e-Vita

A jövő elkezdődött. 8 éve.

2010. 03. 20. Budapest, Magyarország

"70 éves édesanyám hívott fel az előbb /pontosan 11.53-kor, csak kellett egy kis idő, amíg magamhoz térek, hogy viszonylag tárgyilagosan bírjak beszámolni a dologról/ és a következőt mesélte el, az izgatottságtól és felháborodástól még kissé remegő hangon.

A metrón a Népszava hétvégi mellékletét olvasta - ő ezt olvassa, mert ezt akarja olvasni, merthogy ugye ebben a mi demokratikus hazánkban mindenki azt olvas, amit akar. Gondolta ő. Nem így gondolta azonban a vele szemben helyet foglaló, jól öltözött középkorú férfi, aki hangosan a következőket mondta: rohadt komcsik, mindenhol ott vagytok, de nem sokáig, hamarosan mindannyian lógni fogtok. Ezt a kijelentést többször egymás után megismételte, majd hozzátette - Heil Hitler!, s ezt is többször egymás után megismételte.

Ezután a következőket mondta: tegnap a Haynautok sokat pofázott, de nem sokáig fog, lógni fog ő is, úgy, mint Nagy Imre! Ezután újra kezdte a Heil Hitler-ezést és "rohadt komcsik" kezdetű tirádát.

Anyám – büszke, konok és konzekvens személyiség, aki sok mindent megélt - tovább olvasott, a mellette addig ülő középkorú házaspár felállt, és átült a kocsi másik végébe, a tőle két méterre ülő BKV egyenruhás két férfi zavart képpel hallgatott, a másik oldalon ülő fiatal lány elvörösödött és lehajtotta a fejét.

Amikor Édesanyám leszállni készült, a továbbra is hangosan Hitlert éltető férfi felállt, odament hozzá és a vállára tette a kezét. Anyu, akit addigra már jócskán elöntött a félelemmel vegyes borzalom, közölte vele, hogy azonnal vegye le róla a kezét.
A férfi rávigyorgott. "Én most leveszem, de majd ráteszi a Magyar Gárda."- mondta.

Anyu leejtette a bevásárlószatyrot, amit a kezében tartott. Kinyílt az ajtó. Az egyik BKV-s odaugrott, felemelte és szégyenkező arckifejezéssel a kezébe adta. Anyu kiszállt és elindult. Hazafelé."

Számtalan hasonló esetet tapasztaltam magam is, nem most, hanem már hónapokkal, évekkel ezelőtt is. A BKV-soktól meg nincs mit várni: járműveiken gyakran látni már régóta szélsőjobbos matricákat, firkákat, a metróellenőrök látványa rendszeresen sokkol: mintha a magyar gárda emberei állnának ott (öltözetük, viselkedésül arra hajaz). No meg a sztrájkok is csak arról szóltak...

Ha eddig nem izgattuk magunkat miatta, most már minek?

Most már csak egy, amit tehetünk ellene: elmegyünk szavazni, és előttünk hánytállal bár, de az MSZP-nek húzunk be kettőt.

Egy informatikai szolgáltatás esetében vajon melyik lehet igaz:

- ők sincsenek tisztában az "információ" fogalmával

- a marketingszempontok magasabb prioritásúak annál, mint hogy a meglévő ügyfeleiket minél hatékonyabban tájékoztassák egy akut műszaki problémáról:

A felületet a standard, ritkán változó elemek uralják, mozgó reklámkütyük próbálják elterelni a konkrét információt gyorsan meglelni akaró ügyfél figyelmét. Egy netpolgár persze siet, első, (esetleg második) ránézésre nem talál semmit arra nézvést, hogy vajon miért is nem tudja elérni a leveleit, ezért feltárcsázza a 1213-at, ahol persze a szokásos, borzalmasan körülményes telefonos menürendszerbe botlik, esetünkben szerencsére nincs sok ága-boga, ügyfél haja már ágaskodni kezd, midőn az automatika rákezd a fülébe zenélni, de még mindig szerencsés, ügyfél még mindig hamarabb célba ér, mire a legeldugottabb, ám számára legfontosabb aktuális infót a weboldalon meglelné, további szerencse, hogy egy szimpatikus-udvarias-kellemes férfihang tájékoztatja a műszaki fennforgásról, továbbá előzékenyen közli a weboldulok rejtett zugát, ahol vonatkozó infó szintén megtalálható. Ügyfél nem győz örülni, bár továbbra is óg-móg, amiért az őt legjobban és leggyorsabban érdeklő infót ilyen eldugott helyre rakják, és amiért e szép új világban a csilivili reklámok, marketingelemek sokkal fontosabbak annál, mint sem a meglévő (már "megfogott") ügyfelek szempontjait maximálisan figyelembe vennék.

Ügyfél megerősödik hitében: kevesebb munkával jár az agresszív marketinggel elkábítani-levadászni új ügyfeleket, mint a meglévőket minél jobban kielégíteni. Utóbbiak egy idő után úgyis beletörődnek az "eszi-nem-eszi" szolgáltatásba, nem vállalják a szolgáltatóváltás újabb maceráját, no meg a többi is csak ilyen. Egy újabb idő után pedig már olyanná válik, amilyenné a szolgáltatók formálni akarták: fel sem merül benne, hogy jobbat is kaphatna.

Hab a tortán: egyébként ügyfél még mindig ezt a szolgáltatót tartja jobbnak a többihez képest.

Avagy: variációk egy témára?

Hihetetlen, hogy ma, amikor egy videófelvétel jóvoltából saját szemünkkel és fülünkkel lehetünk tanúi egy történésnek, ahányan látják-hallják, annyiféleképpen fordítják (ferdítik) le szavakba. Ez is csak azt mutatja: csak a szavak nem elegendőek. Önmagukban a szavak csak félreértések forrása lehet. Ezt ugyan a Kis Herceg óta tudjuk, ám az élet tömegével szolgáltatja eme állítás bizonyítékait.

Az eredeti változatot, kevés kommentárral, eredeti videófelvétellel a mandiner.hu jóvoltából ismerhettem meg: "Komcsit fogtunk! - avagy Zsidó, gyere át a zebrán!"

Majd szintén ők összegezték hírük változatos (korántsem teljes) utóéletét: Állítólag komcsit fogtak - vágatlanul (Mandiner TV) (Még emailkörökben is számtalan értelmezés forog.)

