol semmi keresnivalója sincs. Ezáltal visszaélnek a(z eredetileg) pozitív jelentésével, és semmitmondóvá válnak, sőt negatív tartalommal kezdenek megtelni.

Egy szolgáltató mondja azt, hogy egy változtatást azért kell végrahajtania, mert úgy könnyebben tudják a szolgáltatást fejleszteni, üzemeltetni. Slussz. Felnőtt, értelmes embereknek ennyi is elég. Nem kell ehhez a ködös "közösség" szót hozzábiggyeszteni. A közösség nem a szolgáltató szándéka / előírásai  szerint teremtődik, hanem a szolgáltatást igénybevevő, ahhoz alkalmazkodó emberek között bonyolult szociálpszichológiai kapcsolódások által szövődik. Mint ahogy a szeretetet sem lehet előírni, kényszeríteni: vagy létrejön két ember között, vagy nem.

Egy blogtársnál is megy a polémia: zolivagyok

És mintha lenne valami lehetőség a szabad kommentezés megoldására egy beépíthető  szabad kommentezési eszközzel. Ha engedik a házigazdák. Mindenesetre ha igaz a kedves  illetékes úr/hölgy?/ által közreadott 1-6 pontba szedett indoklás, egyik pontnak sem mond ellent egy ilyen segédeszköz használata.

Akárhogy is: egyik születési hibám, hogy makacs vagyok - nem tudok belenyugodni, ha falba ütközöm. Addig tapogatom, kerülgetem a falat, amíg valami átjárót, kikerülési utat nem lelek. Addig is legyetek türelemmel.  De ha beindáztok mégis, akkor addig is tudtok kommentelni - bejelentkezve.

Kedves Olvasóm!

Fájdalommal megtört szívvel tudatom, hogy a mai naptól a blog.hu által a felhasználók (blogolók, kommentelők) számára biztosított szabadságfok tragikus hirtelenséggel csökkent. Szomorúan, de kötelességemnek tartom tájékoztatásodat, hogy ezentúl csak úgy tudsz hozzám szólni (kommentelni), ha van "indapass" regisztrációd. Azaz: "indapass" felhasználó (továbbiakban: indás) vagy, és ekként bejelentkezel. Ez az "indapass" elnevezés ne rémisszen meg - én se tudom, mit jelent, de e tudás hiánya egyáltalán nem zavar.

A lényeg, hogy rá kell a blogcikk (magyarul: post) ill. az utolsó komment alatt a "Kattints ide" (sokatmondóan ismerős) szövegre kattannod, miáltal megnyílik a bejelentkező felület:

Ha már indás vagy, akkor könnyebb dolgod van, feltéve, ha rájössz, hogy melyik adatmezőbe mit kell beírnod. Az első segítséget megadom (a házigazdáim helyett) - a fenti ábrán a piros nyilak útbaigazítanak.

Ezen a felületen még van egy olyan szó, amelynek igazságtartalmában a mai nappal meginogtam: "szabadság". Természetesen, a szabadság definíciójaként tekinthetjük azt is, hogy azt tehetünk, amit szabad (amit megengednek) az adott korlátokon belül. Az, hogy ezeket a korlátokat időnként a korlátok gazdái beljebb tolják - hát istenem, ilyen az élet. Talán annyi különbség van a ketrecbe zárt állathoz képest, hogy mi ketrecet cserélhetünk. És valljuk be: amíg ezt megtehetjük, addig mégis csak miénk a szabadság. Illúziója.

Ha nem vagy indás, akkor mindjárt továbbmehetsz a kissé kevésbé finom tónusú "regisztrálj!" felszólításra kattanva, ahol csak pár adatot kell megadnod:

az email a legfontosabb - legalábbis a regisztráció idején léteznie kell, mert arra kapsz egy levelet:

...benne egy aktivációs linkkel, amelyre kattanva (vagy a böngésződ címsorába másolva) máris boldog indás vagy:

A "Tovább" gomb egy sokmindennel teli felületre vezet, ahol megtudhatod, hogy mi mindennek vagy/lehetsz még boldog használója. Mindezek a kommenteléshez teljességgel fölöslegesek, nem kell velük foglalkoznod, hacsak nem akarsz jobban belegabalyodni az indákba. Ha ezek után visszatérsz ide hozzám, a http://e-vita.blog.hu-ra, akkor máris tudsz kommentelni.

