e-Vita

Hogy miért kell írni, Voltaire fogalmazta meg a legpontosabban: qui plume á, guerre á. Akinek tolla van (írni képes), annak harca van (küzdenie kell). Mert nem tehet mást. 

És: érzem. Tudom.

Ha esetleg valaki lemaradt volna a hírről: Budapestre ( a Rózsadombra ) tegnap(előtt) beszökött az ősz.

Nem tudom, mondtam-e már, Kedves Olvasóm: az Ősz nem az én évszakom. Igaz: a színei csodálatosak. Azt is mondhatnám, ha akarnám, hogy szépek. De nem akarom. Mert utána ott a tél. Hideg és sötét. Esetenként nedves. Az Életben az egyik legrosszabb dolog a hideg, sötét, nedves időjárás. Ezt már csak némi szél(vihar) tudja megfejelni.

Mondtam már: legszivesebben medve lennék. Átaludnám a hideg, sötét évszakot. Kéremszépen, én valami fatális véletlen folytán születtem ide. Európába, Magyarországra. Jelentem: eltévedtem. Vagy a gólya. Biztos vagyok benne, hogy valamilyen mediterrán tájra szántak eredetileg. Ahol az átlaghőmérséklet 20 - 25 fok között van.

Nem tudom, mondtam-e már, Kedves Olvasóm: nem szeretem a hideget. Pláne sötéttel kombinálva. A szélről meg ne is szóljunk.

Ha gazdag lennék, tehetnék felőle: mehetnék a helyemre: egy mediterrán vidékre. Valami latin-spanyol ajkú nép közé. Imádok mindent, ami spanyol, ami latin-amerikai, ami forró, ami élő. Ami életszerető. Még ha az Élet nem is érdemli meg. Az Élet úgy rossz, ahogy van. De. Ha ezzel tisztában vagyunk, onnantól kezdve már nem mindegy? Miért ne vehetnénk fonákán? Oh, Kedves Olvasóm: ha megtapasztaljuk, hogy az Élet sz@rt se ér, onnantól kezdve csupa móka és kacagás minden. Úgy ám!

Érdekes. Egyik kedves blogtársam, nettársam, kommentelőm, farkastársam (ő: El Lobo, a Farkas. Én: Magányos Farkas, alias MsOutsider) egy e-játékra invitált.

Be kell vallanom: soha nem voltam játékos alkat. Fiatalon se. Öregségegmre aztán semmiképp.

Nos, tehát. A játéxabályok: írd meg a blogodban, az általad választott módon és terjedelemben, hét tulajdonságodat. Írd meg azt is, kitől kaptad a meghívód és ki az a hét blogger, akiket te hívsz a játékba. (Az ilyen játékokat MÉM-nek hívják és ezt írja róla a Wikipédia: hu.wikipedia.org/wiki/Internetes_m%C3%A9m )

Hehe. MÉM. Milyen hülye szó-féleség. Valljuk csak be. Na, lássuk csak:

"Az internetes mém kifejezés egy neologizmus, mely egy olyan kifejezést vagy fogalmat takar, ami divatszerűen terjed emberről emberre az interneten[1]"

Vagyis: éretelme semmi. Trendi dolog, és mint vírus, emberről emberre terjed. Csupán azt nem értem, hogy mi a neologizmus. De nem mindegy? Tököm tele ezekkel a hülyeségekkel.

Bizonyára sok az unatkozó nettárs. Nyilván férfiak. Otthon a házicseléd mindent rendbentart - hát ők maguk meg unalmukban már nem tudnak mit kialálni.

A szeretet nem tudom, hogy került a klaviatúrádra meghívásom kapcsán, én nem öntöttem nyakon a dolgot szeretettel (kedveskedő értelemben használtam a szeretettel szót), de nehogy ebből gond legyen, pontosítom és korszerűsítem utólag a meghívást:

Na, ide figyelj e-Vita! Csípem a diódat, mint ahogy blogger dióját csípi a másik blogger!

[Válaszul strapacus: Fekete métely c. blogcikkére. Is.]

"A köztársasági elnök, a legfelsőbb bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, a bírói kar: egy árva szót nem szól ... A bandák (gárdák) akkor foglalják el az egész országot, amikor akarják. " - mondja strapacus.

És Te, kedves strapacus? És ti? És mi? Civilek? Balpartiak? Jobb érzésű jobbpartiak? Miért nem szólunk egy árva szót se?

