Nem vagyok biztos, bejutok-e, mert bár kaptam meghívót, de az mindenféle gyakorlati útmutatót nélkülözött: kell-e regisztrálni, emailen vagy telefonon, vagy bárhogyan bejelentkezni. Mindenesetre egy válasz-emailben visszajeleztem, hogy igen, mennék, és kérdeztem, kell-e regisztrálni, telefonszámomat is megadtam, de erre se kaptam semmi kézzelfoghatót. Végül telefonon is sikerült elérni őket, ahol egy hölgy igen bizonytalanul mondta, hogy felírták egy listára a jelentkezőket.
Tehát most úgy indulok, bizonytalanra. E bizonytalanságot a már szokásos(?!) félelemmel vegyítve-fokozva töprengek: ha a szélsőjobbos szabadcsapatok körbeveszik a MüPát, találok-e olyan ösvényt, ahol veszély némileg csökkent módon fenyeget? Barátom tanácsát követve választom az útvonalat.
Korán érkezem, hogy fenti bizonytalanságokkal legyen időm a helyszínen megküzdenem.
Körbejárom az épületet: nem látom nyomát jobbos szélsőértékeknek. Hm. Mi történhetett? Eltévesztették a házszámot? Vagy túl messze van nekik a törzshelyeiktől? Különös.
Rendőri készültséget is alig látok, bár lehet, hogy ügyesen álcázzák magukat.
Nos, akkor lássuk a másik akadályt. Elnavigálom magam a tetthelyre, ahol előre elkészített listák alapján regisztrálják az embereket. Sajnos megerősítést nyert korábbi gyanúm: megint balogos szervezéshez van szerencsém. Természetesen nem vagyok rajta a listán. Hivatkozom a meghívó szervezetre, de nem várnak hosszas magyarázkodást, ott helyben kiegészítik velem a listát kézzel, és már kapom is a karperecet, és a brossúrát. És már mehetek is be, pedig azt hittem, még motyóvizsgálat is lesz. Hm. Egy ügyes szélsőjobbosnak (melyik nem az?) semmibe nem kerül bejutni, akármilyen ármányos szándékkel, eszközzel. Lehet, be is jut. Persze, lehetséges, hogy biztonsági emberek gyakorlott szeme, szimata kiszúrja a veszélyes idegen elemeket, egyszerű avatatlan polgárok számára észrevétlenül.
Hm. Milyen kicsi terem. Lehet, hogy csak ekkorára volt pénz. Lehet, hogy kisebb teremben kevesebb ember is többnek látszik. 
Még bőven van hely, parttársakkal is összetalálkozom, választunk magunknak - csillag helyett - ülőhelyet. A kedves Diurnussal örömmel üdözöljük egymást, és ismét abban a megtiszteltetésben részesülök, hogy mellette ülhetek. 
A médiamunkások már beásták magukat állásaikba, vadra lesve.
Amint érkezik 1-1 prominens személyiség, rávetik magukat a koncra. El se tudom képzelni, hogy olyan szuper kamerákkal miért kell az áldozatnak szinte a szájába nyomni a masinákat, miért nem zoomolnak csak rá tapintatosan. De hát ehhez én nyilván nem értek.
Én is veszem elő a masinámat, elkezdek vadászni, csak úgy visszafogott, amatőr módon. 
Egy darabig még nem veszem igénybe az ülőhelyet, a fotózás állómunka. Időnként gugoló, sőt fekvőmunka is. Ez utóbbiakat egyelőre mellőzöm, figyelembe véve a vendégsereg összetételét és a megélhetési kamerák árgus tekintetét.
Lévai Katalin, Bitó László -
együtt rohantunk a melegmenetben. Saját bőrükön is tapasztalták, mi ellen kell fellépnünk.
Moór Marianna régi ismerős, több eseményen láttam-hallottam, megörökítettem. Hozzáállása e Mai Magyar Őrülethez bátor, következetes.
Kertész Ákos, Böjte József - mozdulnak, amikor mozdulni kell.
Farkasházy Tivadar is helyet keres magának.
Idő van, a terem megtelt. Zsúfolásig. Szabad ülőhelyet már nem látok. .jpg)
Érkezik a megélhetési média kedvelt konca, Gyurcsány Ferenc.
Egyik szeme sír, másik meg nevet. Sokunk van ezzel így.
Ahogy leülök, remek rálátásom van minden lényegesre.
Mellettem a megélhetési média teljes harci díszben. Talán már mondtam: kedvelt szórakozásom a médiamunkások megfigyelése.
Néhányan online tudósítanak. A gyorsaság ma munkahelybe vágó.
Egyikük kiszúrja, hogy kukkolom őket. Visszakukkol. Hát így megy ez.
Kezdődik a program.
Vitányi Iván a szokásos vehemenciával beszél, figyelmeztet, felszólít, érvel.
Mizsei Béla némi utalást tesz arra, hogy a romáknak maguknak is kell tenniük azért, hogy a cigányellenesség enyhüljön.
Ungváry Rudolf a szokásos keménységgel fogalmaz. Hadiállapotban nem lehet finomkodni. Úgy tűnik, az ő pesszimizmusa is aktív pesszimizmus, és mégiscsak lát még némi reményt, hogy a "Mit lehet tenni?" kérdésre adódó "vándoroljunk ki", vagy "gubózzunk be a magánszférába" lehetőségek mellett van egy harmadik is: tenni amíg lehet, tenni amit lehet.
Üdítőleg hat egy fiatal, tiszta szem, tiszta arc, melynek tulajdonosa Szigeti Tamás. Számomra ismeretlen név, ideje ezen változtatni. Talán a Google segítségemre lesz. Nagyon röviden elmondja, miért kell itt lennie.
