2008.07.05. szombat délután, Budapest, melegfelvonulás: ma már ez sem a melegségről szól, mint ahogy jó ideje semmilyen ünnepünk sem az ünnepről.
Július 5-én, egy hét múlva ismét balhés szombat délutánnak nézünk elébe (nem kicsit - nagyon!):
Meleg Méltóság Menete + Rendszerváltó Fórum ("egészséges/!?/, és morálisan elfogadható/!?/ emberek vonulása") + Hunnia serege / betyárok (Budaházy-Toroczkai főbetyárok vezetésével). Nem hinném, hogy magyargárdások távolmaradnának. Ők már előző nap kenyeret osztanak a Kossuth téren. Érdekes lenne megfigyelni, hogy vajon kiket tekintenek kenyérre jogosultaknak?
A fenti linkeket ajánlom tanulmányozásra, de pár betyár-mondatot ideidézek, elrettentésül:
______________________________________________
2008. július 5-én meg kell védenünk Magyarország becsületét!
Mi magyar hazafiak ezekben a napokban emlékezünk a pozsonyi csatára, melyben megsemmisítő győzelmet arattak honalapító Árpád fejedelmünk hadai a nyugati seregek fölött. Az újkori magyar nemzeti ellenállás egyik első mérföldköveként pedig, 2002. július 4-én zárták le az Erzsébet-hidat a hazafiak. S most újra itt a feladat előttünk.
Hunnia serege 2008. július 5-én megvédi a magyarok fővárosát!
Hosszú ideje hangoztatjuk, hogy nem fogadjuk el a hatalom kettős mércéjét, amelynek értelmében a deviáns, nemzetellenes erők mindig megbéníthatják Budapestet, nekünk azonban sohasem engedélyezték a hazánk érdekében tartott felvonulásokat. Ezt hangoztatva ütköztünk meg tavaly október 22-én a Nagymező utcában a karhatalommal.
Nem hagyjuk, hogy ilyen-olyan színű külföldi aberráltak erőszakolják rá a maguk idegen és beteg világát Magyarországra.
Azoknak a szlovák, szerb és román szervezeteknek, amelyek felajánlották, hogy maguk tisztítják meg Budapestet a nemzetközi pederaszta-seregtől, ezúton nyilvánosan üzenjük, hogy köszönjük, de a magyar fővárost mi magunk fogjuk megvédeni.
Szükség van minden magyar hazafira! Állj Te is a védők közé, vagy alakítsatok saját szervezetetekből, csoportjaitokból védelmi csapatokat, s jöjjetek július 5-én délután Budapestre az Oktogonhoz!
A kiállás erkölcsi kötelességünk.
Mi ott leszünk.
______________________________________________
Nos, a háború nemhogy folytatódik, de fokozódik.
Megint csak azt tudom mondani, hogy ez az ország megőrült.
A jogszoláltatás rendszere (törvényhozás + rendvédelem + ügyészség + bíróság) úgy, ahogy van, amblokk bábáskodik az ordas eszmék újjászületésénél. Friderikusz szavaival kérdezhetjük: "megőrültünk-e mi itt Magyarországon, hogy büntetlenül engedjük elharapózni a faji gyűlöletkeltést?"
Az én válaszom: igen.
És csak annyit tehetek, hogy én is ott leszek a melegfelvonulásnál, ami mindenről szól ma már, csak nem a melegekről. Ők csak remek ürügy, hogy a "balhitekben hívő, s tajtékzó téveteg" szélsőjobbos csapatok(!) még jobban összekovácsolódhassanak, erősödhessenek, és az ország "elszántan gyalogolhasson bele egy élhetetlen, agresszív, rasszista, szabályok és jól működő intézmények nélküli világba." (Friderikusztól honosítva.) Mint ahogy 60-70 éve masíroztunk bele egy kifordult világba. Hm. Lám: nem kell nekünk egy nagyobb őrült ország csatlósának lennünk, megy ez már nekünk magunktól is. Úgy látszik, kitanultuk a "szakmát".
És Ranschburg Jenő hiedelmét osztva: "...eljutunk egy pogrom közeli hangulatig, egy pogrom közeli állapotig" és továbbvive: ez a "közelség" már egy-egy ökölcsapásnyira, egy-egy molotov koktél dobásnyira van. Persze azt én nem tudom, hogy hány ökölcsapás, rúgás, kődobálás, molotov koktél robbanása kell ahhoz, hogy kimondjuk: ime, megérkeztünk ehhez az állapotig.
És hogy miért kell ott lennem 2008.07.05.-én szombaton délután 15-19 óra között a Deák tértől az Andrássy úton át a Hősök terén? Csak magamat tudom ismételni:
"Németországban a nácik először a kommunistákért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Majd a zsidókért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Azután a szakszervezetisekért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti tag. Később a katolikusokért jöttek, de én nem szóltam, mert protestáns vagyok. Végül értem jöttek, de akkor már nem maradt, aki szólt volna értem."(Martin Niemöller német evangélikus lelkész)
