e-Vita

Péntek délután. A napi, a heti rabszolgamunkától kókadtan. Mennem kell. Indulok. Indulnék. Hogy Murphy se maradjon ki, megrezeg a léc: épp egy kis fennforgás adódik a rendszerben. Mikor máskor? Kapkodva nézek utána: áthidalható, hétfőre halasztható. Mázlim van - mégis időben lövöm ki magam.

Az Útvonalterv.hu-n már betájoltam magam: térben és időben képben vagyok.

Már a moszkva térnél társakra lelek. Kissé megzavar, hogy a 22-es megállói jó messzire esnek egymástól. Végülis jó helyen szállunk le. Sose voltam még itt, azt hiszem, gyalogosan még tovább kell menni valamerre, hogy ez az embercsoport csak egymást várja be, hogy valahol odébb vannak a többiek. Aztán kiderül, ez már a cél, az esemény helyszíne. Fucsa: szinte az útszélen, szinte egy villamossínen megemlékezni. De hát ez az a hely, hát itt tesszük.

Egy figyelmeztető tábla. De nem vagyunk se jármű, se azt nem tudom, melyik a kihúzó vágány.
Közben érkeznek újabbak, a csoport még gyarapszik.

Érkeznek a hivatásos médiamunkások is.

Máris nézem, merről várhatók a szokásos tojás- és kővélemény-nyilvánítók. (Hiába mondogatja egyik parttársam: meg lehet szokni. Nem! Nem lehet megszokni!)

Az út másik szélén

rendőrautók. Rendőrök figyelőállásban, -ülésben.

Nem várnak hiába - hamarosan dolguk akad.

Gyűlnek a megemlékezők.

És a rendőrök.

És a szabad tojás- és kővélemény-nyilvánítók.

Rajtuk kicsit elidőzöm. Csupa fiatal. Ők a jövőnk?

Érdekes lenne tudni, hogy a rendőrök mivel győzhették őket meg, hogy ez nem az a hely. 

Mellettünk a péntek délutáni forgalom. Autók, buszok, villamosok húznak el. Műszakjukat letevő BKV-sek. Hallom gunyoros hangjukat: "ők, akik a fasiszták ellen tüntetnek". Hát nem csoda: nem mondhatom, hogy sokan vagyunk. Azt se, hogy elegen - ahhoz, hogy komolyan vegyenek bennünket. Mindegy: amit tehetünk, azt tesszük. Legalább a tükörrel nincsenek problémáink.

Egy járókelő érdeklődik: valami filmforgatás van? Kiábrándítjuk. (Pedig lehetne. Annyi köldöknézős, lilaködös művész-, alternatív- és bóvlifilmre pazarolnak erőforrásokat, holott kő( és tojás)kemény témák hevernek az utcán - tojások és kövek között. Le se kell hajolni érte - röptében is elkapható.)

Sínek. A lemenő napfényben különös látványt nyújt a remíz sínekből szőtt pókhálója. Az ország előtt nincs ennyi irány, amelyből választhatna. Talán, ha kettő.

Hopp: egy villamos nyomul közénk. Fantasztikus ötlet, szervezés, szolidaritás. Tökéletes védelem szabadon eső véleménytojások és -kövek ellen.
De nem - csak forgalmi manőver.

Kedves színfolt: egy szép, éjfekete négylábú. Körülrajongjuk.

Megkezdődik a megemlékezés. Mégiscsak szépen összegyűltünk - az ország társadalmi, politikai klímaviszonyaihoz képest. És a szabad véleménytojások és -kövek ellenére.

Pár megélhetésinek látszó fotós munkálkodik szorgosan. Nem tudni, milyen cégtől. Úgy gondolom, hogy elegáns dolog, ha egy cég nyíltan vállalja magát. Még ha médiacég is. Pl. egy jól látható logo. Vagy ilyesmi. Én híve vagyok "a munkádhoz add a neved" hozzáállásnak. De ma ez sem divat.

