Egy lengén felöltözött doktornő járkált fel-alá, mutogatva magát a tisztes publikumnak mikor másodmagammal a várakoztam az ultrahangos szoba előtt a Szent Imrében. (Több itt: magyarbeteg.blog.hu)
Blogtárs fenti élményéhez kapcsolódva:
I./
A versenyszféra jobb részvevőinél, cégeinél, szolgáltatóinál munkahelyi előírás a
megfelelő öltözék. Hogy mi a megfelelő, azt a
munkahelyi vezetők kötelessége-felelőssége eldönteni (ha jól tudom). Nem kényszerből, mint inkább saját jól felfogott érdekből. Mint ahogy pl. bankokban is elég furcsa lenne, ha az ügyfélszolgálaton olyan nők lennének, akiknek kilóg a mellük, fenekük. Mint ahogy nálunk se engedné a főnök, ha félpucéran mennénk ki ügyfélhez telepíteni, karbantartani, stb. (Bár mi magunktól is tudjuk a mh-i etikettet. Pedig nem tartottak nekünk méregdrága térningeket erről.)
Bár ez a probléma nem a legsúlyosabb az
egészségügyben, de mégis annak része: az egész sem lehet egész-séges, ha bármelyik része beteg. (Lásd még: az ördög a részletekben...) Ez is azt mutatja, hogy az eü dolgozói magas ívben tojnak a betegre, nem tekintik partnernek, nem tisztelik mint ügyfelet (pedig mostmár közvetlenül fizető ügyfél is), legjobb esetben is csak műveleti tárgyként kerülgetik. És ebben egyformán hibás akármelyik beosztott, és vezető az intézményben. De leginkább a vezető.
Csak azt ne mondják már, hogy ilyen alapvető dolgot, mint a
megfelelő munkahelyi öltözék, sem tudnak leszabályozni, mert az egészségügyi reform így, meg az átalakítás úgy, meg ez, meg az, meg a kormány, meg a Gyurcsány, meg hetet-havat.
Hm. Bár, ha belegondolunk, talán lehetséges, hogy
szegény doktornőnek már oly kevés a jövedelme a megszorító intézkedések miatt, hogy bizony csak ilyen anyagtakarékos semmi
kis munkaruhára futja, élethűen szemléltetve a "
kilóg a feneke" szólás-mondás* jelentését.
Persze, ha egy munkahelyi vezető mégis úgy dönt, hogy az ügyfeleinek (a betegeknek) nyújtott szolgáltatások körét bővíti "látványmunkaerő" által nyújtott erotikus élménnyel, akkor legalább ne tegyen különbséget az ügyfelek között. Ha legközelebb én ilyen jelenségbe botlom, akkor első körben azért fogok panaszt tenni, mert a hagyományos női identitású ügyfeleket diszkriminálja, és
követelem, hogy félpucér női dolgozóikkal megegyező számú félpucér férfi dolgozót is biztosítson az ügyfélszolgálaton/rendelőben (orvos, ápoló, beteghordó, stb). És az legyen a vezető problémája, ha az egészségügyi kiszolgálószemélyzet körében a férfineműek száma igen csekély.
II./
Az nem derül ki, hogy a
BlogTárs azonkivül, hogy egy blogban panaszkodik, tett-e
érdemi lépést azért, hogy az adott kórház adott osztályának adott dolgozóiban tudasuljon a helyes munkahelyi öltözködés mikéntje. Ha már maguktól nem tudják. Mert ha már úgyis lóg a neten a BlogTárs, pár klikkel meg lehet találni a kórház esetleges elérhetőségeit:
Levélcím, fórum:
http://www.sztimrehosp.hu/forum.htm
Betegjogi képviselő:
http://www.sztimrehosp.hu/telefonkonyv.htm
Miért gondoljuk, hogy attól megváltoznak az eü-iek beteghez való hozzáállásuk, ha csak itt egymásnak panaszkodunk?
Miért viselkednének másképp, ha senki-semmi nem kényszeríti őket rá?
Miért
várjuk a sültgalambot a szánkba?
Nem biztos, hogy az az egyetlen megoldás, hogy a Kossuth téren, utcán tüntetünk. Ahol történik az atrocitás, helyben, ott, és akkor kell határozottan közölni a kifogásainkat, netán írásba is foglaltatni. Nincs más mód, hogy nekünk, magunknak is a
sarkunkra kell állni. És nem (csak/elsősorban) a Kossuth téren.
Persze, a kormány megfelelő illetékesei is monitorozhatnák az internetet, blogokat, fórumokat: gyorsan, könnyen, olcsón(!) juthatnának hozzá olyan hasznos infókhoz, amelyek utat mutatnának ahhoz, hogy mit, hogyan kellene (jobban, másként) csinálni.
Pl. nem tudom, a szolgáltatókra vonatkoznak-e a "
vásárlók könyvével" kapcsolatos szabályok? Mert a legegyszerűbb az lenne, ha az eü intézményekben is lenne egy ilyesmi bármikor könnyen, gyorsan hozzáférhető módon. Vagy nevezhetnénk "
ügyfélelégedettségi adatlap"-nak is. Láttam már ilyet bankban, áruházban, egy pulton, bárki kitöltheti, ott van mellette írószer, és a gyűjtőláda. Persze nem csak szemfényvesztésül, hanem megfelelő illetékesek ezeket folyamatosan figyelnék, tanulmányoznák és eszerint javítanák a szolgáltatást. Pofonegyszerűen lehetne követni a szolgáltató-ügyfél kapcsolat minőségét.
Persze, az egészségügy annyiból mégis másabb, hogy igen nagy elszánás kell ahhoz, hogy valaki névvel vállalja a panaszát, hiszen sokkal kiszolgáltatottabb, mint egy más(t) fogyasztó: nem biztos, hogy másik intézménybe tud menni a bajával, és akkor legközelebb hogyan bánnak majd vele ugyanott ugyanazok? Másrészt ha tud is máshova menni: az
orvostársadalom az egyik legjobban
összetartó közösség: más intézményben is utolérheti a beteget a "rossz híre".
__________________________________
*
Jó lenne tudni valamit e szólás-mondás eredetéről, de Google Mester nemigen segít.
Friss kommentek