e-Vita

Hát vége. Ennyi volt. A miniszterelnök megmutatta, hogy nem csak a köztársasági elnöknek nincs félnivalója. Örülök, hogy  e jelenésnek részese lehettem. Most szusszanhatok egyet. Az átélt izgalmakat egy kis téblábbal oldom a tér sarkán. A nap ragyogóan süt, jó a levegő, kék az ég, a Petőfi szobornál fellépő lelki rosszullét után a mai napra való Híres Ember is megvolt, hát lehet ennél több?

Igen, lehet.

Mellettem a (bizonyára fülest kapott)  médamunkások kis csoportja pihegi ki a Nagy Rohanást, a feszültség-levezetés más módszerét alkalmazva. Gőzöm nincs, melyik média tartja őket kebelén, a böhöm kamerából ítélve  valami tévéstábnak látszó különítmény. De akárhogy meregetem a szemem (próbálok diszkréten fixírozni), nem látok jelet, feliratot. Pedig sasszemem még rajtam (távollátó szemüveg). Egyébként hidegen hagynának - de egyszercsak fülemhez érnek a beszélgetés foszlányai. Szenzoraim kapást jeleznek. És, igen, Kedves Olvasóm, mondhatjuk: hallgatózni kezdek. Ezen a tényen az sem változtat, hogy bárki számára hallható a szöveg. (Nem tudom biztosan, mennyire van jelentősége, de azért megemlítem: a csoport csupa férfitagból áll.)

A vadászat izgalma még bennük. És egymásra licitálva, hevülten mondják:

- És ott! Hú, apám, láttad? Tudod, ahol a kanyar volt! Ahhh, Te, az aztán hú de jó lett, b'dmeg!
- Húúú, ja! Na de amikor én, tudod, ott, amikor kezet fog! Ahhh! És akkor ahogy ott az a gyerek! Te apám, hú de elkaptam, b'dmeg!
- Ja, ja! És azt is láttad? Tudod, amikor odahajlik, meg félrefordul... jajj, igen! Apám, híjjj, az aztán sikerült, b'dmeg!
- És hé, hé(, haver*), és amikor én odahajoltam tök közelre, tudod, ott a hintánál...húúúú! Ahhh! Apááám! Ahogy ott belógott a keze a képen, hé láttad? Nahát, b'dmeg, az olyan k'rva jó lett, b'dmeg...híjjj, ha ezt meglátják, elsírják magukat! Olyan szuperanyagot kapnak tőlem b'dmeg! Összesz'rják magukat a gyönyörtől, b'dmeg!
- Na és figyelj(, haver)! Hé! (Haver!) Figyu(, haver)! B'dmeg! Amikor egymáshoz fordulnak...és akkor ott elkaptam, húúúúú, igen, igen, ahhh...jajjj...de szuperkép b'dmeg!
- Na és amikor én, hé(, haver), figyelsz, b'dmeg? Amikor ott, amikor úgy...húúúúú, na az aztán a kép, b'dmeg!
- Húúúú( haver), jók voltunk, b'dmeg! Egyszerűen zseniálisak! Ahhh!  Főleg én!
- Ahhh! Szuperek vagyunk, b'dmeg! Igen! Jajjj!
Főleg én! Igen!
- Hé( haver), ez ám a csúcs, b'dmeg! Igen! Jujujjj!
Főleg én! Igen!
- Ahhh!
- B'dmeg!
- Igen!

____________________________________
* Elképzelem, ahogy Hofi előadná! Ahhh!
Igen! Hú, az lenne ám a csúcs! Jajjj!
(B'dmeg.)

No de mi van a közlekedéssel? Merthogy nemzeti ünnep van, elterelések itt, lezárások ott, kordon emitt, kordon amott. De pontosan hol? Irány a BKV honlapja, nézzük, mire számíthatunk. Hát, nem sok jóra. Hogy mi? Még a körúti villamos is meg lesz akasztva? Hm. Pedig a Margit hídig az lett volna a legkézenfekvőbb. Odafele még csak tudnék menni, de mi lesz a visszafelével?
Esetleg még a metró. A Kossuth térig. Hm. No de a Kossuth tér az egyik kritikus helyszín. Bár, ha ott most Rogán Antal a főnök... a dúlni vágyók talán erre tekintettel vannak. Tudnak ők megértést tanusítani, ha kell.
De akkor is. Sose lehet tudni.

 

Menjek, vagy maradjak?
Itthon is lenne dolgom bőven.
Vagy ott az internet.
Vagy csak simán alszom egyet. Van pótolnivalóm.

No de persze, itt van ez a meghívó is.
Emailben kaptam, hogy fél egykor valami templom előtt találkozzunk. Hogy onnan a Petőfi szoborhoz mennénk a Demszky-féle megemlékezésre.
Templomilag nem vagyok valami jól tájékozott. Görög-katolikus. Honnan tudnám, hogy az melyik? Materialista vallású vagyok.
És - igen, vess rám követ, Kedves Olvasóm - még abban is bizonytalan vagyok, hogy hol is a Petőfi szobor.
Sose voltam ott (se) ünnepelni.

