e-Vita!
Az jó volna, ha majd szemezgetnél ide magyarul belőle, mert érdekel a téma engem is.

Az internet a valóság része!? Ezzel vitatkoznék. Aki sokat netezik, az voltaképpen menekül a valóság elől, az Élet elől. Egy időben aránytalanul sokat fórumoztam, és utólag sem bánom, de ma már nem tenném! Van bizonyos idő, ami elfogadható: napi 2-szer fél óra (nekem). Nem ám 8-10 órák! Hülyeség.

Ezer más dolgot tudnék mondani, ami jobb, mint az internet.

Timi, köszönöm a látogatást és a gondolataidat. No, ezen azért én némileg vitatkoznék veled. Most(is:-)) kevés az időm, de majd visszatérek egy kis polémiára veled.
A cikk épphogy az én nézeteimhez áll közelebb, a tied ellenében. De azért persze van igazság itt is, ott is.

Szia e-Vita! olvasva Téged a Klubhálón, kíváncsi lettem ki is e-Vita, ugyanis nagyon élvezem a hozzászólásaidat, Így megnéztem a névjegyedet és eljutottam ide. Őszintén szólva, nem lepett meg, amit találtam.

A cikk valószínűleg érdekes. A Chip Magazint nem ismerem. ez végülis nem csoda, nem vagyok még oly jártas ebben az internetes világban, de megkeresem és elolvasom.

Kedves Cilla,
örülök, hogy a nyomomba eredtél :-)
Én igen régi netes vagyok, no meg a szakmám része is az e-világ. Ezért nekem könnyebb a dolgom az e-világban.
De felhasználóként is jól elvagyok a neten :-) Minden tekintetben az e-világ az én világom. Ami a valóság része természetesen. Timivel ebben vitában állok némileg... No majd később visszatérek erre is (remélem, fogom győzni :-))

Még nem olvastam el itt mindent, meg látom, hogy bővülnek a témák is,de azt hiszem megértem a vitát a netről, a valóság része, avagy sem.
Mindenképpen valahol a valóság része, ugyanakkor sok ember számára maga a valóság. A gond pont ez, mert kilép egy virtuális világba a való világból. Elég nehéz elszakadni tőle, ha valaki belekezd az internetezésbe. Márpedig saját jól felfogott érdeke, hogy a saját való világában megtalálja az internet pontos helyét, az nem helyettesítheti a való életet, maximum kiegészíti. Ennyiben a valóság része.

Cilla, helyettem is mondtad. Az igazi művészet a megfelelő egyensúlyt megtalálni a kedvelt és a muszáj kötelezettségek, tennivalók között. Ha ez eltolódik túlzottan egy irányba, ha beszűkül valakinek az élete, ha egydimenziós, "egy-ügyű" személyiséggé válik, és az a normál életvitel, az egészség kárára megy, akkor azt már kóronak lehet tekinteni. Ez minden szenvedélybetegségre igaz.