És az is megüti a fülemet, hogy nálunk a nyugdíjkorhatár 57 év - a beszélgetők szerint. Hát én nem tudom, de ahogy kezdek utánanézegetni, hogy mikor is mehetnék nyugdíjba (egyre inkább vágyom rá, mert én is agyondolgoztam már magam rendesen, és úgy szeretnék már egy kicsit pihenni - élni). És bizony én olyasmiket találok a szabályokban, hogy én valamikor majd 60-on túl jó pár évvel "élevezkedhetek" - és hát az még odébb van, és kérdés, hogy megérem-e? Már most tiszta roncsnak érzem magam a hosszú bérrabszolgaság jármában. Úgyhogy nem tudom, kik lehetnek azok a szerencsések, akik 57 évesen nyugdíjba mehetnek.

Persze, ettől még igaz lehet (igaz), hogy a növekedő számú nyugdíjast nem tudja eltartani a fogyatkozó számú dolgozói réteg - ez egyszerű számszaki összefüggés. Ezt szerintem bárki meg is érti. Nem kéne hát olyan érvekkel is ködösíteni, amelyek viszont vitathatók.

A másik: a segélyek rendszere. Amit nagyon másképp kéne alakítani. Mert az mégiscsak kemény, hogy a munkaképes lakosság egyik fele tartja el a másik felét (+ a nyugdíjasokat + a betegeket + a gyerekeket, diákokat). Tehát ez a dolgozó réteg akkora súly alatt roskadozik, hogy nem csoda, ha a nyugdíjat nem is olyan sokáig élvezhetik, ahogy azt az  elméleti közgazdászok elvi síkon gondolják. Mert épp az egyikük példaként említi, hogy az ország nyugati határa közelében élők szépen felveszik a munkanélküli segélyt, miközben átjárnak Ausztriába dolgozni. Na, hát ezt nem kéne hagyni. Ez ami bicskanyitogató, vérlázító. De mégis miért hagyják vajon?

És itt van ez a "segélyért közmunka" kezdeményezés, ami jól felborzolta a kedélyeket. Hát én azt mondom, nem lenne ez helytelen. Amióta az én pedofil drágám abban az élményben részesített, hogy egy ép, egészséges, bőven munkaképes férfi miként tartatja el magát pofátlanul a társadalommal, családdal, élettárssal, puszán csak mert neki nincs kedve dolgozni, helyette azon panaszkodik, hogy milyen kevés a segély, és hogy nem hozzák neki helybe, és a munkanélküliekkel foglalkozó hivatal bemondásra teszi a pecsétet a papírjára, miszerint a szegény munkanélküli térdig koptatta a lábát munka után, de hát ó, minő borzalmas e világ: nem kap munkát seholse... és jó dolgában meg már azt se tudja, mivel szórakoztassa magát - hát mivel mással, mint pl. naphosszat gyerekpornóval... no szóval nekem ne mondja senki, hogy jól van ez így! Mert nagyon nem jól. Elég furcsa és nem túl politikus dolog a romák részéről tiltakozni a munkáért segély gondolata ellen... Már hallom is pl. a gárdát és csatolmányait: na ugye, hogy! Lám, ime:  nincs kedvük dolgozni, eltartatják magukat a társadalommal.

Amint visszanézhető/olvasható lesz (ha nem számolják fel az egész honlapot is, de merem remélni, hogy Fridi ezt csak nem hagyja) ez az utolsó adás, majd még pontosítom/vesézem egy kicsit.
___________________________________________________________________________

Kapcsolódások:
Gyurcsány Ferenc blogja: Friderikusz leköszönő műsoráról