Egyáltalán: nem szeretek ünnepelni. Nem szeretek ünnepi beszédeket, szónoklatokat hallgatni. Nem szeretem a kényszereket. A hallgatólagos elvárást se, hogy ünnepelni kell. A külsőségeket.
Már kicsiny gyermekkoromtól berzenkedtem a szokások, a hagyományok ellen. No de ebbe most nem megyek bele. Jobban. Majd máskor, máshol.

Viszont: lássuk, hova is mennék, ha odamennék.
Nosza, nézzük meg az interneten. Google-val először is valami ünnepi programokra próbálok keresni. Rövid ügyködés után máris célban vagyok. Március 15. tér, 13 óra. Igen, azért gyanítottam én, hogy az Erzsébet híd tövénél kell keresni valahol. Jártam is már arra többször, meg a szobornál is, de csak úgy hétköznapi módon, spontán, ahogyan szeretem.
És van ott egy templom is, bár arról sose gondoltam volna, hogy görögkeleti. Bár alapos tanulmányozást nem folytattam.
Más templomra meg nem emlékszem.
De mindegy, ez nem is lényeges. (Később majd ezt mégis másképp látom.)

A légyeges, igazi probléma, hogy egyáltalán kimenjek-e a házból, ha igen, melyik célt válasszam, ha pedig választottam, hogyan jutok oda.
Felmerül bennem a lehetőség: több legyet egy csapásra, a Petőfi szobor után még esélyem lenne a filmre is odaérni.
Hát nem tudom. Lehetséges, hogy máris áll a balhé kritikusabb helyeken.
A 7-es busz egyáltalán nem jár a Blahától. Metróval elmehetnék a Deákra, onnan gyalog a Váci utca felé. Vagy az Astoriától gyalogosan a híd felé. Nem vészes. Mármint a távolság. Igen ám, csakhogy ott már a fidesz-gyüli előszelei fújdogálhatnak.

Mit tegyek? Menjek, vagy maradjak?
Ráadásul a levélben esernyő vitelét ajánlják.
Bizonyára önvédelemi eszközül a köpködést, tojásdobálást kivédendő.
Végső esetben ütéseket felfogni vele. Végülis vannak fémalkatrészei.

Hát nem tudom. Menjek, vagy maradjak?
Végülis a levélben a "Ne adjuk át passzivitásunkkal az ünnepet és Demszkyt a szélsőségeseknek!" szándék az enyémmel is korrelál.
Tavaly is amit csináltak - hát ezt mégse kéne hagyni.
Nem mintha Demszky különösebben szivem egyik rejtett csücskében lenne.
A Horn Gábor - Kóka János kettős tévés jelenete - konzekvenciák nélkül, mintha mi se történt volna - meg végképp távolít az szdsz-től.
Pedig eddig még úgy-ahogy elvoltam vele.

No dehát tiszta sor: jó ideje már ez a dolog sem március 15.-ről, sem Demszkyről, sem az szdsz-ről szól.
Itt arról van szó, hogy egy szervezett, uszító(& uszult), felajzott szélsőséges népség, mely balhitekben hisz s tajtékzik téveteg, és befonják életét vad kényszerképzetek, barbár módon gyűlölni és gyűlöltetni vágyik, és a szavak már rég tettekre fordultak, csak a Tekintetes Bíróságoknak nem nyilvánvaló ez - csak percek kérdése, és a vér is folyni kezd, a Tekintetes Bíróságok megelégedettségére, mert akkor már megvalósul valamiféle tényállás. Ami már tényleg uszításnak tekinthető. Talán. Bár én úgy képzelem, hogy az uszítás az éppenhogy maga a tettlegesség előjátéka. Meghívó a tettlegességre. Ja persze, hogy a Tekintetes Bíróság eddig még egyik üvöltözésből sem hallott ki elég konkrétumot ahhoz, hogy uszításnak vélje azt. Hát igen. Ízlések és pofonok, ugye...

Menjek mégis? Vagy maradjak inkább?
A nap ragyogóan süt.
De ki venné észre, mit számítana, hogy én, egy kis porszem ott vagyok-e vagy se?
Hát nem jobb egy jót aludni, vagy tévézni, vagy akár takarítani?
Esetleg az otthon védelmében egy jóízűt szörnyülködni a tévé közvetítette tébolyon?

Mit tegyek, mit tegyek? Idő van.

Nem. Nem maradhatok. Oda kell menni. Nem szabad hagyni, hogy Demszky egyedül legyen a habzó szájú, vérben forgó, elszabadulni kész gyűlölettel szemben. Ha csak egy ember vagyok, akkor is mennem kell. Végülis minden ember csak egy. De több egy az már több. Sok egy az már sok. Na meg hát a lelkiismeretem. Nem tehetném meg, hogy utólag sopánkodok, szörnyülködök, hogy jaj, de borzasztó, jaj, szegény Demszky, meg hogy hova jutottunk, meg hova jutunk, meg ilyesmi. Nem lenne erkölcsi alapom hozzá.
Úgyhogy megyek. Máris kapom össze magam.
De jajj! Illene kokárdát felraknom. De legalább egy kis nemzetiszínű szalagot. De nincs! Nincs ám. Pedig volt valahol. De hol? Hát, nem lelem! Ciki. Mindegy, mennem kell. Hopp, egy kis nemzetiszínű zászló még egy korábbi megmozdulásról. Hát ez is jó lesz, mégse semmi.