A HírTV elmélyülten dolgozik. Csak azért tudom, hogy onnan vannak, mert már megismerem őket arcról. Ők se vállalják magukat. Bár lehet, van valahol valami bilétájuk. Mint a mesében: mutatják is, meg nem is.

Mindvégig hallom, látom lekicsinylő hangjukat, arcukat (igaz: ehhez elegen vagyunk): amikor közénk araszol a villamos, amikor a hangosítás befuccsol, meg csak úgy.

Pólófeliratok, kitűzők, virágok - önmagukért beszélnek.

A hangosító elnémulása után az utcazaj elnyomja a beszélők hangját. Az jó dolog, hogy a szervezők között fiatalok vannak. És Török Zsolt, MSZP-s képviselő technikailag, tartalmilag jól beszél. Nem felolvas. Hangosan, érthetően szól. Fiatal! Képviseli egyszemélyben a múltat s jelent. A jövőért.

A megemlékezés után, kedves régi parttársammal tudjuk, kezdődik a kritikusabb időszak. Amikor már elmennek a rendőrök, a csoport feloszlik - az egyes emberek védtelenek lesznek.

Meg vagyok győződve, hogy a tojás és kőharcosok valahol lesben állnak. Ne hogy már ne érjék el a céljukat. Ha nem is az emberekre vadásznak, de az emlékhelyet seperc alatt szétrondítják. Hát elmegyünk lesállásba mi is, fotómasinák lövésre készen. Közben becsléseket próbálunk: mennyien lehettünk? Ötvenen? Médiamunkásokkal, rendőrökkel együtt talán nyolcvanan?

Egy férfi, kutyával már korábban feltűnően kukkolt a túlpartról. De az már nincs sehol.

Most feltűnik egy újabb ácsorgó férfi, észrevehetően les ő is. Egymást lessük. Valahonnan nagyon ismerős. Bizonytalan vagyok, honnan. Gyanús. Sokáig állunk, sertepertélünk, lesünk. Aztán álcából elmegyünk fagyizni. Mire kijövünk, emberünk a villamosra vár, elmenőben.
 

Nem nyughatok: vissza kell menni, megnézni az emlékhelyet.
Háborítatlan.
Tévedtem.
Most.
Még.

___________________________________________________________________________
Természetesen másnap már nyoma sincs virágnak, mécsesnek, arcképnek.

Feladó:      "Interware Team" <support@interware.hu>
Tárgy:      Confirm Your Email Account
Dátum:      Vas, Július 27, 2008 3:16 pm
Címzett:      

--

Interware Webmail Belépés

Dear
Subscriber,

To complete your Interware.hu Webmail account, you must reply to this email
immediately and enter your password here ( ******** ) Failure to do this will
immediately render your email address deactivated from our database.
You can
also confirm your email address by logging into your interware.hu webmail
account at http://webmail.interware.hu/

Interware Webmail Team

Már tudtam létezéséről, hiszen webszolgáltatóm jóval előbb figyelmeztett lehetséges érkezésére. Egyébként is öreg netes vagyok, már szagról megismerem a kémleveleket. Nemhogy jelszót, de egyéb személyes, nagyon szenzitív adatokat sem szabad webfelületen, sem emailben elküldeni sehova. De az a minimum, hogy előbb rákérdezünk egyéb csatornákon a dologra attól, akinek a nevében ilyen csalikérést küldenek.

Ha belegondolunk, kissé primitív a levél. Miből gondolják, hogy magyar szolgáltató magyar ügyfeleivel csak angolul kontaktál? És egy szerződés által biztosított, rendesen fizetett szolgáltatást hogy lehetne csak úgy elveszíteni?

De kevésbé netjártas, gyermeki naivságát még őrző, angolul tudó hálótárs mégis könnyen belesétálhat a csapdába, hiszen a fenyegetésre könnyen megijedhet. Pláne, hogy kattintós link van a levélben. Mi sem könnyebb annál, mint egy egérklikk?

