e-Vita

[2003.01.16]
Újra itt a tél, beköszöntött a rossz idő kicsiny községünkbe.

A "Részletek"-re kattanva bővebben:

Sokakat váratlanul ért a korai hűvös idő. Sok helyen lehet esténként füstölő kéményeket látni. A nap csak nagyon ritkán mutatkozik. A szürke felhőktől pedig nem látható, a Juhász Gyulát is megihlető, csodálatos téli kék ég.
Forrás: teszt hír

Nos, hát kéremszépen: a "Helyi hírek" rovat aktualitásánál már csak információgazdasága nagyobb. Talán. Esetleg fordítva.
Külön érdekesség a hírek "forrása".
Azért legalább tudósíthattak volna a nagytályai tavaszról, nyárról, sőt talán az őszről is.
Bár lehetséges, hogy ilyen "aktualitások" nem voltak a "teszt hír" nevű forrásban.

Másik érdekesség a "A portál az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával készült." nevű mondat. Bár nem vagyok teljesen biztos a "portál" szó jelentésében, de kicsit szörfölve a felületen úgy érzem, mintha egy kissé nagyképűen lenne annak nevezve e szerény webzug. A kistérség egyéb településeire kattanva pedig több helyen a linkgyűjteményben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium is szerepel, ami már rég nem létezik.

Interaktivitásnak, e-kapcsolati lehetőségnek nyoma sincs. Sehol egy email-cím. (Legalábbis nem lelek "Kapcsolat"-hoz, "Elérhetőség"-hez hasonló menüpontokat. Sem.)
Jó lenne tudni első ránézésre, hogy az egyes tartalmakat mikor töltötték fel ("frissítés"  dátuma). Így csak következtetni lehet a "Hírek"-ből.
Olyan apró bosszúságról már nem is beszélek, hogy a (Település)Történet oldalon egy "1972 évi NET határozat" -ra utalásnál jó lenne tudni, mi (volt) az a NET (lásd: újszülött és vicc viszonyát). És nem hinném, hogy az internetre gondolt volna a szövegíró.

Érdekes lenne tudni azt is, hogy a portált ki készítette. Jobb helyeken ezt feltüntetik.
Tán csak nem szégyelli a készítője? Vagy titok? Vagy mi?
Az adófizető polgárnak tán joga lenne tudni ezt.
Is.

Háááát, én úgy gondolom, hogy elég jól megtervezték, elindították ezt a portált.
Évekkel ezelőtt.
Esztétikailag kellemes, áttekinthetően funkcionális a felülete, kézreeső a navigálása, a statikus oldalak tartalma jó része (pl. a helységek története, látnivalói, hivatalai, intézményei) tisztesen be lett gépelve, több helyen fotókkal is illusztrálva. Kérdés persze, hogy ezek tartalma vajon mennyire aktuális (Pl. rendelési, nyitvatartási idő).

Aztán egyszercsak abbahagyták.
Évekkel ezelőtt.
Elfogyott az erőforrás: pénz? lelkesedés? érdek?
Szemmel láthatólag nem törődik a portállal a kutya se.
Kár érte.

Lovasi Ferenc polgármester, és a többiek is gondolhatnának arra, hogy egy kis településnek egyik (ha nem legfőbb) "kitörési" eszköze az internet. Lehetne.

Itt van pl. ez a derelyefesztivál. Legalább jövőre tudnék rákészülni, de ha hiába nézem előre a honlapjukat, akkor hogyan? Csak nem postagalambokkal, füstjelekkel "promotálják" az eseményt?

Háááát, jól nem laktam, de megismertem egy (tetsz?)halott portált.
No és egy újabb adalékkal gazdagodtam a szkepticizmusomhoz az e-közigazgatást illetően.
Nemhogy az egyablakos, de még a többablakos megvalósulását nemhogy közeledni, de távolodni látom inkább.
Elvi síkon jól állunk: újabb és újabb kutatások, tanulmányok, jobb esetben tervek születnek újra meg újra. Gondolom, jó pénzért.
Itt van pl. ez a OneStopGov - egy kutatási projekt az egyablakos e-közigazgatásért , amit nem is nagyon értek. Szerintem nem annyira kutatási, mint inkább megvalósítási projekt kellene. Ill. nem 1-2-3 évente félbehagyni, kidobni az előzőt, hanem folytatni.