És indulok. Ott a helyem.

Mert ahol elvakult, elszabadulni vágyó gyűlölet irányul egy céltábla felé, akkor nekem a céltábla mellett a helyem.

Ahol zsidót aláznak, mert zsidó, akkor ott zsidó vagyok.
Ahol cigányt aláznak, mert cigány, akkor ott cigány vagyok.
Ahol arabot aláznak, mert arab, akkor ott arab vagyok.
Ahol kínait aláznak, mert kínai, akkor ott kínai vagyok.
Ahol négert aláznak, mert néger, akkor ott néger vagyok.
Ahol meleget aláznak, mert meleg, akkor ott meleg vagyok.
Ahol valakit aláznak, mert van, akkor ott alázott vagyok.
Mert csak így lehetek ember.
Mert csak így lehetek magyar.
Csak így lehetek én.

"A belgyógyász: egészgyógyász, de a nőgyógyász csak félgyógyász, hisz nem minden ember nő, én nőgyógyászként mégsem félgyógyász vagyok.
A teljes emberben kívánom gyógyítani a nőt. Ami a teljes emberben kiszolgáltatott, gyönge és érzékeny, hát az a nő. Fájdalmatosak, szépségesek, rútságosak, mind hozzám! Kagylóhéj alá szorult légbuborék a kín.
Hadd szabadítsam ki búvárként a buborékjaidat, kedves magyar beteg. A rendelőm mindenki előtt nyitva. Testi és lelki bajok. Szexuális gondok. Nemi betegség, terhesség, meddőség, partnerkapcsolati válság okozta trauma. Ha kevés a tükör és a barátnő zárva: vár Sebeők doktor, az örök barát." ( Sebeők János)

Árnyékos elmém nem bírta követni ezt a magasröptű, filozofikus gondolatot, ezért hozzászólás keretében kértem a megfejtést:

Kéremszépen, én eztet nem érteni... tehát én csak egy része vagyok egy Teljes Embernek? Aki természetesen csak férfi lehet. Mert ha a Teljes Ember nő lenne, akkor a Teljes Ember lenne kiszolgáltatott, gyönge, és érzékeny. Aki nő. És akkor a Doktor Úr nem tudná a Teljes Emberben a nőt gyógyítani. Csak magát a Teljes Embert. Természetesen lehet még olyan speciális eset, amikor az egész(a teljesség) egy része épp maga az egész. Mint ahogy minden halmaz tartalmazza a két szélsőséges elemet: az üres halmazt, és önmagát. Mindazonáltal, az Ön megfogalmazása, Doktor Úr, azt sugallja, hogy itt a Teljes Ember egyik Valódi Részhalmazáról van szó, ami nőből van. Ezért tehát én mégsem értem ezt a dolgot: a Teljes Ember, akiben lakozom, akkor most milyen nemű? Kérem mielőbbi válaszát sürgősséggel, mert addig a párommal nem bírok együttlenni, intimileg.

Hát megkaptam. Valamit:

Az archaikus magyar nyelvben az ember eleve férfit jelentett. Asszonyállat - férfiember. Megemberesedtél, kiférfiasodtál.  Az Istent szellemnek, nemtelen szellemnek tekintjük teológiailag, ugyanakkor neve: Atya illetve Úr. Atyaúristen. A római katolikus egyházban mindmáig nem lehetnek női papok. Az emancipáció szőnyeg alá söpörte az emberi faj kétnembéliségének mélyebb aspektusait, ezzel szembesülünk most mindketten. Amúgy pedig: éljen Argetína! Üdv: Maradona.

Nem tudom, látsz-e, Kedves Olvasóm, a kérdés és a válasz között összefüggést? Mert hát végülis, persze, van, merthát a világegyetem egyetlen rendszer alkot, és egy rendszerben minden mindennel összefügg, a Föld piciny fűszálának is köze van tőlünk távol eső galaxisokhoz, és viszont. No és természetesen, egy filozófushoz (sőt, egy médiamunkáshoz) méltó a válaszként adott szöveghalmaz (lehetne Dr.Sebeőkből politikus is). Az igaz, hogy jártam én is iskolába, sőt, olvasok könyveket, cikkeket, híreket, hallgatok rádiót, nézek tévét, neten gyűjtök infókat - dehát ezt Dr.Sebeők persze nem tudhatja. Természetesen. Honnan is tudhatná? Az, meg hogy nem is feltételezte - hát istenem. Olyan magaslatokról szemlélődve inkább felfelé tekinget az ember, a szárnyaló elveken röpködve, nem pedig lefelé, a rögvaló zavaró terepére. Úgyhogy elmondta mindazt, amit nem kérdeztem, merthogy már amúgy is tudtam.

Viszont továbbra is boldogtalan tudatlanságban élek atekintetben, hogy most akkor hogy is lehetséges az intim együttlét a kedvesemmel (aki férfi, mert én hagyományos nő vagyok - etekintetben legalábbis). Mert ha én vagyok őbenne, akkor ő már nem lehet bennem, ugyebár... vagy rosszul gondolom? Szóval nem értem, sehogyse...
Merthát hogy állhatna befelé, ami kifele áll... hát nem tudom.