Itt, blogcikkek tengerében háborogni nagy kaland! Ez nem "szólás"! Egy webfelületen szövegeket gyártani, csak gyártani, tölteni a tárhelyeket, csak tölteni -  ki nem  sz@rja le? Kikhez jut el? Hány emberhez? És akikhez eljut? Növelik a blogcsóvát: a hozzászólások gyűlnek, jóízűket bólogatunk, háborgunk - egymásnak. Naja: jó meleg szobában, kényelmes fotelben, vélt védettségben - hát igen! Ez aztán nagy dolgot! Tényleg!

Mire jó, hogy ismételjük egymilliókilenszázezeregyedikszer, hogy a hivatalos szervek (közt.elnök, jogalkotók, jogalkalmazók) hagyják, segítik a tendenciát erősödni már évek óta? Mit reméltek ettől? Csodát? Hogy egy szép nap arra ébrednek a bírók, hogy a törvény betűjénél többet illik látniuk? Vagy hogy többé nem félnek a jobbos nyomástól? Hogy nem hagyják többé magukat megfélemlíteni, hanem hirtelen bátran felvállalják a függetlenségüket?

Mégis meddig akartok a csodára várni? Még mindig nem látjátok, hogy nem jön? Nem akar jönni?

Mikor jöttök már rá, hogy nincs más, mint civil mozgalmat indítani?

Hogy nincs más, mint szerveződni?

Hogy késő? Ez csak kifogásnak jó! Ilyesmire sosincs késő!

Hogy nincs, aki hív? Aki helyettetek megszervezi? Nincs! Nektek, magatoknak kell!

Kellene.

Tessenek mondani, kedves parttársaim, hol voltatok szombat délután? Miért nem jöttetek? Miért nem mozdultatok? Miért nem akartok mozdulni? Miért nem akartok szerveződni? Miért pusztába kiáltott szó Gyurcsány Ferenc újra és újra ismételt tanácsa, hogy "Szerveződjetek!"?

Hogy jobbosok fanyalognak, azt még megértem. Ők hitből teszik. Hogy szdsz-esek fanyalognak, azt is megértem. Ők megélhetésből teszik.

Hogy nekik snassz, ha Gyurcsány Ferenc mondja, és akkor csak azért se - értem.

De hogy ti, parttársaim, a fületek mellett engeditek el? Ezt nem tudom elfogadni! Bár az okait értem: kényelem, önállótlanság, félelem, gyávaság, lustaság, önérdek. 

De akkor ne tessenek háborogni! Nincs rá jogalapotok! Vagy mert jól hagzik? Mert szép blogcikkeket lehet írni? Frankó hosszászólásokat hozzá?

Nem hihetem, hogy nem értitek: a demokrácia nem arról szól, hogy valaki majd tálcán hozza elénk a sültgalambot és nemhogy a szánkba rakja, de még meg is rágja helyettünk! A demokrácia felé vezető út nem rózsákkal övezett sétagalopp.  A régi, "fejlett" demokráciáknak sem adta senki ajándékba. Megharcoltak érte! Megfizettek érte! Nem otthon, fotelban, félálomban, billentyűket ütögetve várták, hogy egyszer csak kilépnek a lakásuk ajtaján, és azt találják, hogy hopsz, milyen jó kis echte demokrácia van odakünn.

Hol volt, hol van, hova lett az Összefogás Mozgalom, a Tarka Magyar!?
Hol volt, hol van, hova lett a Magyar Demokratikus Charta?

A gárdát és egyéb szélsőségeket, a jobboldalt, a fideszt, Orbán Viktort mi magunk erősítjük, kedves parttársaim.
Mert nem mozdulunk, nem tiltakozunk, nem demonstrálunk - a demokráciáért.
Mert félünk.
Mert lusták vagyunk.
Mert más dolgunk van.
Mert hideg van.
Mert meleg van.
Mert esik az eső.
Mert korán van.
Mert későn van.
Mert csak.

Én már tavaly is egy szál magam mentem a gárda esküvésre - nem találtam társakat a tiltakozáshoz. Most már nem is mentem, egyedül tényleg minek?

Én próbáltam. Próbáltam a szervezést. Nem egyszer, nem kétszer. Erőn felül. Mert úgy tűnt, lehet. Mert mintha némi kis fény pislákolt volna az alagút végén. A szándék, a lelkesedés megvolt a hívó szóra.

Aztán most már nem látom az alagút végét. Amikor arra kerül a sor, hogy tenni is kell valamit érte, mindenkinek, egyenként is, akkor a fény kilalszik.

Kedves Gyurcsány Ferenc!

A balpart nem fog szerveződni! Nem tud, nem akar!

A megélhetési baloldaliak el vannak foglalva a pozícióharcaikkal, anyagi- és presztizs-csatáikkal.