Igaz, hogy akkor kevesebben tudnának rajta gyorsan gazdagodni, viszont jóval többeknek kerülne kevesebbe.

Eszem megáll! Pedig nap mint nap tapasztalni, hogy a férfiuralmú média, és szórakoztatóipar csak a férfiakra gondol (férfiak készít/tet/ik férfiaknak), amikor félig-meddig pucér női testekkel teli újságokat, magazinokat,  plakátokat, reklámokat, filmeket, fotókat, műsorokat, show-kat csinálnak. Vagy, mint a cikk is sejteti: azt hiszik, hogy a nők többsége, vagy mindegyike leszbikus. Hát, nem tudom, mikor jutnak el a média férfinemű urai arra a gondolati szintre, hogy a nők bizonyára eléggé nagy hányadát a férfi (test) látványa hozza inkább izgalomba. (Persze a média esetleges nőnemű uraira is rájuk férhet az önálló ötletek bátorsága, mely ahhoz kellene, hogy szakítsanak a férfiszemléletű média-felfogással. )

(Érdekes nyelvi elemei a cikknek az egyemberként és az egyaszonyként szó, no de legyünk jóhiszeműek: a cikk fordítója/beírója óriási felháborodásának (esetleg hahotázásának) közepette annyira sietett, hogy megossza ezt a fantasztikus hírt a nagyérdeművel, hogy elspórolt 3 karaktert.)

Hiszen folytonosan könnyben ázik két szeme pillája neki.
Is.
Egyébként egy igazi ellenzék azt mondaná:
"Nincs fény az alagút végén? Csinálunk! Ha kell, egy másik alagutat is ásunk! Alá."

"Óriási csalódás a Fidesz számára Horváth Ágnes miniszter tevékenysége" mutatott rá Mikola István
Számomra viszont az lett volna óriási meglepetés, ha szegény Fidesz legalább egyszer már nem csalódna végre.
Már csak a változatosság kedvéért is.
Ajánlanám figyelmükbe a mesét a farkast kiáltó emberről.
Ha tanácsadó lennék náluk.
Jó pénzért.

Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ha ebben az 5 tagú csoportban nők is lettek volna, akkor ez az erőszak nem (sem) történt volna meg. (Hacsak nem "házon" belül, de az mégiscsak egy másik kategória.)

Ugye nem kell arra gondolnom, hogy a rendőrségi, belügyi vezetők(akik között alig van nő, ha egyáltalán) azért nem vegyítik jobban a létszám nemi megoszlását, hogy a testületek férfitagjainak kevésbé kelljen visszafogniuk magukat?

(És hasonlókat tudnék mondani a katonai erőszaktevések  ill. a családon belüli erőszak, ill. a pedofília sikeresebb visszaszorításával, szigorúbb kezelésével kapcsolatban.  )

A bíróság legalább ne ilyen nevetséges indokkal tagadta volna meg. Mert a nőknek/gyerekeknek mintha olyan nagyon nehéz lenne kalappal védekezni. Sőt. A nők nemcsak kalapot, hanem kendőt, sálat, egyéb göncöt is felrakhatnak a fejükre anélkül, hogy sanda tekintetek és gúnyos kacaj kísérné e viselkedésüket.
Ahelyett, hogy a bíróság kimondaná a való tényállást, hogy a bebetonozott társadalmi nemi  szereposztásban nő esetében a díszlet- ill. a szexuális céltárgy funkció a legfontosabbak egyike, amelyhez a haj nélkülözhetetlen kellék.
Ellentétben a férfiakkal, akiknél - mint tudjuk - elegendő(?), ha egy fokkal szebbek(ápoltabbak) az ördögnél. Vagy annyi se kell.