Ugye, hogy nem is olyan bonyolult?

Ha egyszer hősiesen átverekedted magad ezen a regisztrációs dzsungelen, később már a sokatmondóan ismerős "Kattints ide" után mindjárt be tudsz lépni, feltéve, ha megjegyezted az emailcímedet, és jelszavadat. Természetesen egy netpolgárnak egyre több regisztrációs megjegyeznivalója van, amit egy idő után képtelenség fejben tartania, ezért egy kis titkosított adattárban tartja, amit persze csak saját gépen tud leginkább használni. Tehát ha mondjuk máshol, egy vendéggépen (netkávézó, barát, stb. gépen) netel, akkor ott legfeljebb gyorsan csinál egy új, egyszerhasználatos indás regisztrációt (emailestül, mindenestül), aztán elfelejti.

Ugye, hogy nem is olyan bonyolult?

Eddig én is könnyen, gyorsan válaszolhattam Kedves Kommentelőimnek bejelentkezés nélkül, ezentúl csak akkor tudok, ha kéznél vannak a regis adataim, vagy én is mindig egyszerhasználatos regelést csinálok.

Akárhogy is: talán könnyebb elviselned e nem várt nehézségeket, Kedves Olvasóm, ha tudod: egyformán sújt bennünket.

Igaz, hogy szabad nicknév kitalálása is egyre nehezebb, az egyre tömegesebb regizések miatt, de immár mindenkinek ajánlom, a korábban emlegetett szógenerátorok használatát.

Ahogy egyre többször regizel be, úgy egyre gyorsabban, könnyebben fog menni :-)

Természetesen jobb lenne, ha mindig ugyanazzal a névvel szólnál hozzám, de azt úgyse tudhatom biztosan, hogy milyen név mögött mikor ki lakozik, hiszen az indásság bármikor megszüntethető és bármikor újra létesíthető. Ezért javaslom, hogy a kommentedet írd alá a standard (nick)neveddel - az a biztos.

Természetesen minden belépéshez egy kilépés művelete is társul. Ez kicsit egyszerűbb, amennyiben bőszen lefelé tekersz a lap aljára, amíg az "Egyéb" dobozkát meg nem leled:

Persze nincs nagy baj, ha elfelejtesz kilépni, legfeljebb a blog.hu látogatottsági statiszikáját növeled, mégha "virtuálisan is".

Ezt a dobozkát persze átrakhatnám máshová (ha még engedik a háziak) - de hova? A legpraktikusabb valahol a lap tetején lenne, de akkor megbontja az imázst...

Hát mit mondjak: a karácsonyi (mikulás) ajándékhoz virgács is dukál - megkaptuk.

És lenne még véleményem a dologról, de kétségeim támadtak afelől, hogy engednék-e a házigazdák itt közzétennem.

Nem szivesen hagynám itt a blog.hu-t, mert technikailag a legjobbnak tartom.

Azonban lehetséges, nem árt kicsit szétnéznem a külföldi szolgáltatók között - minden eshetőségre.

Öt éve, december 5-én hunyt el
Szalai Pál (1935-2003), közíró, a Beszélő egykori munkatársa, a Charta '79 egyik aláírója. Töredékek róla:

"A társadalmi baloldal egyik legnépszerűbb, legbecsületesebb és erkölcsileg legmagasabban álló személyisége távozott körünkből, akit egyformán tiszteltek a Baloldali Alternatíva Egyesülésben, az Eszmélet szerkesztőségében, a Humanista Társadalmi Egyetemen, az ATTAC-ban, a Magyar Szociális Fórumon és az MSZP Baloldali Tömörülésében."

"...sohasem szokott hozzá az új rendszer emberellenes erkölcsiségéhez, amelyben egy pénzügyi mutató összehasonlíthatatlanul többet ér, mint akár 100 ezer ember élete. A rendszerváltás után – kezdetben – néhány más dolgon is meglepődött, “többet várt” a polgári demokráciától. Meglepte a fasizmus, a nyilas “kultúra” feltámadása, szerette mondani, nem azért harcolt a régi rendszerben a demokráciáért, hogy apja (akit 1944 karácsonyán lőttek agyon a nyilasok) gyilkosai reinkarnálódását kelljen megtapasztalnia. Ez azután megnyilatkozott a történelem “átírásában” a régi horthysta uralmi elitek stílusában."

