Ha így megy tovább, lassan luxuscikk lesz a tej, és kérdés, hogy meddig engedhetem meg még magamnak az én mindennapi tejemet. A tejen kivül alig van valami, ami nélkül nem tudok élni. Talán még a levegő.
Hát, nem tudom, mi lesz.
Mindenesetre egy kis infót összegereblyéztem Google Mester segítségével, legalább tudjak kicsit többet arról, ami függésben tart. És, érdekes dolgokra bukkantam.
National Geographic 2007.03.02.:
A kőkorszak embere még egyáltalán nem tudta megemészteni a tejet
A mainz-i egyetem kutatója, Joachim Burger a neolitikum korából származó csontvázak genetikai állományának vizsgálataiból az derül ki, hogy a kőkorszak embere felnőtt korában nem rendelkezett a tejcukor(laktóz) lebontásához szükséges laktáz enzimmel.
Bár az emlősök szinte kivétel nélkül isznak tejet, ám születésüket követően fokozatosan elvesztik azt a képességüket, hogy megemésszék a tejben található laktózt.
Burger kutatásai szerint előbb terjedt el az állattenyésztés Kr.e. 9000 körül, s csak ezt követően (Kr.e. 8000 körül) alakultak ki a tej fogyasztására alkalmassá tevő gének az európai emberben.
Az evolúciós küzdelemben a tej fogyasztása kétségkívül előnyt jelentett, hiszen ínségesebb időkben is megfelelő táplálékhoz juthattak azok, akik képesek voltak megemészteni a tehéntejet.
Hm. Hát nem igazán nyugtat meg, hogy egy magasabb evolúciós szinten vagyok...
National Geographic, 2007.08.01.:
Kínában nagyjából a nyolcvanas évek elejétől kezdték egyáltalán felismerni, hogy a tej emberi fogyasztásra is alkalmas lehet.
A kínaiak egyre több tejet fogyasztanak. Teszik mindezt annak ellenére, hogy 90 százalékuk genetikailag nem képes a tejben található tejcukor megemésztésére.
Egy 2004-es egészségügyi jelentés szerint a kínaiak nagyon kevés kalciumot vesznek magukhoz, aminek következtében általánosságban elmondható, hogy csontjaik roppant törékenyekké válnak.
Németországban az utóbbi hónapokban drasztikusan emelkedtek a tejtermékek árai, miközben a belföldi fogyasztás volumene nem változott. Az áremelkedés oka előtt sokáig értetlenül álltak a németek, mígnem kiderült: Kína tejéhsége hajtja fel az egekbe a tejtermékek árát.
A délkelet-ázsiai országok körében a statisztikák szerint 90 százalékos a laktózintolerancia, nem sokkal jobb a helyzet Afrika déli részén sem, ahogy Dél-Amerikában sem képes az emberek háromnegyede megemészteni a tejcukrot.
Kivételnek számít az, ami Európa északi és középső régióit, Észak-Amerikát, valamint Ausztráliát jellemzi: felnőtt emberek szinte mindennap isznak tejet.
Olaszország és Spanyolország lakóinak jelentős része tejérzékeny.
Hm. Szóval Kína az igazi hunyó! Rá akarják erőszakolni a népre az evolúciót. Hát bizony, egy (khm) kommunista diktatúrától mit is lehet mást várni?
Mindenesetre már 2 éve is volt valami mizéria:
Tejválság az unióban, EuroHírek, 2005.04.19.:
"Európa-szerte válságos helyzetbe kerültek a tejtermelők, miután a nagy kereskedelmi láncok az önköltség alá szorították az átvételi árakat."
Na, most aztán nézhetnek: még ők sem tudnak tejet venni:
"10-14 napja szállítási problémái akadtak az egyik nagy bevásárlóközpontnak. Több tejtermékeket készítő és forgalmazó sem tudott nekik tejet szállítani. A sokféle külföldről importált tej mellett hazai tejből csak kétfélét találtunk a boltban."
Mondjuk, én egyfélével is beérném, csak legyen.
És egy kissé átfogóbb kitekintés: Soha jobb korty, HVG, 2007.09.19. (Ennek olvasásához regisztrálni kell náluk.): "A világ egyik legnagyobb termelője, India pedig - amely a tej felét bivalyoktól nyeri - leállította a tejpor kivitelét."
Tej hiányában kereshetjük az összefüggéseket. És egyúttal elmélázhatunk a néhai sokat szidott szocialista (egyes téveszmék szerint kommunista) hiánygazdálkodás(?), és az áldott-vágyott kapitalista piacgazdaság bőségkosara(?) közötti különbségeken.
Hát nem érdekes?