Az "amatőr" balpartiakat ezerféle dolog tagolja szét: önállótlanság, kényelem, félelem, magáncsetepaték, önérdek.

Van, igen, van egy réteg, amely mozdulna, de már koránál, egészségi állapotánál fogva nem tud.

Lehetne, igen, lehetne fiatalokat is hívni, meggyőzni, hogy balparton lenni nem ördögtől való. Van, igen, van egy réteg, amely tudna mozdulni, tenni hívó szóra. De nincs (elég) "mozdító", nincs elég "hívó". Egy-két ember ezt nem győzheti.

Igen, a gárdák bármikor elfoglalhatják az országot. Ha előbb nem is, de 2010-ben. A baloldalnak nem lehet örök szövetségese a szerencse. Amije van még, az a fejsze. Amivel maga alatt vágja a fát, szorgosan, kitartóan, rendületlenül.

És pár éven belül talán rólunk szól az írás, amiből okulhatnak - mások: "Az embereknek tudomására kell hoznunk, milyen sebezhető a demokrácia. Ami itt történt, fontos figyelmeztetés minden népnek: ne tűrjék a demokratikus intézmények gyengítésének, kijátszásának, semmibevételének legcsekélyebb kísérletét, jelét sem." (Bitó László: A technopuccs dosszié)

[Az írás a 168óra.hu publicisztika pályázatára* készült 2006. július 3.-án. Attól tartok, hogy aktualitásából mit sem vesztett, és nem is fog az idők végezetéig.]

Régóta ismerem a mondást: "minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő". És megfigyeléseim, tapasztalataim támasztják alá, hogy ez a nő valójában nem más, mint cseléd. Kiszolgáló személyzet. Legjobb esetben is háztartási alkalmazott. Legrosszabb esetben rabszolga.

És mégis elhűlve olvasom:

"Íróval együtt élni nem átlagos életforma: harminc évig nem tudtam kialudni magam. Ő mindig éjszaka dolgozott. Éjfél körül bejött hozzám, felolvasta, amit írt, várta, hogy hozzászóljak. Abból persze vita kerekedett, a végén már lapítottam: »Ragyogó! Egyik legjobb írásod!« Ugyanis hajnalban kellett kelnem, megfőzni, nyolcra már beérni a klinikára. Mikor esténként hazaértem, többnyire nagy társaságot találtam otthon. Szusszanásnyi időm sem maradt, én voltam a háziasszony. Fura, de egyik író sem vette észre, hogy mi, feleségek sokszor milyen kialvatlanok, fáradtak vagyunk." ( Sándor Zsuzsanna: Az írófeleség / Polcz Alaine Mészöly Miklós hagyatékáról, 2006.06.19.)

Talán azért hüledezek annyira, mert hát az ember, az átlagos, aki inkább olvasó, mint író, hajlamos azt hinni, hogy az íróféleségek érzékenyebbek. Hogy szemük jobban lát, mert nem(csak) a szemükkel néznek. Hogy fülük jobban hall, mert nem(csak) a fülükkel hallanak. És így még olyasmit is észrevesznek, amit átlagos ember átlagos szeme, füle nem. Hogy érzékenyebbek mások szenvedéseire, bajaira.

És tessék, most mit tudok meg: egyik neves írónk nem vette észre (nem akarta észrevenni?), hogy mellette életének társa (kiszolgálója?) 30 (azaz harminc!) éve nem tudja magát kipihenni! Mert éjjel-nappal állandó készenlétben kell állnia! Hogy őt, a Nagy Írót szolgálja! Hogy rendelkezésére álljon! Hihetetlen! Hogy egy, a kultúrától messze, valahol a napi megélhetési robot és a kocsma között életét tengető férfinak látszó egyed számára magától értetődik, hogy az asszony csak és kizárólag azért létezik, hogy őt, Urát és Parancsolóját szolgálja - azt nem mondom, hogy rendjén van, de - attól nem padlózok le. Ennyire. De hogy egy Író! Sőt: írók!

Még hogy nem vették észre a körülöttük holtfáradtan "szolgáló" feleségeik állapotát! Még hogy fura! Egy frászt! Egész egyszerűen önzésük nem engedte, hogy észrevegyék! Nem akarták észrevenni! Zavarta volna fennkölt köreiket. Intellektusuk magas röptét. Miközben ott rohangásztak-vánszorogtak körülöttük mindenes cselédeik, lehet, hogy épp a női princípiumról értekeztek, zengtek ódákat. A magasztos eszmékhez, érzelmekhez pedig nem érhet fel holmi közönséges rögvaló. Ugyebár.