Attól tartok, Dr.Sebeők nem az én orvosom.

A Petőfi szobornál tartott zártkörű (dupla kordonnal zárt) ünnepségen egy régi Kedves Ismerősbe botlok, aki mondja: részéről ezutána irány az Roosevelt tér, mert ott látnivalók vannak.

Kicsit hezitálok, majd döntök: Kedves Ismerősre rátapadok. A fidesz-gyülire nincs vágyásom menni, a nap szépen süt, hát ráérek még hazamenni.

Az ünnepség okozta sokkon már valahogy túl vagyok, ráadásul fotósmasinám nálam, az akkuk még bírják, szabad memokártya van bőven - vadászösztönömet is kiélhetem.

Persze Kedves Ismerőst a vegetatív szisztémája uralja: éhes. Van még idő, hát legyen: egyen. Én, mint már említettem itt-ott, az evést nem tartom fontosnak, pláne, ha egyéb pszichikai, intellektuális izgalmak vannak fennforgásban. A Petőfi szobornál átélt trauma okán inkább hányinger környékez, gyomrom összeugorva. Ennek ellenére mégiscsak veszek egy szendvicset - vizitdíj helyett, épp 300 HUF az ára. Jókora: több napra is elegendő. Sőt mi több: meg is eszem. Az egészet. Azzal győzve meg ellenkező gyomromat, hogy nehogy valami poszttraumatikus stressz keretében összeessem - a Petőfi szobornál meglegyintett a lehetősége. Teltebb gyomor hátha enyhíti a pszichikai terhet.




No, ezek után tébláboltunk egy jó nagyot a téren, én vadász szenvedélyemnek hódolhattam - különféle huszáros dolgokat örökítettem meg az utókornak. (Erről többet majd ott.)









Kedves Ismerősnek kedves ismerősei is felbukkantak, akik enyhítették azt a gyanút, hogy tán mégse lesz itt semmi különös, csak lovak, meg huszárok, meg egyéb kirakodóvásári dolgok.








Aztán, egyszer csak meglódulnak, otthagyva lovat, huszárt, az épp akkor érkező rendőrzenekart.
Pedig hát mit mondjak: jobban örülök nekik, mint ott a Petőfi szobornál a talpig készültségbe kényszerülő társaiknak.

Mondom: mi van? Mi van? Mondják: csak gyere, gyere! Mondom: de mégis hova, miért? Mondják: pszt! Jön Gyurcsány úr! Mondom: hol? Hol? Mondják: csak gyere, mindjárt meglátod!

Na jó, hát nosza, gyerünk barátaim, húzzunk bele, tegyük a dolgunkat: menjünk miniszterelnök-nézőbe.

No, egy szó mint száz: mentünk. Csak mentünk. Én már azt hittem, hogy egészen Gyurcsány úr házáig megyünk, és onnan adunk neki visszafelé díszkíséretet. De nem. Bennfentes Kedves Ismerősök bennfentes infókkal rendelkeznek, meg hát a biztonsági emberek is útjelzőként szolgálnak: itt valami történni fog. Sőt, valami komolyabb kamerával felfegyverkezett ember (férfi) is beássa magát lesállásba a sarkon: igen, itt lesz valami. Vagy valaki.

Mi is felvesszük hadállásainkat. A várakozási idő nem telik hiába: mellettünk újra huszárok, és hintók húznak el, maradandó nyomot hagyva memókártyáimon.

Megelégedetten konstatálom, hogy az egyenjogúság jegyében női huszár, és "hintóvezető" is van. (Bár a kicsinyített képeken ez a tény nem érvényesül eléggé.)








Elnézem még a takarítóembert. (Az én ingyenélő peodofil drágám óta mindenkit fokozottan becsülök, ha dolgozni látom, bármit is csinál.)

 










Aztán egyszer csak izgalom jeleit észlelem Kedves Ismerősök körében. Én, kevésbé bennfentes nem látom az okát. Aztán eligazítanak: merre nézzek, de legfőképp merre irányítsam a kamerát. Hát, igen, tényleg. Minden jel szerint gyors zajlások lesznek itt, csak tudjam a kamerát jókor jó helyen elsütni. Ráadásul beteges a masinám, nehezen akarja, amit én. Birkózunk rendesen.

És máris rohannak, rohannak, biztonsági emberekkel, Kedves Ismerősökkel a nyakukban - istenem, mit tehetek, rohanok én is. Rohanok előre, aztán szembefordulva megyek hátrafelé, mint a rák - mégiscsak szemből lehet jó a fotó. Csupa izgalom: nagyon gyorsan már nagyon sok kamerás ember kerül elő hirtelen a semmiből, mint felbolydult méhkas, amerre a Nagy Ember és Társa halad.



Egyre nehezebb takarás nélküli képet levadásznom. Itt-ott megállnak, embergyűrűben. Egyik helyen ostorpattogtatásra tanítja egy népviseletes a gyerekeket, hah, ott tök jó a pozícióm, épp szemben, takarásmentesen van a két célszemély. Valaki kissé ráncigál, mire rossz néven venném, máris kiderül: engem óv a pattogó ostortól. Magamban: kit érdekel az ostor és csapása, mikor épp helyzetben vagyok. Hangosan: köszönöm.

