Szorgos bérrabszolgai teendőim közepette fülembe szól a SztárFM, mint háttér-rádió. Azért kedveltem meg e minőségében, mert itt szövegelnek a legkevesebbet. És hát szövegből van bőven, minden szinten. Az emberek többsége szómenéses. Magán- és közéletileg egyaránt. No persze érhető: szövegelni sokkal könnyebb, mint cselekedni.
Épp rövid gyorshíreket mond - a tudatomig ez se hatol mélyre, ami egy szellemi segédmunkásnál előnyös tulajdonság. No de mégis egyszercsak mi üti meg füleimet?
"...a halottak füstmérgezést szenvedtek..."
Hogy mely hírnek része, nem tudom, de nem is fontos: tele az éter mindenféle szerencsétlenséggel, katasztrófával, rosszal, bajjal, az ember hozzászokik. A média számára a jó dolgok nem hozzák a nézettséget(hallgatottságot, olvasottságot), vagy csak könnyebb nekik, mint a jó híreket is érdekessé tenni. Kinek kell az a sok munka? Ha anélkül is lehet kaszálni, nemde?
Mindenesetre egy pillanatra meghökkenve zökkenek ki rabszolgamunkámból, és jót derülök.
Hiába no, mégiscsak van élet a halál után. Ám nincs reménykednivaló: az is csak szenvedéssel teli.
___________________________________________________________
És eszembe jut egy régi hír (oh, istenem, 8 éve már annak!): Túlvilági tudósítás