...ha esetleg még nem mondtam volna Kedves BlogVendégeimnek :-)
Magamra nézvést csak remélni merem, hogy valamivel jobb lesz, mint 2007. Végülis egy gödör aljából már csak kifelé vezethet az út.
Persze, feltéve, ha valaki nem sziveskedik tovább mélyíteni a benne tartózkodó alatt (lásd még: áskálódás), ill. ha van kifelé vezető út (lásd még: fény az alagút végén).
Nos, talán ennyit az optimizmusomról, melynek tudvalévőleg nem vagyok birtokában.
Ami azért jó, mert csak az optimista ember tud csalódni.
A pesszimistának viszont mindig igaza van. De nincs öröme benne. (Teller Edétől* honosított örökzöldég, talán már mondtam itt-ott. Pontosabban: netszerte.)
Na, hol is tartottam? Az internet egyik nagy csapdája, hogy az információ (vagy csak annak látszó szöveghalmaz) végtelen tengerében könnyen elcsatangol a netpolgár, sőt belevész, rossz esetben belefullad, és mire észreveszi magát, már azt se tudja, honnan indult, mit is akart eredetileg megkeresni, cserébe viszont már órák óta lóg a neten. Tehát itt még fontosabb (lenne) az önszabályozás, önfegyelem, önmérséklet.
Azt hiszem, ott tartottam, hogy már megint itt egy újabb esztendő. Miközben átprüszköltem magam 2008-ba, megint alkalmam volt eltűnődni az idő fogalmán, amiről még mindig nem tudom biztosan, hogy mi is az. És most arra is rájöttem, hogy sokkal jobb egyedül, ezen elmélkedve átlépni az új év küszöbét (no persze egészséges állapotban). Én nem is értem, miért alakult ki ez a zajongó, robbanó, csattogó, villogó, lerészegedő bulizós szokás. Az előző évtől búcsúzni, és az újat fogadni - ez szerintem intim dolog. Persze, nekem is csak most, ilyen öregen jutnak ilyesmik eszembe. Fiatalon inkább buli-hívő az ember.
Egyébként mintha kezdenék jobbulni. Egészségileg. Orrom kevésbé cseppfolyós, fülem kevésbé dugaszolt, köhögés mérsékeltebb. Hát igen, ideje meggyógyulnom: hétfőtől már újra rabigába hajtom fejem, vége a szabadságnak. Sőt már most szombaton is dolgozom. Igen bizony, egy rendes bérrabszolga olyan, mint egy hagyományos feleség (aka: házirabszolga): mindíg rendelkezésre áll, éjjel-nappal, hétvégén, ünnepnap, fáradhatatlanul. Éljen a kapitalizmus! (És a hagyományos női szerep.)
No, hát talán ennyit az élet szépségeiről. Bocsi, hogy most csak fecserésztem itt, tk. a semmiről, komolyabb tárgy nélkül. Jó volt kicsit lazítani :-)
_________________________________
*Egyre gyakrabban hozza Google Mester az első találatok között a Wikipédiát, némileg kényszerítve engem is a ráhivatkozásra, mert időhiányában nem tudom a találatok között a legteljesebbkörű infóval rendelkezőt kibogarászni. Úgyhogy a Wikipédiával ambivalens viszonyt ápolok (lásd még: szeretlek is meg nem is...)
Magamra nézvést csak remélni merem, hogy valamivel jobb lesz, mint 2007. Végülis egy gödör aljából már csak kifelé vezethet az út.Persze, feltéve, ha valaki nem sziveskedik tovább mélyíteni a benne tartózkodó alatt (lásd még: áskálódás), ill. ha van kifelé vezető út (lásd még: fény az alagút végén).
Nos, talán ennyit az optimizmusomról, melynek tudvalévőleg nem vagyok birtokában.
Ami azért jó, mert csak az optimista ember tud csalódni.
A pesszimistának viszont mindig igaza van. De nincs öröme benne. (Teller Edétől* honosított örökzöldég, talán már mondtam itt-ott. Pontosabban: netszerte.)
Na, hol is tartottam? Az internet egyik nagy csapdája, hogy az információ (vagy csak annak látszó szöveghalmaz) végtelen tengerében könnyen elcsatangol a netpolgár, sőt belevész, rossz esetben belefullad, és mire észreveszi magát, már azt se tudja, honnan indult, mit is akart eredetileg megkeresni, cserébe viszont már órák óta lóg a neten. Tehát itt még fontosabb (lenne) az önszabályozás, önfegyelem, önmérséklet.
Azt hiszem, ott tartottam, hogy már megint itt egy újabb esztendő. Miközben átprüszköltem magam 2008-ba, megint alkalmam volt eltűnődni az idő fogalmán, amiről még mindig nem tudom biztosan, hogy mi is az. És most arra is rájöttem, hogy sokkal jobb egyedül, ezen elmélkedve átlépni az új év küszöbét (no persze egészséges állapotban). Én nem is értem, miért alakult ki ez a zajongó, robbanó, csattogó, villogó, lerészegedő bulizós szokás. Az előző évtől búcsúzni, és az újat fogadni - ez szerintem intim dolog. Persze, nekem is csak most, ilyen öregen jutnak ilyesmik eszembe. Fiatalon inkább buli-hívő az ember.
Egyébként mintha kezdenék jobbulni. Egészségileg. Orrom kevésbé cseppfolyós, fülem kevésbé dugaszolt, köhögés mérsékeltebb. Hát igen, ideje meggyógyulnom: hétfőtől már újra rabigába hajtom fejem, vége a szabadságnak. Sőt már most szombaton is dolgozom. Igen bizony, egy rendes bérrabszolga olyan, mint egy hagyományos feleség (aka: házirabszolga): mindíg rendelkezésre áll, éjjel-nappal, hétvégén, ünnepnap, fáradhatatlanul. Éljen a kapitalizmus! (És a hagyományos női szerep.)
No, hát talán ennyit az élet szépségeiről. Bocsi, hogy most csak fecserésztem itt, tk. a semmiről, komolyabb tárgy nélkül. Jó volt kicsit lazítani :-)
_________________________________
*Egyre gyakrabban hozza Google Mester az első találatok között a Wikipédiát, némileg kényszerítve engem is a ráhivatkozásra, mert időhiányában nem tudom a találatok között a legteljesebbkörű infóval rendelkezőt kibogarászni. Úgyhogy a Wikipédiával ambivalens viszonyt ápolok (lásd még: szeretlek is meg nem is...)