És máris arra eszmélek, hogy a rohanás iránya máris az elfelé. Úgyhogy még próbálom elcsípni, amit csak lehet, ó jaj, a gépem csak még most, csak még egy kicsit... jaj, épp az útjába álltam, na még ezt, na még az utolsót... Ah, sikerült, épp telibe, és épp egy olyat, amihez képaláírásként a "Hosszútávfutó magányossága" szöveget rakhatnám, ha akarnám.


Aztán még levezető futásként követem a csapatot - hátha lesz még egy potyakép. De nem. Végülis nem panaszkodhatok.


Viszont hallok már gyalázkodó hangos megjegyzéseket. Anyátok! - mondanám nekik - A saját országotokat, a magyar embereket (fidesz után szabadon), engem, de saját magatokat is blamáljátok. Akárhogy is: Gyurcsány Ferenc Magyarország miniszterelnöke. Nem kell szeretni. Lehet kritizálni, vele vitázni, nem egyetérteni, sőt tiltakozni, a 2010-es választáson Orbán Viktort trónra segíteni. Ahogy demokráciában, civilizált társadalmakban szokás.

Persze amikor az uszítást, erőszakot, félelemkeltést hivatalosan is jogszerűnek tekintik/nyilvánítják, itt mindenre számíthatunk, csak demokráciára, civilizációra nem.
____________________________________
A teljes fotóanyag: 2008.03.15.

Hallom, látom: az agresszív "tüntetők" (a HírTV egyik tudósítója eufemizál: demonstrálók) egyértelműen támadnak, rombolnak, robbantgatnak, gyújtogatnak, kukákat, utcabútorokat, rendőrautókat, rendőröket, ami az újtukba akad, bármit. Egyértelmű: cél és eszköz egy - cél az erőszak maga. Rendőrök meggyulladnak, sérülnek, rosszul lesznek. Csak az nem látja, aki nem akarja: ezek sima randalírozók.

És a HírTV máris csodálkozik: minek ez a nagy rendőri készültség? Nem érti. De máris előrevetíti: bizonyára holnap a rendőrség majd megmagyarázza. Majd magyarázkodik. Mint máskor. Ez a dolga.

És hogy 2 fiatalt legalább 10 rendőr vesz körül, nem éppen kedvesen. Talán haragszanak (a rendőrök). Talán dühösek (a rendőrök). Miért? Ki érti ezt? No de majd a jogászok! A civil jogász bizottság! Azok majd jól feljelentik a rendőröket. A rendőrséget. A minisztert. A minisztereket. A kormányt. A kormányfőt. A köztársasági elnököt. Nem, Őt talán mégsem. Ő más, mint a többi. Mint "azok". Ő olyan, mint mi. Mifajtánk. Mi tudjuk, mi a demokrácia, a szabadság. A demokrácia, a szabadság, kéremszépen, az, amiért most az utcán a Magyar Emberek(fidesz után szabadon), Igaz Hazafiak, jogos népharagtól (fidesz után szabadon) fűtötten küzdenek a zsarnokság, a diktatúra, a rendőri erőszak, önkény ellen. Hogy erőszakkal lehet csak harcolni? Hát istenem. Mindennek ára van. Amit persze a békés, csendes többség fizet. Naja, ők is csináljanak valamit a Haza megmentéséért.

És a stúdió kérdésére, hogy a rendőrök rendesen viselkednek-e, pl. van-e azonosítószám rajtuk - a HírTV tudósítója kissé hezitál, hogy mintha igen, lenne, csakhát ugye, a sötétben nem látni, úgyhogy ő nem is tudja biztosan. És már hallom is, hogy holnaptól beindul a gépezet: világító azonosítót a rendőrökre! Valami foszforeszkáló anyagból. Ami olyasmi, mint a fényérzékelő berendezés: sötétebb helyzetben fényleni kezd. Aztán tovább képzelem: mikor ilyen lesz a rendőrökön, akkor meg az lesz a baj, hogy elvakítja a HírTV tudósítójának a szemét, úgyhogy az se lesz jó. Egyáltalán: ha van sapka, azért, ha nincs, azért. És eszembe jut a mese is a molnárról, a  fiáról, meg a szamárról...

Egyszerűen, a HírTV nem érti. Hogy a nyilvánvaló, tettleges erőszakra hogy nem lehet egy kis simogatással, becézéssel reagálni. Egy kis virággal. Esetleg hozhatnának a rendőrök egy kis csokoládét, kis banánt, kaviárt, sört, wiskyt, kis port, kis drogot, ilyesmit... Végülis meg van írva, nem is akárhol: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.

Hiszen nekik nincs más dolguk, mint békésen tűrni, hogy mindenfélével dobálják őket, hagyni, hogy rájuk támadjanak. Hát istenem. Ez a demokrácia, nem? Véleményt nyilvánít az istenadta nép. A Magyar Emberek (fidesz után szabadon.) A jogos népharag (fidesz után szabadon). Orbán Viktor is megmondja. "A jövőbe az tud eljutni, aki veszi a bátorságot, hogy elinduljon egy olyan úton, melyen korábban senki sem járt." Hogy a mi "nagy méltóságú helytartó tanácsunk sápadjon és reszketni méltóztasson." Az egyszerű Magyar Ember (fidesz után szabadon) számára lefordítva: ez egy diktatúra most itten kérem, amit meg kell dönteni. Ha nem megy másképp, akkor utcáról. "A jövő mindig arra van, amerre még nem jártunk, de menni szeretnénk." Az, hogy a jövőbe többféle út is vezethet, merő hazugság. Az idegenszívűek, a magyarul beszélők hazugsága. Mert a jövőbe csak egy út vezet. A miénk! Ha nincs, akkor csinálunk! Ha kell, robbantunk akár a sziklafalba is! Kezdetnek elég csak itt a körúton.