Hálótársak könnyen rákattintanak bármire, ami csak kínálja magát, aztán nem győznek csodálkozni, hogy hogyan szedhettek be vírust, kémprogramot, ürülhet ki a számlájuk.

Kedves Nettársak, a bizalom lehet, hogy szép dolog, a bizalmatlanság viszont életet menthet.

Gyors ránézésre egyfajta hírportálféleségnek tűnik. Pontosan nem tudom, hogy micsoda, és miért is van, mert impresszumot (esetleg "Magunkról", "Kik vagyunk", vagy ilyesmi infót), ahol valamiféle célt, hitvallást, "ars poetica"-t, és hasonló elavult dolgokat szoktak tömören megfogalmazni, egyelőre sehol nem lelek.

Belenéztem a turulos, a kiránduló tomcat -es és a melegvonulásos videókba. Hát, ennyi elég is volt. Nem szeretem, ha olyan gyorsan kapkodják a kamerát, váltják a képeket, hogy jóformán meg se tudom nézni, mi van a képsorokon, hogy nem lehet érzékelni, a valóságban mégis hogyan történhetett. Az ilyen összevágások inkább a szórakoztató videoklip kategóriába tartoznak. Bár lehetséges, hogy nem annyira tájékoztatni, informálni, közvetíteni a valós történéseket átadni akarják, hanem inkább "Na, ez is de szupi jó buli volt!" érzését kelteni. Mert az impresszumból nem derül ki semmi, hát csak a juj-művek alapján tudok tájolódni.

De talán mindent elmond az, hogy olyan reklámszöveg található az oldalon, amelynek a szintaktikája erősen kívánnivalókat hagy maga után. Bár lehetséges, hogy a reklámot valami automatizmus generálja oda, és a webhely gazdájának erre nincs ráhatása. De akkor is. Mégiscsak értékcsökkentő tényező a gazdawebhelyre nézvést.

Egyedül talán a logo az, ami egyértelműen szimpatikus. De ez kevés ahhoz, hogy törzsvendég legyek. De még ahhoz is, hogy rendszeresen ránézzek.

Mert a balpartinak hitt közösségi portál e  témának nem kíván nyilvánosságot biztosítani - bármiféle indoklást mellőzve (hogy esetleg még én is megértsem a dolgok mélyebb vonulatait)-, és mert úgy hiszem, épphogy a nyilvánosság az, ami segítene azon balpartiaknak, akik tenni szeretnének valamit, de az eszközök, módszerek alkalmazása tekintetében meglehetősen ügyetlenek, és mert rövid az élet hiábavaló segítőszándékot kukába engedni, ezért itt adom közre a gondolataimat:

Baloldal és az Internet c. blogban szép elveket olvashatunk egy NetTársunk  tollából - egy esményhez is kapcsolódva. Elviekben nincs is ezzel semmi probléma.

Itt pedig lássuk a rögvalót.

Máris tanúi lehetünk, hogy milyen tényezők akadályozhatják a netes szervezést, a netes tömegmozdítást:

Pl. miért jelenik meg kétszer az eseménylistán (ha a meghívón keresztül "közelítem meg")?

A link szerint mindkettő ugyanoda mutat, azonban megzavarhatja a jelentkezőket, akik között szép számmal vannak kevésbé gyakorlott netelők.

Nem először botlunk bele e furcsa alapértelmezett korlába, nevezetesen hogy az esemény életkorra vonatkozó korlátait defaultban (célcsoport) 16 - 97 év között állítja fel a kapcsolat szoftvere, ezért pl. én is ki vagyok zárva a jelentkezési lehetőségből, lévén az adatlapom szerint 98 éves.

