Pénzt vagy életet?
Egy ideje különös kérdést vetnek fel egyes pártok egyes megélhetési hívei. Ezen nem csodálkozom, hiszen ezért kapják a nem kis fizetésüket a költségvetésből. Tőlünk.
Azt már kissé nehezebb értelmezni, ha egyszerű választópolgárok(nak látszó) emberektől hallom. De nem lehetetlen: a politikai (mint bármely más) marketing a mai korszerű, kifinomult eszközökkel, módszerekkel csodákra képes. Az istenadta nép észre se veszi, hogy vezére nem bensőjéből vezérli többé. A szélsőjobbos fővezérek mögött pedig annyi - hazai új és külföldre szaladt régebbi - tőkés felsorakozott, hogy játszi könnyedséggel sajátíthatták el ezen eszközök, módszerek használatát. Motivációban sem szűkölködnek: bosszúvágy, hatalom- és pénzéhség, feltűnési vágy, szereplési- & karrierlehetőség, meg ilyesmik. Melyeket nacionalista-hazafias mázba rejtett drazséként nyeletik az istenadta néppel, mely drazsé hatása hátborzongatóan csodálatos: hosszan tartó zsigeri gyűlöletet képes a szervezetben szétárasztani az értelem megkerülésével.
A kérdés pedig így hangzik:
Inkább a tolvajt választod(, mint a fasisztát)?
Mely kérdés egyben sugallja is, hogy melyik választás lenne a helyes.
Tegyük fel - nem nehéz - az egyszerűség kedvéért, hogy valóban ez a választék: tegyük fel - nem nehéz -, hogy valóban van a tolvaj, és van a fasiszta.
Hát kérem, Hölgyeim és Uraim!
A válaszom: igen!
Igen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, igen, inkább a tolvajra szavazok, és nem a fasisztára! Mégpedig azon egyszerű okból, mert a tolvaj csak a javamat akarja, a fasiszta meg az életemet.
Ha ellopnak tőlem valamit, még mindig vannak lehetőségeim utána: pl. feljelenthetem, perelhetem, ombudsmanhoz, nyilvánossághoz fordulhatok, tüntethetek, sztrájkolhatok, képviselői-, pártirodák, önkormányzati-állami hivatalok ajtaján dörömbölhetek - csupa ilyen demokratikus dolgot cselekedhetek.
Viszont ha valakik csak a puszta létemért nem tartanak kívánatosnak, olyasmiért, amiről nem tehetek, amin nincs módomban változtatni (gének ellen nincs esélyem), vagy egyszerűen besorolnak ilyen-olyan "másfajta", üldözendő kategóriákba - a valós tényeket is ignorálva (lásd még: "Azt, hogy ki a zsidó/roma/komcsi/meleg, én mondom meg!") - ez ellen nincs esélyem semmi.
És ha netán lenne olyan újabb jelölt, aki se nem fasiszta, se nem tolvaj (még), de megvan a reális kockázata, hogy a ráadott szavazatom elvész, ami azonos azzal, hogy a fasisztákra szavazok, nos, akkor is az a válaszom:
igen, inkább a tolvajra szavazok.
Tartózkodás meg szóba sem jöhet. Talán az utolsó esély, hogy még nagyjából demokratikus keretek között tehetek valamit.
Hát kötelességem megtenni, amit lehet.
Még.
