e-Vita

[Régóta a SztárFM-et "használom" háttérzajnak, talán ott beszélnek a legkevesebbet. Az a kis gyorshírek, időnként, elmegy - épp csak annyi, hogy az ember mégis képben legyen a legújabb eseményekkel. így napközben.]
Épp a hírek ideje jön, és amit hallok, hát attól majd kifexem: Romániában egy medvecsalád beballagott egy vendéglőbe, leültek szépen az egyik asztalhoz, szépen elfogyasztották, amit otthagytak a pánikszerűen menekülő embervendégek, de mert nyilván ez kevés volt, hát szétnéztek a konyhában is, ahol belekóstolgattak mindenfélébe.

Lelki szemeim előtt látom - hát ez valami fantasztikus lehetett! Micsoda fotóanyag! Esetleg video.

Azóta a neten is utánanéztem - nem valami sok, de mégis kicsivel több infó:

A család egy másfél mázsás mackóanyából és annak két termetes bocsából állt. ...jóízűen befalatoztak ebből-abból, majd pedig a rendőrség és a vadőrség megérkezte előtt  távoztak - fizetés nélkül. Hírextra.hu, 2008. 06. 12. 08.26 *

Mackópapáról nincs hírünk. Vajh merre járhatott ez idő alatt? No meg hát ez a fizetés elsumákolása nem egy elegáns dolog. Hát nem tudom. De lehet, hogy később majd medvepapa beviszi a tartozást.

Érdekes lenne tudni, volt-e a választékban medvetalp, amiről futó sejtéseim vannak csak: valamiféle étel neve. E sejtésemet azonban Google Mester megerősíti. Sőt, többféle ételnek is ez a neve. Az egyik valóban medvéből készül - nem hinném, hogy ez a medvéknek nagyon ínyére lenne:

Erdélyi receptek -> Töltött medvetalp: "A medvetalpat leforrázzuk, hogy a szőrpamacsok kitéphetők legyenek. A forrázást folyamatos mártogatással megismételjük, és borotvaéles késsel ismét és újra körbetakarítjuk a talpat és a körmök közötti részt is."

Szivemnek, de főleg hasamnak sokkal kedvesebbek (valószínűleg a medvék is ezt mondanák) a sütiváltozatok:
Medvetalp II. (bizonyára van Medvetalp I. is, de a Mindmegette.hu most épp elzárkózott)
Medvetalp 1.-3.
Ezeket majd egyszer kipróbálom. Vagy kétszer :-)

És érdekességként találtam még valamit: Medvetalp Túracsoport. Ezt nem árt megjegyezni. Esetleg majd egyszer csatlakozom hozzájuk. Hátha járnak olyan tájakon is, ahol a medvék is :-)

Egyébként a medvékről már ejtettem itt pár szót a hideg ürügyén is: Medvésedés
____________________________________________________________________________
* Sajnos a Hírextra lelőtte előlem a szójátékot, pedig először azt hittem, enyém az elsőség - de más frappáns cím kiötlésére nincs több időm :-(

Összekötve a kellemest a hasznossal: itt válaszolok EL LOBO-nak az előző kaktusz-tudósításomhoz írt kommentjében olvasható 5 pontjára. Hát kéremszépen.

1.) A kaktusz csak akkor bök, ha nem kellő gyengédséggel, óvatossággal, megértéssel közeledsz hozzá. Ha elfogadod a másságát, és értőn nyúlsz hozzá, akkor nem bök. No meg különben is: minek fogdosni, nyúlkálni? Nem azért van. E tekintetben nem hasonlatos az emberhez, aki akkor is képes beléd rugni, ha nem is ártottál neki. Legalábbis nem tudsz róla. Másrészt a kaktusz tövisét minden bizonnyal védekezésre (is) használja. A szépség érzékeny, törékeny valami, így is bánnak vele sokan: durván letépik, legázolják, letapossák olyanok, akikre viszont a szépség nem jellemző - nyilván épp ezért: irigyek. Mondván: ha elpusztítom a szépséget, akkor az én rondaságom nem lesz feltűnő. Annyira. Hát, kedves EL LOBO, így megy ez.

