[Kaktuszkiállítás, Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, 2008.05.18. Budapest, Füvészkert.]
Gyanús jeleit vélem felfedezni magamban a kaktuszmániának. Legújabbkori kedvenceimmé váltak. Ezért, amikor hírét vettem a Kaktuszkiállításnak, szerét ejtettem, hogy ha záróra előtt nem is sokkal, de mégiscsak szétnézzek közöttük.
Sose voltam még ott, hát kellemeset a kellemessel kötök össze: elkocogok ide a szomszédba, a Füvészkertbe, tüskenézőbe. (Khm. Vagy tövis? Tudom, van különbség közöttük tudományosan, de hát én csak azt tudom biztosan: mindegyik szúr. ****)
Tenyérnyi hely a sötét (és valljuk be: meglehetősen mocskos) Józsefváros mélyén (lásd még: nyócker): egy kis oázis, egy piciny csoda: a Füvészkert *.
Sok időm nincs, máskor majd visszatérek csak Füvészkert-nézőbe, most a kaktuszokra startolok. Ha a kiállítás térbeli kiterjedését nézem, nem nagy az egész. Tenyérnyi kiállítás a tenyérnyi oázisban.
Először csak terepszemlét tartok, nagyjából áttekintem, mi és meddig. Már első látásra is lenyűgöző. A természet hihetetlen sokfélesége, és még hihetetlenebb tökéletessége.
És persze felmérem a fotózás lehetőségeit. Félfüllel hallom az egyik kiállítót, hogy épp fotósokról beszélnek - nem egyértelmű, hogy szabad-e. Hiszen abban igaza van, hogy konkurencia is kémkedhet itten.
Egy kis tébláb után mégiscsak elkezdem kérdezgetni előbb egyik, majd másik kaktusz-gazdát, szabad-e? Valószínűleg nem látszom ellenséges kaktuszásznak, így aztán elkezdem. No de melyiket? Egyik lenyűgözőbb, mint a másik. Ennyit képtelenség megörökíteni. Próbálok szelektálni. Próbálom kinézni a legérdekesebbet, legszebbet - de hát mind az.
Van, amelyiket nem is nézném kaktusznak. Talán mert nem is az? Vagy csak tövis nélküli rokon?
Számomra mégis a legizgalmasabbak a tövisesek. Főleg, amelyiknek virága van. Ennek a ténynek van valami áthallása. Szúr: barátságtalan, introvertált. Csodás virággal nyílik a világra: (rejtett? belső?) értékei vannak.
Nincs erre a szépségre szó, ezt csak mutatni lehet.**
És a tökély. Nem is értem, miért kell tönkre vágni élőhelyünket, a Földet.
No persze, nem tudom, kaktuszkodásból mennyire lehet megélni. Egyik kiállítóval kissé elcsevegek, hogy is van ez a kaktuszokkal. Villamosmérnök volt (most nyugdíjasnak sejtem - ezt nem kérdeztem meg), és most kellemes kikapcsolódás annyi év munkája után a kaktuszokkal bíbelődni. Munka van velük, de nem vészes. Ő inkább csak hobbikaktuszász. Nem megyek bele a téma sűrűjébe, hogy meg lehet(ne)-e ebből élni, és mennyire. Viszont azon veszem észre magam, hogy elcsábulok. Alig van nálam pénz, direkt, hogy ne költhessem. Viszont egy minipéldányra futná. Igen, vennem kell legalább egyet - a szépségből ha egyet is, de kell vinnem élőben is, nem csak képeken. Persze a választás is nehéz. Hiszen rengeteg, rengeteg csodás és különös...
Aztán mégiscsak kiválasztok egyet. Íme, a kis vásárfiám.
Úgy tűnik, hamarosan fog több virágot is nyitni. Vajon milyen lesz? *****
Egyelőre naponta lesem, hogy ezek a rügyféleségek szétbomoljanak. (Az biztos, hogy nem mondom neki: "Ne bomolj!" :-))
Nem tudom, megfigyelted-e már, Kedves Olvasóm: a természet kellemes hatással van megviselt idegeinkre. Valamiféle ősnyugalom, ős-szabadság, vagy ilyesmi sugárzik át a természet egy sajátos, kevésbé sikerült képződményébe, az emberbe. Persze, lehet, hogy erre kell fogékonyság, vagy csak egyszerű figyelem, másképp látás. Más-állapot :-) Részemről sok pszichés problémára tudnám ajánlani a természet lágy ölére való kirándulásokat. (Amíg még van.) Nekem is többet kéne, nyugtató mű-szerek helyett.
