Izgatottan készülök, hogy a 2. éjszakát is együtt tölthessem Viktóriával. Pláne izgulok amiatt, hogy levette-e már a köntösét titokban, suttyomban, kandi szemeket kicselezvén,  vagy szemünk láttára fog-e vetkőzni?
Hófehér menyasszonyi ruhájában lesz-e még, vagy már rózsaszín menyecskeruhában?

Az 1. éjszaka tapasztalatai alapján most magamhoz veszek egy zseblámpát, és egy kis létrát (a "fellépőm" :-)). Ma sem megyek 18 órára, hiszen ha már ki/elnyílt, akkor úgyis mindegy, ha még nem, akkor úgyis a sötétedéssel kezdi.

Ahogy odaérek, látom, most több az érdeklődő, már a pénztárnál egy kis sor áll.

És: sokan jönnek már kifelé. Ez némi aggodalommal tölt el. Rosszat sejtek. Már nincs mit látni? Nincs mire várni? Gyorsan az üvegházban vagyok, ott már ismerősként üdvözöl az egyik füvészkerti fiatalember, aki azon melegében közli velem, röviden, tömören: kinyílt.

Ez csak több kérdést generál: no de mikor? Még 7-ről 8-ra virradó éjszaka? Hajnalban? Vagy ma késő détután - meghazudtolva az eddigi megfigyeléseket, miszerint csak a sötétben hajlandó vetkőzni, mint egy szermérmes menyasszony? A mai gyorsuló kornak megfelelően már Viktóriából is kiveszőben a gátlásosság?

No a lényeg: hogy legalább még mutasson valamit magából, mielőtt alámerül. Kérdés: most akkor a termékenység ügyével mi van? Merthogy a 2 éjszaka inkább emiatt kell neki, és nem annyira bujaságból. Ezt elfeledtem megkérdezni a fiatalembertől. Majd legközelebb.

Benyomulok az üvegházba, most sincsenek túl sokan - egyszerre. Viszont sokkal gyorsabb a tömegáramlás, hiszen most nincs már mire várni. Csak meg kell nézni Viktória ruháját, jobbról, balról, elölről, hátulról, mindenhonnan lefotózni és kész.

Kis létrám nagyon hasznos. Sokkal hatásosabb a fellépésem :-) Némelyek azt hiszik, ez is a szolgáltatás része. De magyarázom, hogy én hoztam magammal, a tegnapi este tanulságaképpen. És felajánlom  az épp közelben kattintgatóknak. Egy hölgy nem hallotta a magyarázatomat, majdnem úgy szól, hogy kotródjak már le onnan, mert ő is felül akar emelkedni. Nem pazarlom rá külön az időmet, hagyom emelkedni. Nagyobb baj sose érjen. Megfordult a fejemben: ebből üzletet lehetne csinálni. Létradíjat szedni. De sose volt bennem nyerészkedési hajlam.

Elmenőben még egyszer konzultálok a fiatalemberrel. Ha jól értettem, valamikor késő délután nyílhatott ki (vagy hajnalban? Végülis mindegy: nem láthattam.), mégis jó lett volna 18 órára jönni. Egy biztos: ez a virág már nem ér meg több éjszakát, valahogy egybecsúszott az 1. és 2. fázis, és ez már a menyecskeruha, csak hát nem olyan szabványos rózsaszín, mint ahogy a nagykönyvekben megírták. Mindenesetre holnap este már nem kell jönnöm: nincs miért. Legalább kicsit aludhatok, mert ez az éjszakai kalandozás Viktóriával kicsit strapás, valljuk csak be.

A Viktória-kaland még korántsem ért véget: a következő napok (éjszakák) még izgalmasabbaknak ígérkeznek, két virágkezdemény is hiteget bennünket. És két virág eltérő fázisú virágzása egyidejűleg: na, ez lenne az igazi!

__________________________________________________________________________
Az 1. éjszaka Viktóriával: Viktóriára várva