Megyek a Hivatalba, a lakcímnyilvántartóba, hogy ugyan ellenőrizzék már le nekem, nincs-e valaki "véletlenül" bejelentkezve a lakásomba, mert valami - számomra ismeretlen - végrehajtói ügyletből kifolyólag felmerült a gyanú, hogy van olyan lakótársam, akiről nem tudok.
Az ügyintéző nézi a címet az adásvételin: Pimpó u. 1/c.
Mondja: ilyen cím nem létezik. Van 1/b, esetleg 1/a, de hogy 1/c?
Ezen kicsit megdöbbenek. Hm. Olyan címen lakom, élek, amelyik nem létezik. De nem adom fel, küzdök: de hiszen hiszen ott lakom!
No igen, igen, a gépében valóban úgy tűnik, de az okmányiroda szerint nincs. Épp előzőleg volt már egy ügyfele, aki szintén ebben a házban lakik, ami nincs.
Bejön egy másik ügyintéző (látogatóba?), ő is hozzáteszi a magáét: hát ő nem tudja, hogy tényleg van-e ez a cím, az 1/b biztosan van, mert ott ő már volt, meg az 1/a-t is látta már, úgyhogy ő nem tud nyilatkozni. De mondom (újra): higgyék el, hogy létezik, mert hogy épp ott lakom.
Na jó, hát akkor lehetséges, talán. Aztán az én ügyintézőm közli az eredményt: nem lakik ott senki olyan, akiről nem tudok. Hát némi kétségekkel telve távozom: ha ilyen "van is meg nincs is" a Hivatal nyilvántartása, hogyan lehetnék nyugodt?
Nem csoda, ha a lakás- és egyéb maffiának könnyű a dolga.
És ezek után némi kétely merül fel bennem afelől is, hogy én egyáltalán létezem-e?
(Az utcanév nem, de a kerület és a történet valós.)