Most is egyedül Moór Marianna képviseli a gyengébbik(?) nemet a megszólalók között. Ismét az az érzésem, hogy ez a Charta is amolyan férfimunka, mint szinte minden a közéletben. Remélem, nem "alibi" nőként kapott megint mikrofont. Amit mond - bár nem újdonság - félelmetes. Egy Friderikusz beszélgetésen mondhatott dolgokat abban a hitben, hogy demokráciában nem kell félni a szabad vélemény nyilvánítás miatt. Utána többen felhívták ismerősök, barátok, mindegyikük azt a kérdést is feltéve: "És mondd! Nem félsz?" Ebben a történetben minden benne van. Önmagáért beszél.
Horváth Aladár a romák nézőpontjából szól. Felemlít olyan eseteket, amelyeket normális, felnőtt demokráciákban azonnal keményen szankcionálnak, nálunk pedig szabad az uszítás, az izgatás, a szabad véleménynyilvánítás ürügyén. Pedig a vonatkozó törvény megvan ehhez.
Fleck Zoltán közös vágyunkat is megfogalmazza egy "unalmas jogállam" iránt.
Bauer Tamás racionális és logikus okfejtése elfogadható: egy kormányváltási szándékkal nincs semmi baj. Egy normális demokráciában. Nálunk az a baj, hogy ez a szándék több, mint kormányváltás. És ez a "több" a demokráciára nézve sem kecsegtet semmi jóval.
És végül Donáth László evangélikus lelkész bibliai idézetekkel támasztja alá mondanivalóját. A történelem, a politika (sötét) lényege van abban a mondatában, amiben felemlíti, hogy édesapjuk "minden rendszert végigült". És furcsamód éppen ő fogalmazza meg a legkonkrétabban (mondhatni: drasztikusan), hogy van olyan helyzet, amikor a szó(noklat) nem elegendő, hanem rögvalós tettekre van szükség.
Végül a "műsorvezető" csatlakozásra hívja fel azokat, akik még nem tették, jelezve, hogy ezt az előtérben lehet aláírással megtenni, ill. hogy a www.charta.info.hu webhelyen* további tudnivalókat találunk. Ill. megerősítést kapunk a szeptember 20.-i demonstráció terve felől.
Ezután oszlik a nép. A miniszterelnök szoros gyűrűben kifelé araszol. Próbálnám még "levadászni", de esélyem nincs. A megélhetési médiamunkások szoros blokád alatt tartják, csupa agresszívan nyomuló férfinép még agresszívabb kamerákkal, simán félrelöknek. Értelmetlen harc. Amelyik úgyis többszáz médiahelyen megjelenik majd, azt a mozzanatot minek is fotóznám? Nekem egyébként sem állásom vagy megbízásom múlik ezen.
Bár végül épp a miniszterelnöki "konvoj" elé, vele szembe keveredek, de ez már a szokásos rohamtempó - mégis lemondok a médiamunkások rajtam való átgázolásáról, a biztonságiak már jól ismert nyomásáról. így aztán csak a hátukat örökítem meg, hogy mégis legyen valami.
Viszont - ahogy már megtanultam - a rendezvény után érdemes még bóklászni, vadászni, ilyenkor még várhatók
történések, kapások. 
A terem ajtaja mellet van egy óriási könyv, amibe lehet feliratkozni, mint charta csatlakozó.
Médiamunkások lesben állva örökítik meg az aláírókat. Megvárom, amíg médiamunkás-mentes lesz a terep. Nézem, és csodálkozom. Ez egy emlékkönyvnek jó, de szervezéshez bakfitty. Csak aláírások vannak, olvasható nevek mellettük nincsenek. Az aláírásokat tanulmányozni érdekes elfoglaltság, melyik milyen egyedi, meg jó eltenni emlékbe - más hasznát nemigen látom. Mégha megtelne valaha az egész hatalmas könyv - szép álom. Azért egy konkrét haszna lehet: önvédelmi, harci eszköznek bizonyára használható. Már aki fel tudja emelni. (Ejnye, miért is nem emeltem meg a súlyát megbecsülendő!)
Különböző médiamunkások, akiknek nem a
miniszterelnök személye lehet csak zsákmány, különféle neves személyiségeket tűznek mikrofonhegyre.
Más vendégek még ráérősen beszélgetnek. Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha azt mondanám, hogy nem a további, konkrét cselekvési tervről tartanak haditanácsot. 
Hogy hogyan tudnának minél több, egyszerű mezei állampolgárokat (az istenadta népet) megnyerni az ügynek. Hogyan tudják őket megszólítani? Hogyan juttatnak el hozzájuk kokrét infókat: hol, hogyan csatlakozhatnak.
Bár tévednék!
Mert a kérdés nem csak bennem fogalmazódik meg: és most hogyan tovább?
És tessenek mondani: mit mondjak a hozzám fordulóknak?
__________________________________________________________________________
* Jelenleg a webcímen csak egy fehér felület, közepén egy "Fejlesztés alatt... charta.info.hu" szöveg látható. Hm. A balos szervezés ismert lépéshátránya.
___________________________________________________________________________________________________
Hüledezve olvasom még aznap estefelé a gyorsasági versenyben lévő média híreit. Mintha már megint valami egészen más rendezvényen lettem volna, mint a megélhetési sajtómunkások. És ismét csak azt gondolom, hogy a média hitelességéről - mivel hogy ilyen nem létezik - szó se essék.
___________________________________________________________________________________________________
Kapcsolódások: Horváth Aladár teljes Charta-beszéde itt olvasható: www.mszp007.hu
Friss kommentek