HTML

Bejegyzések


Töviseim

2008.06.09. 20:58 :: e-Vita

Avagy: újabb kaktuszjelentés

Kötelességemnek tartom az én drága kis kaktuszomról a további fejlemények közreadását. (Ha már elkezdtem :-))

Nos, az első virága teljes pompájában tárulkozik ki a világnak. Pontosabban nekem, ill. a környzetét alkotó embereknek, de én esélyt adok neki itt, a blogomon keresztül, hogy a világ is megcsodálhassa :-)
Elbűvülő, nemde?


Összekötve a kellemest a hasznossal: itt válaszolok EL LOBO-nak az előző kaktusz-tudósításomhoz írt kommentjében olvasható 5 pontjára. Hát kéremszépen.

1.) A kaktusz csak akkor bök, ha nem kellő gyengédséggel, óvatossággal, megértéssel közeledsz hozzá. Ha elfogadod a másságát, és értőn nyúlsz hozzá, akkor nem bök. No meg különben is: minek fogdosni, nyúlkálni? Nem azért van. E tekintetben nem hasonlatos az emberhez, aki akkor is képes beléd rugni, ha nem is ártottál neki. Legalábbis nem tudsz róla. Másrészt a kaktusz tövisét minden bizonnyal védekezésre (is) használja. A szépség érzékeny, törékeny valami, így is bánnak vele sokan: durván letépik, legázolják, letapossák olyanok, akikre viszont a szépség nem jellemző - nyilván épp ezért: irigyek. Mondván: ha elpusztítom a szépséget, akkor az én rondaságom nem lesz feltűnő. Annyira. Hát, kedves EL LOBO, így megy ez.

2.) A tövisek: igaz, nem szóltam róluk elragadtatással. No de hát a tövis a kaktusz lényege. Ha nincs tövis, kaktusz sincs. Vagyis a tövis a kaktusz elválaszthatatlan része - hát kell ennél több? Mint ahogy arra sem gondolunk, hogy milyen csodás, hogy lélegzünk, hogy dobog a szivünk, hogy tudunk járni, hogy gondolatok cikáznak fejünkben - ez mind az emberi léthez tartozik, ezért is mondhatjuk: olyan természetes, mint hogy levegőt veszel. Mindeme jelenségeket csak akkor értékeljük különös hangsúllyal, ha valami porszem kerül a gépezetbe. Ha a vegetatív szisztéma valamelyik komponensének elvesztése rémével kell farkasszemet néznünk, csak akkor (ill. a rém távozta után egy kis ideig)  tudjuk átélni: milyen fantasztikus, hogy látunk, hallunk, járunk, lélegzünk, gondolkodunk. Ez már csak így van, kedves EL LOBO.

3.) A cserép: az anyaságot neki tulajdonítani azért kicsit túlzásnak tűnik. Mert azt se mondjuk, hogy egy csecsemő anyja a bölcső, amely átmenetileg (igen rövid ideig) befogadja. Ettől még a bölcső szerepe nagyon fontos. Mint ahogy a cserépé is. Mindazonáltal én egy olyan cserépről tudnék igazán nagy elragadtatással szólani, ha az együtt nőne tartalmával, mert a folytonos átültetgetés elég macera, valljuk csak be, kedves EL LOBO.

4.) A fazekas: nos, korunk a műanyagok kora. Ez a cserép voltaképpen nem cserép, csak egy műanyag tartó. Attól, hogy nem méltattam, még nem tagadom szerepe fontosságát. Mint ahogy egy márkás bor esetén sem szokták az őt tartalmazó palackot dicsőíteni, ami nem jelenti azt, hogy az üveg nélkülözhető lenne. Ez a "cserép" fazekast még nem láthatott, kedves EL LOBO, sőt őt se láthatta fazekas. Minden bizonnyal bérrabszolgák nyomkodnak böhöm gépeken gombokat, és/vagy futószalag mellett teszik-veszik, dobálják az ilyen "cserepeket", akiknek tökmindegy, hogy mit köp ki a gép, a futószalag, csak kibírják valahogy azt a napi 8 (+1, +2, ...) órát annyi bérért, amennyiért munkaerejüket eladni kényszerülnek. Áron alul. Egyáltalán: a fazekas, mint olyan, elmúlóban van. Kár. Hacsak majd egyszer vissza nem kényszerül az emberiség a kezdeti, kézműves, manuálisabb, gépesítetlenebb berendezkedésre. Lásd a következő pontot.

