e-Vita!
Ne szólj hozzá, aztán kész! Egyik füleden be se, akkor a másikon ki se. Érted?

Más a helyzet, ha a kolléga jóképű, mert akkor az ember, míg üresen figyeli a szavait, addig belebámulhat az ártatlan kék szemeibe...csak úgy.

Timi, nem a hozzászólástól függ! Ahogy másokkal társalog, márpedig munkával kapcsolatban muszáj más kollégákkal, sőt ügyfelekkel(!), hát közben dől belőle. Nem tudom eléggé betapasztani a fülem. Pedig fülhallgatót(rádió, zene) is szoktam védőfelszerelésként alkalmazni.
A jóképűség nem releváns, mert olyan fiatal, hogy (majdnem) unokám lehetne, de különben sem lenne az esetem.
Én rendszerszemléletű vagyok, felőlem lehet akármilyen adonisz, tengerkék szemekkel, vagy akármi, ha a verbális köpködést valósít meg folytonosan. Nálam a képlet: tartalom+forma=ember

Na persze, soha nagyobb gondom ne lenne - én lennék a világ legboldogabbika.

e-Vita!
Tartalomhoz a forma = amfora
Tényleg Te olyanokat is csinálsz, hogy FÜLHALLGATÓVAL??? Ez jó. Tetszik.

Timi, ez a mi szakmánkban gyakori. Sűrűn kell gondolkodni. Egy hibakeresés, -javítás, egy program (pláne rendszer) kitalálása, tesztelése, stb, mind-mind odafigyelést kíván. Ebben a köröttünk lévő esetleges hangzavar, csevejparti akadályoz. Ezért a mi szakmánkban munkaköri védőeszköz a fülhallgató, melyből valami olyan háttérzene szól, ami a környezeti zajokat elnyomja, de a koncentrációnkat nem gátolja, és másokat sem zavar.
Mostmár talán érted, ugye? :-)
Persze így lemaradhatunk valami aktuális pletyóról. De mindennek megvan az ára :-)

e-Vita!
Értem. Anyu csomagoló volt a Bonbonettiben, és dugót kellett használni, mert a hangzavar miatti károsodásért nem fizetett a cég.
Persze nem hordta senki, mert inkább üvöltöttek, aztán otthon is üvöltöttek az asszonyok.
Eredmény: ezért lettem én csendes.

e-Vita!
Még valami: Neked igazán komoly, felelősségteljes munkád van!

(Majdnem, mint az enyém, de én soha nem hibázhatok...)

De, egyszer mindenki hibázhat!

Kis Huba!
Nem tudom, hogyan kell... vagyis túl nagy luxus lenne, azt hiszem.
Te szoktál hibázni? Én csak dönteni. Nehéz ügy.

Közlöm kedves vendégeimmel, hogy mindenki hibázik. És nem csak egyszer.
Persze kérdés, mi a "hiba" definíciója :-)
Más szavakkal: senki sem tökéletes.
(Rajtam kívül:-))

e-Vita!
Más az, hogy hibázni és más az, hogy vannak hibáink.

Mi a hiba és mi a hibázás "definíciója"?

Hát nehéz kérdés. Most vegyünk csak egy nagyon egyszerű esetet: ha pl. cukor helyett sót teszel a kávéba/teába, akkor ez szvsz hiba ill. hibázás.

Szerintem a hiba, ami bennünk van, és javítani igyekszünk rajta.
Hibázni pedig annyit jelent, hogy döntünk egy kérdésben, és elszúrjuk.

Timi: no de mihez képest hiba az, ami bennünk van? Ha esetleg egy példával megvilágítanád árnyékos elmém...
Döntés: ennek a jósága mindig csak utólag derül ki. Soha nem tudunk előre minden paramétert a megfelelő döntéshez.
Akármelyik is az értelmezés: belső(?)hiba nélkül, ill. rossz döntések nélkül nincs ember. Ez fix.

e-Vita!
Szerintem hiba az, amit mi hibának tartunk magunkban. pl. egy rossz tulajdonság

Most rátérek a postban említett "kollégára": ő csúnyán beszél. Ez a hibája biztosan megvan, de nem veszi észre magában.

Döntés: én nagyon igyekszem, hogy jó döntéseket hozzak. pl. amikor másik iskolát kerestem a lányomnak, rengeteg iskolába elmentem, hogy megtaláljam az "igazit".

Mert én döntök, és 16 éves korom óta bennem van, hogy egyedüli felelősség(em) a döntés.

Hoztam-e már valaha rossz döntést?
Nem. Adott helyzetben, akkor és ott, csak úgy dönthettem, ahogyan döntöttem. Ez a gondolat felszabadítja kicsit az embert...

"Hoztam-e már valaha rossz döntést? Nem." - nos akkor, Timi, engedd meg, hogy csodáljalak. Kevés ilyen ember van a világban, aki ezt ki meri jelenteni.
Bár, mindenki ráfoghatja, hogy "adott helyzetben, akkor és ott, csak úgy dönthettem", és akkor máris minden földlakóra igaz a hibátlan döntésképesség.

e-Vita!
"Adott helyzetben, akkor és ott" - ez a lényege.
Igen. Amit levontál konzekvenciaként igaznak hiszem.
Tehát: mentesülünk a döntésünk felelőssége alól? Nem. Csak vállaljuk. Ennyi.

Érdekes volt végigolvasni a beszélgetéseteket. Nekem napjában sokszor kell döntenem egy-egy üzleti tranzakció során, de azt még nem tapasztaltam, hogy bármelyik helyzetben csak úgy dönthettem. Én inkább azt mondanám, hogy a számos variáció közül, az adott helyzetben, az látszott számomra a legjobb döntésnek, amit hozhattam. Lényeges az, hogy számomra, vagyis az én ismereteim alapján, mert más számára, aki az adott helyzetben más paramétereket is ismer, mint én, valószínűleg, más a legjobb döntés. Az pedig, hogy melyik volt a legjobb, majd a következmények mutatják meg.
Abban pedig nem hiszek, hogy van olyan ember, aki nem hibázik, pontosan a fentemlítettek miatt. Ha nem ismer minden részletet, vagy nem törekszik a minden részlet megismerésére és úgy dönt, máris hibázott. Csakhogy az életben soha nincs úgy, hogy minden részletet ismerünk, nagyon sokszor hazárdírozunk egy döntéssel, mert vagy nincs lehetőségünk, vagy nincs időnk minden részletet megismerni. Az un. jó döntés alapja, a minél több részlet megismerésén alapszik.
Azt hiszem ez elég bonyolult, mert még lehetne fokozni. Ez az, amire viszont pont most nincs több időm.

Cilla: helyettem is mondtad ezeket, köszönöm :-)