A tömegközlekedés (lásd még: BKV) - itt lehet csak életközeli élményeket szerezni igazán!
Az élet sűrűje.
Kivételesen (remélhetőleg átmenetileg kissé rokkant lévén) ülök a buszon. Mögöttem érdekes párbeszédre leszek figyelmes. Egy nő, és egy férfi. Nem is látom őket, mert ők is háttal ülnek. De a hang elegendő. Lenne. De csak a nő hangja vet fülemnek is érthető hullámokat, a férfidörmögés nem. De ez is elég.
Sokmindenről szó esik.
Ami a legjobban megfogott: 22 éves lányunokájának eszébe sincs férjhez menni. Ő nem lesz senki férfi cselédje, ő nem mos, főz, takarít egy férfira se.
Van egy jó munkája, éli világát, nem kell a szolgasors.
Hát mit mondjak: szivemből szólott.
Persze még fiatal is a cselédsorsra.
Kérdés, hogy mikor fogja a női lét nagy csapdája: a gyermek utáni vágy (lásd még: anyai ösztön) ezt az egészséges önérzetét földbedöngölni, és megalkuvásra kényszeríteni, és egy férfi, ill. a család rabszolgájává tenni. Mert ez az ár, amit nagy eséllyel fizetnie kell a gyermekért.
Hacsak nem lesz valami kivételes szerencséje.