Mert sokunk itt nem tartja fontosnak a születési adatot, ill. nem óhajtja azt nyilvánossá tenni pl. jobbos, vagy megélhetési vagy hobbi adat-orvhalászok számára (is), ezért az adatbekérő űrlapon ezzel az adattal nem foglalkozunk, minek következtében a kapcsolat szoftvere jótékonyan 98 éves korral ajándékoz meg bennünket - a rendszerszemlélet jegyében-, hogy külön problémát okozzon pl. az eseményre való jelentkezésünk. Is. Viszont van bennem annyi ellenérzés e "megoldás" iránt, hogy a szoftver ill. az eseményszervezők körültekintésének hiányát nem fogom kompenzálni a kor-adatom hozzáigazításával, pláne, hogy netben kevésbé jártas nettársak esetleg ezen problémák összefüggéseit nem biztos, hogy átlátják, hanem inkább egyszerűen le- és kimaradnak az eseményről, mondván: nem enged a rendszer jelentkezni.

Tehát az e-szervezés alapjai közé tartozik:

1./ a kereteket adó, a szolgáltató szoftver/rendszer hibáinak kijavítása, életszerűséghez igazítása (feltéve ha feladatának tekinti a közösség kapcsolatépítésének minél hatékonyabb segítését), igaz: ez nem kis munkával jár;

2./ az esemény szervezőjének a körültekintése, annak ellenőrzése, hogy az eseményre való jelentkezést nem nehezítik-e/akadályozzák-e technikai malőrök, ill. ha mégis, akkor a megoldási/kikerülési útvonalak megkeresése, az esemény reménybeli jelentkezőinek eligazítása, tájékoztatása a lehető legkonkrétabb, legföldhözragadtabb gyakorlati tanácsokkal. Igaz: ez több munkával jár, mint az eseményt csak simán "felhányni" a netre. De vagy akarunk valóban elérni valamit, vagy nem.

Mert az elvek csak akkor érnek valamit, ha azok megvalósítását is szem előtt tartjuk.

Köszönöm, hogy elmondhattam - az "érted/értünk/ haragszom, nem ellened" jegyében-, és talán segíthettem is, ugyanezen elv jegyében.

___________________________________________________

A szóbanforgó esemény pedig: Emlékezés Ságvári Endrére

Érdekes jelenségnek voltam tanúja: első körben e blogom eltűnt, a kapocsprogi meg azt üzente, hogy:

Moderációs üzenetet meg nem kaptam, hogy a cikkem valamiért ne kúszna át a tűrésküszöb alatt. Ezért most újra próbálkozom. 
___________________________________________________

Megkaptam. A magamét: a moderálási elvek 58. pontja alapján törölték a fenti írásomat. Kétszer is. Nem véletlenül vannak fenntartásaim a balparti(?) moderálásokkal kapcsolatban, és mentek el minden írásomat máshova.

MODERÁLÁSI ELVEK
A FÓRUM CÉLJA

   1. A fórum nyílt; üzemeltetője arra törekszik, hogy azon - kulturált légkörben - minél több fórumozó elmondhassa véleményét, és a vitaközösséget minél kevesebben hagyják el.

.....

A HOZZÁSZÓLÁSOK TÖRLÉSE

A moderátorok törölhetnek, áthelyezhetnek egy vagy több hozzászólást, (blogot, hírdetést stb.) és az arra érkező válaszokat, témát, módosíthatják a téma címét, összevonhatnak témákat korlátozhatják fórumozó / felhasználó jogosultságát, ha:

...

58. az üzemeltető nem kíván a témának nyilvánosságot biztosítani.

....

Nem is tudom, van-e értelme ragozni a dolgot, az eset önmagáért beszél.

A moderálási elvek formai/tartalmi anomáliáin kívül sokkal nagyobb baj az, hogy a balpart úgy vágja maga alatt a fát - ilyesmikkel is-, mint annak a rendje. Eszébe nincs tömegbázist kiépíteni, mint a fentebbi példa bizonyítja. Legalábbis a hivatásos, fizetett, megélhetési balpartiaknak semmiképp.

Nem is tudom, van-e értelme még mindennek ellenére ragaszkodni hozzájuk?
Vagy legyek inkább parttalan...