2.) A tövisek: igaz, nem szóltam róluk elragadtatással. No de hát a tövis a kaktusz lényege. Ha nincs tövis, kaktusz sincs. Vagyis a tövis a kaktusz elválaszthatatlan része - hát kell ennél több? Mint ahogy arra sem gondolunk, hogy milyen csodás, hogy lélegzünk, hogy dobog a szivünk, hogy tudunk járni, hogy gondolatok cikáznak fejünkben - ez mind az emberi léthez tartozik, ezért is mondhatjuk: olyan természetes, mint hogy levegőt veszel. Mindeme jelenségeket csak akkor értékeljük különös hangsúllyal, ha valami porszem kerül a gépezetbe. Ha a vegetatív szisztéma valamelyik komponensének elvesztése rémével kell farkasszemet néznünk, csak akkor (ill. a rém távozta után egy kis ideig)  tudjuk átélni: milyen fantasztikus, hogy látunk, hallunk, járunk, lélegzünk, gondolkodunk. Ez már csak így van, kedves EL LOBO.

3.) A cserép: az anyaságot neki tulajdonítani azért kicsit túlzásnak tűnik. Mert azt se mondjuk, hogy egy csecsemő anyja a bölcső, amely átmenetileg (igen rövid ideig) befogadja. Ettől még a bölcső szerepe nagyon fontos. Mint ahogy a cserépé is. Mindazonáltal én egy olyan cserépről tudnék igazán nagy elragadtatással szólani, ha az együtt nőne tartalmával, mert a folytonos átültetgetés elég macera, valljuk csak be, kedves EL LOBO.

4.) A fazekas: nos, korunk a műanyagok kora. Ez a cserép voltaképpen nem cserép, csak egy műanyag tartó. Attól, hogy nem méltattam, még nem tagadom szerepe fontosságát. Mint ahogy egy márkás bor esetén sem szokták az őt tartalmazó palackot dicsőíteni, ami nem jelenti azt, hogy az üveg nélkülözhető lenne. Ez a "cserép" fazekast még nem láthatott, kedves EL LOBO, sőt őt se láthatta fazekas. Minden bizonnyal bérrabszolgák nyomkodnak böhöm gépeken gombokat, és/vagy futószalag mellett teszik-veszik, dobálják az ilyen "cserepeket", akiknek tökmindegy, hogy mit köp ki a gép, a futószalag, csak kibírják valahogy azt a napi 8 (+1, +2, ...) órát annyi bérért, amennyiért munkaerejüket eladni kényszerülnek. Áron alul. Egyáltalán: a fazekas, mint olyan, elmúlóban van. Kár. Hacsak majd egyszer vissza nem kényszerül az emberiség a kezdeti, kézműves, manuálisabb, gépesítetlenebb berendezkedésre. Lásd a következő pontot.

5.) A föld: khm. Ez igen! Történelem-turmix :-) Vagy ilyesmi :-) Kéremszépen, a földre nem kell felvágni. Közösen, globálisan tesszük tönkre, szittyák, nem szittyák - a végeredményben már tökre nem fog számítani, hogy kik mennyit tettek hozzá. (Vettek el belőle.) Meg hogy ki mindenkiknek a vére ázott/ázik bele, erről talán jobb, ha nem is beszélünk. Azt azért hadd jegyezzem meg: a vér mindenki ereiben piros. Sőt: minden alkatrészünk ugyanazokból az elemekből épül fel: sejtek, atomok, ilyesmik. Nem hinném, hogy lenne speciális szittya atomi részecske. Igaz, ezt egyes szittyák viszont hittel hiszik. Végszóként  megkockáztatom: embernek már rég nyoma se lesz, amikor kaktuszok még mindig. Vagy: újra... Azt meg, kedves EL LOBO, elképzelni sem tudom, mi alapján liberálisozol le. Legújabb ismereteim szerint a liberalizmus egyik ismérve a kapitalizmus igenlése. Rólam pedig nemigen mondható, hogy kapitalizmus-hívő lennék.

És ha röviden akartam volna válaszolni, csak annyit mondtam volna, hogy én mindenütt kaktuszról beszéltem. A kaktusz pedig nem csak a virágot jelenti, hanem komplexen az egész növényt, mindenestül. És számomra épp a tövisek miatt izgalmas a virága is. Ha egy virághoz különösebb odafigyelés nélkül hozzányúlkálhatsz, abban mi érdekes van, kedves EL LOBO?

De vissza az én kis kaktuszocskámhoz: amint a fentiekben látható, bizony a másik bimbó is egyre duzzad, és fesleni vágyik. Hamarosan már azt mondhatom neki: te kis feslett :-)
Ugyanakkor láthatjuk, hogy az elsőszülött máris leélte életét - fonnyad, aszik: ennyi volt.
A természet örök körforgását is szemlélteti a drágám: minden kicsiben is ott van a végtelen nagy is.  Vagy fordítva :-)

És a tövisek is nagyon kedvesek :-)
Meg a cserép.
Meg a föld.