Az már csak (savanyú) hab a (penészes) tortán, hogy a Nagy Írót nem érdekelte a feleség munkája, amely ráadásul nem is hétköznapi munka, hanem épphogy írói szempontból (is) nagyon is témának kínálkozó!

Azt meg már ne is említsük, hogy a feleségeknek, a jelzett körülmények között esélyük sem volt arra, hogy esetlegesen szunnyadó saját művészi-alkotói ambícióikat realizálhassák. Pedig ki tudja: lehetséges, hogy abban nagyobbak lehettek volna, mint a cselédszerepben. Sőt!

Ó, egek! Ugyan mit várhatunk akkor a kevésbé kifinomult férfinéptől?

____________________________________________________________________

* Nem nyert. A 168óra.hu impresszumát nézegetve, valahogy nem is csodálkozom. Viszont emlékeim szerint a cikket nem lehetett formázni még a minimális kiemelésekkel sem, kattintós linkről meg ne is beszéljünk. Továbbá a honlap átalakítását oly pancser módon valósították meg, hogy a cikk elveszítette az összes hozzászólást pedig jócskán volt, és nem is akármilyenek. Továbbá némely karakter kissé elkonvertálódott, miáltal értelemzavaró írásjelek keletkeztek. Nem hinném, hogy nagyot tévednék, ha azt mondanám, hogy ezt az átalakítást is komoly, okos férfiúk vezényelték - lévén az IT szakma (is) férfiuralom alatt. A férfiak meg kicsire nem adnak, nekik csak a nagy számít. A nagy összeg. Ezért a szöveg változatlanul hagyása mellett én ezt a slendrián férfimunkát (mint jó mulatságot) most korrigáltam és a szövegkiemeléseket, ill. a kattintós linket alkalmaztam.

Köztudott - autentikus forrásból tudjuk, de egyre újabb bizonyítákait is láthatjuk - , hogy a kapcsolat.hu egy üzleti vállakozás.

Egy üzleti vállalkozás pedig természetszerűleg nem lehet baloldali. Egy üzleti vállalkozás nem preferálhat ügyfeleket politikai, ideológiai nézetük alapján, hiszen az üzlet szempontjából csak az a fontos, hogy mi termeli a több pénzt. 

Megtévesztők lehetnek ugyan a kapcsolat.hu minden oldalának alján lévő bannerek, Gyurcsány Ferenc blogjának jelenléte, továbbá a  (Rólunk) rovatban olvashatók: "Ezért láttuk megalapozottnak azt, hogy létrehozzunk egy olyan virtuális teret, ahol a baloldali gondolkodású emberek helyet kapnak vitáikkal, gondolataikkal, ahol kapcsolatot teremthetnek és ápolhatnak..."

Ez újonnan regisztrálni vágyók számára már így jelenik meg: "A Kapcsolat.hu célja, hogy felhasználói olyan közösséget teremtsenek maguknak, melyben lehetőség adódik elektronikus levelezésre, együttgondolkodásra, azon cselekvési fórumok és formák megtapasztalására, melyek segítik és erősítik a szociáldemokrata értékek érvényesülését a hétköznapokban." Bár nem tudom, melyik szöveg volt előbb, mert ez utóbbit 9007. június 21.-vel jegyzik, míg az előbbi keletkezési időpontjára nézvést nincs információ. Ami biztos, hogy a két szöveg nincs összhangban.

Régebbi tagokat korábban megtéveszhette még az adatlap "Hitvallás" adata, amely kitöltéskor felkínálta a "Baloldali vagyok, mert..." szövegkezdeményt. Az utóbbi időben azonban szinte már semmilyen adat megadása nem kötelező, ezzel is megkönnyítve, hogy számszerűen minél több regisztrált tagja (nickje) legyen a portálnak, függetlenül a regisztráló valós kilététől ill. szándékától.

Közeleg a választást közvetlenül megelőző 2009-es év. A szélső/jobbosok eszközei között mindig is kiemelt szerepe volt az internetes, elektronikus eszközöknek. Számíthatunk totális inváziójukra a net minden felületén. Ennek jelei már itt, a kapcsolat.hu-n is nyilvánvalóak. Ennek jele az is, hogy az Index.hu elindult a szélsőjobbosodás irányába. A napokban egyik oszlopos bérrabszolgája, Silly Indexes László (lánykori nevén: Szily László), a kuruc.infót, a barikád.hut, a bombagyár.hut megszégyenítő betűhalmazzal hányta tele a netet, és kenyéradó gazdája ezt eltűrte, sőt védelmébe vette - tehát még az is lehetséges, hogy az ő rendelésére történt.

