e-Vita

Ha már ilyen éghajlaton vagyok kénytelen élni. Ahol hideg telek vannak.
A medvék* okosan csinálják: a telet egyszerűen átalusszák. És igazuk van.
A legszivesebben én is azt tenném. Hideg, sötét időszakot egyszerűen átaludni.
Gondoljuk csak meg: menyit lehetne spórolni. Ruhákkal, öltözködéssel, evéssel.

Másfelől persze, veszteség is érhet. Az alvással így is rövidül az életünk.
Mennyi mindent lehetne csinálni, átélni alvás helyett!
Irigylem azokat az embereket, akiknek kevés az alvásigényük. Többet élhetnek.
Van abban a mondásban valami: aki sokat alszik, keveset él.
Nekem ez sem adatott meg. Bár már sikerült rövidíteni az alvásigényemet.
Jelenleg mégis kell a rendszeres minimum 6 óra alvás, hogy ébren élni tudjak. Különben csak kóválygok. És akkor hiába vagyok ébren, az életet nem tudom élvezni.
Hm. Már ha lehet egyáltalán arról beszélni, hogy élvezni az életet.
Persze, itt a kérdés az, hogy hogyan definiáljuk az élvezetet.
Mert hát, valós és virtuális ismerőseim bizonyára tudják egyik alapvetésemet: az élet nem szép, de módfelett érdekes. Ami érdekes, az izgalmas is. Az izgalmas meg az élvezetes dolgok pedig gyakran esnek egybe.

És ráadásul ott van a csapda is: egy jó, pihentető alvás után az ember még olyan képtelenségre is képes gondolni, hogy élni mégiscsak jó dolog.

Visszatérve a medvékre: amikor a hideg ellen úgy igazán beöltözöm, már úgyis medvének érzem magam. Ilyenkor arra is gondolok, hogy nem értem azokat a kövér embereket, akik jól elvannak a súlyaikkal: mennyivel nehezebb mozogni több súllyal, nagyobb átmérővel.

Persze az is igaz, hogy a klasszikus téli körülmények között akad szép dolog is. A frissen esett, hófehér, puha hóval beburkolt, eltompított táj az egyik legszebb dolog az életben. Vagy a zúzmarából, dérből szőtt csipkék - fantasztikus gyönyörűség.
És ha már hideg, legalább a látvány ellensúlyozná a zord valót.

De mindenképp elég durva: reggel 7 óra van, és fénynek még a nyomát se látom.