A belső kordon közelében áll emberünk. Szerencsére csak kivül. Szinte mellettem. Kezemben kamera. Lövésre készen. Nem zavarja. Egyáltalán: semmitől sem zavartatva elüvölti magát néhányszor. Zsidózik. Egyértelműen. Ez az az eset, amikor nem lehet rajta vitázni, hogy most akkor kéremszépen, akkor ez itt most zsidózás, vagy nem. A szituáció, a szöveg, a szövegkörnyezet, minden, minden egyértelmű.
Ő most a jani. Jól odaüvölt ezeknek. Akik kirabolják, hatalmukban tartják az országot, a zsidók. Természetesen.
Minden gond és baj okozói.
Természetesen.
Akik takarodjanak.
Természetesen.
Emberünk egyszerű gondolkodású Magyar Ember (fidesz után szabadon). Nem finomkodik. Mit neki ünnep, mit neki más ember, más gondolat, más érték, egyáltalán: érték. Minden fekete és fehér. Miért is kellene mindent túlbonyolítani holmi egyéb színekkel. Gondolatokról, tényekről meg ne is beszéljünk. Azok csak arra jók, hogy megtévesszék a Magyar Embert (fidesz után szabadon).
Voltaképp, ha belegondolunk, még mérsékelt uszítónak is mondhatnánk, ha akarnánk. Hiszen nem köp le senkit (legalábbis nem láttam), nem dobál meg senkit tojással (még), nem gyújt molotov koktélt (még), nem szedi fel az utcakövet (még), voltaképpen amúgy békésen üvöltözik egy párat. Tehát a Tekintetes Bíróságok nyugodt lelkiismerettel mondhatják, hogy ez, kérem, nem uszítás, nem félelemkeltés, nem gyűlöletkeltés. Merthát ahhoz cselekmény is kell. Az üvöltözés meg hát ugye, nem cselekmény. Hogy hát akkor micsoda, azt nem a Tekintetes Bíróságok feladata meghatározni. A vér! Az igen! Ha folyik. Akkor már lehet valamit kezdeni. Akkor már van tényállás. De így? Emberünk, a Nép Fia, a Magyar Ember (fidesz után szabadon) spontán véleményt nyílvánít. A Szent Szólásszabadság és Demokrácia égisze alatt. A jogos népharagot közvetíti (fidesz után szabadon).
Emberünk amúgy nem mutatja azt a képet, hogy őt bárki is elnyomná, megnyomorítaná - jó erőben van, akár teltnek is mondhatnám. Ruházata sem azt a kifejezett nélkülözést mutatja. Viszont szemmel láthatóan jólesik neki. Elégedett magával. Szinte azt is mondhatnám (ha akarnám): kielégült ábrázattal, büszkén néz szembe mindenkivel, emberrel, kamerával. Lám, ő máris veszi a bátorságot, hogy elinduljon egy olyan úton, ami a jövőbe(?) vezet. Hogy a mi "nagy méltóságú helytartó tanácsunk sápadjon és reszketni méltóztasson." Mely helytartó tanács emberünk fordításában a zsidók. Természetesen. Emberünk egyszerűen látja a világot. Pedig még nem is hallhatta Orbán Viktor ünnepi beszédét. A mait. De bizonyára hallotta már a korábbiakat. Meg más ellenzéki politikusok más megnyilatkozásait. Tévében, parlamentben, egyéb helyeken. Úgyhogy ő aztán tudja, hogy kell azokat érteni, hogy mit kíván tőle a haza.
Sajnos emberünket nem tudom tovább követni, mert vár a zártkörű rendezvény. Ahol aztán bő kárpótlást kapok - megörökíthetem a szervezett tömeget alkotó ismeretlen uszítók csoportos portréját (is): a teljes fotóanyaghoz vezető kattintós link: 2008 március 15.
És megint csak nem tudok mást mondani:
"Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik."
___________________________________________________________________
Másodközlés. Az első a kapcsolat.hu-t gazdagítja.
Ő most a jani. Jól odaüvölt ezeknek. Akik kirabolják, hatalmukban tartják az országot, a zsidók. Természetesen.
Minden gond és baj okozói.
Természetesen.
Akik takarodjanak.
Természetesen.
Emberünk egyszerű gondolkodású Magyar Ember (fidesz után szabadon). Nem finomkodik. Mit neki ünnep, mit neki más ember, más gondolat, más érték, egyáltalán: érték. Minden fekete és fehér. Miért is kellene mindent túlbonyolítani holmi egyéb színekkel. Gondolatokról, tényekről meg ne is beszéljünk. Azok csak arra jók, hogy megtévesszék a Magyar Embert (fidesz után szabadon).
Voltaképp, ha belegondolunk, még mérsékelt uszítónak is mondhatnánk, ha akarnánk. Hiszen nem köp le senkit (legalábbis nem láttam), nem dobál meg senkit tojással (még), nem gyújt molotov koktélt (még), nem szedi fel az utcakövet (még), voltaképpen amúgy békésen üvöltözik egy párat. Tehát a Tekintetes Bíróságok nyugodt lelkiismerettel mondhatják, hogy ez, kérem, nem uszítás, nem félelemkeltés, nem gyűlöletkeltés. Merthát ahhoz cselekmény is kell. Az üvöltözés meg hát ugye, nem cselekmény. Hogy hát akkor micsoda, azt nem a Tekintetes Bíróságok feladata meghatározni. A vér! Az igen! Ha folyik. Akkor már lehet valamit kezdeni. Akkor már van tényállás. De így? Emberünk, a Nép Fia, a Magyar Ember (fidesz után szabadon) spontán véleményt nyílvánít. A Szent Szólásszabadság és Demokrácia égisze alatt. A jogos népharagot közvetíti (fidesz után szabadon).
Emberünk amúgy nem mutatja azt a képet, hogy őt bárki is elnyomná, megnyomorítaná - jó erőben van, akár teltnek is mondhatnám. Ruházata sem azt a kifejezett nélkülözést mutatja. Viszont szemmel láthatóan jólesik neki. Elégedett magával. Szinte azt is mondhatnám (ha akarnám): kielégült ábrázattal, büszkén néz szembe mindenkivel, emberrel, kamerával. Lám, ő máris veszi a bátorságot, hogy elinduljon egy olyan úton, ami a jövőbe(?) vezet. Hogy a mi "nagy méltóságú helytartó tanácsunk sápadjon és reszketni méltóztasson." Mely helytartó tanács emberünk fordításában a zsidók. Természetesen. Emberünk egyszerűen látja a világot. Pedig még nem is hallhatta Orbán Viktor ünnepi beszédét. A mait. De bizonyára hallotta már a korábbiakat. Meg más ellenzéki politikusok más megnyilatkozásait. Tévében, parlamentben, egyéb helyeken. Úgyhogy ő aztán tudja, hogy kell azokat érteni, hogy mit kíván tőle a haza.
Sajnos emberünket nem tudom tovább követni, mert vár a zártkörű rendezvény. Ahol aztán bő kárpótlást kapok - megörökíthetem a szervezett tömeget alkotó ismeretlen uszítók csoportos portréját (is): a teljes fotóanyaghoz vezető kattintós link: 2008 március 15.
És megint csak nem tudok mást mondani:
"Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik."
___________________________________________________________________
Másodközlés. Az első a kapcsolat.hu-t gazdagítja.