"Elutasította az állami kitüntetést, mert rajta lett volna a koronás címer, márpedig ő a Kossuth-címer híve volt."

2008. december 5. Budapest, Szent István park: emlékezés Szalai Pálra.

Van bőven mit bepótolnom: 2002-ig abszolút nem foglalkoztattak politikai dolgok, és annak szereplői sem. (Valójában most is boldogan tudnék élni nélküle.) Így aztán röstellkedve indulok a megemlékezésre hívó szóra: fogalmam nincs, ki volt Szalai Pál. De mert olyan emberek hívnak, akikhez nem állok messze jelenkori elveimmel, hát megyek.

Egész szép számban összegyűltünk, több ismert arcot fedezek fel.

Már idő van, de még várunk: aki egy kis beszédet fog tartani - Tamás Gáspár Miklós - még nincs itt. Telefon: jön, csak késik egy kicsit.

Tíz perc nem vészes, az időjárás is kedvező, beszélgetünk.

És hamarosan fel is tűnik TGM. 

Rövid emlékező beszéd - tudatlanságom enyhülni kezd.

 A beszéd után elindulunk megkeresni az "emlékfát". Mivel nincs emléktáblája Szalai Pálnak, hát egy fával helyettesítjük. Egy szál virágot rögzítünk rá szalaggal.

Tamás Gáspár Miklós: Szalai Pál meghalt (NOL.hu, 2005. január 15.)

Krausz Tamás: Egy el nem mondott temetési beszéd – Szalai Pál emlékére (Eszmélet)

Szalai Pál: Két vitairat - A bibótlanítás zsákutcája & A szocialista és a liberális értelmiség közötti párbeszéd feltételei ( Mozgó Világ, 2000 november)

Tk. a Google Picassa szolgáltatása/szoftvere kapcsán akartam írni, de Kedves Házigazdánk karácsonyi meglepije eltérített kissé.

Kellene nekem egy webes fotóalbumkészítő program, ami az én kielégíthetetlen vágyaimnak tökéletesen megfelelne. De ne legyek telhetetlen: majdnem tökéletes megfeleléssel is (majdnem) kielégülnék.

Gondoltam megnézem már közelebbről ezt a Picassa-t. Eddig csak futó viszonyban voltam vele. Ideje egy kis tes(z)tközeli tapogatásnak.

Hát kérem, mondanom se kell, hogy a sokféle funkció között pont azt nem lelem, ami nagyon kéne. A számomra legfontosabb: hogy az egyes albumok, képek hátterét (magyarul: background) a képsorozat témájához lehessen igazítani. Vagy a témát lehessen a színnel, a háttérrel gazdagítani, mint pl, ahogy itt is tettem: Kaktuszkiállítás.

Ugye, egy természettel kapcsolatos téma inkább zöldes hátteret kíván. Egy vidám téma napsárgát, egy borús téma sötétet. Természetesen a háttér állíthatósága a betűszín illesztését is kívánja. A navigációs gombokról nem is beszélve. A fontkészlet (betűtípus) témához igazítása szintén felmerülhet. Tehát, mint látjuk: a probléma komplex. És mint tudjuk, a szoftverfejlesztés lényege a komplexitás, a rendszerszemlélet - minden mindennel összefügg. Tk. az élet is ilyen, de az nélkülünk is az.

Látszik, hogy a Picassa valójában mezei felhasználók részére van, és ez nem is baj, de azért gondolhatnának olyan szakmaközeliekre is, akiknek csak nincs idejük kifejleszteni rendszeres albumkészítő munkájuk megkönnyítésére maguknak Az Igazit. És mégis többre vágynak, mint a mezei felhasználók. Mert tudják, hogy mi mindent tudhatna még egy szoftver, és/vagy egyedi megjelenítésre vágynak.

Mert jó, jó ez az Irfanview, sőt nagyon jó, de kicsit sok vele a kézimunka. Bizonyára jó kis kiegészítőcsomaggal körbeépítve tökéletes lehetne. És ennek összegyűjtésére, kifejlesztésére, mit gondolsz, Kedves Olvasóm, mi hiányzik? Igen, jól gondolod. Az Idő.