Meg én.
:-)

Régi Kedves Barátom kérdi, hogy megyek-e a sajtónapra.
Kérdőjellé görbülök: hogy micsodára?
- Tudod, a Kapcson is ott van, az eseményeknél.
- Nem, nem tudom. Kis Kapocs-szünetet tartottam (többféle okból, erről majd máskor, máshol).
- Hát valami sajtófesztivál a Szent István parkban. Népszava, Népszabi, meg ilyesmik.
- Már megint? Hiszen most volt a minap!

No a vége az lett, hogy: összekapom magam, és máris megyek. A munka megvár (- eddigi tapasztalataim szerint. Bár jó lenne már egy kis csoda, varázslat, manójárás, mint a suszternél, vagy ilyesmi).

Közben gyorsan bekapcsolom a gépet, és "felmegyek az internetre", lássuk, miről van szó?

Nézem a Kapocs Eseményeknél - ott nincs. De mert már ismerem a Kapocs erőteljes keresési hiányosságait, nem szöszölök vele, a jó öreg, megbízható Google Mesterhez fordulok. (Még jó, hogy kinyitott a Kapocs, így legalább külső keresővel lehet pótolni a sajátját.) És íme, máris megvan, sőt több: az mszp.hu érintett oldalát is hozza. A Népszaváé nem használható, lévén fizetős. (Khm. Erről is beszélhetnék - talán majd máskor, máshol.)

Perceken belül birtokomban van az összes releváns infó. (Istenkém, mi is lenne velünk Google Mester nélkül - csak merem remélni, hogy soha nem lesz olyan üzleti szempont, ami megfosztana tőle. Mint oly sok más esetben történik.)

Közben Kedves Régi Barátom újra hív: semmi jelét nem érzékeli bármiféle rendezvénynek. Aztán máris kiderül: túl korán érkezett. (Hja, aki indulás előtt nem konzultál Google Mesterrel!) Plusz: nem hatolt elég mélyre a parkba :-)

Abban maradunk, ő beljebb hatol, én meg mielőbb indulok. Fotómasinám akkuit már nincs idő tölteni - annyit bírnak, amennyit. Máris terepen vagyok. Én már magabiztosan hatolok befelé, rögtön célba érek, fotómasinám kibiztosítva.

Mindjárt meg is hökkenek: egy letakart oszlopféleség. Hm. Mi lehet? Manapság a szobrok körül is politikai csaták dúlnak, nem lepne meg, ha valaki így nyilvánítaná ki nemtetszését egy szoborral szemben: leplet reá. Még mindig jobb, mintha festékkel öntené le, teszem azt. Mindegy, majd kiderül. Vagy nem.


Épp időben érkeztem: a megnyitó szövegekbe kezdenek a szervező-rendező illetékesek. Körbenézek: nincs valami nagy tömeg. Hát igen: a balos szervezés ismert hiányosságai. Is.





Kiderül a lepel titka: Kocsis András Sándor alkotása, Fejtő Ferenc portréja rejlik alatta, most lesz avatva. Jelképesen(?). Átvonulunk.

Németh Péter beszél (olvas). Szerintem kicsit hosszabban, mint kellene. Pláne, hogy a technika kissé nehezen érthetővé teszi. A mikrofon ugyanis itt van, a hangszórók meg a színpadnál, jó pár méterrel odébb. Ami még nem lenne baj, de a két hang nincs egymással szinkronban: az erősítőkből épp csak annyival késve érkezik a szöveg, hogy kellően zavaró legyen.  (Hát igen: a balos szervezés ismert hiányosságai.) No de majd elolvassuk az interneten. Ha fent lesz. Vagy nem. De onnan amúgy is mindent meg lehet tudni Fejtő Ferencről. Is.













Ezek után zenekar, énekesek szórakoztatják a gyerekeket, és a gyermeklelkű felnőtteket. Én nem tudom, hogy feltétlen kellene ez a nagy hangerősítés erre a kis helyre, de hogy beszélgetni nemigen lehet tőle, az biztos. Pedig fontos lenne. Részemről valami komolyabb, irodalmi műsornak is örülnék. Esetleg vitafórumnak. Lenne miről beszélgetni is, vitázni is. Így aztán téblábolunk szorgosan. Én ugyan lefoglalom magam: vadászok.






