Avagy: a tömegközlekedés előnyei.
Újra csak azt mondom:
az autóstársadalom élményszegényebb életet él.
Mert ma is, mi történt: loholok, hogy nehogy egy percet is veszítsek a profittermelés felemelő lehetőségéből, szaladok a buszhoz, felugrom rá (igen, a bokám már ismét engedi a régi szaladós tempómat), keresek kényelmes állóhelyet magamnak, végre sikerül kedvenc szögletembe vackolódnom, és egyszer csak egy érdekes utast fedezek fel, egy férfi egy kislánykával (gyermeke? unokája? - ezt férfinél sose tudni), nekem háttal ülnek, úgyhogy először csak hallás útján keltik fel az érdeklődésemet.
Pár pillanat csak a benyomás: a férfi olyan közönségszórakoztató, közlékeny fajta, aki szereti, ha figyelnek rá, fesztelenül szeret fecserészni, élvezettel közli a saját mondókáját a nagyérdeművel. Ismerős karakter, vannak ilyen emberek - az utasközönség nagy örömére és hasznára, hiszen az utazás egyébként kárbaveszett idejét, unalmát, a napi robotba/ból való közlekedést szinesítik, enyhítik. Pillanatokon belül tudatosul, hogy ez az ember, így féligmeddig háttal, hangról, stílusról mintha egyébként is ismerős lenne. És egy elkapott mondat csak tovább csigáz: a mondatból az utasközönség (és a kislány) arról értesülhet, hogy a buta emberek is szoktak gondolkodni. Hm. Kár, hogy az előzményeket nem hallottam. Hm. Ezt a mondatot azért meg lehetne valamelyest csócsálni. Hm. Ki lehet ez az ember?
Egy érdeklődő utas kérdésének hála megtudhatjuk továbbá, hogy a kislány 2 és háromnegyed éves. Hm. Szokatlan precizitás. Kissé illetlenül, célirányosan kezdem vizslatni oldalvást a férfit (de mert úgyse lát, hát merem tenni), és nini, ki az? Hát bizony, az egy Híres Ember (továbbiakban HE). A TGM. (Tamás Gáspár Miklóst is mondhatnék, csak úgy túl hosszú.)
Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de azért egy HE-vel ilyen közönséges, hétköznapi helyzetben ilyen közelségbe kerülni, látni, hogy pl. ő is utazik, vásárol, eszik, gyereket gardírozik, mint más egyszerű földi halandók - elég furcsa érzés. Az ember nem is hinné, hogy a HE egyik alkotóeleme szintén a sár, és nem csak napsugárból van összegyúrva.
Mostmár kifejezetten fülelek.
És nem haszontalan. Mert lám, mit tudhatok meg pár pillanat alatt: a croassan, amit a kislány majszol, magyarul rongyos kifli, és a szó valami holdkeresztet vagy keresztholdat, vagy mit jelent. (Sajnos nem lelem a neten nyomát...) És a kislányt le is intette TGM: ne előkelősködjék, mondja csak egyszerű magyar névvel: rongyos kifli. Megjegyzem: ez kicsit hosszú név. Esetleg ha rövidítenénk, mondjuk: roki.
Sajnos csak rövid távon utaztak, nem élvezhettük sokáig a jelenséget.
Talán a BKV-nak alkalmaznia kellene utascsalogatóként Híres Embereket, akik csak úgy natúr adnák magukat, esetleg kicsit azért rájátszanának, hogy ők is emberek.
Bár megjegyzem: a 11-es buszba nemigen kell csalogató, gyakran tömve jár, és esetenként még a Híres Ember se férne fel rá.
Mert ma is, mi történt: loholok, hogy nehogy egy percet is veszítsek a profittermelés felemelő lehetőségéből, szaladok a buszhoz, felugrom rá (igen, a bokám már ismét engedi a régi szaladós tempómat), keresek kényelmes állóhelyet magamnak, végre sikerül kedvenc szögletembe vackolódnom, és egyszer csak egy érdekes utast fedezek fel, egy férfi egy kislánykával (gyermeke? unokája? - ezt férfinél sose tudni), nekem háttal ülnek, úgyhogy először csak hallás útján keltik fel az érdeklődésemet.
Pár pillanat csak a benyomás: a férfi olyan közönségszórakoztató, közlékeny fajta, aki szereti, ha figyelnek rá, fesztelenül szeret fecserészni, élvezettel közli a saját mondókáját a nagyérdeművel. Ismerős karakter, vannak ilyen emberek - az utasközönség nagy örömére és hasznára, hiszen az utazás egyébként kárbaveszett idejét, unalmát, a napi robotba/ból való közlekedést szinesítik, enyhítik. Pillanatokon belül tudatosul, hogy ez az ember, így féligmeddig háttal, hangról, stílusról mintha egyébként is ismerős lenne. És egy elkapott mondat csak tovább csigáz: a mondatból az utasközönség (és a kislány) arról értesülhet, hogy a buta emberek is szoktak gondolkodni. Hm. Kár, hogy az előzményeket nem hallottam. Hm. Ezt a mondatot azért meg lehetne valamelyest csócsálni. Hm. Ki lehet ez az ember?
Egy érdeklődő utas kérdésének hála megtudhatjuk továbbá, hogy a kislány 2 és háromnegyed éves. Hm. Szokatlan precizitás. Kissé illetlenül, célirányosan kezdem vizslatni oldalvást a férfit (de mert úgyse lát, hát merem tenni), és nini, ki az? Hát bizony, az egy Híres Ember (továbbiakban HE). A TGM. (Tamás Gáspár Miklóst is mondhatnék, csak úgy túl hosszú.)
Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de azért egy HE-vel ilyen közönséges, hétköznapi helyzetben ilyen közelségbe kerülni, látni, hogy pl. ő is utazik, vásárol, eszik, gyereket gardírozik, mint más egyszerű földi halandók - elég furcsa érzés. Az ember nem is hinné, hogy a HE egyik alkotóeleme szintén a sár, és nem csak napsugárból van összegyúrva.
Mostmár kifejezetten fülelek.
És nem haszontalan. Mert lám, mit tudhatok meg pár pillanat alatt: a croassan, amit a kislány majszol, magyarul rongyos kifli, és a szó valami holdkeresztet vagy keresztholdat, vagy mit jelent. (Sajnos nem lelem a neten nyomát...) És a kislányt le is intette TGM: ne előkelősködjék, mondja csak egyszerű magyar névvel: rongyos kifli. Megjegyzem: ez kicsit hosszú név. Esetleg ha rövidítenénk, mondjuk: roki.
Sajnos csak rövid távon utaztak, nem élvezhettük sokáig a jelenséget.
Talán a BKV-nak alkalmaznia kellene utascsalogatóként Híres Embereket, akik csak úgy natúr adnák magukat, esetleg kicsit azért rájátszanának, hogy ők is emberek.
Bár megjegyzem: a 11-es buszba nemigen kell csalogató, gyakran tömve jár, és esetenként még a Híres Ember se férne fel rá.