Alig várom már a nyugdíjazásomat, hogy mindazt az eszközt, amit hiányolok, megcsinálhassam, összegyűjthessem magamnak. A baj csak az, hogy még nincs annyira közel a nyugdíjkorhatár, hogy ne lenne erős a bizonytalansági tényező: megérem-e? Másrészt a gazdasági válság(ok) hatékony ellenszereként a korhatár emelése is mindig szóba kerül. Tk. javasolhatnám, hogy szüntessék meg: egyáltalán ne is legyen. Dolgozzunk életfogytiglan. Vagy: kifulladásig. Sokan (akik megérik) amúgy is ezt teszik, még a korhatár után is. Vagy mert nem elég a nyugdíj, vagy mert a tétlenség számukra nem lehet napi program. A tétlenség a nőket még kevésbé veszélyezteti, nyugdíjazás után már csak egyszeres rabszolgasággal vannak sújtva: a családot kell kiszolgálniuk. Tutira életfogytiglan.

Ennyi elkalandozás után vissza a fősodorhoz:

Ha valaki nem tudná, hogy mit ajándékozzon nekem karácsonyra, ezúton tudatom az esetleges érintettekkel, hogy egyetlen dolog van, aminek határtalanul tudnék örülni.

Ajándékozz időt nekem!

Örömmel vettem házigazdáink értesítését, hogy új sablonok készültek a lakók részére.

És hogy közöttük mennyi a szivem szerinti! A fekete(sötét) hátterűeket azonnal figyelmen kívül hagytam - egyrészt rossz hatással van a szemre, olvashatóságra, másrészt a lelkivilágra.

Nem is értem, hogyan lehet csupa majdnem fekete háttérrel rontani az imázst.

De a többi nagyon kellemes a szemnek. Elegáns, kellemes színvilág, harmonikus pasztell árnyalatok, színösszeállítások, semmi rikító, szembeverős tarkaság, és a Desk Diary és az Orange Dirty meg egyszerűen csak kedvesek számomra. Kedvelem a formabontó megoldásokat, ezért a cafatos "keretek" szivem belső csücskeit ostromolják.

A navigációt tekintve jobboldali nézeteim vannak. Úgy vélem, mivel a böngészők csúszkái is jobb oldalon vannak, hát praktikus, ha a weboldal tartalmát érintő navigációs eszközök (menük, elágazások, "bloghu dobozok") is jobboldalon vannak, hogy ne kelljen a képernyő teljes szélességét rendszeresen átszelni az egérrel csak azért, mert ide-oda akarok lapozgatni.

És e jobboldali beállítottságomhoz is e két elsőhelyezett bőr pompásan illeszkedik.

A nyertes egyértelműen a Orange Dirty. Fantasztikusan zseniális. (Vagy fordítva.) Bár a jobbfelső sarokban az a kis romantikus motívum valahogy mintha kilógna a bőr racionális imázsából, és az én ízlésvilágomból, de talán épp ez adja meg a bukéját neki. Egy kis meghökkentő kilógás csak fűszerezi a dolgot. No meg biztosan megvariálható a netakrobatikus képességekkel rendelkező lakótársak számára (lásd: sablonszerkesztés). Bár, a házigazdák épp ezt nem ajánlják szerkeszteni. Na de így is jó. De azért még ehhez is szükséges lenne némi egyedivé varázsolás, hiszen hogy néz az ki, hogy minden ember (blogger) egyedi, a blogbőr meg egy a többtucatból?

Bármennyire tetszik, az átállás ellenében van némi marketing szempontom: már meglévő, bejáratott felületet nem szerencsés tök új ruhába öltöztetni. Bár manapság nagy divat, hogy mindent havonta, évente átöltöztetnek: átszineznek, átneveznek, átlogóznak (óriási költségekkel): bolti polcokat, cégeket, termékeket, szolgáltatásokat - én e téren már csak konzervatív maradok.

Üzleti célú átfestésekre persze van racionális magyarázat: az ügyfelek hülyének tekintése. Ha már nem tudják tovább elég jól megetetni velük a rossz termékeket, szolgáltatásokat, akkor hopsz: higgyék azt, hogy most egy új(nak látszó) céggel kerülnek (újnak látszó) kapcsolatba, és az "új seprő jól/jobban/ seper" köznépi hiedelmére joggal alapozva a botor ügyfelek nagyobb lendülettel vásárolnak, rendelnek. Ugyanattól a cégtől, ugyanolyan rossz (netán rosszabb), csak más ruhába öltöztetett terméket, szolgáltatást. Egy darabig. Aztán megint jön az új ruhába öltöztetés.