Szerintem most több a fiatal (no nem sokkal), és főleg a gyerek, mint tavaly. A gyerekek jól érzik magukat. Színesítik az életet. És ez jó.



Apropó: színek. Érdekes gondolatokra adnak alkalmat az ATV narancsos lufijai, ill. a büfések narancsszínű pólói.













Van 1-2 kutya is. Mini típusúak :-)


És hát a kapocstársak is itt vannak.
Lehetnénk többen is.
Jobb lenne.






A drága Higany egy fantasztikus ember. Hajnalban indult felpakolva, hogy itt lehessen. Hozott cseresznyét(finom!), és zsíros-hagymás kenyérrel lát el bennünket. Nem is tudom, mit mondjak. A drága Higany egy fantasztikus ember! Sok ilyen kéne. Sőt több. 
 







És van egy humorsarok is. Nem tudom mért hittem, hogy Pápai Gábor egy idős ember. Nem az.








Amire igazán vártunk, a pódiumbeszélgetés: Székely Tamás, egészségügyi miniszter, Szabó Pál, közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter, Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, Kökény Mihály, országgyűlési képviselő, Hegyi Gyula, EP képviselő részvételével. Kitört a vihar. Persze nem akkora, mint ami az ominózus szimpátiatüntetést elmosta. De sűrűn esett, ezért a sátorban esett az eset. Beférünk kényelmesen. Sajnos. Így viszont többnek látszódunk. Az égdörgések dramaturgiailag nagyszerűen vannak elhelyezve a beszédek között/végén :-)

Vannak, akik kérdeznek. És vannak, akik válaszolnak :-) Közben megtudjuk, ki lett az SZDSZ új elnöke. Kedves Szanyi Tibor, ezt elég lett volna csak tényszerűen közölni. Földre került emberbe rúgni nem elegáns. Akkor se, ha nem szeretjük.

Több média kameráit és munkásait is látni. Duna tévé, ATV, és a HírTV, naná! Téma van, le is hajolnak érte.

Következik egy kis vetélkedő, némi nyereményért. Khm. Ez egy újfajta egyigenes, egynemes népszavazási játék is lehetne.









Feltűnik pár feketébe öltözött ember, hátukon fura felirat. Őket nem tudom hova tenni. Meg kéne tudakolni tőlük, hogy a test és az élvezet egy személyen belül valósul-e meg, vagy különbözőre vonatkozik?

 Nagyon hideg és nyirkos lett a levegő, fázom, és a jelek szerint már semmi izgalmas nem várható, ami felhevíthetne. Akkuimmal kimerülten távozunk.








Szemeimnek különösen kedves látványt viszek magammal: apa, gyermek, jövő.






Hazafelé elgondolkodtató kérdéssel húz el mellettem egy jármű. Benne rejlik napjaink teljes bizonytalansága: "Máma itt, holnap ott, oly mindegy - itt se jobb, ott se jobb, oly mindegy. " Nem is igazán értem. Ez most reklám, vagy szociológiai kutatás, vagy gúnykacaj akarna lenni?  ______________________________________________________________
Ezúton köszönöm Régi Kedves Barátomnak, hogy rámcsörgött. Lám: ezért jobb a többszálú kapcsolattartás, mint az egy. (Se.) Esetleges érdeklődőket pedig tájékoztatom: a manók nem jártak itt közben főzni, mosni, takarítani, meg ilyesmi. Kár.
A teljes fotóanyag itt látható.
______________________________________________________________
Kapcsolódó oldalak:
Esemény: SAJTÓFESZT 2008
Fórum: SAJTÓFESZT 2008
Blog (hasonmás/?/ kiadás + hosszászólások): Sajtófeszt 2008

Délre pedig már nyitottá vált:












Estefelé pedig: sőt!

Hát nem gyönyörű? 