A bírósági tárgyalóteremben hallgatóként részt vett személy "a helyéről felpattant és hangos kiabálással megzavarta a tárgyalás rendjét, miközben két tojást dobott a vádlottak felé, amelyek a jegyzőkönyvvezetői emelvény előtt csapódtak a padlózatra. [...] A vádlott nem tartotta tiszteletben a tárgyalás méltóságát és rendjét, semmibe vette a tárgyalás nyilvánosságában rejlő társadalmi, együttélési szabályokat (közbekiabál, zavarja a rendet, az eljárást cirkusznak nevezi). A vádlott ezen magatartása erőszakos volt és alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen. Az erőszak személy vagy dolog ellen irányulhat, nem feltétel azonban, hogy személyi sérülés vagy rongálás keletkezzen. A vádlott maga úgy nyilatkozott, hogy nem a bíróságot akarta megdobálni, hanem az ott jelenlévő vádlottakat. Az csak a véletlenen múlt, hogy nem talált el senkit és személyi sérülés nem keletkezett, de a bíróság úgy ítélte meg, hogy a dobálás önmagában általában erőszakos magatartás."

A Pesti Központi Kerületi Bíróság mindezt tehát garázdaság bűncselekményének minősítette és a vádlottal szemben pénzbüntetést szabott ki.

A dolog részletes kommentálása talán felesleges...(Tóth Mihály büntetőjogász, Index.hu, 2008. július 9.,szerda 12:06)

Végzés

A 2008. július 5. napján 16 óra 20 perctől szabálysértési őrizetben lévő eljárás alá vont személy ... ellen - garázdaság szabálysértése miatt - indult eljárást a bíróság megszünteti. Az eljárás során felmerült 1080 ( egyezernyolcvan )Ft eljárási költséget az állam viseli
....

Indoklás

...eljárás alá vont személy középfokú iskolai végzettséggel, technikus képesítéssel rendelkezik. Munkaviszonyban nem áll, jelenleg nem dolgozik. Önálló jövedelme nincs, vagyontalan, megélhetését szülei biztosítják,... A felvonulók 16 óra 20 perc tájban értek a Budapest VI. kerület Andrássy út 3. szám elé. Itt tartózkodott eljárás alá vont személy ( barátja társaságában ), aki korábban az internetről értesült az eseményekről. Azzal a szándékkal érkezett a helyszínre, hogy a felvonulással szembeni ellenérzését juttassa kifejezésre. Elindulása előtt vásárolt egy tojást, amit abból a célból vitt magával, hogy azt majd ott eldobja, tiltakozása jeléül. E szándékának megfelelően a tojást eldobta a felvonulók felé, a járdáról, mintegy 30 méter távolságból, célzás nélkül. Cselekményét a felvonulást biztosító rendőrök észlelték és őt azonnal elfogták. Az eljárás alá vont személy e magatartás tanúsításakor abban a hitben volt, hogy a "tojásdobálás" a szabad véleménynyilvánítás keretei közé illeszkedő olyan cselekmény, amely nem jár jogkövetkezménnyel....

Az elmúlt időszakban ( Pl. 2007. március 15-én április 3. napján és 2008. május 19-én ) több hasonló cselekmény történt, melyek miatt rendőrségi, ügyészségi és bírósági eljárások indultak. Ezen eljárásokat a sajtó fokozott figyelemmel kísérte és az azokban született döntések széles körben, a nagy nyilvánosság előtt ismerté váltak. ( Pl. megjelent ügyészi határozat teljes terjedelmében az interneten, rendőrségi határozat került ismertetésre az egyes televíziós hírműsorokban. ) E határozatok indokolásában olyan általános megállapítások szerepelnek melyekből kitűnően a tojással való megdobás a testi épségre veszélytelen, legfeljebb szennyeződést idéz elő, továbbá, hogy az ilyen magatartás nem tekinthető kihívóan közösségellenesnek, mert az belefér a véleménynyilvánítás szabadságába. Ezek ismeretében alakult ki az a meggyőződés az eljárás alá vont személyben, hogy cselekménye nélkülözi a jogellenességet, azaz megengedett magatartás. E tévedésre alapos oka volt, hiszen ezek a tájékoztatások - közvetve - autentikusnak tekinthető forrásból, hatóságoktól származtak. ...