Úgyhogy a HírTV nem érti, miért is kell ebből olyan nagy faxnit csinálni.

És hogy egy kis humor is simítsa a tönk szélén billegő hazánk miatti aggódás ráncaival barázdált homlokunkat, hát bemutatjuk az egyik Magyar Ember (fidesz után szabadon), tomcat nagyszerű találmányát, a tojásvető gépet, ami könnyíti Demszky tojással való dobálásának roppant fáradságos munkáját. Hát nem nagyszerű? Hahaha!

És igen, épp most van ideje feleleveníteni a tévéostromhoz kapcsolható rendőri erőszakot, jogtiprást, ilyesmit is. Mikor máskor? Ha tűz, hát benzint reá. Ne csak az utcán harcoló szegény forradalmár vegye ki a részét a szabadságért vívott küzdelemben. Mi, a HírTV a magunk eszközeivel segítjük őket. A szavak, a média fegyverével. Mi is kivesszük a magunk részét. Úgyhogy tessék, kedves nézőink, tekintsék meg a jogszerű tévéostromról és kapcsolódó jogtiprásokról készült összeállításunkat. Aktuális. Holnap már lehet, hogy a mai utcamozgalmak is a hősökről és a jogtiprókról fognak szólni.

És igen, a HírTV fel van háborodva, hogy igazoltatták őket. Mert az mégiscsak hallatlan, hogy 1-2 rendőr pihen abban a buszban. Munka közben! Amikor az lenne a dolguk, hogy viseljék a jogos népharag szitkait, dobálásait, köpködéseit, nekilódulását, talpig felvértezve álljanak ott rendületlenül. Ehelyett henyélnek. Mégiscsak hallatlan, kérem! Ugyanakkor egy Igaz Magyarnak, aki Demszky koszorúját elrugdosta, senki nem áll az útjába. Nem áll elébe egy rendőr, hogy megállítsa, vagy ilyesmi. Ki érti ezt? Persze, ha megállítaná, akkor természetesen azonnal szót emelnénk a rendőri önkény ellen, a Szent Véleményszabadság Nevében.

Hát, nem is tudok mit mondani.

Állam leesik, fülem ketté áll, szemem szám tátva marad.

"Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik."

És nem értem. Én se értem. Hogy mit nem ért a HírTV.

Pedig én még pénzt se kapok érte.
___________________________________________________________________
Másodközlés. Az első a kapcsolat.hu-t gazdagítja.

Hát kérem.

Bőrszíntől függetlenül probléma, hogy vannak, akik segélyre rendezkedtek be. Amíg jobban megéri valakinek segélyből élősködni, addig miért is dolgozna, akinek élősködő hajlamai vannak?

Amióta én testközelből tapasztaltam meg azt, hogy vannak pofátlan, másokat kihasználó, magukat másokkal  eltartató, ép, egészséges, (khm. echte fehér) munkabíró emberek, akik eltartatják magukat családdal, társadalommal, és még nem átallnak erkölcsi prédikációkat tartani, társadalmi, politikai, gazdasági rendszert nagydumásan kritizálni, hogy kinek hogyan kéne jobban, becsületesebben(!) dolgozni, meg hogy milyen kevés is a segély, meg hogy miért is nem hozzák neki helybe tálcán - na, azóta meglehetős fenntartásaim vannak a munkanélküliséggel kapcsolatban.

Igen, tudom, hogy vannak, akik valóban önhibájukon kivül kerültek nehéz helyzetbe, és nehezen tudnak abból kimászni. Nekik is, a társadalomnak is rossz, hogy hagyjuk, hogy lehetnek élősködők.

Amikor egy munkaügyi központ bemondásra ad igazoló pecsétet, miközben szegény munkanélkülinek esze ágában se volt állást keresni - ez bizony nincs így jól.

És még ráadásul szenvedélyét(pl. képernyőfüggését) is a társadalommal fizetteti, szegény segélyen élő álló nap mást se csinál, mint az interneten lóg, ott osztja az észt,
sőt még pl. pedofil hajlamait is vígan kiéli - hála nekünk, adófizető bérrabszolgáknak. Nyílik a bicska a zsebemben.

És a nők többnyire legalább a környezetüket, magukat rendben  tartják. Férfiak esetén meg többnyire mindig akad 1-1 olyan hülye nő (feleség, gyerek, szülő, élettárs), aki kiszolgálja az ő ingyenélő (szenvedélybeteg) drágáját.
Nagyobb ellenőrzéssel, szigorúsággal, önérzettel  nem kéne hagyni, hogy ez így legyen.