____________________________________________
[Első publikálás: 2008-06-04 18:24]

[Rövidlátó szememmel amúgy is nehezen látnám - aki a fehér alapon fekete feliratos táblákat fordított árnyalatú kijelzőkre cseréltette, az se láthat túl messzire. Azt is mondhatnám: szűk látókörű. Esetleg nem lát a zsebétől: ilyen kijelzők gyártója érdekeltté tette a beszerzőket. Hiszen, e szép új világban pláne nem érdekel senkit, hogy egy termék/szolgáltatás mennyire felel meg a cél-felhasználóknak - rajtuk kívül. BKV-ről lévén szó meg mit tehet az utas? Nem választhat másik tömegközlekedési szolgáltatót, nemde? Eszi, nem eszi, bekaphatják - kénytelen használni ezt az egyetlent. Méghogy piacgazdaság! /Engedd meg, Kedves Olvasóm, hogy röhögjek: hahaha! Köszönöm./]

Hamarosan indulunk. Egyik utas kérdez valamit ott elől, csak a választ hallom, és csak annyit: garázsmenet.
[Na tessék, már megint nem figyeltem a kijelzőre, megszokásból, reflexből szálltam fel.
Még szerencse, hogy én úgyis ott akarok leszállni, ahonnét elágazik az útvonal a garázsba a menetrend szerintitől.]

Az első megállónál többen várakoznak. Ahogy a busz megáll és nyitja ajtóit, tanácstalan tekinteteket, bizonytalan mozdulatokat észlelek. A sofőr beleszól a mikrofonba, de nem lehet pontosan érteni - belül se, hát még kívül. Egyetlen szót lehet nagyjából hallani: garázsmenet. Némelyek felszállnak, többen lent maradnak.
[Hm. Mi lehet vajon a kijelzőjén, hogy ekkora a bizonytalanság?]

A következő megállóban aztán már jobban érthető a szöveg (belül): NEM garázsmenet, hanem rendes forgalmi járat.
Persze, a NEM most sem hangsúlyos, úgyhogy kívülről nem biztos, hogy e kicsiny, de annál fontosabb szót hallják. Így aztán a további megállókban is hasonló bizonytalanságot látok a várakozókon: akik mégse szállnak fel, valószínűleg van közöttük olyan, akik garázsmenetnek látják/hallják a buszt.


Nos, tulajdonképpen zseniális ez a módszer, valljuk csak be. Több szempontból is:

• Sofőrnek: kevesebb utas -> kevesebb probléma. Ezt javaslom továbbfejlesztésre: nincs utas -> nincs probléma. Ez utóbbira már tettek is a BKV dolgozói lépéseket: a fél-, egynapos sztrájk idején bizonyára ki tudták pihenni valamennyire a sok hülye utas okozta pszichés ártalmakat. 
• Utasnak: nem kell tömegnyomorban utaznia (már aki jól tippelt, és felszállt). Bevallom, kellemes dolog majdnem üres járművön utazni. Aki meg rosszul hallott/döntött, hát kérem, az megszívta. Bár zöldövezetben, kellemes időben nem járt rosszul. Feltéve, ha nem sietett sehova. Ha meg igen, hát akkor újabb tapasztalattal gazdagodott az élet vonatkozásában, mely állítólag nem habostorta. Mások szerint nem fenékig tejfel. Egyes durvább kijelentések szerint meg egyenesen kegyetlen. Mindenesetre mindenben van valami jó is: az idegrendszer edzésére remek alkalom. Esetleg a relaxálás alkalmazására. Meg ilyesmi...
• Mindenkinek: fantasztikus játékot lehetne belőle kifejleszteni - buszok esetében: "Találd ki, hova megyünk?", esetleg közművelési küldetés céljából "Quo vadis?" - járatok. Képzeljük csak el: üres kijelzővel ill. járat-tábla nélkül közlekedik 1-1 jármű (ez utóbbi is elő szokott fordulni amúgy is).** A felszálló utasok egy tartóból tippszelvényeket vesznek magukhoz, és mindjárt ki is töltik, odaadják a sofőrnek, aki azonnal ad valami csekélységet a jól tippelőknek. Pl. BKV jegyet, vagy a BKV járattérképét, vagy pl. egy kis kártyát, amin siető utasoknak lenne infó, hogy melyik metróállomásnál melyik ajtó esik legközelebb a kijárathoz. Vagy más hasznos apróságot. De akár valami nagyobb nyereménysorsoláson is részt lehetne venni, ha valami azonosítót is megad az utas (név, cím, bérlet, jegy sorszáma, stb).

A jelenség generálta gondolatok annyira elragadnak - a busz kényelmes ürességében -, leszállva pedig - kívácsiságom oltandó - a kijelző kukkolása (üres!), hogy a busz rendszámát elfeledtem feljegyezni. Azért az bizonyára volt neki. Így aztán - minő fájdalom - nem tudom javasolni a BKV illetékeseinek a konkrét személy megjutalmazását remek kezdeményezéséért.
________________________________________________________________
* A történet időkoordinátája: 2008.04.24. reggel, nem sokkal 8 óra előtt.
** Esetleg lehetne a kijelzőn / táblán: QV-járat (a Quo Vadis rövídítve - dühöngő utasoknak esetleg más szavakat felidézendő)
__________________________
[Első publikálás: 2008-06-04 13:18] [Rövidített változat: Játszani is enged(d).]