A bíróság álláspontja szerint így esetében fenn áll a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény ( továbbiakban Sztv.) 9.§. (2) bekezdésében írt felelősséget kizáró ok: a cselekmény jogellenességében való tévedés. E törvényhely szerint ugyanis nem vonható felelősségre az , aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy magatartása nem jogellenes és erre a feltevésre alapos oka van. Ez okból a bíróság az eljárást megszüntette...(Fővárosi Bíróság közleményei)

Hm. Úgy látszik, a fentebbi, bírósági tárgyaláson történtek valahogy elkerülték a kedves ártatlan tojásharcos figyelmét. Hiába, no, nem olvashat el mindent szegény.

Szóval ez lenne a precedens-elv. Mindegy, hogy egy korábbi döntés rossz volt, a lényeg, hogy megvolt. Tk. kaptafa-elvnek is mondhatnók - jobban is fedi a lényeget. Végülis megértem a bíróságot. Gondoljunk csak bele: hát nem egyszerűbb mindent rákenni a korábbi esetre, mint szöszmöszölni az újabb eset újabb körülményeinek a mérlegelésével? Kinek kell az a sok munka? Így is agyon vannak terhelve szegények, évekig kénytelenek altatni sokkalta fontosabb ügyeket, azt se tudják, hol áll a fejük. Csak nem fognak ilyen kis piti tojásügyekkel bíbelődni?

Tojást dobált szegény munkanélküli, hát istenem. Kell neki az a kis szórakozás, nemde? Ugyan mit is kezdene magával unalmában? Szegény szülei is bizonyára nyugodtabbak, ha szemük fénye inkább tojásforradalmár, semmint bérrabszolgaként agyon dolgozná magát valami gaz tőkésnek. És hát egy szem tojás, mi az? Megvett 1 (azaz EGY) db tojást a boltban a zsebpénzéből - nyilván a szülői apanázsból ennyire futotta. Teljesen életszerű. (Ott vannak pl. a szinglik is. Azok is általában 1 (azaz egy) db tojást vásárolnak alkalmanként.) Ugyan kérem, méghogy garázdaság! Ártatlan szórakozás. Nem szabad összetörni egy érzékeny, heteromagyar fiatal lelket holmi elítéléssel, büntetett előélettel, meg ilyesmivel.

Khm. No persze, ha a Tekintetes Bíróságot célozná valaki tojással, az merőben más lenne. Természetesen. Hát ha még el is találná! Mert tárgyalóteremben vannak társadalmi, együttélési szabályok. És persze tárgyalótermen kivül is. Ha a célszemély bíró. De csakis akkor. Különben, az utcákat megszálló, uszító, lincs- és pogromhangulatot gerjesztő magándiktátorokat ki nem sz@rja le? Demokrácia van itt, kérem, és ebbe minden belefér. Aki erősebb, azé a vár. A gyengébbnek meg ott a veszítés szabadsága. Evolúció.

A Tekintetes Bíróság nem állhat a demokrácia fejlődésének útjába. És ez az út nem egy rózsákkal kikövezett sétány. Ez, kérem, kockakövekkel van kirakva, melyek a tojásokhoz hasonlatosak: néha repülni vágynak. Ilyen a természetük. Hogy valakit eltalálnak? Na és? A demokráciáért meg kell küzdeni. És minden harc áldozatokkal jár. És akkor jöttök nekem az ártalmatlan repülő tojásokkal? Cccö! Egy kockakő! Az már valami! Férfiasabb! Természetesen a Tekintetes Bíróság áldozatos munkával arra is meg fogja találni a megfelelő kaptafa-előzményt, hogy a kővélemény szabadságát is tiszteletben tudjuk tartani.