5.) A föld: khm. Ez igen! Történelem-turmix :-) Vagy ilyesmi :-) Kéremszépen, a földre nem kell felvágni. Közösen, globálisan tesszük tönkre, szittyák, nem szittyák - a végeredményben már tökre nem fog számítani, hogy kik mennyit tettek hozzá. (Vettek el belőle.) Meg hogy ki mindenkiknek a vére ázott/ázik bele, erről talán jobb, ha nem is beszélünk. Azt azért hadd jegyezzem meg: a vér mindenki ereiben piros. Sőt: minden alkatrészünk ugyanazokból az elemekből épül fel: sejtek, atomok, ilyesmik. Nem hinném, hogy lenne speciális szittya atomi részecske. Igaz, ezt egyes szittyák viszont hittel hiszik. Végszóként  megkockáztatom: embernek már rég nyoma se lesz, amikor kaktuszok még mindig. Vagy: újra... Azt meg, kedves EL LOBO, elképzelni sem tudom, mi alapján liberálisozol le. Legújabb ismereteim szerint a liberalizmus egyik ismérve a kapitalizmus igenlése. Rólam pedig nemigen mondható, hogy kapitalizmus-hívő lennék.

És ha röviden akartam volna válaszolni, csak annyit mondtam volna, hogy én mindenütt kaktuszról beszéltem. A kaktusz pedig nem csak a virágot jelenti, hanem komplexen az egész növényt, mindenestül. És számomra épp a tövisek miatt izgalmas a virága is. Ha egy virághoz különösebb odafigyelés nélkül hozzányúlkálhatsz, abban mi érdekes van, kedves EL LOBO?

De vissza az én kis kaktuszocskámhoz: amint a fentiekben látható, bizony a másik bimbó is egyre duzzad, és fesleni vágyik. Hamarosan már azt mondhatom neki: te kis feslett :-)
Ugyanakkor láthatjuk, hogy az elsőszülött máris leélte életét - fonnyad, aszik: ennyi volt.
A természet örök körforgását is szemlélteti a drágám: minden kicsiben is ott van a végtelen nagy is.  Vagy fordítva :-)

És a tövisek is nagyon kedvesek :-)
Meg a cserép.
Meg a föld.

Meg én.
:-)

5 komment

Címkék: természet kaktusz el lobo derű

A bejegyzés trackback címe:

https://e-vita.blog.hu/api/trackback/id/511889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kedves e-Vita!
Hosszú volt az én mindjárt-om, belátom. Afféle pécsi mindjárt volt, amely rokonságban áll a spanyol "manana", holnap kifejezéssel, amely olyan holnap-ot jelent, amely közelebb áll a sohanapjához, mint a holnap tényleg megcsinálom tartalomhoz.
Tehát a mindjárt - a hozzászólok e parádés öt ponthoz mindjártja, ha lassan is, déliesen, de azért most bekövetkezik.
Ilyen is csak blogban lehetséges, hogy egy picurka kaktusz ürügyén beszélgetünk a világ dolgairól, toleranciáról, műanyagok uralmáról, régi mesterségek kipusztulásáról, átalakulásokról, liberalizmusról, antikapitalizmusról és kis fasizmusocskákról is.
Amint mondod hamarosan feslett lett a kaktusz kisebbik virága is, feslett, mint a világ, amelyben élünk.