Hm, hm.
Hajaj!



































És az is sokat mondó, hogy a Fidesz fontosnak tartja, hogy egy királyról elnevezett utcában van a lakhelyük. Talán ő a főbérlő? Tulajdonos? A többiek meg csak albérlők? (V)Ágyrajárók?

  Vagyis minket, adófizetőket. Újra csak azt mondom, nem hiszek abban, hogy óriási gazdagság, hihetetlen anyagi javak halmozódhatnának fel egyik oldalon anélkül, hogy ne másoktól vegyék el azokat. Nem hiszek abban, hogy "rendes" munkával olyan eszméletlen vagyonokat, tőkéket lehet "gyűjteni", amilyenekről hallani lehet.

És hogy miért van ekkora sz@rban a magyar gazdaság? Az egészségügy? Az állami  költségvetés? Talán mert ki tudja, hány csatornán, résen folyik ki az adófizetők pénze.

Ez is csak véletlenül bukott ki. És mennyi lehet, amiről nem tudunk? Ami soha nem derül ki? Köztudottan az állami pénzek (vagyis a mi pénzünk, az adófizetőké) a legjobb konc. A közös kalapból számolatlanul merik, folyatják ki a pénzeket, hiszen ki ellenőrzi? Aki ellenőrizhetné, megakadályozhatná, úgyanúgy mereget, csapolgat. Egyedül az egyszerű, csóró adófizetőnek, bérrabszolgának lenne érdeke, hogy a befizetett adó arra menjen, és úgy, amire és ahogy valóban szükséges, hogy a kassza megbízott kezelői úgy gazdálkodjanak belőle, mintha a sajátjuk lenne. Khm. Vagy épp ez a baj? A sajátjuknak tekintik?

A lebukott banda tagjai között orvosok, gyógyszerészek és medikusok is vannak...A banda két éve ténykedett, és lebukásukat bagatel módon az egyik orvos családi veszekedése okozta...
A banda talán le sem bukott volna, hisz módszerük igen kifinomult volt. Nem loptak, hanem orvosokat kértek meg arra, hogy a kemoterápián lévő rákos betegeknek ne egy ampullát írjanak fel, hanem négyet-ötöt. A pénz pedig megszédítette a jámbor orvosokat. Bele mentek a tisztességtelen üzletbe és többet írtak fel a méregdrága ampullából.

"Ez senkinek sem tűnhetett fel, hisz azt csak a kezelőorvos tudja megmondani, hogy egy betegnek hány ilyen kemoterápiás gyógyszerre van szüksége. Tehát ellenőrizhetetlen, vagyis nagyon nehezen fogható meg az ilyen jellegű manipuláció" - mondta egy neve elhallgatáát kérő orvos a STOPnak.

Nem hiszek abban, hogy ne lehetne ellenőrizni a közpénzekből való gazdálkodást, vigyázni a közös kasszára. A kérdés csak annyi, hogy: mégis, kinek az érdeke?
Teljesen fölösleges itt bármiről papolni, nagy okos arcokkal okosakat és szépeket mondani, hogy mi mentheti meg a gazdaságot, az országot, mitől fogunk majd jobban élni mint 1,2,... éve, avagy nemzethalált vizionálni gyászba öltöztetett ábrázattal, amíg a kulisszák mögött láthatatlanul, ellenőrizetlenül, számolatlanul egymással egyetértésben meregetik tele a zsebüket a közös pénzekből a bármilyen szinezetű politikai, állami felépítmény egyedei, kéz kezet mos alapon. Miközben nem győznek arról szónokolni, hogy e szép új szabad világban az esélyegyenlőség, versenyképesség jegyében csak rajtad áll, hogy mire viszed, elég csak akarnod, keményen(!), becsületesen(!) tanulnod, dolgoznod, és a lehetőségeid határtalanok. Meg hogy még te adakozzál azoknak, akiket szintén ugyanúgy meglopnak, mint téged, csak esetleg, momentán még szerencsétlenebbek, mint te. Meg hogy öngondoskodjál. Magadról. Mert csak rajtad múlik ez is.
Nevetséges. Miközben a pénzedet ott és úgy nyúlják le, ahol és ahogy csak nem szégyellik. És nem szégyellik! Miközben valójában a te alkalmazottaid. Olyan ez, mint amikor értékmegőrzőbe adod a cuccodat, fizetsz érte, hogy vigyázzanak rá, és épp az lovasítja meg, akire bíztad.