A szélső/jobbosok netes aktivitása mindig is magasan túlszárnyalta a "hallgatag többségét", pláne a balpartiakét. Egy üzleti alapú internetes portál számára a számszakiság a legfontosabb: a regisztrált felhasználók (nickek), klikkeléseik száma,  számszerűsíthető akivitásuk. A portált egyre jobban elárasztó szélső/jobbosok módszerei, hangnemük pedig épp arra irányul, hogy szétzilálják, lehetetlenné tegyék a balpartiak (épphogy alakuló) közösségét, hogy kikémleljék, megzavarják, megakadályozzák együttgondolkodásukat, kapcsolatteremtő, -ápoló próbálkozásaikat, szerveződéseiket, megszerezzék adataikat, kapcsolatrendszerüket. (Ezzel kapcsolatban balpartiaknak kötelező /elektronikusan is hozzáférhető/ tananyag:  Bitó László: A technopuccs dosszié)

Egy üzleti alapú portál nem riaszthatja el nagyobb számosságú, aktivitású felhasználóit pl. azzal, hogy a balpartiak védelmében szigorúbb regisztrációt, moderációt alkalmaz.

Fentiek alapján a kapcsolat.hu, mint üzleti vállalkozás egyre inkább a kormánybuktató, komcsiakasztó, Gyurcsány-gyalázó jobbosok propagandamunkájához szolgáltat segítő eszközöket a naivabb, gyakorlatlanabb, kulturáltabb, könnyebben becsapható balpartiakkal szemben.

Fentieket figyelembe véve: szükséges egy baloldali közösségi portál létrehozása, ami lehetővé teszi, hogy a baloldali gondolkodású emberek hatékonyabban, biztonságosabban közösséget építsenek, helyet kapjanak vitáikkal, gondolataikkal, ahol egymással kapcsolatot teremthetnek és ápolhatnak, röviden: hogy szerveződhessenek, szélső/jobbosok aljas kém- és aknamunkája ellen védettebben.

Az, hogy ilyet létrehozni csillagászati pénzösszegekbe kerülne, nem igaz. Rengeteg ingyenes szolgáltatás van, amit igénybe lehet venni, csak meg kell találni köztük a megfelelőt. Legfontosabb szempont az, hogy ne magyar legyen, mert ezek bármikor szélső/jobbos tulajdonosi körhöz kerülhetnek (lásd: index.hu).

Elsősorban emberek kellenek, akik bizonyos feladatokat vállalnának a működtetésben. És itt lehetne a hátrányból előnyt kovácsolni: az idősebb, nyugdíjas nettársak közül, akik amúgy is sokat vannak a neten, nagy segítségünkre lehetnének.

A kapcsolat.hu-t emelett továbbra is "megtarthatjuk", olyan célokra, amikhez jól használható.

"A mappára, amelyben ezeket a kinyomtatott oldalakat gyűjtöm össze, ekkor írtam A partalóniai technopuccs címet, mert ezt a puccsot nem tábornokok hajtották végre, ahogy az itt délen gyakran megesik, hanem technokraták: egy politikai párt – nem kellően tapasztalt és bölcs – fiatal, komputereken és mobiltelefonokon felnőtt vezetői. A hatalomért, amelyet a »nemzet érdekében« mindenáron meg kellett szerezniük, ezek a fiatalok mindenre képesek. Történelmi fogalmaik hiányosak vagy éppen torzak: érződik, hogy nem élték át a világégést, a milliók halálához vezető fasizmust. És csak annyit tudnak Hitlerről, hogy az első világháború után önérzetétől megfosztott, béklyóba vert Németországból erős, egységes, önmagában feltétlenül bízó nemzetállamot teremtett. Arról sincs fogalmuk, hogy eleink közül sokan a nácik elől menekülve vagy körmeik közül szabadulva kerültek Partalóniába. Mint édesanyám családja is." Bitó László: A technopuccs dosszié

Olyan ez, mint a tengerbe köpni, és várni, hogy ettől megnő a vízszint.

(computerworld.hu: Az USA-ban betiltották a RealDVD-t, 2008.10.06. 10:27)

Na de ha csak véleményköpés? Ha a köpő csak megalázni akarja a tengert?

Avagy: szín_lelés.

Nem vagyok egy könnyen döntős ember, de amit közel 1 hónapon keresztül átéltem a Tarkások levlistáján, olyan mérvű tipródást még nem éltem meg.

