Kár, hogy a Pax TV honlapja igen sok kívánnivalót hagy maga után, így ott (ha épp működik a webhely) nincsen a műsorokhoz "hozzáadott érték", vagyis további, utólag is, vagy újra elolvasható infók. A Port.hu-n, a műsorról szóló oldalon pedig nincs ott a Pax TV webcíme. Egyenleget vonva, információhányados tekintetében mégis a Port.hu nyer. Kérdés, hogy a Port.hu ezt az infót megőrzi-e (archiválja-e) a későbbiekben. (Ez majd később kiderül.)
És ezek után a lényeg: egy 3 részes előadás-sorozat 1. részébe botlottam:
Mesterkurzus - Szülő és gyermek sorsdöntő találkozása
2007.09.25. Kedd, 21:45: dr. Ranschburg Jenő
(További, következő részek:
2007.10.02. Kedd, 21:50: Popper Péter
2007.10.09. Kedd, 21:55: dr. Vekerdy Tamás)
Sajnos nem tudom az elhangzottakat szó szerint, csak emlékezetből idézni - nem lévén rögzített írásos anyag. Legalábbis nem lelek nyomára. Viszont Google Mester (oh, mi is lenne a netpolgárral nélküle) egy Mesterkurzus.com weboldalra vezetett. Ott bóklászva nem jöttem még rá, hogy mennyi köze van az ott található programoknak és a PaxTV-ben látott/látható előadásoknak egymáshoz. Némi összefüggés azonban van, minden bizonnyal. Ehhez azonban kellő információt ott sem találtam. Viszont onnan átkattanva egy Horváth Zoltán nevű ember webhelyére megerősödhettem női mivoltomban, mert egy írást találtam: Nők, férfiak és a kommunikáció címmel, melyben megtudható, hogy A "Jin arra vágyik, hogy minél több információhoz jusson". És, ha jól értem, a Jin az valami női dolog. De lehet, hogy tévedek - ezek a misztikus, vagy spirituális (esetleg fordíva) dolgok az én értelmi képességeimet meghaladják. Mindenestre sem a Mesterkurzus.com sem Horváth Zoltán webhelye nem tartalmazza a webhelyek egyik alapvető elemét, elsődleges információját: az impresszumot (vagy hasonlót), tehát sem azt nem tudom meg, hogy ez a Mesterkurzus.com konkrétan micsoda, sem azt, hogy Horváth Zoltán konkrétan kicsoda. Tovább meg már nem macerálom ezügyben Google Mestert.
Hát nem is tudom. Dr. Ranschburg Jenőt általában kedvelem, okosakat szokott mondani. Ebben a műsorban is azt tette. Azonban ez előadása ürügyén némi vitatkoznivalóm van vele. (Legalábbis az én "olvasatom" alapján.)
A hagyományos, pontosabban az évszázadok óta bebetonozódott társadalmi szereposztásban gondolkodik: a két nem (anya, apa) szerepe elszeparáltak (magyarul: diszjunktak). Az anya feladata, hogy otthon, "küszöbön innen" melegséget, biztonságot adjon a gyermeknek, biológiai szükségleteit kielégítse, számára mindig, rendületlenül, fáradhatatlanul rendelkezésre álljon, (és általában is mosson, főzzön, takarítson) 24 órás, folyamatos szolgálatban, és hát természetesen feltétel nélkül szeresse, mindig mosolyogjon, szüntelen ráfigyeljen, rezdüléseire reagáljon - lehetőleg helyesen.
Az apa feladata: időnként(!) játszani a gyerekkel, "gyömöszölni, birkózni, magasba emelni/dobni, vele autó alá feküdni (azt szerelni)", "átemelni a küszöbön": ki(be?)vezetni a durvább, keményebb, hidegebb külvilágba, tanítani őt az Életre. Bár utalt rá, hogy ezt az apai feladatot is (nem egészen helyesen) inkább a fiúgyermekre vonatkoztatja a hagyományos felfogás (a lánygyermeket meg kell hagyni házon belül). Azonban előadásával Ranschburg Jenő gyakorlatilag szintén inkább ezt a hagyományt erősítette. Tehát az apa feladata a fiúgyermeket átemelni a küszöbön, a női személyek meg maradjanak csak falakon belül. Hm. Ez már majdnem olyan, mint egyes mereven iszlám országokban, ahol nőket szinte nem is lehet látni az utcákon, és egyéb nyílt helyeken. Már csak a lefátyolozás, sőt a teljes belfegor-szerű lepel (csador, vagy ilyesmi) hiányzik.