Hogy hogyan kéne a kormánynak, az mszp-nek megszólítania a "magyar embereket" (fidesz után szabadon)? Hogy hogy kéne egyszerűbben, testközelibben kommunikálnia?

Hát pl. ezzel. Is. Egy kampányban pl. erről is eshetne szó, sőt, a további kommunikációban is lehetne helye ilyen kérdéseknek is, mert sok embert irritál, hogy fizetik az élősködésre berendezkedett polgártársuk helyett az ország (egészségügy, oktatás, stb) fenntartásának költségeit. Úgy gondolom, hogy ezek elég egyszerű összefüggések, amik eljutnának a "magyar emberekhez" (fidesz után szabadon). Nem kell hozzá közgazdásznak lenniük.

Belenéztem a minap(2008. március 06.) a Szempont adásába az M1-en.

Abba a részbe, ahol épp a tilosban füstölgő honatyák és a törvény kapcsolatát ecseteli a műsor.

A műsornak több tanulsága is van.

Elsősorban az, hogy a közszolgálatiságot hogyan is valósítja meg a közpénzen fenntartott intézmény. (1. szempont)

A felvételek, az interjúk mindegyike az mszp-s honatyákat járja körbe.

Nem hihetem, hogy ellenzéki, fideszes honatyák egytől egyik a törvény patyolatfehér tisztelői - nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is.
A műsornak ez a szelete (több témája is volt, azokat nem láttam, majd utólag megnézem) azt közvetíti az adófizető nézőknek, hogy csakis a kormánypárti, azon belül is főleg az mszp-s honatyák tiporják lábbal azokat a törvényeket, melyeknek ők maguk is alkotói. (2. szempont.)

A közszolgálati szempontok között az egyensúlyra való törekvésnek is ott kellene lennie. Igaz: ez több munkával járna (kinek kell az a sok munka?).
Ha mást nem is találtak volna, hát legalább meg kellett volna említeni a nevezetes kordonbontást. Hogy hogy is volt az? És hogy mi is van most akkor azzal? Szépen altatják? Tologatják? Elmismásolják? (Érdekes lenne elképzelni a fordított szituációt: mszp-s, szdsz-es képviselők bontatnának kordont, pláne, ha fidesz-uralom lenne...)

Mindenesetre érdekes volt látni-hallani a kipécézett honatyák reagálásait. Mit mondjak: nem emelték a T. Ház, és "lakói" tiszteletreméltóságát.
Nem kevésbé érdekes az illetékes (ANTSZ?) azon megjegyzése, hogy nem is gondoltak arra, hogy ellenőrizniük kellene, hogy a törvényhozók mennyire tartják be - a maguk alkotta - törvényeket, a törvényalkotás házában.

Attól tartok, hogy egy - elvárás szerint - mindkét szemmmel, nagyobb látószögben néző és látó közszolgálati műsor az ellenzéki honatyák jogkövető magatartását tanulmányozva, hasonló eseteket tudott volna tenni a mérleg másik serpenyőjébe. Már csak a kiegyensúlyozottság kedvéért is. Az adófizetők, a köz pártatlan tájékoztatását meg ne is említsük. Újra.

[Ehhez képest az ATV Friderikusz műsora inkább tekinthető közszolgálatinak - Fridi egyértelműen törekszik a kiegyensúlyozottságra (mégha a saját nézőpontja át is üt a szövegein). De a "hallgattassék meg a másik fél is" elvét a lehetőségekhez képest betartani igyexik.]

Hát, talán ennyit az MTV - közpénzünkből szponzorált - közszolgálatiságáról.

Az adófizető két pofont is kapott egyszerre - naja, ha lúd legyen kövér.

És egy további járulékos (3.) szempont: manapság már az utcaseprők is kamerákkal, mikrofonnal mászkálnak, mindehol térfigyelő kamerák kukkolna - egy politikus legyen annak tudatában, hogy a mai technikai szinten bárhol, bármikor, bárki hallhatja, láthatja* mit mond, mit tesz. Hogy nincs igazán magánélete. Hogy sehol se lehet magánember. Talán csak a wécében. De még ebben se lennék biztos. (Hátha még látja is a kamerát, a riportert a közelében! Lásd: Zuschlag poénkodása.)

Kérem: politikusnak lenni nem muszáj. Ha nem tudja ezeket vállalni, akkor keressen más munkakört. Attól tartok, hogy nem olyan rosszul fizetjük őket, hogy  ne várhatnánk el tőlük azt, hogy mutassanak példát jogkövetésből, kulturáltságból, toleranciából.

Nem fogadom el azt a véleményt (egyik kollégám hajtogatja) , hogy "ők is csak emberek". Ilyen erővel minden munkaköri kötelességszegés felmenthető, akkor megszüntethető a fegyelmi eljárás intézménye, az egész jogszolgáltatás bíróstól, ügyvédestől, rendőröstől, mert ha valaki lop, gyilkol, meg ilyesmi, hát akkor mondhatjuk arra is: hát istenkém, rossz napja volt, ő is csak ember.

Igenis én azért (is) fizetem a tövényalkotókat, hogy mutassanak példát, hogy legalább a saját maguk alkotta szabályokat  tartsák be, és ha szabályszegéskor "ő is csak olyan, mint a többi ember", akkor lebukáskor legalább férfiasan, becsülettel mondja: igen, hibáztam, vállalom a következményeket, ne pedig azt éreztesse, hogy a számonkérésnél viszont már "más, mint a többi ember".