Hanem arról is valamennyit, hogy leliberálisoztalak, vagyis nem is én, hanem az a virtuális "féreg", akinek a bőrébe bújtam.
A liberális - kettős jelentésű. Egyfelől a toleranciát jelenti, amely a kisfasizmus oldaláról nézve türhetetlen magatartás és világszemlélet, mert más megközelítéseket is lehetővé tesz, mint az egy és egységes eszme.
Másfelől "a kapitalizmus elkötelezett híve" jelentést hordozza a liberális szó, s ma a neoliberalizmus divatját éljük, de te, mint antikapitalista, e második jelentést visszautasítod.
Bökős érv - mondaná a kaktusz, ha azt mondanám, hogy antikapitalizmusodban osztoznék is lelkesen, ha nem a szemem láttára omlott volna össze - a nyolcvanas évek végén -, amiben hittem!
Ez persze nem azt jelenti, hogy virágos jókedvvel szemlélem a kapitalizmus világdúlását, József Attila szóhasználatával élve a termelő zabálást, amikor is ember és Föld egyaránt mormoló-örlő fogak közt múlik ki a nyálban, de egyben soha nem látott életszínvonal jut egyre többeknek, noha szinte senki nem törődik a szegénységben elpusztuló pár milliárd embertársával.

A kaktusz, igen, igazad van - túlél majd minket. Elvileg - mert mi még őt is kipusztíthatjuk. Még néhány Celsius felfelé - és kész!
Ismerem a hosszú "mindjártokat". Nyilván neked is van egyéb dolgod is, mint a neten lógni szüntelen. Netán bérrabszolgatárshoz van szerencsém?

Nos, akkor én félig vagyok liberális ezexerint. Azt hiszem, ideje lenne kitalálni egy új izmust, mert a jelenlegi választék nem kielégítő.
Hm. Mondjuk, lehetne evitaizmus, vagy valami ilyesmi :-)

Abból, hogy összeomlott a szocializmus, még nem következik az, hogy a kapitalizmus jó lenne, hogy a kapitalimust szeretni kell. Ha engem kérdeznél, azt mondanám, hogy tk. a kapitalizmus roppantotta össze, hiszen gazdaságilag nem lehetett önfenntartó ez az eleve szegényebb, hátrányosabb helyzetű térség. Ha jól tudom, hiteleket, ilyesmiket muszáj volt a gazdagabbik térfélről igénybe venni. Másképp nemigen lehetett a dolog. Szerintem.

Amit mondasz, összecseng az én határozott álláspontommal: nem hiszek abban, hogy egyre kevesebbek egyre eszméletlenebb méretű anyagi javakat halmozhatnának fel anélkül, hogy azokat ne másoktól, a többségtől vegyék el. Csak egyre kifinomultabb eszközökkel, mint régebben. A népet butítják, kábítják rafinált manipulációs eszközökkel, úgyhogy a szerencsétlen észre se veszi, úgy hülyül.

A természet egyébként fantasztikus regenerációképességgel rendelkezik. Ha az ember eltűnik belőle, akkor valahogy újjáépíti magát a magmaradt alkatrészekből.
Ja, asszem, Te nem bérrabszolga vagy. Vállalkozó, vgy ilyesmi. Ha nem tévedek. A magad ura. (Ha szolgás nincs.) Boldog ember.
Mindjárt :-) bővebben is válaszolok, mint a kispolgári szocializmius predesztináltja (proudhonista kisvállalkozó ?), aki a multik fékentartásában és a munkaerőpiac általa történő szabad lerablásában volna elvileg érdekelt - de ehelyett csak önmagát zsákmányolja ki. De nagyon.
Szóval mindjárt.
(A Blogotékában a regisztrációdhoz gratulálok és köszönöm is!)
OK :-)
Azóta 2 újabb írásra inspiráltál, úgyhogy válogathaszt, mihez szólsz hozzá "mindjárt", és mihez "majd" :-D

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

Pontos idő, Budapest

Friss kommentek

Frissekhez gyorskapocs

Naptár

április 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30
süti beállítások módosítása