Gyakran hallok olyasmit 1-1 kiderült sikkasztásra, lenyúlásra: ugyan, ez semmi az egész költségvetésben, nem tétel. De hány ilyen "semmiség" van? 1-1 ilyen "semmiség"-ből is meg lehetne oldani ezt-azt. Van, ahol pár százezer is pénz. Nem egy kollégámtól hallom lesajnálva: ugyan, mit tudnék kezdeni 100e forinttal? Ilyenkor azt hiszem, hogy csak én vagyok az egyetlen ilyen csóró, akinek nem hogy 100e, hanem még 10e forint is pénz, és tudna vele mit kezdeni. Nem beszélve arról, hogy sok 10e ft már több 100e ft, sok 100e ft pedig több millió is lehet, és lám, szóbanforgó Kedves Lenyúlós Házaspárunknak több millió ft-ból már milliárd ft jött össze. És lássuk csak be: a milliárd bár szebben cseng, mint a millió, de mégiscsak milliókból tevődik össze, a milliók százezrekből, a százezrek tízezrekből, a tízezrek meg forintokból. Az adóforintjainkból.

A bilit kiborító házaspár havi 50 (ötven!) milliót kaszált. Számoljunk csak. Évente 600 millió! 2 év alatt 50*24= 1200 millió. Ez már akkora szám, hogy nem is tudom, mennyi. 1.2 milliárd lenne? Gondolom, a többi résztvevő részesedése is hasonló. De lehet, hogy ott nagyobb a családi összetartás: máris bottal üthetjük a nyomukat. A milliárdokét pláne.
És ha nincs a családi veszekedés, talán sose derül ki ez se. Vagy ki tudja, mikor?

Mi ebből a tanulság?
A családi béke kifizetődő.

____________________________
Forrás: Stop.hu, 2008. május 24. 06:34

Sok időm nincs, máskor majd visszatérek csak Füvészkert-nézőbe, most a kaktuszokra startolok. Ha a kiállítás térbeli kiterjedését nézem, nem nagy az egész. Tenyérnyi kiállítás a tenyérnyi oázisban.
Először csak terepszemlét tartok, nagyjából áttekintem, mi és meddig. Már első látásra is lenyűgöző. A természet hihetetlen sokfélesége, és még hihetetlenebb tökéletessége.
És persze felmérem a fotózás lehetőségeit. Félfüllel hallom az egyik kiállítót, hogy épp fotósokról beszélnek - nem egyértelmű, hogy szabad-e. Hiszen abban igaza van, hogy konkurencia is kémkedhet itten.

Egy kis tébláb után mégiscsak elkezdem kérdezgetni előbb egyik, majd másik kaktusz-gazdát, szabad-e? Valószínűleg nem látszom ellenséges kaktuszásznak, így aztán elkezdem. No de melyiket? Egyik lenyűgözőbb, mint a másik. Ennyit képtelenség megörökíteni. Próbálok szelektálni. Próbálom kinézni a legérdekesebbet, legszebbet - de hát mind az.
Van, amelyiket nem is nézném kaktusznak. Talán mert nem is az? Vagy csak tövis nélküli rokon?

Számomra mégis a legizgalmasabbak a tövisesek. Főleg, amelyiknek virága van. Ennek a ténynek van valami áthallása. Szúr: barátságtalan, introvertált. Csodás virággal nyílik a világra: (rejtett? belső?) értékei vannak.
Nincs erre a szépségre szó, ezt csak mutatni lehet.**




És a tökély. Nem is értem, miért kell tönkre vágni élőhelyünket, a Földet.

