e-Vita

A görög régészek hétfőn arról számoltak be, hogy legújabb kutatásaik szerint teljesen a fantázia szüleménye lehet a Taigetoszról mélybe dobott csecsemők története. (Múlt-Kor, 2007.12.13.)

Hát ennyit arról, hogy mi és hogyan is történt régen. És még régebben.
A történelemben való megingásom a "rendszerváltás" óta kezdődött, és csak erősödik. Amikor az általam átélt korszakról olyanok - akik akkor még nem is éltek - állítanak fölényes magabiztossággal olyasmit, amit én másként éltem meg, akkor régebbi korok "történelmi tényeit" egyre erősödő fenntartársokkal vagyok kénytelen kezelni.
Ez a fenti hír pedig csak fenntartásaimat erősíti.

A történelmi tények nekem a kabátlopás ügyéhez kezdenek hasonlatossá válni: "válámi ván, de nem áz igázi".
Talán csak annyi lehet igaz belőle, hogy valaki valamit lopott valakitől.
Talán.
Talán még a kabát is igaz lehet.
Talán.
De hogy ki lopta kitől...?

Azt hiszem, a történelem nem lehet több, mint társadalmi emlékezet.
A társadalmi emlékezet meg nem más, mint egyes emberek emlékezetének eredője.
Az emberi emlékezet idő- és térbeli változását pedig elég jól ismerjük (lásd még: pletyka).
Történelmi távlatokban ezen változások léptéke megnő. És fokozódik.

A Taigetosz körüli hiedelem valóságtartalma talán csak annyi, hogy volt/van egy ilyen nevű hegy. Ahonnan valakiket valakik ledobáltak.
Vagy maguk ugrottak le.
Vagy csak egyszerűen egy tömegsír van ott. Ahova már eleve halott állapotban dobáltak le embereket.
Vagy bármi egyéb variációt is el lehetne képzelni.
Érdeklődve várom az ötleteket.