Nem voltak illúzióim: összesen hárman képviseltük a balpartot, az ordas eszmék reinkarnációját, a magyar nemzetért való cselekvést csak bakancsokban masírozva, a nyilas időkre emlékeztető egyenruhát és jelképeket viselve, militáns szervezeti formában  kivitelezhetőnek tartó "önvédelmi szövetség" létjogosultságát elutasítókat.

Ahogy megérkezem, mit látok? A magyar gárda a rendőrséggel karöltve zárta le amblokk a Markó utcának a Fővárosi Bíróság előtti szakaszát. (A Bihari János és Nagy Ignác utca között.) A bíróság épülete előtti járdaszakaszt a rendőrség, a Xantus János középiskola  előtti szakaszt pedig a gárdisták tartják felügyeletük alatt: a kordon-bejáratoknál egyik oldalon a rendőrség, a másik oldalon pedig a gárdisták nem engednek be akárkit.

Hm. No lám, máris itt tartunk. A gárda a rendőrség segéderője.

Még mindig inkább a rendőrökhöz megyek oda, megtudakolni a tényállásokat, bár a jelek szerint egyik rendfenntartó egyenruha olyan, mint a másik. Kérdem, hogy hogyan lehet bemenni. Mondják: aki rajta van a listán. Hm. "A lista." Ha egy másik életem lenne, azt annak szentelném, hogy a "rajta lenni a listán" kifejezés a történelem során mikor milyen jelentéssel töltődött fel.

A gárdistákhoz nem megyek oda tudakozódni. Gondolom, nem respektálnák a "Soha többé fasizmust" kitűzőmet. Gyáva vagyok, igen. Sz@r alak.

Így csak téblábolok, nézgelődök, fotózgatok, körbekerülök a Stollár Béla utca felé, és a lezárás másik oldalán is bámészkodom kissé. Ott is ugyanaz: balra, a gimnáziumnál a gárdisták állnak a kordonbejáratnál, jobbra, a bíróságnál pedig a rendőrök. Hát, szépen összedolgoznak. Öröm nézni. Ugye, hogy lehet itt rendet tartani, csak egy gárda kell a rendőrség kisegítésére. Ugyan miért is kéne a gárdának feloszolnia? A rendőrség úgyse győzi a munkát, létszámhiánnyal küzd, a gárda meg nem is terheli a költségvetést (közvetlenül). Társadalmi munkában rendfenntartók. Hát lehet ennél jobb megoldás? Ugye, hogy nem.

A kordonon kivül, ahol én is bóklászom, nemigen van élet. Egy nő épp az mszp-t szapulja, a másik meg a cigányokat. Abban megegyeznek, hogy mindegyik csak a becsületes, dolgozó magyar embereket lopják meg. Egy Kossuth téri bentlakásos tüntetőnek látszó ember arról próbál meggyőzni, hogy a gárdisták saját két kezük munkájával készítik az egyenruhát, a bakancsot, meg mindent. Hogy tévedek, amikor azt hiszem, hogy micsoda pénzek kellenek ezekhez a masírozásokhoz, avatásokhoz, megmozdulásokhoz. Nem vagyok meggyőzhető. Ebben maradunk.
Egy másik odaszól neki, hogy július 4.-én délután 4-kor kenyeret oszt a gárda a Kossuth téren. (Hát igen, elég hajléktalan kinézete van, ott a helye.)

Az egyik kordonbejáratot felügyelő gárdacsoport felől hallom: né már, egy hülye fényképez itt bennünket. Hm. Nem először tapasztalom, hogy a gárdások nem szeretik a fényképezőgépet. Érdekes. Tán nem tudják, hogy a gárda címerében(?)  az első vörös sávban mindjárt az első oroszlán a katonai(?!) erények közül a bátorságot jelképezi?

Egy járókelő hölgy meg azt hiszem, azért áll meg, hogy ne zavarjon a fotó elkészítésében. Ebben a hitben köszönöm meg neki, de ő ideszól: nehogy rajta legyek a képen!

Egy idő múlva mégis visszamegyek a rendőrségi bejárathoz - a kíváncsiság nem hagy nyugodni. Kérdem: a másik oldalt a gárdisták felügyelik? A kis fiatal rendőr rögtön leszögezi: nem ugyanaz a cég vagyunk. Khm - nem tudom magamban tartani: hát még talán nem. Szerencsére. De ami késik, nem múlik. Mindenesetre a látszat tökéletesen egy cégnek mutatja már most is őket. Azért még forcérozom egy kicsit: ott csak azok mehetnek be (át), akiknek a gárdások engedélyezik? Netán területfoglalási engedélyük van? Kitérő a válasz: az a hely lett nekik kijelölve. Nem faggatom tovább, de még lehetne: és ugyan mire? Hogy ott hatóságot játszanak? Vagy mi?

Eh, hagyom! Nem kell itt semmi szó, a látvány mindent elmond: a rendőrség és a gárda együttműködik a rendfenntartásban. Oszt jó napot.

Társaimnak meggyőződéssel jelentem ki: két kifejlete lehet a napnak: vagy jóváhagyják a működésüket, vagy elnapolják a tárgyalást akármilyen ürüggyel. Utóbbit tartom valószínűbbnek. Azóta már tudom: bár így lenne telitatalálatom a lottón! A tárgyalást elnapolták szeptember 1-re. Olyan nevetséges ürüggyel, hogy halálra kacagom magam. Ha én, egy pondróállampolgár nem jelenek meg egy tárgyaláson, akármilyen érintettséggel, hát attól koldulok. A gárdapernél pedig ez úgy kell a bíróságnak, mint egy falat kenyér: Ah, a mai napot is megúsztuk! Nem kellett dönteni! Pompás! Mehetünk nyaralni!

Hát, nem tudom, mit is mondhatnék? Egyetlen megoldása van (lenne) a problémának. Több száz, több ezer demonstrálónak kellene ott lennie minden gárdamasírozáson, minden gárdaavatáson, minden gárdaperen, akik kinyílvánítják azt az óhajukat, hogy a magyar nemzet érdekeiért/védelmében ne bakancsos, nyilasnak látszó militáns csapatok mozduljanak. De nem vagyok egy álmodozó alkat. Már.

Ezért ezúton is kérem azok jelentkezését, akik Ausztráliába akarnak kivándorolni.
Csatlakoznék hozzájuk.
Nem akarom megvárni a teljes újjászületést.
 

_______________________________________________________________________________
Kapcsolódások:
Gárda-per: a hallgatóság dőlt a röhögéstől(Stop.hu)
Szeptemberig még biztosan lesz Magyar Gárda(MTV.hu)
Magyar Gárda per: halasztás (HVG.hu)