Ha belegondolunk (ha nem, akkor is), érdekes szociálpszichológiai kísérlet is lehetne / lehetett volna egy ilyen jelenet "megrendezése", rögzítése, majd a reagálásokból, értelmezésekből, prezentálásokból egy fantasztikus, tudományos igényű, szociálpszichológiai tanulmány összeállítása. Ezúton hívom fel szociálpszichológusok figyelmét: a jelenlegi Magyarország számukra egy aranybánya. Különösen a választások előtt pár héttel.

És hogy én magam se maradjak ki a röviden "A zsidó, a komcsi, meg a zebra" címmel jelölhető témakörből, hát én is előadom a saját verziómat. Bár a szöveges reprezentációval igyekeztem minél hűebben visszaadni, ami a felvételen látható-hallható, minden bizonnyal ez is tartalmaz szubjektív vonásokat. Talán az lehet az oka, hogy én is csak egy szubjektum vagyok. Vagy valami ilyesmi. Mondhatnék embert is.

A megítélést rád bízom, Kedves Olvasóm. Íme:

2010.03.15. Magyarország nemzeti ünnepe, Budapest, Deák tér, Jobbik rendezvény.

Egy blog ⁽¹⁾ szerkesztőinek jóvoltából gyarapíthatjuk ismereteinket a Jobbik természetéről. Egyúttal annak is újabb bizonyítékát kapjuk, hogy a magyar jogalkalmazó szervek hogyan támogatják a magyar neonáci, újnyilas jelenségeket (legalább nyolcadik éve már⁽²⁾). A videofelvétel⁽³⁾ önmagáért beszél, kommentár sem szükséges. A mandiner.blog cikke⁽⁴⁾ némi adalékkal szolgál a látottakhoz.(Köszönet a mandiner.blog munkatársainak.)

____________________

Források:
(1) http://mandiner.blog.hu
(2) A magyar rendőrség keretein belül ott munkálkodik zavartalanul évek óta egy szélsőjobbos "különítmény": a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ: http://www.tmrsz.hu) (http://www.tmrsz.hu/sajto/724-hvg-kibekult-jobbik-tmrsz.html) (A linkekre kattintva jelenleg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapja jön be, de kézzel átmásolva a böngésző címsorába a webcímet a Tettrekész honlapja nyílik meg. Érdekes megoldás. Gondolhatnánk programozási hibára. De azt is hihetjük, hogy ez nem véletlen trükközés: jelképezheti, hogy tulajdonképpen már az egész minisztérium szélsőjobbos befolyás alatt áll.)
(3) https://www.youtube.com/watch?v=IBlaw1E6o6o
(4) Komcsit fogtunk! - avagy Zsidó, gyere át a zebrán! http://mandiner.blog.hu/2010/03/15/komcsit_fogtunk_avagy_zsido_gyere_at_a_zebran
(5) Magyarországnak még valamirevaló neonácijai sincsenek: a magyar neonácik (újfasiszták, újnyilasok) nem vállalják fel saját eszmerendszerüket. Pereket indítanak rágalmazás, becsületsértés címén, ha valaki őket lefasisztázza, lenácizza. És a magyar bíróság többnyire a javukra ítél. Arra még nem ismerünk példát, hogy önmagában a "nyilas" jelző alkalmazása miatt feljelentettek-e valakit.
(6) Martin Niemöller http://anton.honlapepito.hu/?modul=oldal&tartalom=1097840 http://hu.wikipedia.org/wiki/Martin_Niem%C3%B6ller http://en.wikipedia.org/wiki/Martin_Niem%C3%B6ller http://www.history.ucsb.edu/faculty/marcuse/niem.htm

...itt van újra.

Demokrácia, vagy amit akartok.
Tiéd a döntés, Kedves Olvasóm.
Még.

____________________

Forrás: egy ismeretlen "amatőr költő". Ha a hivatásos írástudók hallgatnak...

Megjegyzés: annyival szükséges kiegészíteni az írást, hogy a "tojások" lerakásában és kikeltésében a Fidesz jelentős részt vállalt, különösen 2002-től. Amióta - nyolc éven át - nem bírt beletörődni egy, majd még egy (2006) demokratikus választáson elszenvedett vereségébe.

(Én kérek elnézést...)

Köszönöm nettársaimnak, hogy eljuttatták hozzám az alábbi történet:

2010. március 14., a nemzeti ünnep előestéje: ünnepi gálaest - 5 éves a Művészetek Palotája (MÜPA). ⁽¹⁾

Telt ház, sötét öltönyös urak, kifodrászolt hölgyek - művészek, turisztikai szakemberek, közéleti személyiségek, politikusok (ők a legkevesebben), kifejezetten elegáns és kellemes társaság.

A programot előre megírták a jegy hátoldalán. Az első két zeneszámot Hiller István oktatási és kulturális miniszter követi, kitüntetéseket ad át, utána ismét zene.

Mi a földszinten, a legutolsó sorban ülünk, jobb oldalon. Körülöttem ismerősök.

A mi sorunkba az 1-2-es székre egyszer csak megérkezik Fábry Sándor egy színtelen-szagtalan vékony, alacsony, ifjú hölgy-csatolmánnyal.

Fábry gumitalpú sportcipőben, össze-vissza nadrág-ing-dzseki, semmi nyakkendő, semmi színharmónia. Lába keresztbe, cipője beleért volna az előtte ülő fejébe, ha nem lenne üres a szék.

Hiller felmegy a színpadra, intelligensen, gördülékenyen arról beszél, hogy minden épületnek van egy titka, amitől azt megszeretjük, amitől az működik. Majd a kultúra összehozó szerepéről szólva folytatja: Mindenkit emlékeztetek rá, hogy ezt az Orbán-kormány álmodta meg és kezdte el, a Medgyessy-kormány folytatta és a Gyurcsány-kormány adta át.

Erre hirtelen ordítás a csöndbe: "Meg az anyád pics@ját!" Fábry belezengte a terembe. Nekem hangosan kiszalad a számon: "Nyelvében él a nemzet"...

Mint utólag kiderült, elöl csak valami zajt hallottak, mert Zoboki⁽²⁾ olyan zseniálisan tervezte a termet, hogy mindent hallani a színpadról, de alig-alig a nézőtérről. Én a gyomromban görccsel ültem végig a továbbiakat, hogy mikor fog megint és mit ordítani. Nem utasította ki őt senki, nem vezették ki⁽³⁾ (ki tette volna?⁽⁴⁾), nem vágta senki szájon.

Budapest, 2010 márciusának idusa.

Ha nem vagyok ott, talán el sem hiszem.

Én nem voltam ott.
De elhiszem.
Ha valami hihető, az meg is történhet.
A bunkóságot ily magas fokon művelni talán senki más nem tudja közéletileg.