De a blog.hu szolgáltatása eddig még mindig üdítő kivételnek tűnik e szép új világban.
Reménykedem, hogy ez sokáig így marad.

És, kedves Házigazdák: ez valóban egy kedves karácsonyi meglepi. Viszonzásul ezt a véleményemet tudom nektek felajánlani :-)

Azt hiszem, egy új gyűjtőszenvedély kerít mostanában a hálójába: az utóbbi időben egyre több netszolgáltatásra van ingerenciám. Talán károsnak nem mondható e-szenvedély. Sőt, kifejezetten hasznos, hiszen új és újabb webes eszközök használatát illetően kerülhetek birtokon belül.

Az a furcsa helyzet áll elő nálam, hogy hátralévő éveim mennyiségével fordított arányban nő a megismerési, tanulási vágyam. Hülye egy szituáció. Komoly feszültségforrás. Megfejelve a bérragszolgaság erőforráskorlátozó hatásával, miáltal már nem is feszültségről, hanem frusztrációról beszélhetnék, ha nem törne bele a nyelvem. (Ez is egy különös szó, jó lenne tudni az eredetét. Nem is értem, hogy lehet ilyen nyelvtörő szót kitalálni?)

De - rossz szokásomhoz híven - már megint elkalandoztam, tehát vissza a fősodorhoz: új szenvedélyhez új probléma is dukál: a regisztrációk egyik alapadata a felhasználónév (magyarul: nicknév, még magyarabbul: username, anglomagyarul: júzernév, esetleg: loginnév). A jelszavakkal már jó ideje nem bíbelődök: jelszógenerátort veszek igénybe, és passz. Most azonban azzal a problémával szembesülök, hogy már nem birok kitalálni olyan loginnevet magamnak, amelyik még nem foglalt, és nekem is megfelelne. A loginnév* kreálása egy külön embert kívánna. így aztán most egy huszárvágással a Jó Öreg Google Mesterhez fordultam, és szógenerátort kerestem. Csodálkoztam volna, ha nem hozott volna találatot. Sőt, egy egész hasznos kis webhelyre vezetett: OpenDir.hu. Sőt, már eddig is ismernem illett volna. A leleteim nem igazán szívem szerintiek, mert angol nyelvre alapoznak a generátorok, ha jól sejtem, és én inkább magyar vagy spanyol szavakhoz hasonló halandzsa szavakat szeretnék. Sőt, jó lenne, ha meg lehetne adni peremfeltételeket: pl. hogy magánhangzóval kezdődjön és végződjön, ne legyen benne ékezetes betű, sőt, ki lehetne választani a betűk egy részhalmazát, hogy azokból mixeljen a program. Oh, istenem, bárcsak több időm lenne - írnék magamnak egy ilyen kis programocskát. Vagy találnék a netdzsungelben mégis.

Ennyi elkalandozás után talán a lényegre térnék: ezen az OpenDir.hu nyitóoldalon - ahogy bogarászom - hát egyszer csak fantasztikus kis örökzöldséget fedezek fel elbújva:

Hajszolom a tudást, de ő a gyorsabb. (graffiti)

Nos, talán ez fiatalabbakra is igaz lehet - különösen a mai egyre gyorsuló világban.

És: elképzelem, ahogy egy magamfajta vénség próbál a tudás után loholni...

És: egyik szemem sír, a másik meg nevet.

Esetleg fordítva.

_______________________________________
* Talán a loginnév a legjobb szó, mert bár anglomagyar, de a színmagyar felhasználónév túl hosszú, és mégis mintha jobban passzolna a magyar nyelvhez, mint a nicknév, ami nem is fedi jól a fogalmat.

Nohát, nohát! Hát tényleg nincs új a nap alatt?

Behódolás

Október 31-én 5 hódcsaládot, összesen 14 példányt telepített a WWF Magyarország természetvédelmi szervezet a Tisza árterébe, Tiszatarján közelében. Ezzel lezárult a több, mint tíz éve tartó hód-visszatelepítési program. OrinentPress.hu 2008.11.03 12:05

Hááááááááát nem is tudom, mit mondjak. Ha, talán, magyar állampolgárokra nézvést is lenne valamiféle kitelepítési program... Én azt hiszem, köthetnénk üzletet: a hódok be, állampolgárok ki. Vagy csak én. Lehetséges, hogy a hódok jobban viselnék a magyar klímát nálam.