No persze, nem tudom, kaktuszkodásból mennyire lehet megélni. Egyik kiállítóval kissé elcsevegek, hogy is van ez a kaktuszokkal. Villamosmérnök volt (most nyugdíjasnak sejtem - ezt nem kérdeztem meg), és most kellemes kikapcsolódás annyi év munkája után a kaktuszokkal bíbelődni. Munka van velük, de nem vészes. Ő inkább csak hobbikaktuszász. Nem megyek bele a téma sűrűjébe, hogy meg lehet(ne)-e ebből élni, és mennyire. Viszont azon veszem észre magam, hogy elcsábulok. Alig van nálam pénz, direkt, hogy ne költhessem. Viszont egy minipéldányra futná. Igen, vennem kell legalább egyet - a szépségből ha egyet is, de kell vinnem élőben is, nem csak képeken. Persze a választás is nehéz. Hiszen rengeteg, rengeteg csodás és különös...
Aztán mégiscsak kiválasztok egyet. Íme, a kis vásárfiám.
Úgy tűnik, hamarosan fog több virágot is nyitni. Vajon milyen lesz? *****

Egyelőre naponta lesem, hogy ezek a rügyféleségek szétbomoljanak. (Az biztos, hogy nem mondom neki: "Ne bomolj!" :-))



Nem tudom, megfigyelted-e már, Kedves Olvasóm: a természet kellemes hatással van megviselt idegeinkre. Valamiféle ősnyugalom, ős-szabadság, vagy ilyesmi sugárzik át a természet egy sajátos, kevésbé sikerült képződményébe, az emberbe. Persze, lehet, hogy erre kell fogékonyság, vagy csak egyszerű figyelem, másképp látás. Más-állapot :-) Részemről sok pszichés problémára tudnám ajánlani a természet lágy ölére való kirándulásokat. (Amíg még van.) Nekem is többet kéne, nyugtató mű-szerek helyett.


De hogy visszatérjek helyszíni beszámolómra, nem tudtam záróráig csodálni a kaktuszokat, és a befogadó oázist - a természet most is megmutatta: ő a főnök. Hirtelen, gyors kis vihar, záporeső csapott le, ami épp addig tartott, hogy a záróra elérkezzen. De majd visszamegyek később, mert további csodákat láttam ott, melyeknek e-lenyomatát el kell tárolnom. Hogy bármikor felidézhessem: mennyire távolodunk e gyönyörűségektől.
(Kissé disszonánsnak vélhetnők, hogy e  blogcikk fölött, mely a szépséget szemlélteti, ott olvasható az alapvetésem: "az élet nem szép, de érdekes". Ha az élet és a természet definícióját azonosnak tekintenők :-))

A teljes képanyag itt található.
Köszönet a kaktusz-gazdáknak - nélkülük nem jöhetett volna létre az album. Se:-)
___________________________________________________________________________
* Hivatalos nevén: Eötvös Loránd Botanikus Kert - de hát ez kimondhatatlanul hosszú! Nyelvtanilag is érdekesebb szó a "Füvészkert". Bizonyára a "madarász", és társai mintájára született. Hm. Aki füvekkel foglalkozik, az füvész. Aki madarakkal, az madarász. Hm. És aki kaktuszokkal?

** A Füvészkert honlapja méltó a témájához: nagyon kellemes a szemnek a szín- és formavilága, elrendezése, áttekinthetősége. Alaposabb, funkcionális vizsgálatnak egyelőre nincs időm alávetni, talán később. Persze, azért máris látszik egy kis bibi, a lap alján némely elem egymásra csúszik. De hát semmi sem lehet tökéletes. (Rajtam kívül :-))


*** Lám, mégiscsak nagyszerű dolog, ha minden érzékszervünk működése rendben van. Mégiscsak van abban nagy igazság: az épség, egészség a legfontosabb. Lásd még: materializmus. A lélek, az intellektus kőkeményen a vegetatív szisztémától függ. Élni sem tud nélküle :-) Csak az ember mindig elfelejti ebben a rohangászós világban, és olyasmik miatt nyavalyog, amik eltörpülnek a természet, az anyagi világ törvényeinek kérlelhetetlensége mellett. Az Univerzum tér- és időbeli távlatairól meg ne is beszéljünk.

**** Időközben mégis utánanéztem a tüske kontra tövis dolognak, és épp egy kaktusz-vonatkozású leírást találtam: "Tövis vagy tüske?". Ez alapján közlöm a Kedves Olvasóval (is): a kaktusznak tövisei vannak. A rózsával ellentétben, aminek tüskéi. De a "Nincsen rózsa tövis nélkül" örökzöldséget útjára indító őseink hiányozhattak a biológia óráról, amelyiken ezt tanították. Az angolok viszont bölcsen kikerülték ezt a problémát, borsóra(?) vetítve a nagy igazságot: "every bean has its black" :-)
____________________________________________
[Első publikálás: 2008-05-24 00:28]
***** Hogy milyen lett, íme, itt látható: Kaktuszom, virágom