Aztán: apátlan világban, apátlan társadalomban élünk: óvodában, iskolában, otthon frusztrált nőkkel találkozik a gyerek - férfi, apa sehol. Pláne, ha még el is vált az anyuka.
Tk. úgy beszélt, mintha csakis egyszülős (számára "kedvesebb" szóval: "csonka") család létezne az országban. Bár lehet, azért tette, mert annyira aggasztja az ilyen családok számának növekedése. Az elejét nem láttam az előadásnak, talán ott utalt ilyesmire. És az idevágó statisztikákat sem ismerem. A pedagóguspálya elnőisedése ellen tenni viszont társadalmi (politikai? gazdasági?) feladat. Itt a szülő nem tehet semmit. Hacsaknem épp döntéshozó pozícióban van társadalmilag.
Végeredményben nem volt az rossz, amiket mondott, csak meglehetősen egyoldalú, és hiányos. Én ugyan nem vagyok tudományos kutatásoknak oly mélységben tudója, csak a tapasztalataimra, és józan paraszti eszemre hagyatkozhatom, és ezek alapján úgy vélem, hogy a nő és férfi feladata a gyermekgondozás és -nevelés, sőt a családi-otthoni teendők terén nem kellene, hogy diszjunktak legyenek. Hiszem, hogy kevesebb "frusztrált nő" lenne, ha a különböző feladatokat együtt, esetleg felváltva, cserélgetve végeznék a felek. Sőt, így talán még "frusztrált férfi" is kevesebb lenne.
Mert egy 24 órás rendelkezésre állás, folyamatos készenléti szolgálat egy szűk térben, a teendők mókuskerékszerű ismétlődésével és végtelenségével rendkivül megterhelő (nem is embernek való) - még akkor is, ha az anya (is) a hagyományos női szerepkört tekinti természetesnek.
És hiszem, hogy a gyermeknek, az anyának, az apának, a családnak (sőt, igen: a társadalomnak) is csak előnye lehet(ne) abból, ha a küszöbön innen és túl az anya és apa időnként helyet cserélnek, és az anya is kimenőt kap, és ő emeli át időnként a gyermeket (fiút és lányt) a küszöbön, miközben az apa őrzi kicsit közben az otthon melegét (nem sörrel a kezében a tévé előtt punnyadva!).
És az is nagyon jó hatású lehet, ha együtt, kéz a kézben lépik át a küszöböt mindnyájan, és együtt, kéz a kézben térnek is haza.
És nem egyszer, vagy kétszer.
Hanem rendszeresen.
És ezek után a lényeg: egy 3 részes előadás-sorozat 1. részébe botlottam:
Mesterkurzus - Szülő és gyermek sorsdöntő találkozása
2007.09.25. Kedd, 21:45: dr. Ranschburg Jenő
(További, következő részek:
2007.10.02. Kedd, 21:50: Popper Péter
2007.10.09. Kedd, 21:55: dr. Vekerdy Tamás)
Sajnos nem tudom az elhangzottakat szó szerint, csak emlékezetből idézni - nem lévén rögzített írásos anyag. Legalábbis nem lelek nyomára. Viszont Google Mester (oh, mi is lenne a netpolgárral nélküle) egy Mesterkurzus.com weboldalra vezetett. Ott bóklászva nem jöttem még rá, hogy mennyi köze van az ott található programoknak és a PaxTV-ben látott/látható előadásoknak egymáshoz. Némi összefüggés azonban van, minden bizonnyal. Ehhez azonban kellő információt ott sem találtam. Viszont onnan átkattanva egy Horváth Zoltán nevű ember webhelyére megerősödhettem női mivoltomban, mert egy írást találtam: Nők, férfiak és a kommunikáció címmel, melyben megtudható, hogy A "Jin arra vágyik, hogy minél több információhoz jusson". És, ha jól értem, a Jin az valami női dolog. De lehet, hogy tévedek - ezek a misztikus, vagy spirituális (esetleg fordíva) dolgok az én értelmi képességeimet meghaladják. Mindenestre sem a Mesterkurzus.com sem Horváth Zoltán webhelye nem tartalmazza a webhelyek egyik alapvető elemét, elsődleges információját: az impresszumot (vagy hasonlót), tehát sem azt nem tudom meg, hogy ez a Mesterkurzus.com konkrétan micsoda, sem azt, hogy Horváth Zoltán konkrétan kicsoda. Tovább meg már nem macerálom ezügyben Google Mestert.
