Avagy: hangszerelések kapitalizmusra.
Merle Travis: Sixteen Tons | Republic: 16 tonna feketeszén |
Funk Como Le Gusta - 16 toneladas | Johnny Cash: Sixteen Tons |
Szeretem ezt a dalt. Tk. azt is mondhatnám: ez a bérrabszolgák himnusza.
Érdekes volt a YouTube-on összevadászni a dal variációit. Elég vegyes a színvonal, úgy vélem, sikerült a legjobbakat megtalálnom. Talán a Johnny Cash változat tetszik a legjobban. A Republic képanyaga lenyűgöző.
Az elektronikus "írásban" ez a fantasztikus: szerves egységben, rendszerben lehet kifejezni amit akarunk: írott szöveg + kép + hang. Bár nem kis munka ez se, de ha valaki belejön, akkor mégiscsak kisebb költségű és egyszerűbb kifejezési mód a hagyományos eszközöknél, ahol külön birodalmai és sápszedői vannak a papír-, a kép-, a hangváltozat megjelenésének.
Verhetetlen kifejezési eszköz az e-felület, az internet: közvetlenül az alkotó kezében vannak az eszközök (khm. mármint aki megtanulja használni), melynek segítségével közvetlen kapcsolatba léphet közönségével. Direct line az alkotó és művének befogadói között.
Hát nem nagy dolog? Ebben az értelemben az alkotónak az internet valóban a korlátlan szabadságot jelenti: nem szól bele és szedi a sápot kiadó, terjesztő, meg ki tudja még ki-mi. Persze igaz: így viszont a megélhetése sincs annyira biztosítva, ha mindent elérhetővé tesz. No de hát itt is meg kell találni azokat a másfajta módokat is, amelyek biztosítják a munkájához, életéhez a szükséges anyagi feltételeket.