Valamikor augusztus elején jelentkeztem az "Összefogás az erőszak ellen" mozgalomba, mint abszolút független civil: mint magánember. Azután segítettem őket tanáccsal, a tervezett Tarka Magyar! demonstrációhoz szóralapot gyártani, osztani  ezerrel, mert úgy gondoltam, hogy ez a civil mozgalom  mégiscsak jó dolog.

Igen, voltak fenntartásaim. A hivatásos (= bejegyzett, állami és egyéb támogatásokban részesülő civil szervezekben "dolgozó") civileknek már régesrég rá kellett volna ébredniük, hogy fontos tennivalójuk lenne: hogy a gyűlöletkeltő, kirekesztő, fasisztiod eszmék előbb lopakodva, majd egyre nyíltabban, már a mindennapi életet átitatva - jogszoltáltatástól háborítatlanul tűrve - váltak hétköznapi, "elfogadott" uszítássá, izgatássá, lázítássá, és végül magától értetődően fordultak rendszeres, tettleges, erőszakos félelemkeltéssé, vandalizmussá, köznyugalom elleni bűncselekménnyé*, továbbra is anélkül, hogy az ország hivatalos intézményei - parlament, képviselők, önkormányzatok, politikusok, jogalkotók, jogalkalmazók, közjogi méltóságok - bármi közös tennivalót találtak volna maguknak e tendencia megfékezésében. Ez a tendencia már 10-20 éve világosan látható - annak, aki látni akarja. És az is világosan látható, hogy a hivatalos intézményekre hiába várunk. Ilyen helyzetben nincs más lehetőség, mint hogy a civil társadalom próbál valamit tenni: egyre erősebb nyomást gyakorolni azokra, hogy tegyék végre a dolgukat, hiszen azért fizetjük őket.

És a civil szféra nem mozdult. Nem mozdult akkor, amikor még könnyebben lehetett volna: idejében. Ehelyett szépen hagyták odáig jutni a dolgokat, amikor már a mindenkit megillető alkotmányos jog, az egyik alapvető szabadságjog: a gyülekezési jog zavartalan gyakorlása csak azok kiváltsága lett, akik egyre szervezettebben, magabiztosabban uszítanak, köztulajdont rombolnak, gyűlöletet, félelmet keltenek. Hiába kötelezi törvény* a Magyar Köztársaságot arra, hogy mindenki számára biztosítsa ezt a jogot, a Magyar Köztársaságot "üzemeltető" hivatalos szervek nem akarnak e törvénynek érvényt szerezni minden állampolgár számára, tehát még diszkriminálnak is.

A civil szféra legalább 10-15 év késésben van. Legutóbb a Melegfelvonuláson történtek "ürügyén" lett volna alkalma egy azonnali gyors, karakán lépésre. Nem tette. És (előre kiszámítható módon) nem tette egyetlen párt, egyetlen politikus, egyetlen képviselő, egyetlen jogalkalmazói intézmény, egyetlen közjogi méltóság, egyetlen közéleti személyiség sem - a miniszterelnököt kivéve. Az összes többi miért nem tette? Mire vártak még? Mire várt a civil szféra? Minek kellene még történnie, hogy megmozduljanak végre? Tényleg véráldozat? Mennyi?

Már rég túl vagyunk azon, hogy hangzatos, fennkölt szavakkal ítéljük el a jelenséget, hogy konferenciákon, zártkörű beszélgetéseken okos képpel bölcs dolgokat mondogassunk   egymásnak, egyetértően bólogassunk, jóízű szörnyülködések közepette.

Már rég túl vagyunk azon, hogy valamiféle illuzórikus, utópiás abszolút szeretet, béke, humanizmus jegyében hirdethetnénk, hogy összeborulhat a tigris és a szelíd őz.

Lustaság, kényelem, érdek, haszon latolgatása - ezekre nincs mentség. Ha van valamire, az legfeljebb a félelem. A gyávaságon nehéz úrrá lenni.

Gyurcsány Ferenc láthatta: hiába vár.

Hiába mondta Május elsején, hogy "Szerveződjetek!".

Hába mondta a Békenapon a Duna parton (2008.05.09.): "Azt kérem, hogy szerveződjetek! Azt kérem, hogy cselekedjetek! Azt kéri az ország, hogy vállaljátok a Köztársaság demokratikus progresszív hagyományainak továbbvitelét, és ha kell, akkor küzdjetek meg ezért."

Ugyan mit tehetne mást, ha miniszterelnökséggel verte meg a sors? Mondta egyszer. Mondta kétszer. Talán többször is, de azokat én nem hallottam. A baj az, hogy mások se. A baj az, hogy mások az előbbieket se hallották. Meg.

