Ha esetleg valaki lemaradt volna a hírről: Budapestre ( a Rózsadombra ) tegnap(előtt) beszökött az ősz.
Nem tudom, mondtam-e már, Kedves Olvasóm: az Ősz nem az én évszakom. Igaz: a színei csodálatosak. Azt is mondhatnám, ha akarnám, hogy szépek. De nem akarom. Mert utána ott a tél. Hideg és sötét. Esetenként nedves. Az Életben az egyik legrosszabb dolog a hideg, sötét, nedves időjárás. Ezt már csak némi szél(vihar) tudja megfejelni.
Mondtam már: legszivesebben medve lennék. Átaludnám a hideg, sötét évszakot. Kéremszépen, én valami fatális véletlen folytán születtem ide. Európába, Magyarországra. Jelentem: eltévedtem. Vagy a gólya. Biztos vagyok benne, hogy valamilyen mediterrán tájra szántak eredetileg. Ahol az átlaghőmérséklet 20 - 25 fok között van.
Nem tudom, mondtam-e már, Kedves Olvasóm: nem szeretem a hideget. Pláne sötéttel kombinálva. A szélről meg ne is szóljunk.
Ha gazdag lennék, tehetnék felőle: mehetnék a helyemre: egy mediterrán vidékre. Valami latin-spanyol ajkú nép közé. Imádok mindent, ami spanyol, ami latin-amerikai, ami forró, ami élő. Ami életszerető. Még ha az Élet nem is érdemli meg. Az Élet úgy rossz, ahogy van. De. Ha ezzel tisztában vagyunk, onnantól kezdve már nem mindegy? Miért ne vehetnénk fonákán? Oh, Kedves Olvasóm: ha megtapasztaljuk, hogy az Élet sz@rt se ér, onnantól kezdve csupa móka és kacagás minden. Úgy ám!