A Tekintetes Bíróság megértéssel fogja hallgatni az eljárásba vont személy azon védekezését, hogy az utcakövek, utcabútorok felszedése, kordonok szétbontása, szétverése, dobálása, már megszokott dolog, bevett gyakorlat, sőt, helyénvaló cselekedet a vélemény-nyilvánításra, hiszen ezt mondja a hírtévé, a magyar nemzet, az echo tévé, a kuruc.info, a barikád.hu, a jobbik.hu, a szentkoronarádió, meg ilyesmik. Hogy esetleg néhány más média mást mond, arról ő nem tudhat, hiszen azokat nem olvassa, nem hallgatja. És olyan ítéletekről sem hallott, hogy ilyesmikért elítéltek volna másokat. Tehát igazán joggal hiheti szegény utcaharcos, hogy ezek mind nem jogellenes cselekmények.

És különben is! Inkább köszönjétek meg, hogy nektek hagyom a lehetőséget, hogy védjétek meg a demokráciát. Vagy harcoljátok ki magatoknak! Úgy, ahogy tudjátok. Ha meg nem sikerül, magatokra vessetek.

Csak engem hagyjatok békén! Fontosabb teendők várnak rám: itt van nyakunkon a Bíróságok Napja (jul.15.)*, amikor is jól kitüntetjük, vállonveregetjük magunkat, ügyekkel ekkor nem(sem) foglalkozunk. Mert 1869. évi IV. törvénycikk hatályba lépését csak úgy tudjuk méltón megünnepelni, hogy egy teljes munkanapot rááldozunk (az adófizetők pénzéből). A törvénycikk ugyanis kőbe vési a mindennél erősebb bírói hatalmat: a bíró - a törvényben szigorúan meghatározott eseteket** kivéve - elmozdíthatatlanná és áthelyezhetetlenné vált. És ez a ~150 éves alapszabály minden pénzt megér.

__________________________________________________________________________

Hát, nem csodálom, ha az Alkotmányt leértékelve árulják.

Bár szerintem a 20% kevés.

__________________________________________________________________________

* ("Kiemelkedő jelentőséggel bír a bírói függetlenség deklarálása, amely szerint a bíró csak a törvénynek, illetve a törvényerejű szokásoknak* volt alávetve.") Törvényerejű szokás: hogy ez vajon mi lehet?

** Ezekre az esetekre még kíváncsi lennék.

 A termet megtöltötték az érdeklődők. Nem tudom biztosan, hogy a terem választása volt-e szerencsés, vagy a szervezés ennyire jó.

Mindazonáltal a jelenlévő média száma nem azt sugallta, hogy nagyon izgatná a felelősség. Vagy nem tudtak az eseményről, vagy nem érdekli őket. Gondolom, ha pl. tomcat megjelenése várható lett volna, akkor egymást taposták volna a

sajtómunkások. Nem is tudom. Tán mindig meg kéne hívni mindenhová őt is - akkor biztosítva lenne az esemény médiaterítettsége.

Tulajdonképpen összefoglalva, leltárszerűen hallhattuk azokat a "rendszerváltás"  utáni eseményeket, melyek mutatják a nyílegyenes, erősödő  tendenciát, az ordas eszmék újjászületését, ahogy a demokrácia emlőin táplálkozik, izmosodik a kisded, ahogy éles fogakat, körmöket növel, hogy az őt gondosan  tápláló, dédelgető anyja gyillkosa legyen.

Amit voltaképpen mindenki tud, legfeljebb nem lát, nem hall, nem beszél.

Nem mondhatnám, hogy a derű is vendég lett volna a teremben. De hát minek is örülhetnénk?

Nos. Hogy baloldali médiáról már nem is lehet beszélni, arról meggyőződhettünk. Hiszen mi másnak tulajdoníthatnám, hogy eddig baloldalinak hitt médiának, médiamunkásoknak (annak a párnak) se hírét, se  hamvát nem véltem felfedezni. Vagy nagyon jól álcázták magukat.

Hát, mit is mondhatnék? Beszélgettünk egy jót.

Kapcsolódások:
Le az emberi méltósággal ? és fóruma
Videofelvétel1
Videofelvétel2