Azon ugyan csodálkozom, hogy Andrassew Iván egy ilyen embert szeretni képes⁽⁵⁾. (Volt?) Fábry elődjeként pedig Hofi nevét felemlíteni, hát, kedves Andrassew Iván, az minimum megalázó Hofira, és a Hofit szeretőkre nézve.
Én kérek elnézést.

Fábryt soha nem szerettem, még azokban az időkben sem, mikor még szabad ember volt. A tehetségét is vitatom, kedves Andrassew Iván - testnedves "humorhoz" nem kell nagy tehetség. Talán még kicsi se. Hacsak nem másfajta "tehetségre" gondolunk. Vastag bőr, gyomor, ilyesmi...

Aki netán szavaimat gyűlöletbeszéddé akarja ferdíteni, azzal közlöm: a szeretet ellentéte (a tévhitekkel ellentétben) nem a gyűlölet. Lehet pl. egyszerűen az undor. Amely érzésnek gyakorlati hasznossága sem vitatható: remekül felhasználható bulimia⁽⁶⁾ fennforgása esetén.

Vagy pl. ez a fajta stílus rendkívül alkalmassá teszi művelőjét arra, hogy a pár hét múlva valószínűsíthető szélsőjobbos hatalmi apparátusban pl. miniszteri pozíció betöltésével szolgálhassa a hazát. Hiszen 2002-től a Fidesz emelte a közbeszédbe a durva, útszéli, másokat kirekesztő, gyalázó, megalázó ocsmány stílust, és azóta sok tehetséges tanítványa is segít ott tartani. Fábry közülük is magasan kiemelkedik - hát igen, miközben ezeket mondom, jövök rá, hogy valóban kivételes tehetség ő.

A várhatóan (ha hagyjuk) eljövendő szélsőjobbos kormányba tökéletesen beleillik.

Mint kulturális miniszter.

A bemelegítés (mondhatni: előjáték) megvolt.

Idő van, becsengetés. Turistacsoportunk benyomul a terembe. Tényleg falatnyi. Nincsenek meg a demokráciához illő feltételek: hogy mindenki szem- és fültanúja lehessen egy nyilvános tárgyalásnak, melyen a demokrácia egyik bástyája, a sajtószabadság állva maradhat, vagy leomolhat. Bizonyára fontosabb dolgokra kell a pénz.

Megvan az esélye, hogy épp túravezetőink, újabb diadalra éhesen, nem férnek be. Imi Blúz arcán, szemében meghökkenés ennyi turista láttán. Nem érti. Nincs hozzászokva, hogy a ballibesek, a "másfajták", képesek fárasztani magukat a saját érdekükben.

A bírósági szekcióban 4 (négy!) nő: fő helyen Dr. Masszi Katalin tanácselnök, tőle jobbra ill. balra Csekéné Dr. Szegedi Mónika bíró ill. Dr. Bíró Emese bíró, és egy noname jegyzőkönyvező. Ritka alkalomnak lehetünk tanúi: 4 nő hatalmi-döntési pozícióban, alárendelt szerepben egy talpig macsó felperes és egy férfidominanciájú szakma (melyik nem az?) férfinemű képviselője.

Megtudjuk, hogy az első sorban lévő többszemélyes pad egyike teljes egészében a vádlotté. Az egész Bakács Tiboré, kényelmesen elfér rajta. Ennyi igazán kijár neki a torTúráért cserébe. Ügyvédje, Schiffer András elfoglalja a helyét jobbra. Imi Macsó Blúz a felperesi ügyvéd helyét balra. A bírói nézőpontból viszont épp fordítva, hűen tükrözve a politikai hovatartozásokat. Talán kellene egy kissé még jobbra eső hely is. Bár talán ma már a jobbra és még jobbra külön nem értelmezhető.

Meglepődöm: Imi Blúz ügyvéd lenne? Aki saját magát képviseli? Lám, a túra egyik meglepetése. De hamar kiderül: a felperesi ügyvéd akadályoztatva van (Futó Barnabás⁽¹⁾), ezért nem tud a túrán részt venni.

Bírónő a telt házat - arcán szintén némi meglepetéssel - látva közli, hogy a tárgyaláson mindenkinek ülnie kell, tehát akinek nem jut hely, állva nem vehet részt, távozzon. Ennek ellenére páran állva bent maradnak a tárgyalás folyamán. A bírónő hagyja. A tekintélyt is veszni. (Egy.) Csak gyanítom, hogy nem a jól nevelt ballibesek, akik nem fogadnak szót.

A tárgyalás elkezdődik. Érződik, sietni kell, az órarend szoros, az idő korlátos, kb egy óra. A vezető bírónő gyorsan elmondja a tárgyalás fogatókönyvét, mi merre hány méter. Az egyik mellékszereplő (előadó) bírónő gyorsan felolvassa az elsőfokú határozatot. Imi Blúz nem óhajt hozzászólni, egyelőre.

Bakács Tibor ügyvédje, Schiffer András következik. Kellemes meglepetést okoz nekem: nagyon akkurátusan, felkészülten, meggyőzően adja elő érveit, forráshivatkozásokkal. Tetszik. Ízekre szedi az elsőfokú ítéletet. Sorolja az ellentmondásokat.

Lényegében arról kapunk képet, hogy a jog tk. nem más, mint szóbűvészet.

Az Imi Blúzékat földbedöngölő mondat nem úgy hangzott, vagy nem úgy hangzott?

Továbbá, a BTK 179-et⁽²⁾ nem úgy kell értelmezni, mint ahogy az elsőfokú bíróság tette. Érdekes képet kapunk a magyarról magyarra való fordítás jelenségéről, bírónkénti változatosságáról.

Ugyanis a 179-es (és persze a többi) törvény pőre szövege önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az egyszerű jogszenvedő bizton tudhatná, hogy elkövet-e bűnt, vagy se. Ehhez kell a törvényi szöveg értelmezése. Aztán ismerni kell a szakirodalmat, a korábbi bírósági ügyeket, határozatot, joggyakorlatot, a jogalkalmazói "hagyományokat". Ami csak akkor lehetséges, ha mi magunk is jogászok vagyunk, ráadásul épp azon a szakterületen, ami épp az ügyünket érinti. Különben csak egy ügyvéddel van esélyünk. De ezt se vehetjük tutira, mert ahány ügyvéd és bíró, annyi szövegértelmezés lehetséges. Talán azt is jó tudni, hogy a bíró aznap melyik lábára kelt. Balra? Jobbra?