Mert: semmi. A jobbpartiak, esetleg parttalanok, esetleg a megélhetési balpartiak: hja, nehogy már azt tegyük, amit a Gyurcsány mond! Inkább jöjjön egy kis fasizmus! A balpartiak - ó igen, az én kedves parttársaim. Ó istenem, ők meg azt se tudják, mi az a szervezés. Még. Pláne öntevékenyen.

És jött a Melegfelvonulás (2008.07.05.). Minden előre kiszámítható volt. Aztán sokan nem győztek úgy tenni, mint akik meg vannak döbbenve. És jó ideig hálás témát nyújtott nekik, lehetett médiaszerepelni rogyásig.

Egyedül Gyurcsány Ferenc volt, aki azon melegében meglépte, amit tudott.

Konkrétat, kézzelfoghatót. Minden más politikus, közjogi méltóság hivatali kötelességből elszónokolta felháborodását, meg hogy elítéli, meg hogy tenni kéne valamit. Másoknak. Nesze, semmi, fogd meg jól. Csak az a baj, hogy ez a semmi nagyon drága. Az ország fizeti az árát. Pontosabban: az istenadta nép.

És a miniszterelnök az istenadta nép helyett is mondta: "betelt a pohár!" Meghirdette az új Magyar Chartát(2008.07.06.): "az nem a baloldalról és a jobboldalról, nem a pártokról, nem a szervezetekről szól, hanem arról a milliónyi polgárról, akinek elege van abból, hogy egy pár ezres, rendkívül erőszakos csoport mondja meg, mit lehet tenni, és mit nem. Közösen meg kell védeni a demokratikus Magyarországot, mert az intézményrendszer és a szabályok láthatóan nem nyújtanak védelmet."

Összehívta a közjogi méltóságokat: Sólyom László köztársasági elnököt, Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét, Paczolay Pétert, az Alkotmánybíróság elnökét és Kaposvári Bertalant, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesét. Előre borítékolható volt: hiába (2008.07.11.). Nem érezték magukénak a problémát. Az ő poharukat vajh mi töltheti meg? Vér? Vagy az se? Inkább egy kis fasizmus, mint Gyurcsány? Az, ami a melegfelvonuláson történt, és ezután történni fog - számukra nincs, nem lesz, nem lehet felmentés. 

Ahogy a megbeszélés végeztével egy szál maga állt ki a miniszterelnök a sajtó elé... tökéletes szimbólum: magára hagyták. Ott lett volna a helye mind a négynek. Nem mögötte, hanem mellette. Igen, ez is csak azt jelentheti: inkább elvannak egy kis fasizmussal, mint Gyurcsánnyal. Nincs, nem lehet számukra felmentés!

És ezután, mindenfelől össztüzet nyitottak a Chartára. Hogy politikai haszonlesés, tőkekovácsolás. És mi akadályozta meg a többieket, hogy tegyenek valamit? Nem most, nem júliusban, hanem már 1, már 2 éve? Vagy még előbb? Az idő felgyorsult. És gyorsul. Amíg ők (a többiek) azt mérlegelik, hogy mit és hogyan is kéne reagálniuk 1-1 ilyen erőszakhullámra, hogy  a legtöbbet profitáljanak belőle, majd egyszer csak arra ébrednek (valahol), hogy egy jó kis diktatúra lopakodott be észrevételenül. És nem kommunista. Hát nem tudom, létezik-e még a világon ilyen rövidlátó országvezetői, politikusi garnitúra, mint nálunk.

És akkor hirtelen felbukkantak a semmiből a civilek. Először augusztus elején, a Roma Holokauszt megemlékezésen hallottam róluk. Majdnem egy hónap elteltével a melegfelvonulás után, a Charta meghirdetése után. Persze nyilván nekik kevesebb eszközük van a hírverésre, mint a miniszterelnöknek - lehet, hogy már régtől fogva szerveződtek, csak nem tudtunk róla. No meg hát a nyár ugye, a nyaralások ideje. (A nyarat csak a szélsőjobbosok használják szervezésre, akik a jövőjüket építik. A többiek romjain.)

A miniszterelnök ugyan tárgyalt a civilekkel még mindjárt a kezdetekkor, hogy együtt kéne küzdeni az erőszak ellen, mert hát ez közös ügy, és együtt talán hatékonyabb, meg ilyesmi. És akkor talán a civilek is hamarabb kaptak volna nagyobb médiavisszhangot - de hát ők az abszolút politikamentesség illúzióját (ürügyét?) fenntartva visszautasították az együttműködést. Meg hát különben bizonyára ők is inkább úgy voltak vele, mint  országvezető politikusaink, hivatalnokaink: inkább egy kis fasizmus, mint Gyurcsány. No meg a Charta célja nyilván nem lehet más, mint politikai tőkekovácsolás. Pláne, ha Gyurcsány hirdeti. Talán, ha más... mondjuk Orbán Viktor, esetleg Sólyom László - akkor talán nem annyira.