De hogy visszatérjek helyszíni beszámolómra, nem tudtam záróráig csodálni a kaktuszokat, és a befogadó oázist - a természet most is megmutatta: ő a főnök. Hirtelen, gyors kis vihar, záporeső csapott le, ami épp addig tartott, hogy a záróra elérkezzen. De majd visszamegyek később, mert további csodákat láttam ott, melyeknek e-lenyomatát el kell tárolnom. Hogy bármikor felidézhessem: mennyire távolodunk e gyönyörűségektől.
(Kissé disszonánsnak vélhetnők, hogy e blogcikk fölött, mely a szépséget szemlélteti, ott olvasható az alapvetésem: "az élet nem szép, de érdekes". Ha az élet és a természet definícióját azonosnak tekintenők :-))
A teljes képanyag itt található.
Köszönet a kaktusz-gazdáknak - nélkülük nem jöhetett volna létre az album. Se:-)
___________________________________________________________________________
* Hivatalos nevén: Eötvös Loránd Botanikus Kert - de hát ez kimondhatatlanul hosszú! Nyelvtanilag is érdekesebb szó a "Füvészkert". Bizonyára a "madarász", és társai mintájára született. Hm. Aki füvekkel foglalkozik, az füvész. Aki madarakkal, az madarász. Hm. És aki kaktuszokkal?
** A Füvészkert honlapja méltó a témájához: nagyon kellemes a szemnek a szín- és formavilága, elrendezése, áttekinthetősége. Alaposabb, funkcionális vizsgálatnak egyelőre nincs időm alávetni, talán később. Persze, azért máris látszik egy kis bibi, a lap alján némely elem egymásra csúszik. De hát semmi sem lehet tökéletes. (Rajtam kívül :-))
*** Lám, mégiscsak nagyszerű dolog, ha minden érzékszervünk működése rendben van. Mégiscsak van abban nagy igazság: az épség, egészség a legfontosabb. Lásd még: materializmus. A lélek, az intellektus kőkeményen a vegetatív szisztémától függ. Élni sem tud nélküle :-) Csak az ember mindig elfelejti ebben a rohangászós világban, és olyasmik miatt nyavalyog, amik eltörpülnek a természet, az anyagi világ törvényeinek kérlelhetetlensége mellett. Az Univerzum tér- és időbeli távlatairól meg ne is beszéljünk.
**** Időközben mégis utánanéztem a tüske kontra tövis dolognak, és épp egy kaktusz-vonatkozású leírást találtam: "Tövis vagy tüske?". Ez alapján közlöm a Kedves Olvasóval (is): a kaktusznak tövisei vannak. A rózsával ellentétben, aminek tüskéi. De a "Nincsen rózsa tövis nélkül" örökzöldséget útjára indító őseink hiányozhattak a biológia óráról, amelyiken ezt tanították. Az angolok viszont bölcsen kikerülték ezt a problémát, borsóra(?) vetítve a nagy igazságot: "every bean has its black" :-)
____________________________________________
[Első publikálás: 2008-05-24 00:28]
***** Hogy milyen lett, íme, itt látható: Kaktuszom, virágom
Először csak terepszemlét tartok, nagyjából áttekintem, mi és meddig. Már első látásra is lenyűgöző. A természet hihetetlen sokfélesége, és még hihetetlenebb tökéletessége.
És persze felmérem a fotózás lehetőségeit. Félfüllel hallom az egyik kiállítót, hogy épp fotósokról beszélnek - nem egyértelmű, hogy szabad-e. Hiszen abban igaza van, hogy konkurencia is kémkedhet itten.
Egy kis tébláb után mégiscsak elkezdem kérdezgetni előbb egyik, majd másik kaktusz-gazdát, szabad-e? Valószínűleg nem látszom ellenséges kaktuszásznak, így aztán elkezdem. No de melyiket? Egyik lenyűgözőbb, mint a másik. Ennyit képtelenség megörökíteni. Próbálok szelektálni. Próbálom kinézni a legérdekesebbet, legszebbet - de hát mind az. Van, amelyiket nem is nézném kaktusznak. Talán mert nem is az? Vagy csak tövis nélküli rokon?
Számomra mégis a legizgalmasabbak a tövisesek. Főleg, amelyiknek virága van. Ennek a ténynek van valami áthallása. Szúr: barátságtalan, introvertált. Csodás virággal nyílik a világra: (rejtett? belső?) értékei vannak.
Nincs erre a szépségre szó, ezt csak mutatni lehet.**
És a tökély. Nem is értem, miért kell tönkre vágni élőhelyünket, a Földet.
