Véletlenül kattanok rá ismét a Füvészkert honlapjára, és felujjongok: Viktória! Épp a napokban várható a virágfeslés, és épp szabin vagyok, hát ezt nem szabad elmulasztani.
Becsülettel közlik, hogy a növénytől függ az első éjszaka sikere (hát igen, a természetnek megvannak a maga törvényei :-)), tehát számot vetek: inkább kockáztatok, de nehogy lemaradjak. A 2. éjszakára úgyis mennék szintén. És ez a Viktória két éjszakás kalanddal csábít eleve :-)
No meg a Füvészkertben Viktórián kivül is van csodálnivaló.
Mint pl. ez:
Vagy ez:
Esetleg ez:
Netán ez: 
Az üvegházban 8 óra körül még kevesen vannak. A füvészkerti fiatalembertől mindjárt megtudunk Viktóriáról szinte mindent töviről hegyire, magjától elmúlásáig. Még nincs sötét, és Viktória a sötétet szereti, éjszakai életet él. Ezért hát megszemléljük duzzadt bimbóját, az óriási tepsileveleket, és bóklászunk kicsit erre, meg arra. 
Némelyik ember nem készült: reklamál, hogy hol van már a virág.
Mi, a jól tájékozottak 9 óra körül kezdjük elfoglalni lesállásainkat. És nézünk, és lesünk. Szegény Viktória meg csak tűri ezt a nagy kukkolást, cserébe viszont nem mozdul.
Egyes emberek látni vélik (közben ám sötétség borul Viktóriára is), hogy pár millimétert elfordult, meg hogy itt vagy ott már dudorodik valami. Hát bizony: az ember hajlamos kivetíteni vágyait, és nem azt látja, ami a valóság, hanem amit látni szeretne.
Egyik kukkolótárs felveti, hogy a természetes 9 óra tk. a nyári időszámítás miatt 10 óra. Új erőre kapok: hátha Viktória a természetes napjárást követi - nagyon helyesen. Eljön a 10 óra. El is múlik. Viktória - több kevésbé kivetítős kukkolótársammal egyetértünk - valójában nem mozdul. Ha mégis, akkor az a pár milliméter olyan, mint a semmi. Egy fotós hölgy többet tud: ő tavaly is kukkolt, és ilyenkor Viktória már javában mutogatta szirmait.
Többen lankadni kezdünk - próbálunk racionálisan mérlegelni. Egyébként is voltak, akik bejöttek: hol van Viktória? Mi az, hogy még be van takarózva? Jöttek, nem láttak, mentek.
Sok a kisebb nagyobb gyerek is, ezért a felnőtt kísérő némelyike hozza a hírt: a füvészkerti fiatalemberek szerint Viktória 11-ig már nemigen fog kitárulkozni. Akkor meg zár a kert amúgy is. 
Hát szedelőzködni kezdünk. Még a füvészkerti fiatalember lelkére kötjük, hogy reggelre a honlapon jelezzék Viktória állapotát, mégis tudjuk, mire megyünk péntek este: fehér ruhában látjuk-e, vagy már másnaposan, rózsaszínben.
Vannak, akik még nem adják fel, kukkolnak rendületlenül.
Én nagyon drukkolok, hogy ha már eddig nem nyílt meg, akkor ezt az éjszakát már bírja ki, és inkább holnap este mutassa meg magát először.
Legfeljebb még szombat este is elmegyek. Ennyit megér, a Füvészkert is megérdemli a támogatást.
Indulok haza én is, a még mindig felöltözött Viktóriát ott hagyva.
A sötét Józsefváros éjszaka még sötétebb, de hát egyszer élünk. Egyesek szerint.
És egy ilyen jó kis bulit nem lehet kihagyni.
Holnap kiderül, milyen éjszakája volt Viktóriának: menyasszonyi ruháját elhasználja-e, vagy tartogatja-e még magát nekünk péntek estig.
____________________________________________________________________________
Kapcsolódások:
Victoria cruziana
Füvészkert
Kaktusz és virága
A 2. éjszaka: Viktória, te csalfa!