Esetünkben a szakirodalom tanulmányozásában elmerült ügyvéd előadásából tudhatjuk meg, hogy a törvényben szereplő cselekménynek tényállítást (úgy tűnik később, ez a legfontosabb kulcsszava az egész védőbeszédnek) kell megvalósítania ahhoz, hogy az rágalmazás lehessen. Ez természetesen felveti azonnal a kérdést, hogy mit jelent a "tény" fogalma.

A szakirodalom aktatömegéből lehet ezt is kideríteni, melyet Schiffer András segítségével mi is megtudunk most: minden esemény vagy történés, ami a múltban játszódott, vagy a jelenben folyik, és az érzékelés körébe vonható. Ténynek tekinthetők az emberi cselekedetek aktív és passzív magatartásai egyaránt, kijelentések, külvilági történések, események, létező jelenségek, tudati, érzelmi állapotok, emberek között... és még sorolja. Hát, nem valami egzakt definíció, lássuk csak be. Ugyanis e meghatározásfolyam minden egyes szavára rá lehetne kérdezni, hogy az vajon hogyan értelmezhető. Annak az értelmezése ismét felveti az újabb szavak értelmezésének igényét, és így tovább.

Úgyhogy ezt talán hagyjuk is abba.

Sok ez egy turistának.

_______________________

Források:

(1) Futó Barnabás az UD Zrt. ügyvédje, http://www.jogiforum.hu/hirek/21155, http://www.nol.hu/belfold/ud

(2) 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről:

"Rágalmazás

179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást
a) aljas indokból vagy célból,
b) nagy nyilvánosság előtt,
c) jelentős érdeksérelmet okozva
követik el.

Becsületsértés

180. § (1) Aki a 179. § esetén kívül mással szemben
a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben,
b) nagy nyilvánosság előtt
a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

A valóság bizonyítása

182. § (1) A 179-181. §-ban meghatározott bűncselekmények miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul.

(2) A valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta."
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97800004.TV

Az ember az interneten sokfelé elvetődik. Véletlenül, vagy akarva. Bárhogyan is, de különös dolgokra bukkanhat. Így történhetett, hogy egy izgalmas programra leltem⁽¹⁾. Egy túraajánlatra. November 19. csütörtök délelőttre hirdette meg egy hagyományőrző egyesület. Cél: Budapest, Markó utca 27. II. emelet 79. terem.

Felvillanyoz a lehetőség. És a titok. Mert részleteket nem árulnak el a meghirdetők. Mégis, milyen felszerelés szükséges? Túrabakancs? Túlélőkészlet? Ami biztos: egy bírósági tárgyalás is szerepel a túra programjában. Hát ilyet még egyetlen utazási iroda sem talált ki. Unikum. Hungarikum. Ezt nem lehet kihagyni. Jelzem túrakedvelő barátaimnak is, miért csak én legyek részese e kalandnak? Igaz, a legutóbbi, csaknem 20 km-es kirándulásunkhoz⁽²⁾ képest ez a táv semminek tűnik. De attól függ, honnan indulunk. Mert pl. Szentgotthárdból közelítve egészen kiadósnak ígérkezik. Vagy Jászkisérből⁽³⁾. Sőt még a Rákoskeresztúri temető 298-as parcellájától is⁽⁴⁾. Pláne gyalog ⁽⁵⁾.
 

Gójékat ismerve, ők bizonyára motorral közelítik meg a célállomást. Ők nem olyan edzettek, mint mi. Épp elég lesz nekik a két emelet megmászása. Pláne, hogy ily régi épületekben, mint a bíróságé, az emeletek magassága számottevő. És ha netán ezt se bírnák, hát ott vannak a liftek segítségül. Motorral, melyben macsó erejük rejlik.⁽⁶⁾, tán még ők se mehetnek fel a másodikra. Bár, ki tudja. A hagyományőrzésnek ma nagy tisztelői a magyar állami intézmények⁽⁷⁾.
 

Időben érkezünk. Többségünk Budapestről, tehát az épületig nem volt nagy kihívás a túra. No de még csak most jön a java: két emelet. Plusz a bírósági épület labirintusában megtalálni a célállomást. Akár tájékozódási futásnak is felfoghatnánk, ha nem igazodnánk a hely szelleméhez, amelyhez nem illik a futkosás. Hát illedelmesen hagyjuk magunkat és motyónkat átszkennelni, mert a ballibes népség már csak ilyen reménytelenül jólnevelt.

Gójmacsó urak már előttünk járnak (motortalanul), élükön a főmacsóval, Imi Blúzzal. (Nem tudom biztosan, hogy ez-e a neve, de a Blú-nak semmi értelme. Lehetne még Blue, de az nem illik hozzá, lévén tetőtől talpig fekete, és a haja sem kék. A Blues is értelmes szó lenne, de egy csizmatalpig magyarosch macsóhoz nem illenek ilyen idegenszívű szavak.)
 

Mert életemben másodszor járok e épületben, fogalmam nincs, hol lehet a 79-es. És mert végül is gójmacsó urak tekinthetők túravezetőknek, hát utánuk vetem magam. Túratársaim egyszer csak eltűnnek mellőlem, talán valami más látnivalót találtak fakultatív programként. Én túravezetőimre bízom a sorsom, kocogok utánuk. Tempósan mennek, úgy tűnik, ekkora távot mégis könnyen elbírnak. Még kicsit le is maradok. Befordulnak. Hohó, ott lesz a 79-es! Nézem: sehol a túravezetők. Hová lettek? Nézem: hát ez egy büfé. Túra közben bizony könnyen megéhezik, megszomjazik az ember. Pláne ha macsó. De nem én. A legközelebbi túra szervezésekor azért mellékelhetnének egy térképet is a terepismerettel nem rendelkező résztvevők számára. Nem minden túrázó számára ismert-kedvelt kirándulóhely a bírósági épület.
 

Visszafordulok. Mégis megkeresem a társaimat. Iránytűt is hozok legközelebb magammal. De nincs nagy baj: társaimra lelek. A 79-es várószobájában. Az idő gyorsan telik. A helyiség kicsit lassabban, de azért kitartóan. Felvetődik a gyanú, hogy több a turista, mint a 79-es befogadóképessége. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi alapján fognak szelektálni, ha nem fér be mindenki. (Rámpa nincs. Még.)

A túravezetők lehetnek öten-nyolcan (nem mindenki van talpig macsóban, ezért a bizonytalanság). Turisták 30 körül. 1-2 médiamunkás, rangrejtve. Szép kis demokrácia az, ahol már a sajtómunkásoknak is rejtekezni kell. A ballibes média jeles képviselőinek(ha vannak még ilyenek) nyoma nincs. Fogalmuk nincs, miről van szó. Vagy nem érdekli őket. Andrassew Ivánt kivéve.
 