No persze, nem tudom, kaktuszkodásból mennyire lehet megélni. Egyik kiállítóval kissé elcsevegek, hogy is van ez a kaktuszokkal. Villamosmérnök volt (most nyugdíjasnak sejtem - ezt nem kérdeztem meg), és most kellemes kikapcsolódás annyi év munkája után a kaktuszokkal bíbelődni. Munka van velük, de nem vészes. Ő inkább csak hobbikaktuszász. Nem megyek bele a téma sűrűjébe, hogy meg lehet(ne)-e ebből élni, és mennyire. Viszont azon veszem észre magam, hogy elcsábulok. Alig van nálam pénz, direkt, hogy ne költhessem. Viszont egy minipéldányra futná. Igen, vennem kell legalább egyet - a szépségből ha egyet is, de kell vinnem élőben is, nem csak képeken. Persze a választás is nehéz. Hiszen rengeteg, rengeteg csodás és különös...
Aztán mégiscsak kiválasztok egyet. Íme, a kis vásárfiám.
Úgy tűnik, hamarosan fog több virágot is nyitni. Vajon milyen lesz? *****
Egyelőre naponta lesem, hogy ezek a rügyféleségek szétbomoljanak. (Az biztos, hogy nem mondom neki: "Ne bomolj!" :-))Nem tudom, megfigyelted-e már, Kedves Olvasóm: a természet kellemes hatással van megviselt idegeinkre. Valamiféle ősnyugalom, ős-szabadság, vagy ilyesmi sugárzik át a természet egy sajátos, kevésbé sikerült képződményébe, az emberbe. Persze, lehet, hogy erre kell fogékonyság, vagy csak egyszerű figyelem, másképp látás. Más-állapot :-) Részemről sok pszichés problémára tudnám ajánlani a természet lágy ölére való kirándulásokat. (Amíg még van.) Nekem is többet kéne, nyugtató mű-szerek helyett.
De hogy visszatérjek helyszíni beszámolómra, nem tudtam záróráig csodálni a kaktuszokat, és a befogadó oázist - a természet most is megmutatta: ő a főnök. Hirtelen, gyors kis vihar, záporeső csapott le, ami épp addig tartott, hogy a záróra elérkezzen. De majd visszamegyek később, mert további csodákat láttam ott, melyeknek e-lenyomatát el kell tárolnom. Hogy bármikor felidézhessem: mennyire távolodunk e gyönyörűségektől.
(Kissé disszonánsnak vélhetnők, hogy e blogcikk fölött, mely a szépséget szemlélteti, ott olvasható az alapvetésem: "az élet nem szép, de érdekes". Ha az élet és a természet definícióját azonosnak tekintenők :-))
A teljes képanyag itt található.
Köszönet a kaktusz-gazdáknak - nélkülük nem jöhetett volna létre az album. Se:-)
___________________________________________________________________________
* Hivatalos nevén: Eötvös Loránd Botanikus Kert - de hát ez kimondhatatlanul hosszú! Nyelvtanilag is érdekesebb szó a "Füvészkert". Bizonyára a "madarász", és társai mintájára született. Hm. Aki füvekkel foglalkozik, az füvész. Aki madarakkal, az madarász. Hm. És aki kaktuszokkal?
** A Füvészkert honlapja méltó a témájához: nagyon kellemes a szemnek a szín- és formavilága, elrendezése, áttekinthetősége. Alaposabb, funkcionális vizsgálatnak egyelőre nincs időm alávetni, talán később. Persze, azért máris látszik egy kis bibi, a lap alján némely elem egymásra csúszik. De hát semmi sem lehet tökéletes. (Rajtam kívül :-))
*** Lám, mégiscsak nagyszerű dolog, ha minden érzékszervünk működése rendben van. Mégiscsak van abban nagy igazság: az épség, egészség a legfontosabb. Lásd még: materializmus. A lélek, az intellektus kőkeményen a vegetatív szisztémától függ. Élni sem tud nélküle :-) Csak az ember mindig elfelejti ebben a rohangászós világban, és olyasmik miatt nyavalyog, amik eltörpülnek a természet, az anyagi világ törvényeinek kérlelhetetlensége mellett. Az Univerzum tér- és időbeli távlatairól meg ne is beszéljünk.
**** Időközben mégis utánanéztem a tüske kontra tövis dolognak, és épp egy kaktusz-vonatkozású leírást találtam: "Tövis vagy tüske?". Ez alapján közlöm a Kedves Olvasóval (is): a kaktusznak tövisei vannak. A rózsával ellentétben, aminek tüskéi. De a "Nincsen rózsa tövis nélkül" örökzöldséget útjára indító őseink hiányozhattak a biológia óráról, amelyiken ezt tanították. Az angolok viszont bölcsen kikerülték ezt a problémát, borsóra(?) vetítve a nagy igazságot: "every bean has its black" :-)
____________________________________________
[Első publikálás: 2008-05-24 00:28]
***** Hogy milyen lett, íme, itt látható: Kaktuszom, virágom
