[Válaszul strapacus: Fekete métely c. blogcikkére. Is.]
"A köztársasági elnök, a legfelsőbb bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, a bírói kar: egy árva szót nem szól ... A bandák (gárdák) akkor foglalják el az egész országot, amikor akarják. " - mondja strapacus.
És Te, kedves strapacus? És ti? És mi? Civilek? Balpartiak? Jobb érzésű jobbpartiak? Miért nem szólunk egy árva szót se?
Itt, blogcikkek tengerében háborogni nagy kaland! Ez nem "szólás"! Egy webfelületen szövegeket gyártani, csak gyártani, tölteni a tárhelyeket, csak tölteni - ki nem sz@rja le? Kikhez jut el? Hány emberhez? És akikhez eljut? Növelik a blogcsóvát: a hozzászólások gyűlnek, jóízűket bólogatunk, háborgunk - egymásnak. Naja: jó meleg szobában, kényelmes fotelben, vélt védettségben - hát igen! Ez aztán nagy dolgot! Tényleg!
Mire jó, hogy ismételjük egymilliókilenszázezeregyedikszer, hogy a hivatalos szervek (közt.elnök, jogalkotók, jogalkalmazók) hagyják, segítik a tendenciát erősödni már évek óta? Mit reméltek ettől? Csodát? Hogy egy szép nap arra ébrednek a bírók, hogy a törvény betűjénél többet illik látniuk? Vagy hogy többé nem félnek a jobbos nyomástól? Hogy nem hagyják többé magukat megfélemlíteni, hanem hirtelen bátran felvállalják a függetlenségüket?
Mégis meddig akartok a csodára várni? Még mindig nem látjátok, hogy nem jön? Nem akar jönni?
Mikor jöttök már rá, hogy nincs más, mint civil mozgalmat indítani?
Hogy nincs más, mint szerveződni?
Hogy késő? Ez csak kifogásnak jó! Ilyesmire sosincs késő!
Hogy nincs, aki hív? Aki helyettetek megszervezi? Nincs! Nektek, magatoknak kell!
Kellene.
Tessenek mondani, kedves parttársaim, hol voltatok szombat délután? Miért nem jöttetek? Miért nem mozdultatok? Miért nem akartok mozdulni? Miért nem akartok szerveződni? Miért pusztába kiáltott szó Gyurcsány Ferenc újra és újra ismételt tanácsa, hogy "Szerveződjetek!"?
Hogy jobbosok fanyalognak, azt még megértem. Ők hitből teszik. Hogy szdsz-esek fanyalognak, azt is megértem. Ők megélhetésből teszik.
Hogy nekik snassz, ha Gyurcsány Ferenc mondja, és akkor csak azért se - értem.
De hogy ti, parttársaim, a fületek mellett engeditek el? Ezt nem tudom elfogadni! Bár az okait értem: kényelem, önállótlanság, félelem, gyávaság, lustaság, önérdek.
De akkor ne tessenek háborogni! Nincs rá jogalapotok! Vagy mert jól hagzik? Mert szép blogcikkeket lehet írni? Frankó hosszászólásokat hozzá?
Nem hihetem, hogy nem értitek: a demokrácia nem arról szól, hogy valaki majd tálcán hozza elénk a sültgalambot és nemhogy a szánkba rakja, de még meg is rágja helyettünk! A demokrácia felé vezető út nem rózsákkal övezett sétagalopp. A régi, "fejlett" demokráciáknak sem adta senki ajándékba. Megharcoltak érte! Megfizettek érte! Nem otthon, fotelban, félálomban, billentyűket ütögetve várták, hogy egyszer csak kilépnek a lakásuk ajtaján, és azt találják, hogy hopsz, milyen jó kis echte demokrácia van odakünn.
Hol volt, hol van, hova lett az Összefogás Mozgalom, a Tarka Magyar!?
Hol volt, hol van, hova lett a Magyar Demokratikus Charta?
A gárdát és egyéb szélsőségeket, a jobboldalt, a fideszt, Orbán Viktort mi magunk erősítjük, kedves parttársaim.
Mert nem mozdulunk, nem tiltakozunk, nem demonstrálunk - a demokráciáért.
Mert félünk.
Mert lusták vagyunk.
Mert más dolgunk van.
Mert hideg van.
Mert meleg van.
Mert esik az eső.
Mert korán van.
Mert későn van.
Mert csak.
Én már tavaly is egy szál magam mentem a gárda esküvésre - nem találtam társakat a tiltakozáshoz. Most már nem is mentem, egyedül tényleg minek?
Én próbáltam. Próbáltam a szervezést. Nem egyszer, nem kétszer. Erőn felül. Mert úgy tűnt, lehet. Mert mintha némi kis fény pislákolt volna az alagút végén. A szándék, a lelkesedés megvolt a hívó szóra.
Aztán most már nem látom az alagút végét. Amikor arra kerül a sor, hogy tenni is kell valamit érte, mindenkinek, egyenként is, akkor a fény kilalszik.
Kedves Gyurcsány Ferenc!
A balpart nem fog szerveződni! Nem tud, nem akar!
A megélhetési baloldaliak el vannak foglalva a pozícióharcaikkal, anyagi- és presztizs-csatáikkal.
Az "amatőr" balpartiakat ezerféle dolog tagolja szét: önállótlanság, kényelem, félelem, magáncsetepaték, önérdek.
Van, igen, van egy réteg, amely mozdulna, de már koránál, egészségi állapotánál fogva nem tud.
Lehetne, igen, lehetne fiatalokat is hívni, meggyőzni, hogy balparton lenni nem ördögtől való. Van, igen, van egy réteg, amely tudna mozdulni, tenni hívó szóra. De nincs (elég) "mozdító", nincs elég "hívó". Egy-két ember ezt nem győzheti.
Igen, a gárdák bármikor elfoglalhatják az országot. Ha előbb nem is, de 2010-ben. A baloldalnak nem lehet örök szövetségese a szerencse. Amije van még, az a fejsze. Amivel maga alatt vágja a fát, szorgosan, kitartóan, rendületlenül.
És pár éven belül talán rólunk szól az írás, amiből okulhatnak - mások: "Az embereknek tudomására kell hoznunk, milyen sebezhető a demokrácia. Ami itt történt, fontos figyelmeztetés minden népnek: ne tűrjék a demokratikus intézmények gyengítésének, kijátszásának, semmibevételének legcsekélyebb kísérletét, jelét sem." (Bitó László: A technopuccs dosszié)