Gójék eszmerendszerüket kívül (is) viselik - hátulról: nagyMagyarország térképét hátukra vették. Egyikük pólója szintén hátulról közli a világgal: "sorstalanok, hagyjatok békén!" Talán szemtől szembe nincs elég mersz?
 

Ezek a jelképek, jelmondatok, és az általuk hordozott eszmerendszer ugyan felvetik egy egyszerű jogszenvedő állampolgárban a törvénysértés gyanúját⁽⁸⁾, de hát Magyarország egy szabad ország.
 

Nekik.⁽⁹⁾

_______________________

Folytatás: Túra, csúcsra
 

Források:

(1) http://www.gojmotorosok.hu/index.php?page=events

(2) http://evita.nolblog.hu/archives/2009/10/25/Eroltetett_Menet_2009_-_A_temetoben/

(3) Jászkisér: fasisztoid katonai bázis?: http://antifa-hungary.blogspot.com/2009/11/jaszkiser-fasisztoid-katonai-bazis.html

(4) A 298-as botránya: http://298.nolblog.hu/

(5) http://evita.nolblog.hu/archives/2009/10/29/Radnoti_Menet_2009/

(7) http://magyargarda.hu/node/508

(8) Párizsi békeszerződés, II. rész, politikai rendelkezések, i. cím, http://www.hunsor.se/dosszie/1947parizsibeke.pdf

(9) Bakács Tibor rádióműsorában a "Na mi van, Gój Motorosok, mi van fasiszták, nem ismeritek a történelmet?" kérdést tette fel. A gój motorosok szerint a Budakeszi kitörés dicsőséges harc volt, az egykori történelemszakos Bakács Tibor szerint inkább véres leszámolás. Ennek kapcsán hangzott el a fenti kérdés. Gójék aztán a kérdés miatt rágalmazásért fogták perbe Bakácsot, melyet első fokon megnyertek. http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=91438

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked...
 

Egy óra múlhatott nem sokkal: Az idő figyelése nem jutott eszembe (ezt utóbb bánom).

Néha ugyan elfog olyan érzés, mintha ismerős lenne 1-1 utca, tér, de ez most nem fontos. Az élenjárók biztosan tudják, merre járunk, és ez elég.

De ha eltévednénk, majd kérünk útbaigazítást a rendőröktől, akik autóval mellettünk araszolnak.

De nincs baj, határozottan menetel a kis csapatunk. Csak megyünk, csak megyünk.

Aztán csak megyünk, csak megyünk.

Megyünk...

Csak megyünk...

Talán lehetne picikét lassabban...

Csak megyünk...

Ez tényleg erőltetett menet...

A víz már mindenféle testtájamról csordogál.

A ruhám felissza. Még.

Csak megyünk...

A kabátot leveszem.
Legalább szikkadjon.
Kicsit én is...

Csak megyünk...

Valaki cukrot kínálgat.
Nem szeretem a cukrot.
De most ez nem fontos.
Energia kell: veszek belőle.

Csak megyünk...

Úgy tűnik, már időtlen idők óta menetelünk. De van rosszabb: az érzés, hogy időtlen időkig fogunk még menetelni.

Csak megyünk...

Megyünk...

Szól a leggyengébb láncszem.
A térdem.
Aztán a bokám.
Az egyik. Aztán a másik.

Verssorok és a fájdalom lüktetnek szinkronban.

Egyik a lelkemben, másik a testemben. Összhang van.

Vándorló fájdalomként...
...De mégis útnak indul...

Csak megyünk...

A Dunát vágyom látni, nagyon.

Hoppá, hoppá. Villamos!!!
Pont arra megy, amerre mi!

Egy végtelennek tűnő, de nyílegyenes út előttünk.
Villamossal! A Kőbányai út.

Kezdek reménykedni, hogy eljön az az idő, amikor megérkezünk a Városba. Az emberek is kezdenek szaporodni.

Erős kísértést érzek: egy villamos megálló.
Vándorló fájdalomként mozdítom bokám s térdem.

Aztán még egy villamos, még egy kísértés. Ezzel is bemehetnék egyenesen az első állomásunkhoz.

Egy újabb kísértés.
Pár pillanatra megállunk.
Rögtön leülök.

De már megyünk is tovább, a kísértést otthagyom. A mi kedves 79 éves társunk továbbra is az élen halad.
Derűsen.

Hát hogyan adhatnám fel én?

Csak gyerünk, gyerünk...
De mégis útnak indul, mint akit szárny emel... Csak az a térd! Csak azt tudnám feledni!

Menni vagy meghalni... Radnótinak megvolt mindkettő. Rejtőnek is.

Oly korban élek én...? Gyerünk, csak gyerünk...

Vízre vágyom. Nagy, nagy vízre. A rakodópart alsó kövén ülnék... Nézném, hogy úszik el a dinnyehéj...

Egyezkedem a vegetatív szisztémámmal: bírjad, gyerünk! És fordítva.

Inni nem iszom. Így se győzöm kiizzadni azt, ami kezdettől fogva vágyamat táplálja egy kis intim helyiség után, ami az egyetlen olyan, ahol az ember egyedül lehet.

Hihetetlen: a Hungária körúthoz érünk. Mert megérdemeljük. Na ugye: a nagyobbik felén már túl is vagyunk. Itt már ismerősebb minden: nagy forgalom, zaj, rossz levegő. De most elmondhatatlanul tetszik.

Pillanatra eltájolom magam, mint az utvonalterv.hu : azt hiszem, eggyel odébb, a Vajda Péter utcánál vagyunk. Mondom is: a Népszavásoknak elég lenne csak kinézni az ablakon, le se kéne fáradniuk, hogy hírt adhassanak rólunk az olvasóknak. De mert rájövök: ez az utca nem az az utca, hát nem várhatjuk el tőlük, hogy ilyen messzire jöjjenek a téma után. Nemde.

És innen már látni is az alagút végét: azok a magas új lakóháztömbök (valami lakópark) már azt jelzik, hogy a Teleki tér a közelben van. Lesz. Mert a szemnek gyakran közelebb van valami, mint a lábnak. Hát még a térdnek. Még egy darabig rakosgatjuk a lábunkat egymás után, mire a Teleki téren átvághatunk (az utvonalterv.hu tanácsát kissé felülbírálva). Lám, röpke két óra, és már itt is vagyunk. Rendőröstől. Innentől a közlekedési lámpák nagyobb sűrűsége miatt talán még ők is hasznosabbnak érezhetik magukat.