Hát nem is tudom. Dr. Ranschburg Jenőt általában kedvelem, okosakat szokott mondani. Ebben a műsorban is azt tette. Azonban ez előadása ürügyén némi vitatkoznivalóm van vele. (Legalábbis az én "olvasatom" alapján.)
A hagyományos, pontosabban az évszázadok óta bebetonozódott társadalmi szereposztásban gondolkodik: a két nem (anya, apa) szerepe elszeparáltak (magyarul: diszjunktak). Az anya feladata, hogy otthon, "küszöbön innen" melegséget, biztonságot adjon a gyermeknek, biológiai szükségleteit kielégítse, számára mindig, rendületlenül, fáradhatatlanul rendelkezésre álljon, (és általában is mosson, főzzön, takarítson) 24 órás, folyamatos szolgálatban, és hát természetesen feltétel nélkül szeresse, mindig mosolyogjon, szüntelen ráfigyeljen, rezdüléseire reagáljon - lehetőleg helyesen.
Az apa feladata: időnként(!) játszani a gyerekkel, "gyömöszölni, birkózni, magasba emelni/dobni, vele autó alá feküdni (azt szerelni)", "átemelni a küszöbön": ki(be?)vezetni a durvább, keményebb, hidegebb külvilágba, tanítani őt az Életre. Bár utalt rá, hogy ezt az apai feladatot is (nem egészen helyesen) inkább a fiúgyermekre vonatkoztatja a hagyományos felfogás (a lánygyermeket meg kell hagyni házon belül). Azonban előadásával Ranschburg Jenő gyakorlatilag szintén inkább ezt a hagyományt erősítette. Tehát az apa feladata a fiúgyermeket átemelni a küszöbön, a női személyek meg maradjanak csak falakon belül. Hm. Ez már majdnem olyan, mint egyes mereven iszlám országokban, ahol nőket szinte nem is lehet látni az utcákon, és egyéb nyílt helyeken. Már csak a lefátyolozás, sőt a teljes belfegor-szerű lepel (csador, vagy ilyesmi) hiányzik.
Aztán: apátlan világban, apátlan társadalomban élünk: óvodában, iskolában, otthon frusztrált nőkkel találkozik a gyerek - férfi, apa sehol. Pláne, ha még el is vált az anyuka.
Tk. úgy beszélt, mintha csakis egyszülős (számára "kedvesebb" szóval: "csonka") család létezne az országban. Bár lehet, azért tette, mert annyira aggasztja az ilyen családok számának növekedése. Az elejét nem láttam az előadásnak, talán ott utalt ilyesmire. És az idevágó statisztikákat sem ismerem. A pedagóguspálya elnőisedése ellen tenni viszont társadalmi (politikai? gazdasági?) feladat. Itt a szülő nem tehet semmit. Hacsaknem épp döntéshozó pozícióban van társadalmilag.
Végeredményben nem volt az rossz, amiket mondott, csak meglehetősen egyoldalú, és hiányos. Én ugyan nem vagyok tudományos kutatásoknak oly mélységben tudója, csak a tapasztalataimra, és józan paraszti eszemre hagyatkozhatom, és ezek alapján úgy vélem, hogy a nő és férfi feladata a gyermekgondozás és -nevelés, sőt a családi-otthoni teendők terén nem kellene, hogy diszjunktak legyenek. Hiszem, hogy kevesebb "frusztrált nő" lenne, ha a különböző feladatokat együtt, esetleg felváltva, cserélgetve végeznék a felek. Sőt, így talán még "frusztrált férfi" is kevesebb lenne.
Mert egy 24 órás rendelkezésre állás, folyamatos készenléti szolgálat egy szűk térben, a teendők mókuskerékszerű ismétlődésével és végtelenségével rendkivül megterhelő (nem is embernek való) - még akkor is, ha az anya (is) a hagyományos női szerepkört tekinti természetesnek.
És hiszem, hogy a gyermeknek, az anyának, az apának, a családnak (sőt, igen: a társadalomnak) is csak előnye lehet(ne) abból, ha a küszöbön innen és túl az anya és apa időnként helyet cserélnek, és az anya is kimenőt kap, és ő emeli át időnként a gyermeket (fiút és lányt) a küszöbön, miközben az apa őrzi kicsit közben az otthon melegét (nem sörrel a kezében a tévé előtt punnyadva!).
És az is nagyon jó hatású lehet, ha együtt, kéz a kézben lépik át a küszöböt mindnyájan, és együtt, kéz a kézben térnek is haza.
És nem egyszer, vagy kétszer.
Hanem rendszeresen.