Ha én a munkahelyemen egy szabályt megszegek, akkor kirugnak. A képviselőknek, politikusoknak mért szabad többet, bármit, mint más munkavállalóknak? 

És mintha egyiküktől sem hallottam volna azt (sem), hogy a jövőben nem fog szabályt szegni. Sőt, az jött át, hogy legfeljebb kifizetjük azt az 50 ezer HUF-ot, na és akkor mi van? Legfeljebb legközelebb is kifizetjük.

Hát kérem! T. képviselők, politikusok! Én nem azért fizetem Önöket, hogy nem hogy nem jogkövetők, hanem hogy a törvénysértő szenvedélyüket még az én pénzemből finanszírozzák!

Különösen nagyobb az elvárásom azokkal szemben, akiket a szavazatommal segítettem e munkakörök betöltéséhez! A teringettét!
__________________________________________________________________________
* Hm. Mikor fentieket írtam (első közlés a Kapcsolat.hu-t gazdagítja), még nem is gondoltam, hogy hamarosan újabb politikus(ok) alkalmatlanságáról fogok tanúbizonyságot kapni: Horn Gábor fesztelen, laza, kocsmaízű szövegelése. És hol máshol? Na hol? Hát természetesen az objektivitásáról, mértéktartásáról, kiegyensúlyozottságáról, pártatlanságáról közismert HírTV kamerája előtt. Hát én nem is tudom, mit gondoljak. Egy politikus ilyen hülye már csak direkt, előre megfontolt (hátsó?) szándékkal lehet. Másképp nem tartom lehetségesnek. ( Vagy ennyire cinikus? /Is?/ Hogy neki aztán mindent lehet ám, merthogy egy politikusnak minden megengedett - a plebs "szemét, fülét", megrökönyödését meg ki nem sz@rja le? Hát nem? ) Ráadásul a mellette álló Kóka esetében is rezeg az alkalmassági léc, ebből a szituációból ítélve. Hát, nem tudom. Mégis igaz lenne, hogy egyik politikus olyan, mint a másik? Ha mégse, a kölünbség csakis az lehet, hogy egyik rosszabb, mint a másik? Akármelyik parton áll? Akármilyen színnel festi magát? Hát, mit mondjak: már politikust is exportálni kellene, hogy mégis, valami minőségihez jusson az ember?

"Humoros performance-ra készül Sebeők János író-filozófus március 3-ánEgészségügyi Minisztérium előtt.

...elhangzik majd egy dal, amelynek „Egészségügyi reform” a címe. Kitelepül az „online nőgyógyászati rendelő” is, amely „rendel” majd délelőtt 11-től egészen 17 óráig. Az író kifejtette: számára a nő az a szimbólum, amely „elesett, kiszolgáltatott, gyakran megalázott”, majd hozzátette, hogy mindenkit vár, akinek panasza van az egészségügyi rendszerrel kapcsolatban...." (Forrás: MNO.hu, 2008.02.28.)

Hm. Nem is tudtam, hogy online nőgyógyászti rendelőt üzemeltet Sebeők. Hogy egyáltalán: létezik online nőgyógyászat. Jó lenne erről némi-nemi további infót tudni. Ennek hiányában csak feltételezem, hogy ennek igénybevételéhez speciális webkamera kell. Valami olyan, amit be lehet vezetni - oda. Hogy a mi Sebeők doktorunk virtuálisan be tudjon hatolni. És látva lásson.

Ennél már csak azon vagyok jobban megzakkanva, hogy nézhet ki egy online rendelés a valóságba kitelepülve. Megnézném, de fájdalom: a bérrabszolgaság kötelessége szólít. Merthogy Dr. Sebeők az "elesett, kiszolgáltatott, megalázott" nőkre csak az általános munkaidőtől eltérő pénzkereső munka keretein kivül gondol a jelek szerint. Tehát az is lehetséges, hogy a főleg éjszakai műszakos pillangók tudják igénybe venni ezt a lehetőséget. Pláne, akiknek amúgyis az utca a munkahelyük - hát könnyen útbaejthetik a rendelést.

Mindenesetre arra kérem azon NetTársaimat, akik megengedhetik maguknak a napközbeni kószálást, örvendeztessenek meg hiteles tudósításokkal, fotókkal, videókkal Sebeők doktor rendeléséről az 1051 Budapest, Arany János u. 6-8. szám előtt.

Köszönöm.
____________________________________________________________________________
Közben önzetlen NetTársak linkkel segítettek teljesebb képet kapnom a Doktor Úr gyógyító tevékenységéről. Is.

Dr. Sebeők online nőgyógyászata természetesen egy poén akarna lenni. Én egyelőre még keresem benne a humort. Szólok, ha majd megtaláltam.

A YouTube.com-on is - NetTársaim nyomán a Doktor Úr számtalan online rendelését  tekintetjük meg. Ime az egyik fenomenális, gyógyhatású készítménye ->






Vetekszik Gyurcsok József áldásos tevékenységével. Hát nem?

Bár némi különbség azért mégiscsak van: egyik jobb, mint a másik.