Hát, innen már, kedves bokám s térdem, ki kell bírnotok. Mi már ez a maradék táv az eddigihez képest?

Fogalmam nincs, hogy hol van pontosan az első állomásunk, a Kis Varsó, pedig viszonylag ismerem a környéket.

Hát lássuk.

_____________________________________________________________________________

Források, hivatkozások:
Az első rész: Erőltetett Menet 2009 - A temetőben

József Attila: A Dunánál
Rejtő Jenő: Menni vagy meghalni
Radnóti Milkós: Nem tudhatom
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Töredék
Útvonalterv.hu

"Mondjátok hát, hogy nem reménytelen."⁽¹⁾

Találkozási és kiindulási pont: Új köztemető, 1108 Bp. X., Kozma u. 8-10.

Gyülekezés

Nem sikerült előre kipihennem magam. Nem tudom, bírni fogom-e? De soha nem fogom megtudni, ha meg se próbálom. Hát lássuk.

Sosem voltam még itt. Annyi bizonyos, hogy a végállomáson kell leszállni a villamosról. Ezután fogalmam nincs, merre induljak. A tömérdek virág és virágárus jelzi, hogy valahol itt kell lennie egy főbejáratnak. Figyelem a többi közlekedőt: nagy eséllyel itt mindenki a temetőbe tart, hát amerre a legtöbben mennek, arra indulok én is. Beigazolódik a gyanúm, de már látom is a társaimat: célnál vagyok. Pontosabban a startnál. Nézőpont kérdése.

A szokásos "harcostársak" kis csapata, kb. tizenöten várakoznak. Csatlakozom. Örömmel üdvözöljük egymást: kisebb csoportban erősebbek (és megbízhatóbbak) a kötelékek, mint egy nagyobb tömegben. Ácsorgunk egy kicsit, még várunk másokra. Így körül tudok nézni valamelyest. Jó lenne, ha addig is ülhetnénk, előre gyűjtve az erőnket. De sehol se látok padot. Hát persze, miért is lennének itt a bejáratnál padok. Meg egyáltalán. A temető nem ücsörgésre való, nemde? Az élet úgyis csak átmeneti állapot, azt a kis időt ki lehet bírni lábon is. Majd pihenünk odaát. Odalent. Odafent. (Ki miben hisz.)

Amúgy is dél körül jár az idő (az se pihen), lassan indulnunk kell, mert a szervezők elég szoros ütemtervet készítettek. Még megcsodálom a bejárati épületek málló-hámló falait: naja, itt is a válság pénztelensége. Bár ezek a vakolatbombák már jó évtizede lehet, hogy zuhanni vágynak.⁽²⁾
De talán jobb is így: összhangban van tartalom és forma: az elmúlás hangulata (és a vakolat) már rögtön a bejáratnál ránk hull. Mint a 2 x 2 józansága⁽²⁾.

Valamelyik társunk már megint azzal borzol, hogy "kevesen vagyunk". És? Ha ennyien, hát ennyien vagyunk. Mi megtettük, amit lehetett, körbeadtuk a hírt, amennyire lehetett. Ha mások félnek, vagy lusták, vagy csak még mindig nem értik, nem hiszik, hogy mi felé halad az ország a "dicső rendszerváltás" óta folyamatosan és egyre gyorsuló ütemben, mi akkor is tegyünk annyit, amennyit tehetünk: itt vagyunk helyettük is, értük is. Egyébként is, ez az igazi kihívás, ehhez kell igazi hit, igazi bátorság, valódi elkötelezettség: ha kevesen is, de nyíltan, tettekkel kiállni egy ügyért, egy célért. Nagy tömeg takarásában, benne, vele sodródni nem nagy kunszt. No és nyilván nekünk könnyebb úgy fésülködni, ha közben a tükörbe tudunk nézni. De most nincs ideje rágódásnak, van a cselekvésnek: indulni kell.

Egy másik társunk azzal biztat, hogy számolnunk kell paradicsom, tojás, egyéb élelmiszerek felénk tartó röpülésével. Ámde amennyire kevesen vagyunk, annyira elszántak: kipróbált és bevállalós e kis csapat. A félősek-finnyásak eleve el se jöttek.

Temetői séta a parcellákhoz

Indulunk. Már a temetői séta önmagában is kihívás: a 298-as (és 301-es) parcella a temető túlsó csücskében van. És légvonalban is ez esik a legtávolabb a bejárattól. Ha valaki csak ezt vállalja, az se kis dolog. Az éjszakai eső hűvöset és ködöt hozott, nedves az idő, de esőre már nem hajlik. Viszont a köd különösen illik a temetői hangulathoz.

Motorzúgás. Mit zúgás, dübörgés. Dehogyisnáci gójék húznak el mellettünk. Fekete bőrszerkó, fekete motor, náci időkre utaló fekete katonai sisak, fekete bakancs, fekete csizma, és egyáltalán:
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.⁽³⁾

Csak a Turulos Nagymagyaroszág mintája sárgállik (aranylik?), pirosfehérzöldellik. Hát mit mondjak: érdekes nemzeti érzés az, amit csakis ilyen idegen karvalytőkét gyarapító drága felszerelésekkel, katonainak-nácinak, irredentának látszó külalakkal lehet kifejezni. És azt se értem, miért buknak ki, indítanak rágalmazási pereket, ha valaki lefasisztázza őket. Mintha nem tudnának a forma és a tartalom szoros viszonyáról. Rendes ember ahhoz tartja magát, hogy nem elég mondani: nem vagyok náci. Az is kell, hogy ne is látszódjak annak.⁽⁴⁾ Nem tudom, ki hogy van vele, de én pl. nem öltözöm kurvának, ha nem akarom, hogy annak lássanak. És viszont: nem kell ahhoz kurvának öltöznöm, hogy a nőiségemről biztosítsam a külvilágot.

Első jele, hogy - talán - közeledünk: két rendőr ácsorog egy tisztáson. De aztán megint semmi. Csak megyünk, csak megyünk. Nem merem kérdezni, hogy kb. mennyi van még, nehogy sokat mondjanak. Amint egy kerítéshez érünk, az már jelent valami biztatót. Mikor pedig jelentős rendőri készültségre lelünk, tudjuk: megérkeztünk. Hát még amikor a fekete motorrengeteget meglátjuk: dehogyisfasiszta gójék már rég megérkeztek nyilván. Hát kérem. Nem nagy kunszt drága, erős motorokkal erőt mutatni. Igaz, motor nélkül is keménymacsóknak látszanak. Ezért pláne nem értem, hogy miért kell ehhez még gépi támogatás. Kérem, gójmacsó urak, gyalog megtenni a távot, oda-vissza - na, ez az igazi megmérettetés. A motor csak pénzkérdés, gombokat, pedálokat nyomkodni nem lehet Igaz Magyar Macsóhoz (továbbiakban: IMA) illő erőpróba.

