A hiányosságnak van szerepe, de nincs döntő jelentősége. (Dr.Péceli László, legfőbb ügyészségi ügyész)Olvasom a Dr. Somos Zoltán: Tánczos - az utolsó szó jogán c. könyvet. Szavam elakad, fülem kettéáll. Még akkor is, ha a saját bőrömön tapasztaltak okán már ez rég megtörtént. Ugyanaz a hideg futkos a hátamon, mint amikor a Dr. Kende Péter: Mik vagytok ti, istenek c. könyvét olvastam anno az orvosi műhibákról. Akkor még nem is sejtettem, hogy micsoda adalékot fog a témához nyújtani a jövőm. Ami most a jelenem.
Egyszerűen hihetetlen! Hogy a jogszolgáltatás hiányosságai, slendrián munkája, nemtörődömsége, hatalmi, anyagi, presztizs, és még ki tudja, milyen okok miatti, erős bástyaként való összezárása bizonyítja: a jogszolgáltatás (eufemisztikusan: igazságszolgáltatás) - a mi pénzünkért - nem értünk van, hanem ellenünk. Ezt a saját bőrömön tapasztaltak alapján (is) felelősségem és igazam = a tények tudatában nyugodt lelkiismerettel állíthatom. Sajnos.
Persze, ott van még pl. a Pusoma Dénes története is:
A felelősség elhárításának konok hevessége még reményeinket is szétfoszlatja, hogy a Pusoma- s a hasonló ügyek mögött ott lapuló előítéletességgel, rasszizmussal, jogegyenlőtlenséggel, a Magyar Köztársaság bírósága igenis hajlandó szembenézni. (Dr. Magyar Elemér & Ragályi Elemér, ÉS 2007.06.08.)De lehetne sorolni még számos esetet, amiről tudunk. És mennyi lehet még, amiről nem tudunk! Mert a jogalany örül, hogy egyáltalán megúszta annyival, amennyivel - akár bűnös, akár ártatlan. Főleg ha ártatlan. Hogy egyáltalán kiszabadult a jogszolgáltatás fojtogató, gyilkos hínárszövevényéből.
És a koordináták: XXI. század - 2008., Közép-Európa, Európai Unió, demokratikus(?) jogállam(?) - Magyarország!
Az állampolgárnak itt és most egyetlen joga, ami biztos: jogában áll meghalni.
Bár ki tudja. Itt és most még erre sem vennék mérget.