No mindegy, ami van, abból kell gazdálkodni: csatlakoztam. Szeptemberben felgyorsultak a civilek is. ( Véget értek a nyaralások. No meg hát ugye a Charta teremtett egy kis versenyhelyzetet.)

A Charta demonstrációján már osztottam a szórólapjukat, mondván, hogy ugyanaz a célja mindkettőnek. És így is gondoltam. Mindaddig, mígnem a mezei tagok előtt is megnyitották a levlistán keresztüli kommunikáció lehetőségét. Onnantól kezdve csak kapkodtam a fejemet, hogy hova is kerültem.

Naponta, mit naponta, óránként gondoltam: igen, nem - abbahagyom, folytatom - megyek, nem megyek.

Hihetetlen viharok dúltak a tagok között - és bennem. Olyanokat mondtak, hogy többször keményen lepadlóztam. Ráadásul ott volt a felelősség is: én kezdeményeztem egy közösségi portálon az eseményt, és győzködtem addig az embereket a részvételre, a jelentkezésre. Most mit mondjak nekik? Mit tanácsoljak, ha én magam sem tudom?

Az utolsó napokban is billegett még a mérleg. Végül Gyurcsány Ferenc döntése az én dilemmámat is eldöntötte. Ha ő megy - mindennek ellenére, mégis, akkor nekem, nekünk is menni kell.
Mindennek ellenére, mégis.

_______________________________________________________________________

* Lásd: Köznyugalom elleni bűncselekmények: 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

** Lásd: 1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról: "1. § A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását."

2008. Május 1.

Van egy fontos dolgotok. Amíg külön-külön vagyunk, addig gyengék vagyunk. Ha összefogtok, ha képesek vagytok arra, hogy valahol, mindenhol, valamennyi településen megtaláljátok azokat, akik egy új, egy erõs, egy emelkedõ Magyarországban érdekeltek egy tisztességes, nyitott demokratikus program mentén, akik hisznek a köztársaságban, hisznek a szabad demokráciában, hisznek a szolidaritás erejében és felelõsségében, és megszervezitek magatokat velük, akkor nincs okotok félni. Akkor a magyar baloldal, a demokratikus Magyar Köztársaság újra erõs lesz. Akkor képes lesz arra, hogy ne csak megküzdjön igazáért, de a küzdelem végén gyõzzön is.

Szervezõdjetek! Legyetek a demokratikus Magyar Köztársaság legerõsebb közösségeinek eleven, élõ hálózata! Tegyetek többet, érveljetek az igazatokért! Legyen bátorságotok bekopogtatni a szomszédhoz! Legyen bátorságotok megfogni a kezét azoknak, akik velünk vannak!

Drága Barátaim!

Végül azt kell mondanom, hogy bennetek van a modern, az új Magyarország összes hite, összes bizalma. Vagytok ti, akik itt vagytok a városligeti nagy téren, és azok, akikhez eljut a szavunk, százezrek és milliók, akik hisznek még az emberi méltóságban, hisznek a szolidaritás, a szabadság, a köztársaság erejében. Vagy lesztek olyan erõsek, hogy megvéditek és kiteljesítitek gyermekeitek, unokáitok, szüleitek kívánságát és velünk együtt jöttök egy új ország megteremtésében, vagy az erõs, haladó, demokratikus Magyarország el fog veszni. Ti vagytok az új Magyarország igazi ereje. Vállaljátok ezt a szerepet! Támogassátok ezt a munkát! Viseljétek ennek felelõsségét, és ígérem nektek, büszkék lesztek arra, hogy ti azok között vagytok, akik egy percre nem inogtak meg és végig velünk jöttek.

http://index.hu/video/2008/05/09/gyurcsany_nem_utalta_az_ellentuntetoket/?p=0

http://mf.index.hu/player_ng.swf?file=/belfold/beke:

http://mf.index.hu/player_ng_169.swf?file=/belfold/tarkamagyar: [vajon hova lett a felvétel?]

http://mf.index.hu/player_ng.swf?file=/belfold/jobbkez_szabaly:

http://mf.index.hu/player_ng.swf?file=/belfold/tomcat_bence:

http://index.hu/video/2008/09/20/szetbasznak_minket_kiket_sose_bantanak_a_fasisztak

http://index.hu/video/tags/2008._szeptember_20.