A parcelláknál

Megérkezve további társakra lelünk, máris gyarapodik kis csapatunk. A 301-esnél épp az IMA minden kellékével körített ünneplést láthatunk: fekete macsósorok két oldalt, a katonai, náci-fasiszta látszat elkerülésének szándéka legkisebb jele nélkül. És az egész olyan benyomást ad, mintha ez egy hivatalos, állami megemlékezés lenne, határozottan katonai (nem csak annak látszó) egyenruhások is ott állnak vigyázzban. Meg hát mintha mindannyiunk által eltartott állami (önkormányzati) intézmény némely képviselőjét is felfedezni vélnénk: a monoki polgármestert, Szepessy Zsoltot⁽⁶⁾ kétséget kizáróan. Szemmel láthatóan az "övéi" között van, parolázik némelyik fekete gójjal. Végül is a gárda esetében sem csalt a látszat⁽⁷⁾, most se csodálkoznék, ha kiderülne, hogy az állami honvédelmi szervekben, alakulatokban is ott vannak a "munkatársak".

Némi téblábolás, macsószemle után araszolunk a 298-as felé. Közben pedig vége lett a macsórendezvénynek is: gójékkal vegyülünk. ( Bár van gójék között pár nőneműnek látszó személy is, de ők vagy macsósítva vannak, vagy macsókellékként funkcionálnak. ) Érdekes látni az intellektus és a nyers erő ilyen testközelségét egymáshoz. Nem kérdés, ki kerülne ki győztesen, ha netán kipattanna a szikra. A világ egy távoli, elzárt sarkáról hirtelen ideérkező nem is hinné, mekkora feszültség vibrál itt kétféle embertípus között. És mert némely gójszimpatizáns a konszolidáltabb külsőnél maradt, hát nem lehet biztosan tudni, hogy ki hova tartozik.
Egy külön kis szigetet alkotnak a hivatásos szdsz-eseknek látszók, ők aztán senkivel nem vegyülnek semmilyen Ügy érdekében, se gójékkal, se "komcsikkal". Pedig utóbbi szóhasználatuk miatt nem is állnak oly messze gójéktól.

Ennyi előjáték után a tettek mezejére: a 298-as parcella területére lépünk, és Tálas András nevű volt verő- és keretlegény⁽⁸⁾, munkaszolgálatosok kínzója és gyilkosa takaros kis díszsírhelyénél lehorgonyzunk. Radnóti Miklós, Angyal István, Faludy György arcképeit tartva/viselve is jelezzük "hovatartozásunkat". Csapody Tamás⁽⁹⁾, Dr. Donáth Ferenc (Nagy Imre Társaság Bp-i Szervezete), Kalmár Szilárd (Demokratikus Hálózat⁽¹⁰⁾), Csáky László beszélnek arról a lehetetlen helyzetről, hogy nyilas gyilkosoknak állami pénzből díszsírhelyeket tartunk fenn. Hát, igen. És ha kicsit utánanézünk az interneten, ez az ügy is azt a sejtést igazolja, hogy húsz év mindenkori politikai-állami vezetői együttes erővel dolgoztak/dolgoznak az ordas eszmék újjászületése érdekében. Egyformán felelősek, bűnösök mind abban, ahol tartunk, és ami felé száguldunk. És ez alól nincs és nem lesz felmentés. Bár még mindig szépíthetnének. Ha akarnának.

Cseles, hogy épp e sírhelynél tartjuk meg tiltakozásunkat, és az áldozatokra való emlékezést is, ezzel mintha gójékat és csatolmányaikat kissé megkavartuk volna. Végül is azt is hihetnék messzebbről, hogy mi a Tálas nevű nyilast méltatjuk és emléke előtt tisztelgünk. De azért sejtik, hogy velük nem "egy vérből" valók vagyunk, hát csak messzebbről kukkolnak és 1-1 felderítőjük bóklászik egy kicsinykét, de nem jönnek közelebb testületileg. Sőt, egy idő után mintha elfelé mennének.

Átmegyünk a 301-es parcellába, ahol koszorút és virágokat rakunk a központi emlékműhöz, illetve Angyal István⁽¹¹⁾ sírhelyéhez. Rövid tiszteletadás emlékük előtt.

Temetői séta a parcelláktól

Máris megadják a startjelzést a szervezők: irány a Duna-part. Hát nem is tudom, merjem-e vállalni. Már a temető bejáratához visszafelé is elég gyors tempót diktálnak az élről. Egyik társunk feladja, majd a Duna-parton találkozunk. Nem jó magára hagyni, de "elenged". Trappolok a többiekkel. A bejárathoz érve mégis pihenünk kicsikét, bárhová képes vagyok leülni, nem érdekel a rendeltetés-szerű használat. Két rendőrautó kísért bennünket ide a parcelláktól. Kiderül, végig velünk fognak jönni. Számomra kicsit megnyugtató, dacára a tettrekészek miatti bizalomvesztésemnek.

Egy kis számvetésre is van időnk. Kb. 30-an lehettünk a temetői megemlékezésünkön. A kezdeményezők révén kb. fele arányban a fiatalok - ez némi biztatót jelent a jövőre nézvést. Is. Kiderül, velünk van egy 79 éves, korábban szívinfarktuson, újraélesztésen átesett férfi is. Gondolom, ő innen nem indul velünk a hosszú menetelésre. (Később annál nagyobb a csodálkozásom: a Duna-partig velünk gyalogolt. Az élen.) A temetői séta (oda-vissza), a kb. 5 km-es távval előjátéknak is tekinthető az igazi vállalkozáshoz. A bizonytalankodásomhoz jelentékenyen hozzájárulva: ne váltsak-e villamosra a következő, Teleki téri állomásig.

Médiának nyoma nincs. Nyilván továbbra is a belvárosi dehogyisnáci jobbik performansz az igazi csemege számukra. A vérnek van hírértéke, hátha folyni fog. Mi, ezzel a 20 kilométeres rendhagyó meneteléssel nem vagyunk érdekesek. És gondoskodnak arról, hogy a médiafogyasztóknak se legyünk azok. Még a magukat baloldalinak deklarált, sokak által annak hitt média képviselői sem fárasztották magukat. Hát igaz, tényleg nem adhattunk csámcsognivalót: itt most (kivételesen?) nem hogy vér, de még tojás és paradicsom se folyt. Megerősödöm hitemben: a média is együttes erővel bábáskodik a magyarországi fasizmus újjászületésénél. (Egy újságíró ugyan van közöttünk, de ő is inkább magánemberként.)