Cigánykérdés, romaintegráció (#336 :: 2005.02.28 17:25) - és ime, országosan megmutatkozik:
"Friderikusz Sándor: A szólás szabadsága c. tegnapi adásának [Vérgőz, indulat 2005. február 27.] egyik szereplője a részemről már korábban (...) "értékelt" Tomcat fedőnév alatt megbújó internetes blogfenegyerek, aki persze nem titkolja rendes polgári nevét sem, csak jól elrejti, nehogy már olyan könnyen lehessen tudni egyből, kiről is van szó. Dehát megfigyeléseim szerint a név netfenegyerekeknek nem is fontos. Legfőképpen nem a sajátjuk....mivel a műsorban György Péter, az ELTE Média Tanszékének vezetője gyakorlatilag belefojtotta a mi kedves ifjú elhivatott provokatőrünkbe a szót, nem volt alkalma megtartania kiselőadását, így aztán felrakta azt bloghelyére: Tudományos értekezés a'la Tomcat. (...) Bocsánatot kért az Olah Action feltöltője, Szántó Lajos, aki egy darabig nem vállalta az arcát, nevét. Csak remélni merem, hogy ezennel elindult a felnőtté válás rögös útján. "
Érdekes momentuma a műsornak Tóta W. Árpád megemlítése.
Sőt azt is megtudjuk, hogy Tomcat eredetileg programozó informatikus, de foglalkozására nézve nem kapunk infót, de talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy megélhetési provokatőr. Szántó Lajos foglalkozása számítógépösszerakó. (Azt is mondhatnám: a szakmám szégyenfoltjai.)
Bár ez a megmutatkozás kissé szánalmasra sikeredett, de ráfogja a beszélgetőtársra, a műsorvezetőre, hogy nem engedték neki nagyszerű eszméit, elméletét, tudását a nagy nyilvánossággal megosztania.

"Jól megcsináltuk, ma este robbantunk" (2007. május 9.) - mostmár ezt is lehet.
"Csepelen letartóztatott négy „hazafi” közül - egyikük maga Tomcat - hármat közveszély okozás bűntettének alapos gyanúja miatt tartóztattak le, merthogy bombákat gyártottak."

"Érdekes" védekezés "műtrágyát akart gyártani a csepeli lakásban.", bár én inkább mérhetetlen cinikusnak, vagy inkább pofátlannak mondanám, hogy lám, ti hülyék, mit meg lehet veletek etetni:

Igen, képzeljétek ti kedves barmok, én, a Nagy Tomcat a köztudottan vörös színű hagyományokkal rendelkező Csepelen, egy panellakótelep(lásd még: panelproli) egyik lakásában(!) műtrágyát óhajtok gyártani. Hol itt a probléma? A csontokat meg természetesen antropológiai tanulmányainkhoz spájzoltuk. Végtelenül tombol bennem és barátaimban a tanulási vágy, mi ebben a rossz? Bár mi már így is magasan okosabbak vagyunk nálatok, ti hülyék, már csak felsőbbrendűségünkből kifolyólag is.

És bizony-bizony igaza van, lássuk csak be. Ime, mi mindent meg lehet velünk tenni. Mert (még?) gyávák vagyunk meghúzni azokat a határvonalakat, melyeket az öregebb, tapasztaltabb, fejlettebb demokráciákban már megtettek, amelyek elválasztják a demokráciát annak a  "mindent szabad" értelmezésétől.

Ami biztos: nem elég beszélni róla, "És nem elég akarni: De tenni, tenni kell!"
És nem elég akarni/tenni, az akaratot/tettet láttatni is kell.
Nincs más: demonstrálni kell. Békésen. Kivonulni, felvonulni, naggyűlni, megemlékezni, tiltakozni, békeláncba fejlődni - bárminek nevezzük, de láthatóan-látványosan meg kell mutatni, hogy sokan vagyunk. Még ha nem is elegen, de többen, sokkal többen, mint azok, akik csak rombolással, pusztítással tudják "igazságukat" kifejezni.

Egy békésen demonstráló tömegnek ereje van, hatása van, üzenete van - bármiféle agresszív(nak látszó) momentum nélkül. És ezért megyek most inkább én is a Békeláncot növelni. Úgy érzem, ezzel - ilyesmivel - kell és lehet tenni a "Fortélyos félelem igazgatása" ellen.
Megyek akkor is, ha félek.
Igen, félek.
Félek odamenni, félek nyíltan, védtelenül megmutatkozni.
Nem tudhatom, hogy az októberi, márciusi "szándékváltások" nem ismétlődnek-e meg.

De hiszem, hogy nem elég félni, de menni, tenni kell.

És ezért nem tudok most résztvenni személyesen az egyébként biztosan izgalmas, érdekes, de mégiscsak elvi, szűkkörű (zártkörű?) beszélgetésen.

Érdekes lenne tudni a nő szerepéről: lehet, hogy neki köszönhető, hogy a férj és apa jódolgában szenvedélybeteg ill. depis lett? Talán kezdettől fogva nem kellett volna rászoktatni/eltűrni, hogy neki a családban, otthon, a gyerekkel semmi dolga sincs.