[Az írás a 168óra.hu publicisztika pályázatára* készült 2006. július 3.-án. Attól tartok, hogy aktualitásából mit sem vesztett, és nem is fog az idők végezetéig.]

Régóta ismerem a mondást: "minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő". És megfigyeléseim, tapasztalataim támasztják alá, hogy ez a nő valójában nem más, mint cseléd. Kiszolgáló személyzet. Legjobb esetben is háztartási alkalmazott. Legrosszabb esetben rabszolga.

És mégis elhűlve olvasom:

"Íróval együtt élni nem átlagos életforma: harminc évig nem tudtam kialudni magam. Ő mindig éjszaka dolgozott. Éjfél körül bejött hozzám, felolvasta, amit írt, várta, hogy hozzászóljak. Abból persze vita kerekedett, a végén már lapítottam: »Ragyogó! Egyik legjobb írásod!« Ugyanis hajnalban kellett kelnem, megfőzni, nyolcra már beérni a klinikára. Mikor esténként hazaértem, többnyire nagy társaságot találtam otthon. Szusszanásnyi időm sem maradt, én voltam a háziasszony. Fura, de egyik író sem vette észre, hogy mi, feleségek sokszor milyen kialvatlanok, fáradtak vagyunk." ( Sándor Zsuzsanna: Az írófeleség / Polcz Alaine Mészöly Miklós hagyatékáról, 2006.06.19.)

Talán azért hüledezek annyira, mert hát az ember, az átlagos, aki inkább olvasó, mint író, hajlamos azt hinni, hogy az íróféleségek érzékenyebbek. Hogy szemük jobban lát, mert nem(csak) a szemükkel néznek. Hogy fülük jobban hall, mert nem(csak) a fülükkel hallanak. És így még olyasmit is észrevesznek, amit átlagos ember átlagos szeme, füle nem. Hogy érzékenyebbek mások szenvedéseire, bajaira.

És tessék, most mit tudok meg: egyik neves írónk nem vette észre (nem akarta észrevenni?), hogy mellette életének társa (kiszolgálója?) 30 (azaz harminc!) éve nem tudja magát kipihenni! Mert éjjel-nappal állandó készenlétben kell állnia! Hogy őt, a Nagy Írót szolgálja! Hogy rendelkezésére álljon! Hihetetlen! Hogy egy, a kultúrától messze, valahol a napi megélhetési robot és a kocsma között életét tengető férfinak látszó egyed számára magától értetődik, hogy az asszony csak és kizárólag azért létezik, hogy őt, Urát és Parancsolóját szolgálja - azt nem mondom, hogy rendjén van, de - attól nem padlózok le. Ennyire. De hogy egy Író! Sőt: írók!

Még hogy nem vették észre a körülöttük holtfáradtan "szolgáló" feleségeik állapotát! Még hogy fura! Egy frászt! Egész egyszerűen önzésük nem engedte, hogy észrevegyék! Nem akarták észrevenni! Zavarta volna fennkölt köreiket. Intellektusuk magas röptét. Miközben ott rohangásztak-vánszorogtak körülöttük mindenes cselédeik, lehet, hogy épp a női princípiumról értekeztek, zengtek ódákat. A magasztos eszmékhez, érzelmekhez pedig nem érhet fel holmi közönséges rögvaló. Ugyebár.

Az már csak (savanyú) hab a (penészes) tortán, hogy a Nagy Írót nem érdekelte a feleség munkája, amely ráadásul nem is hétköznapi munka, hanem épphogy írói szempontból (is) nagyon is témának kínálkozó!

Azt meg már ne is említsük, hogy a feleségeknek, a jelzett körülmények között esélyük sem volt arra, hogy esetlegesen szunnyadó saját művészi-alkotói ambícióikat realizálhassák. Pedig ki tudja: lehetséges, hogy abban nagyobbak lehettek volna, mint a cselédszerepben. Sőt!

Ó, egek! Ugyan mit várhatunk akkor a kevésbé kifinomult férfinéptől?

____________________________________________________________________

* Nem nyert. A 168óra.hu impresszumát nézegetve, valahogy nem is csodálkozom. Viszont emlékeim szerint a cikket nem lehetett formázni még a minimális kiemelésekkel sem, kattintós linkről meg ne is beszéljünk. Továbbá a honlap átalakítását oly pancser módon valósították meg, hogy a cikk elveszítette az összes hozzászólást pedig jócskán volt, és nem is akármilyenek. Továbbá némely karakter kissé elkonvertálódott, miáltal értelemzavaró írásjelek keletkeztek. Nem hinném, hogy nagyot tévednék, ha azt mondanám, hogy ezt az átalakítást is komoly, okos férfiúk vezényelték - lévén az IT szakma (is) férfiuralom alatt. A férfiak meg kicsire nem adnak, nekik csak a nagy számít. A nagy összeg. Ezért a szöveg változatlanul hagyása mellett én ezt a slendrián férfimunkát (mint jó mulatságot) most korrigáltam és a szövegkiemeléseket, ill. a kattintós linket alkalmaztam.