Az erőgyűjtésnek, elmélkedésnek vége: máris indulunk, kb. 15-20-an. Közöttünk egy 79 éves, kb. négyen-öten lehetünk 50 és 70 év közöttiek, a többiek mind fiatalok.

Hát gyerünk barátaim, tegyük a dolgunkat - legalább mi: irány a Duna-part!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Köszönet azoknak, akik:
- kezdeményezték, szervezték (Nagy Imre Társaság Bp.-i Szervezete, Demokratikus Hálózat)
- végigcsinálták
- akik az egyes szakaszokon, állomásokon csatlakoztak
- akik egészségi, egyéb magánproblémák miatt fizikailag nem, de lélekben velünk voltak
- a rendőröknek, akik végig kísértek bennünket a csaknem 20 km távon

____________________________________________________________________________

Források, referenciák, megjegyzések:

(1) Radnótni Miklós: Majális ( http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim63 )
(2) Radnótni Miklós: Levél a hitveshez ( http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim66 )
(3) Babits Mihály: Fekete ország ( http://mek.niif.hu/00600/00602/html/vers0102.htm#35 )
(4) Igen, igen, tudom, hogy egyesek most fontosabbnak tartják azon elmélkedni, hogy akkor most mit is jelent papírforma szerint, eredetileg a náci, a fasiszta, nyilas jelenség, mint ellene cselekedni. Ők talán szíveskedjenek egy nyelvújítási tettet végrehajtani: egy rövid, használható szót, jelzőt alkotni dehogyisnácijaink, dehogyisfasisztáink, dehogyisnyilasaink egzakt megnevezésére. Lásd: Novák Attila: Hol vannak a fasiszták? NOL.hu, 2009. október 20. ( http://nol.hu/velemeny/20091020-hol_vannak_a_fasisztak_ )
(5) Radnótni Miklós: Nem tudhatom ( http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim56 )
(6) Szepessy Zsolt László, polgármester, Monok, Hírszerző/Index/MTI, 2009-07-31
(7) A rendőrség jobbkeze, 2008.06.30., e-vita.blog.hu
(8) Felemás Radnóti-ünnep: a költő gyilkosa díszsírhelyen nyugszik, Stop.hu, 2009. május 10. ( http://www.stop.hu/articles/article.php?id=490290 )
(9) Csapody Tamás: Felmagasztosult keretlegények, NOL.hu, 2008. június 4. ( http://nol.hu/archivum/archiv-472570 )
(10) http://www.demokratikus.eoldal.hu/
(11) Wikipedia: Angyal István, http://hu.wikipedia.org/wiki/Angyal_Istv%C3%A1n

[A 2009.09.3.-i Metropolban megjelent egy olvasói levél (Vándorhelyi Éva, Gödöllő:  http://metropoint.metro.lu/20090903_Budapest.pdf), mely szerint felháborító a szabad gyülekezési jog ill. véleményszabadság korlátozása szélsőjobbos, fasisztának látszó alakulatokkal, rendezvényekkel kapcsolatban. Az erre való reagalásom(1) az eredeti levél ismerete nélkül is "önjáró".]

Hölgyem! Az egyén szabadságának a másik ember szabadsága jelöli ki a határát.(2)


Nem tudok meleg, baloldali, liberális, sem egyéb "másfajta" magyar állampolgárokról, akik uszító szövegekkel, személyes adatok kiszolgáltatásával, katonai jellegű külsőségekkel, alakulatokkal, közvagyon rongálásával, utcakövek, Molotov koktélok röptetésével, tankok elkötésével, fegyverekkel nyomatékosították volna szabadon véleményüket, mely szerint minden, tőlük különböző ember alsóbbrendű, és üldözendő, elpusztítandó lenne.


A gyülekezés és vélemény szabadságának jogát, - miként a hazafiasságot - több éve kisajátította magának a szélsőjobbos platform (politikai pártok, civil szervezetek, militáns alakulatok, média összehangolt munkája eredményeként). E szabadságjogok örve alatt minden alkalmat és eszközt felhasználnak arra, hogy a tőlük eltérően élő és gondolkodó magyar állampolgárokat megalázzák, emberi méltóságukat sárba tiporják, fizikailag megfélemlítsék, ellenük kirekesztésre, tettlegességre buzdítsák az egész társadalmat - melynek következményeként e "más típusú" állampolgárok évek óta nem tudnak (zavartanul, félelem nélkül) élni szabadságjogaikkal. Ezért a látszat, hogy a szélsőjobbos "programok" kevés embert zavarnak.

Javaslom Önnek és eszmetársainak az Alkotmány(3) XII. fejezetét, a BTK 269§ b) pontját(4) alaposabban tanulmányozni.
Amint a 30/1992. AB határozatot(5) is - Sólyom László, az AB akkori elnöke aláírásával -, mely szerint: "...a közösségek méltósága a véleményszabadság alkotmányos korlátja lehet."

Hogy a jog betűjét és gyakorlatát miért nem sikerül immár 20 éve szinkronizálni, erről a mindenkori politikai-állami hatalomnak kellene számot adnia.

_________________________________________________
(1) A szövegemet ugyan elküldtem a Metropol szerkesztőségébe, de valószínűleg nem fog megjelenni - a lapgazdák nemigen vállalják az ilyen hardos szöveget, pláne ha az nem a jobbpartról jön. Vagy, ha meg is jelenik, a papírmédia tér- és időbeli korlátozottsága nem képes az eseményekkel, ill. a mondanivalóval úgy szinkronban lenni, mint az internetes felület.

(2) Benjamin Constant (1767-1830), svájci születésű francia gondolkodó, író, politikus és filozófus. http://hu.wikipedia.org/wiki/Benjamin_Constant

(3) A Magyar Köztársaság Alkotmánya http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=94900020.tv

(4) 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről: (Közösség elleni izgatás)
269. § Aki nagy nyilvánosság előtt
b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) 30/1992. AB határozat (http://www.mkab.hu/external/hucontkeres.htm)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

És ami a papírra szánt terjedelembe nem fér bele, mindkét part figyelmébe ajánlva:

1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról:
1. § A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.

Nemzetközi egyezmények:

• Párizsi békeszerződés, 1947: II. rész, politikai rendelkezések, 4.cikk, http://www.hunsor.se/dosszie/1947parizsibeke.pdf
• New York-i egyezmény, 1965. (1969.)
• Emberi jogok európai egyezménye