Avagy: Majdnem jó film
Másodjára már nem éreztem annyira a gyengeségét. Lám: az embert hozzá lehet szoktatni az igénytelenséghez. (Lásd még: bulvárosodás.)
A véleményem mégsem változott. A Csak szex és más semmi c. film egy jó közepes osztályzatú. No persze, ma a film eladhatóságára a szex, a csupasz nő(k) - jobb esetben: csupasz férfi(ak) -, a vértől, erőszaktól csöpögő képek tuti tipp. Más nem is kell a nézettséghez. Jó esetben nincs mind a három építőelem egyszerre beleszuszakolva a filmbe (nincs is akkora kasszasikere!). Jobb esetben azért mégis csak van benne valami érdemi tartalom, cselekmény, neaggyisten valami mondanivalónak, gondolatébresztőnek(*) látszó vonulat. Ez utóbbi már elég elavult dolog, de azért mégiscsak előfordul, hogy a filmcsinálók kockáztatnak.
A neten megtalálható már töméntelen kritika, vélemény a filmről, most itt lesz még egy. Amelyekhez a Port.hu vezet, az mind agyondícséri. Hát én nem annyira.
Persze, én nem vagyok egy vájtszemű, szakmailag "fertőzött" hozzáértő, csak egy egyszerű néző. Úgyhogy ez szolgálhat mentségemre.
Alapjában a film jó. Lehetne. A sztori, az alapötlet, a cselekmény rendben lenne. Némi mondanivaló is lappang benne. Vannak benne jó poénok. Ilyen pl. az erkélyre kizárt félpucér nő, és az uccca emberének találkozása, meg hát a villanykapcsolós "szexjelenet" fantasztikus ötlet. És nem is a natúr szexábrázolás, hanem ennek a villanykapcsolóra való átlényegítése. Ezeket a poénokat nem tudja kioltani a gyenge játékmód. Mert az bizony elég gyengécske. Hiányzik belőle valami. Az élet.
Kivétel néhány szereplő.
Gesztesi Károly(a filmbeli rendező) a csúcs. Tökéletes, hiteles, élő a figura.
Kisebb szerepekben, de hasonlóan jók még:
- Jordán Adél (a film honlapján: Adéll - is), a kevésbé tehetséges, de ezt annál nagyobb törleszkedéssel kompenzáló színésznő szerepében - eddig őt még nem is ismertem
- Czapkó Antal a török kifőzdés fiú szerepében, akiről szintén nem halottam eddig, ezért most a netes infó megtalálásáig bizonytalan voltam atekintetben, hogy nem echte török-e tényleg.
Az ő játékuk viszont csak még jobban éreztette a többiek élettelen, lanyha játékát.
Dobó Kata számomra eddig is csak annyit jelentett a filmekben, hogy nincs más dolga (és tehetsége), minthogy sejtelmesen, esetleg szexisen néz (ez utóbbit inkább a férfiak tudják eldönteni), hogy arcával, testével a női húst mutassa a vásznon - slussz. Ebben a filmben legalább szó szerint a testére szabták a szerepet: férfiak testi vágyainak a céltáblája, és a figura mindent el is követ, hogy céltábla legyen. Hát istenem, vannak ilyen egydimenziós "színészek", akik csak azt tudják adni, mi lényegük. Pláne, ha e tehetségük erdeményeképp hónuk alá nyúlnak neves szponzorok.
Azonban az öngyilkossági akció, ahol már komolyabb, mélyebb ok-okozati és átélési kapcsolódások kellenének, már halovány, fakó. Dramaturgiailag is. Mit várhatnánk akkor szegény Dobó Katától, hogy jobban megértse, sőt nekünk átadja, hogy mi miért is történik.
Itt van viszont a két főszereplő:
Azt tudom mondani: tisztes iparos munka.
- Schell Judit számomra nemigen ismerős máshonnan, de legalábbis nem volt oka, hogy megmaradjon emlékezetemben. És hát bizony ebben a filmben sem győzött meg arról, hogy érdemtelenül felejthettem el.
- Ott van viszont Csányi Sándor. Őt a Kontroll** c. film hagyta maradandó nyomként emlékeimben. Aztán láttam még a Rokonok c. filmben. Csak megerősítette emlékeimet: Csányi jó színész. Ami persze nem jelenti azt, hogy ő nem pénzből él. Nyilván el kell vállalnia olyan szerepeket is, amik - esetleg rajta kivül álló okokból - nem találkoznak vele.
Mindkét szereplővel ugyanaz a bajom, mint az egész filmmel amblokk: az élet hiányzott belőlük. Az életszerűség. Még akkor is, ha mindkét szerep valamiféle unottságot, fásultságot, rezignáltságot kíván.
Az is lehet, hogy alapvetően az csapja agyon a filmet, ami a mai magyar filmeket általában: a szövegmondás. Leginkább az érezteti: a színész nincs ott a figurában. Valahol a szövegkönyben lehetnek a gondolatai, hogy azt szöveghűen "fel tudja mondani".
Két eset van: vagy ilyen utasítást kapnak, vagy nem elég jól tanulták meg a szöveget. Merthát az elsőként említett 3 színészt is ugyanaz instruálta, gondolom.
Ők mégis élnek a szerepben.
Persze nem tudhatom, hogy valójában miért is sikeredett így a film. Lévén a film csapatmunka, akármelyik közreműködő személy (team) bármelyik munkafázisban (szereplőválasztás, rendezés, dramaturgia, színészvezetés, vágás - már amennyire én értek hozzá) elronthatja. De a néző szempontjából ez tökmindegy. Mint ahogy pl. egy tévékészüléknél se érdekelnek bennünket azalkatrészek, a gyártási munkafázisok: jól működik-e vagy sem, csak ez a fontos.
________________________________________________________________________
* A gondolat ébresztése a legkevésbé célja a mai filmgyártásnak, sőt ellenkezőleg: az elaltatása annál inkább. Az igénytelenségre való nevelés megy ezerrel - azt könnyebb, olcsóbb kiszolgálni, gyorsabban nő a profit.
** Istenem, az aztán a film! Soha nem tudok vele betelni! Nem tudom, az újkori filmcsinálók valaha is meg tudják-e annak a szintjét közelíteni!
